 |
    |
 |
Katakombák Legjobban tetszett Szt. Pál templom és a Mária Madzsóre templom –ha mégis valami áhítatra szomjazott a hivő, akkor csak a kis templomok voltak szívfelmelegítők -ott a lélek felszabadult-nem érezte az ember magát valami múzeumban. Több kisebb templomot kerestem fel -tán a Szt. Sebestyén templomában találtam szintén magamra, amikor kerestem a hitnek, hogy higgyek-szeretnék hinni- valamiképpen meg akartam találni az igazi kapcsolatot a föld és az ég közti összefüggést -nyíljon meg az ég, csak egy kis nyílást lássak. amelyen keresztül elvezet a boldoguláshoz. A katakombákban az őskeresztények aludták örök álmukat, akik az akkori pogány Néróktó1 ide menekültek hitük bátor megvallása miatt-itt a föld alatt gyakorolták a keresztény vallás hitének dogmáit. A falba vésett és befalazott sírok egész sokasága volt található. Könnyű volt a földalatti alagutak kibányászása, mert itt Róma külterületén tufás a föld, ami engedi magát vésetni. Az tény, hogy vezető nélkül, aki ide bekerül ebbe a földalatti labirintusba, nem hiszem, hogy kiutat megtalálná egykönnyen. Ezért is tudtak az őskeresztények teljes menedéket találni üldözőik elöl. Rómának minden köve, épülete egy-egy évezred történetét tudja regélni, hiszen a római kultúra több ezeréves volt. A Forum Romanum, ahol a volt pogány isteneknek épült márvány templomok és paloták már-már csak romokban találhatók -ekkor jutott eszembe, na innen viszek hazaegy darab kararai márványt, ebből márvány rengetegből. Amint kb. egy köbdeciméter nagyságú darabkát forgatok a kezembe és csak nem akarom letenni -megszólít az ottani vezető -Tetszik?- csak nem akarja elvinni- De igen-volt a válaszom. De uram -ahányan már itt megfordultak és ha mindenki csak egy gyufásskatulya nagyságú márványt vitt volna el innen, akkor már a sok márványnak még a pora is emlék maradna. Nem szabad elvinni egy darabkát sem- szigorúan tilos. Hát jól van-letettem a kiválasztott darabot, de mégis csak kellene valamit vinni haza- aranyat nem tudok- hát viszek a Vesta szűz templomából egy darabkát. Így is lett. Titokban eltettem egy nagyon szép márványdarabkát- haza is hoztam- rávésettem: Róma 1935- meg is volt amig nem jött a háborunak pusztító –dulása. Nagyon sajnálom ezt az örökös darabot. De mégis vettem mást is. Róma jelképe Romulus és Rémus a farkassal. Ez a hamutartó a jelenben még megvan-meg egy kagyló. Most nagyon nehéz volna mindent felsorolnom, amit láttam Rómában -de nincs is rá szükség- hiszen erről már úgyis írtak könyvet. De mégis meg kell említenem a Mamertin börtönt-Néró cirkuszát- a Kolosszeumot- bizony csak állja az évezredeket. Via Appia- a monda szerint amikor Szt. Péter a börtönből valahogyan kiszabadult-az uton találkozott az Úrral. Péter, amikor felismerte az Urat, kérdezte- hová Domine? Qo vadis Domine?- Megyek vissza Rómába, hogy ismét felfeszíttesem magamat. Péter nagyon megrezzent a válaszra –megértette, hogy nem tetszik Péter gyávasága- Péter szónélkül megfordult és visszament a börtönbe. Milyen volt a koszt? Sajátos olasz kosztot szerettem, habár mindent nem tudtam megenni. Főleg paradicsomos leves-parmezán sajttal-és különbözö halak-tele olajbogyós fűszerekkel -na meg a spagetti -nemzeti ételük- Csak egyszer nem tudtam megenni az ételt, amikor valami szárított halat adtak -ez nagyon büdös volt -biz nem tudtam megenni. Na meg amikor Ostiában jártam- ott kellett volna enni osztrigát- borzalmas