 |
    |
 |
Merre? – Hol laktunk? – Hol születtem? Nagykanizsán a Csengeri utcában, az tudom, hogy valami elhagyatott giz-gazos mezőségre nézett a mi lakásunk, hiszen mint gyerekben már akkor ez a bozótos dzsungel remek háborusdizásnak volt a tanyája. Nagy kórók nőttek ezen a helyen, amiket mi nagy élvezettel huzigáltunk ki, mint őserdő szálfáit tépdestük volna ki, nagy büszkeséggel gyűjtöttük ezeket egy halomba. Valami vasutas házában laktunk úgy emlékszem, közel a sínekhez, mert a vonatok dübörgése az sokszor felvert az álmomból. N.kanizsán ha jól emlékszem pár évig laktunk, mert már az első elemit Vasvárott jártam. Kanizsán ezek szerint négy-öt éves koromban lehettem, mert a korábbi évekre, ugyanis Szhelyi tartózkodásomra nem emlékszem, pedig itt születtem Szhelyen, Kisfaludy S. utcában. De ide nem fűz semmi gyermekkori emlék, tehát amikor még az emberpalánta agya nem fényképez le semmit, az első években lehetett ez. Ellenben Vasvár volt az a hely ami szállást adott gyermekségemnek és ifjúságomnak is. Erre a helyre már jól emlékszem, élmények sokasága gyülemlett itt egybe. Lakásunk itt is vasúti őrház volt, mégpedig a 71-es őrház, ami Vasvárnak a ketei kijáratánál feküdt, ahol akkoriban elágazott az út Újlak és Püspöki malom felé-Pap-malom felé. Ikerház volt. A ház egyik felében laktak Jakabék, pályaőrök, ők voltak összesen hatan – négy gyerek, kettő lány, Annus és Manci, Pista és Ferkó. A Jakab bácsi közel két méteres magas ember volt – nem volt vele baj sohasem, úgy emlékszem jó káromkodó volt, ha felmérgesítették. Egyébként békés természetű szomszéd volt. A Jakab néni szelíd, csendes jó beszédű asszonyka, akinek mindig volt valami mondanivalója. Kertjüket ősszel gyakran meglátogattuk, finom alma és körte csalogatva hívogatott oda. Persze a vége mindig futás volt, de azért sohasem tartottak volna ezért haragot gyermekekkel. Háztartásuk gazdasági életszintjük, úgy rémlik előttem, mintha alacsonyabb lett volna a mienknél. | |
