I. A gyerekkor   Merre? – Hol laktunk? – Hol születtem?   A játék öröme   Kukoricasütés – őrzés - őszi örömek a határban   Hogyan készültem a búcsúra?   A Déli vasúti élet – amikor a sorompó feltekert   1919. május elseje   Kik tanítottak elemiben?   A vasvári búcsú   Méhészkedés   Mint kisemmizett testvér   Az eldugott gesztenye-püré - Gyermekkori visszaemlékezések   Eckstein zsidónál szolgáltam   Hogyan kerültem Pápára a tanítóképzőbe?   Mi a supi? Anyám építkezik Vasvárott   Diákévek Pápán   Édesanyám halála   Apám újra nősül   Az első orgonálásom a vasvári templomban   Vasvári életből   Képesítés története   Pályázat jelent meg Rábakovácsiban   Az első bemutatkozás a papnál   Választási hírek   Pályázók özöne   Közeledik szeptember egy. Hitelbe való vásárlás   Az első percek – órák a kistanítói szobámban   Polgárékkal való találkozás   Szeptemberi napok az iskolában   Találkozás a faluval   Kutyabőr története   Pintér József plébánosról   A püspök fogadtatása   A mai mikesek – grófok   A klerikál hatalma   Regruta lettem   Leszereltem   Az első búcsú a faluban   Nagy változások   Esperesi kerületi tanítói gyűlés   Mi a politika?   Vadászkaland   Pintér Józsefből kanonok lesz   Süket fülekre találtam Kiss kanonoknál   Aladdin lámpám csodája   Tanulmányi utam Ausztriában. 1933   Olaszországba utaztam – 1935   Találkozás Szerb Antallal – irod. tört. 1935   Találkozás XI: Pius pápával 1935   Katakombák   Mussolini a fantáziált ifjúság   Találkozás az első fekete emberrel 1935. Róma   Újra itthon   Esperes úr története   1   1   1   1   1   1   1   1   1   1   1   1   1   1   1   1   1   1   1   1   1   1   1   1   1   1   1   1   1   1   1   1   1   1   1   1   1   1   1   1   1acukaxcRQARYo   1   1'"()&%   1_9550   acu10524＜s1s2Ęşs3Ęšuca10524   acux1733Ŕžz1Ŕźz2abcxuca1733   CWS000xœ=1NĂ@Eߎ˝I)Ó@ ˘ ‰HiP"D‹FŽG&َ7 ˘Ü‚ŠrX;!SŒţ̛ů˙ŞË7JqŻíň.ř >žpÉcšl‹ŹzGňÜžMěŤdkjŹ,ŸĽ(ąë‰TÂJj)“"ŰT7$œHËD6)Łx)Ź­Ř’űCŹ|€Q§Ncôbčú˜ b_&Ÿ5 hńŃgÁ ]s‹0Q¨L<›6ÔL˝_¨w~[ó/[Üm{ďËďć:n-űłĂÝ.ăd1děÇ?6Í0   {{9999035*9999923}}   1   1   1   1   1   1 II. Emlékeimből 1935-től III. Emlékeimből IV. Emlékeimből 1949. november 30. V. Emlékeimből …hogyan tovább 1945-1955 VI. Sikerek és ügyek 1955-1961 VII. „Nem ismernek” 1961-1970 VIII. „Ugart szántok” 1970-1990 IX. Gyémánt diploma 1990 X. Antológia XI. Non omnis moriar XII. Vas diploma 1995 XIII. Ősz visszanéz XIV. Hadifogság 1945 … és még élek XV. Orosz hadifogságom Nekrológ	Méhészkedés Megjelent előttem a kertünkben akkoriban nagyon is kedves hely, a méhes. Nagy meggyfa tövében húzódott meg összeeszkábált méhes, tetővel, polcok, a polcokon kasok. Mindig szeretettel időztem a méhesben, nézni a szorgalmas munkásoknak a törekvéseit, szívni a pompás illatot, amit a kasok bocsátottak ki, nézni-nézni és hallgatni azt a gyönyörű zenét, amit a sok ezer repkedő méhecske elzümmögött. De mindig volt egy fájdalmas pillanat is, amikor mézet akartunk enni. Legtöbbször már szürkület után került rá sor. Apám ásott egy kasni nagyságú gödröt, kb. 30-40 cm mély gödröt. Az árokba meggyújtott kénszalagot, majd a polcról levette a legnehezebb kast, ami sok mézet ígért, és a füstölgő kénre ültette a kast. A kas oldalát földdel körülzárta, hogy a kénfüst ne illanjon el. Majd tíz-húsz perc elteltével, megütögette a kas oldalát és felemelte a kast. Most jött a gyilkos gáznak a hatása, a megásott gödörben méh hullahegyet láttam. Mind elpusztult. Borzalmasan gondolok vissza erre az embertelenségre, de akkor még ez volt a módszer arra, hogy mézet lehessen enni. Felemelte apám a kast, amiben már méhek nem voltak. Hozott egy nagy tálat és a kasból metélte ki a mézes lépeket, amelyről csurgott az édes aranyszínű méz. Volt lakmározás, néha hasmenés is. Finom volt e drága nedű, de nagy árat kellett érte fizetni. Igaz akkoriban még nem volt nehéz méhészkedni, a kultúra nem ölte meg a virágos határt, a tarlókat, bőven volt mézlegelő, így a méheknek könnyebb volt a betakarítás, mint manapság. Persze magam is átvettem ezt a mesterséget, de már modernebb formában, kaptárokkal dolgoztam, nem kellett lefujtani a méheket, ha méz kellett. Nagyon szerettem mindig méhészkedni, legutoljára 1972-73 körül számoltam fel az állományt, amikor már teher volt a gondozás, főleg a kijárás hozzájuk. Jó volt még Söptén, amikor helyben volt az iskolánál, ha kellett, minden órában tudtam őket rendezgetni, gondozni. Eredmény általában egy-két mázsa méz szokott lenni, bizony jó jövedelem volt nekem, felért sokszor kettő havi fizetéssel.