 |
    |
 |
Süket fülekre találtam Kiss kanonoknál Kiss kanonok volt az egyházmegyei főtanfelügyelő. Nagyon érdekes hatalmi túl tengés volt divatban ekkor, mert az állam és az egyház, külön-külön sohasem rendelkezett, mindig a kettő, mint nemes ötvözet hozta a rendelkezéseit. Persze, az egyház maga is adott ki központi irányelveket –tanmenet, tanterv … nevelési cél, …hiszen az övé volt az iskola –övé volt az ifjúság–, akié az ifjúság, azé a hatalom. Így Kiss kanonok: megszólítása a következő volt: főtisztelendő, méltóságos, egyházmegyei főtanfelügyelő úr… ebből egy szó sem hiányozhatott, mert akkor már vesztett is volt a tanító előtte. A negyvenes idők előtti években jártam személyesen e nagy úrnál –mondván neki– hogy biz már maholnap harminc éves leszek és a biblia szerint nősülni szeretnék, de mivel az adott lakási lehetőségek hiányoztak –kis tanítói szobám van, kérem a főtanfelügyelő urat, hogy tegye lehetővé, hogy adjon lakbérpótlékot, vagy adjon lehetőséget egy tanítói lakás építésére, mert egy kis szoba nem képezheti a megnősülésem otthonát. Fölpaprikázódott az Isten szolgája, aki egy teljes palotát bírt a kanonok sorban –megkérdőjelezi, hogy menyasszonya nagyobban lakik?– nem férnek el? … Nem is folytattam tovább egy szóval sem a kérésemet –a gyűlölet és utálat lávájával szerettem volna befedni, mély meghajlással elköszöntem. Bizony nem segítettek lakáshoz. Nagyon kekk ember volt –és erre rá is fűzött egy kollégánkkal szemben. Karácsonyi Imre kb. a Gömbös irányzatnak éveiben szintén valami kéréssel fordult hozzá és a legdurvábban lökködni kezdte a püspökvár irodájában. Elcsattant pofon a püspökvárban Az Imre kikérte magának, hogy ne lökködje –és egy nagy pofonnal válaszolt a kanonok úrnak– aki ordítani kezdett –fegyverét kereste– de Imre mint aki jól megfizetett a kanonoknak, elhagyta a püspökvárat. Persze futótűzként terjedt el a pofon híre –magunk is nagyon örültünk Imre bátorságának, legalább akadt valaki, aki Ludas módjára egy kicsikét a mi nevünkben is eleget tett. Persze Imrét azonnal, mint egyházi felekezeti tanítót, elbocsájtották –magyarul mondva kirúgták. Gömbös –aki előhírnöke volt a további politikai irányzatnak– nem törődve Karácsonyi Imre Ludas Matyi önbíráskodásával –azonnali hatállyal kinevezte állami tanítónak– és folyt az élet tovább. Imre később –tanulmányainak folytatásával bejutott a helybeli tanítóképzőbe –mint pszihológiát tanító tanárként. Itt is ment nyugdíjba, néha találkozunk az utcán, ő nem ismer fel, de én néha köszöntöm. Az egyes papok magatartása több helyütt ilyen helyzetet hozott létre –a gyűlölet teljes megértésében éltek egymás mellett –jobban mondva egymás ellen. Ez az állapot teljesen megérlelte a gyümölcsét negyvenöt után –rákosirezsim alatt amikor tanító és pap bárány és farkas módra vicsoríthattak egymásra –személyükben megsértett tanítók özöne fizetett vissza a basáskodó papoknak–tisztelet a kivételnek– mert voltak papok akik a mai napig nagy tiszteletben élhetnek- és élhettek. Az egyház megszőtte a maga aranyhálóját, amiből nem látott ki, nem akarta tudomásul venni, hogy a világ az evolúció törvénye alapján alakul, és sok mindenben kell reformálódni. Ha vele tart, akkor nem ütközik bele a maradiságába, maga is fejlődik –halad Igen tudomásul kellett venni hogy egyház fiai felnőttek –nagykorúak lettek– tehát nem lehet már csak hatalmi –parancsoló– istentől való félelemmel, az ördöggel ijesztgetni –elkárhozással–inkvizícióval büntetni az új eszmék emlőin felserdült társadalmat, az egyháznak is igazítani kell– hozzá kell hangolni a mai fejlődő társadalmi felfogáshoz. A 1egnagyobb hatalom –a vagyon köztulajdonná vált– az iskolák, ifjúsági szervezetek, államiak lettek –mi maradt meg a birtokukban? –Most kellene igazán papnak lenni– most elöl járni az evangéliumnak ösvényén. Ahogyan kiesett a hatalom a papság kezéből, úgy a papi állás sem lett már ma vonzóvá, nincsen utánpótlás –falvak sokasága– üres plebániák maradnak nincsen utánpótlás –pedig Isten az van most is, amikor korábban volt– de nincsen mellette a vagyon, az egyházi és világi hatalom pallosa. Ki megy el máma papnak? A megmaradt papság maguk között is bomlást hoztak létre, hiszen maga a papok is hajlanak az elvilágosodáshoz –nősüléshez– politikai nézetben is kettéhasadás lett köztük, pápa egyedi hatalma ma már nem úgy ragyog mint hajdanában. Az állam beleegyezésével neveznek ki püspököt, primást. Nem is tudnak az idős papok beleilleszkedni a mai légkörbe, akik még valaha kiskirályként éltek valami jó papi rezidenciában. Mielőtt Kovács Sándor püspök meghalt volna, egy alkalommal a Szily János utcában látok két férfit sétálgatni, mégpedig az egyik –a magasabbaik– Kovács– szokatlan pelerines zöld lódenban –kétrészesben volt– talán ez a kabát hívta is fel a figyelmemet– ki ez a földi halandó –olasz?- külföldi?–– Nem külföldi, hanem maga Kovács püspök teljes civil nagyságban. Na még sohasem láttam ilyen esetet, hogy egy püspök korzézik az utcán –megálltam– figyeltem őket– és főleg azt figyeltem hányan ismerik fel a megyéspüspök urat –aki egyszer engem is nagyon megrótt … amint figyeltem a sétálásukat, a nagy forgalmú utcában biz nem láttam kalap, vagy köszönő embert, aki köszöntötte volna a nagyurat. Ha ez a séta ezelőtt negyven évvel zajlott volna le, egy lépést sem tudott volna megtenni, hogy valaki ne hajolt volna derékszögbe, hogy kiesdeklje a kézcsókot –azaz gyűrűcsókot– de a jelenben senki, de senki sem ismerte fel benne a megyéspüspököt –tán még aki felismerte is, az is ismeretlené varázsolta maga elé. Hát körülbelül ez a keresztmetszete a papi uralomnak. (Ez Rákosi alatt volt, kb. 1960) Talán egyet ugrok előbbre, hiszen éppen eleget tárgyaltam a klerikál hatalmát, visszatérek a magam portájára, persze még kell majd írnom a helyi paróchiáról, hiszen itt is Pintér után minden megváltozott –jobb lett– emberiesebb lett a pap és tanítói viszony--de majd később folytatom. | |
