 |
    |
 |
Hogyan készültem a búcsúra? A hegedű mindennapi pajtásommá vált, vittem magammal, amerre mentem. Amikor hajtottam a marhákat, nótaszóval kísértem őket Zsidóföldi utcán végig. Már tudták, hogy ez csak a Gyuszi lehet, mert csak az tud hegedülni, másnak nincs is hegedűje. Magam gyönyörűségére, de sokszor mások jó hangulatának az emelésére is bizony sokszor vettem elő a szép hangszert, és játszottam búban, örömben. Sokszor visszaadta felkevert lelkivilágomnak a teljes nyugalmát. Nagyon szerettem ezt a hangszert, később játszottam a képző zenekarában, játszottam valahol egy ablak alatt szerenádban, játszottam a barátok mulatságában, játszottam Attila esküvőjén Isis termében, s talán ez is volt az utolsó hattyú dalom, amikor már mind ritkábban háborítom a jó barátomat, nagy időközben ébresztem fel mély álmából. Apám nagyon szigorú számon kérte a legeltetést, már tudtam ha a tehén horpasza kidagadt, akkor jelen van a jólakottság. Erre nagyon kellett vigyázni, hogy ezt az eredményt elérjük. Nem csak apám volt ebben szigorú, de a dicséret is volt utcahosszat. Na fiam, na Gyuszi te jó pásztor vagy, mert a tehenek igen jólakottak. Erre nagyon büszke voltam, amikor dícséretet kaptam az őrzés miatt. Talán ez volt a szomorú és lehangoló az egészben, hogy voltak napok, amikor bizony szívesebben mentem volna én is többi játszadozó pajtással, de kötött volt az időm, délután három óra, hajtani kell a- és erre nem volt apellálás. Hiába volt sok szénánk, nem lehetett abból etetni akkor, ha őrizni való idő volt. Búcsú, ami Vasvárott nagyon nagy ünnep volt – tíz és húsz ezer ember jött össze, hatalmas prosecciókban, amikor mi gyerekek is úgy vártuk a búcsút, mint a zsidók a messiást, nem volt mese akkor is kellett őrizni. Na jól van. Búcsú ami aug. 15-én szokott lenni, Mária névnapi búcsú, már jóval pár hétig a kijelölt búcsúi legelőre nem engedtük a marhákat, mondván ezt majd búcsú hajnalán lehet csak legelni. Ugyanis apám megkívánta, hogy búcsú napján is ki kell hajtani a teheneket, de ez annyiban volt engedékenyebb a többi napoknál, hogy nem nyolc órakor kellett kihajtani, hanem már hajnalban. Szikra 42-es cipője Szépen fejlődött a fű a kijelölt helyen és búcsú hajnalán, amikor legtöbbször a Szentkúton kint a szabadban töltöttem az éjszakát, hogy el ne aludjak, négy órakor reggel, azaz hajnalban de még egy kicsit sötét is volt, de én már hajtottam is a teheneket a kijelölt helyre. A teheneknek is szokatlan volt a hajnali ébresztő, de hiába ezt kellett tenni, ellene nem tudtam csinálni semmit. Bizony mire hét óra lett a nagyszerű fűből jól kilaktak a tehenek, indulhatunk haza. Bekötöttem az állatokat az istállóba, jött a készülődés, öltözködés és usgyi a búcsúba. Szabad voltam délután négy óráig, amikor ismét búcsút kellett mondani a kirakodó sátrak sokaságának, a márcnak, a körhintának /ringlispilnek/ és hajtani ismét a teheneket a legelőre. Majd a búcsúra még visszatérek. A tehenekből volt haszon is, szívesen hordtak tőlönk tejet, mert nagyon jó tejet fejt jó anyám tőlük. Magam is szerettem a finom tejet és még a mai napig is mindenformájában élvezem. Volt rá eset, amikor őrzés alatt szomjuhoztam, a szelidebb tehenünk alá ültem, huzogattam a tőgyét, ami bizony nagy spriccelés közepette célzott a számba. Jó pohárra valót lefejtem így őrzés közben. Az őrzés nagyjából a mostani fotbalpálya környékén zajlott le, így ha tréningeltek a vasvári focizók, akkor bizony sokszor álltam a kapu háta mögé, várva egy egy elrugott labdára. Volt eset amikor a nővérem is őrzött, hiszen ő volt a legidősebb, neki kellett előbb őrizni. Ő mesélte le, amikor már nagyobbacska volt, polgáriba járt, ezek a növekvő ifik kezitcsókolommal köszöntötték az Iluskát. Persze, amikor jöttek focizni ezek a nagy fiúk, mindig elbújva valahová a sarokba, mert nagyon szégyelte magát előttük és egy alkalommal a tehenek bementek a pályára. Kiabáltak a nagy fiúk, Te lánygyerek hajtsd el ezeket a teheneket inne a pályáról. Nővérkém még jobban elbújt, nem mert még megmozdulni sem, hogyan menjen elő, amikor már neki kezitcsókolommal köszöntenek és most meg marhákat terelgessen?...nem ment oda és nagy mérgükben a focisták hajtották le a teheneket a pályáról. | |
