 |
    |
 |
Tanulmányi utam Ausztriában. 1933 Késői fekvő voltam, így esténként sokat világítottam, főleg a fénykevés hónapokban. Éjfél előtt ritkán feküdtem le volt eset, amikor éjfél után kívántam egyet sétálni, s csak azután tértem nyugovóra. Sokat olvastam, írtam, tanultam. A német nyelvet szerettem volna erősebben megtanulni, hiszen iskolában ez nagyon gyöngém volt. Meghozattam a „Lingafhone” német lemezeket –kipróbálásra– drága volt, de kettő hét után visszaküldtem, mert majd egy havi fizetés kellett volna az árához. Így magánúton próbáltam tanulgatni. Tanulgattam is, és bizony jó szolgálatot tett, amikor tanulmányi útra indultam Ausztriába. Többször voltam kint –hogy mekkora esemény volt ez abban az időben– a Vasmegye újság hozta a rövid hírekben, hogy Czeglédy Gyula Rábakovácsi tanító tanulmányi útra indul Ausztriába. (kb. 1933 és1936 közt) Igen, voltam Grazban kb. kettő hétig. Münzgráben strasse utcában kaptam lakást –a domonkos atyák révén jutottam hozzá. De biz sokat szenvedtem, mert az éjszakáimat "Wanze" a poloskák nagyon megzavarták –idehaza csak pesten találkoztam ezzel a kis bestiával, vérszipóval– panaszkodtam is reggel a házigazdának –elsőben nem akarta megérteni, de a szótárból csak kikerestem e szörny nevét. Na aztán valamiképpen irtották őket, így kevesebb lett közölök –jobbam tudtam aludni. Nagyon élveztem: idegenben, idegennek lenni. Ekkor döbbentem rá, hogy amit tanultam németül, én abból egy szót sem tudok értékesíteni –én nem értem őket– ők nem értenek meg engem. Kb kellett egy hét, mire minden helyre ugrott nagyszerűen megértettük egymást. Ebben szerencsés volt egy lánnyal való találkozás, aki átellenben lakott –megismerkedtem vele– gimnazista volt– nagy sétákat tettünk a városban Dollfuss 1934. meggyilkolása – Bécsben voltam a város kirándulóhelyein– türelmes volt a beszélgetésben, és így tőle tanultam meg legtöbbet–. Igazán már tudtam németül gondolkodni, nempedig magyarul gondolkodni, és németre átfordítani, mint a jelenben is. Sokáig megmaradt a barátság köztünk, sokat leveleztem vele –így gyakoroltam a német tudásomat. Ez kb. 1934-ban lehetett, mert a következő évben szintén elmentem Bécsbe, de rosszkor mentem, mert akkor ölték meg Dolfuss kancellárt –éppen fél egy tájban a városháza körül jártunk, amikor a merénylet megkezdődött, s pár óra elteltével lovasrendőrök, katonák sokasága az utcán –lövöldözések itt-ott ... robbantások –hé itt nagy zri lesz, bizony sietem én haza másnap utaztam haza, amíg nagyobb baj nem lesz. Ez volt ez első forradalmi, városi felfordulás, amit láttam. Szerencse, előtte napokban volt pár napom, amikor békésen több mindent megnézhettem, ami Bécsben nevezetes volt –Erzsi néni testvérének az ura– Lajos bácsi –Mariska néni ura– akik Kőszegpatyról származnak– Ő vezetett el több helyre és magyarázott. Nagy élmény volt számomra egy-egy ilyen út, főleg a sok-sok tapasztalat nagyon besegített a társalgásban –az iskolában– falu lakói előtt. Mindig úgy éreztem, hogy egy-egy tanév nagyon kiapassza a fej tudáskészletét, mint ahogyan a hordóból is ha egy évig szívogatjuk a tartalmát, hát biz az csak kongani fog az ürességtől. Valamiképpen nekem szüret volt mindig a nyár, azaz vetés-aminek a termése tanév alatt nagyon beérett. Mily boldogan tervezgettem hosszú téli estéken hová és merre fogok utazni? –mert bizony ismerd meg hazánk mozgalmát már ekkor, kerékpárral megkezdtem. | |
