 |
    |
 |
Újra itthon ... -képzeletben édesanyámnak beszélgettem, amíg a vonat ablakából láttam a Divósi templom temetőjét -majd hamarosan a Rába vasúti hídjának a dübörgése emlékeztetett a sok fürdésre. Szhelyen csakhamar volt vonatcsatlakozásom a Rum felé és már ismét elém tárult a falu látképe -az iskola, a templom, a paplak. Nagy boldogság közepette szedtem a lépéseimet, és amire nem számítottam, pár tanítványom a faluvégén leselkedtek rám, valamiképpen megtudták érkezésem időpontját, futva közeledtek felém, akiket magamhoz öleltem és éreztem timiattatok voltam Rómába -hogy többet szebbet tudjak adni a kis paraszti koponyákba. Én is részesültem fogadtatásban, habár díszkapu nem volt, de a gyermekek mosolya, igaz örömteljes viszontlátás boldogsága minden külsőt pótolt. Megérkeztem ismét egy kis faluba, ugyanaz maradtam -de valamiképpen úgy jártam, mint egy akkumulátor -külsőleg teljesen a régi, de az ismeretek voltja, ampere megnőtt, többnek fajsúlyosabbnak találtam magamat, hiszen a könyvek is nagyban besegítenek az ismeretek elbirtoklására, de egy-egy utazás valósággal feldobja az embert-főleg egy pedagógust, aki állandóan a nagyközönség reflektorfényében van és áll, akitől csak kapni -szellemi irányítást várnak követelnek. Ismét elfoglaltam kis szobám egyszerűségét nem gondolva a ragyogó, fénylő Róma pompájával -ragyogásával-bennem volt az új- a szép- amiért megbecsülést és megkülönböztetett tisztelet kaptam falum minden lakójától. | |