volt még csak nézni is, ahogyan a mozgó kagyló lakójára citromot cseppentett a digó, az állatka összekapta magát és a kocsonyás testét, mint a lágytojást itthon, csak kiszörpintette. Ostia, Róma kikötővárosra. Leírhatatlan élményt szerzett a tenger végeláthatatlansága, annak hullámzása -Nekem is volt szerencsém észlelni a föld gömbölyűségét, mert a távolból jövő hajónak csak a füstjét, majd a kéményét és fokozatosan a hajót is lehetett szemlélni, ahogyan közeledett felém. Mandula gyulladással indultam el az utazásra. Dr. Bíró volt Vasváron az orvos. tőle kértem tanácsot., mehetek e ilyen dagadt mandulával. Hová utazom? –kérdi. Rómába - a tengerre. Jobb helyre nem is mehetnék gyógyulás szempontjából, mert a tengeri sós levegő a legjobb gyógyszere a gyulladásos manduláknak. Ha lesz rá mód -még gargalizálhatom is a torkomat tengervízével. Na itt aztán volt rá módom, hiszen benne álltam a tengerben és próbáltam a vízével gargalizálni- A vasvári orgona homloki rajza. Három Manuális orgona sok-sok regiszterrel -felemelő-ünnepi hangtónussal! Csodálatos élvezet hallgatni -és főleg játszani rajta. Édesanyám vágya mindig az volt, hogy nagyon boldog lenne, ha egyszer hallaná az orgonálásomat. Mindent elkövettem. hogy ezen vágyát teljesítsem, de sajnos a halál közbeszólt. Élt:1884-1927 (Péter-pál napjáig) én meg 1928-ban, harmadikas preparandista létemre ülhettem először fel erre a csodálatos hangszerre. Nagyon sokszor és sok a1kallommal játszottam misék alatt. Ünnep volt a számomra, ha orgonára ülhettem. Virág Endre volt a kántor, remek orgonista, igazi bariton férfihanggal. Fia: .Endre a jelenben orgonaművész Bpesten. Ostia – Róma kikötőjében láttam a torkomat. Igaza lett az orvosnak, mert a mandula fájdalamam a helyszínen elmúlt -vigadozhattam a tenger játékában. Ugyanis sohasincs teljes nyugalomban ez az ótiás tó -állandóan játszik hol kiszalad a partra 20-30 métert, vagy többet és szalad vissza ilyen szitáló játékban leli örömét, mint a pajkos gyerek. Persze aki ezt nem tudja, nyugodtan á11 a parti homokban -nézeget jobbra- balra-és íme egyszer csak majd térdig ér körülötte a víz és nagy sikollyal fut ki a partra- de már késő hiszen a cipője teljesen elázott. Sokáig gyönyörködtem ebben a játékban és főleg azokban akik a véletlen folytán, ha nem is akartak, de mégis megfürödtek. Ostiából ered az a vallási monda, hogy egy alkalommal a parton egy fiúcska -nagyobb fiú játszadozott akként, hogy a homokba egy nagy-nagy gödröt ásott. Arra ment az Úr -és kérdezte tőle- mit akarsz te fiú?- hát a tenger vizét szeretnem ebbe a nagy gödörbe belemerni. És ekkor az Úr -mutatta a sok vizet -ezt a tengert? -Ekkor értette meg a fiú, hogy ez tényleg lehetetlen -ezt nem lehet. Ki volt ez a fiú? A hitetlen Tamásból lett Szt, Ágoston -aki a Szentháromság titkát akarta mindig megfejteni, állandóan annak a megoldásán fáradozott -de sohasem tudta megérteni -most amikor az Úr felébresztette benne a lehetetlenség fizikai törvényét -ahogyan nem lehet ebbe a kis gödörbe belemerni ennek a hatalmas víznek a mennyiségét, úgy nem lehet embernek megérteni a Szt. Háromság titkát. Így lett a hitetlenből -szent. A tenger nagy éléstár is egyben -hiszen bő zsákmányt ad a halászoknak-kevés fáradtsággal könnyen jutnak élelemhez. Bizony nem is kell az olasznak megizzadnia a mindennapi eledelért. Felejthetetlen élményt adott a tenger, ami teljesen ellentéte a szárazföldnek és az ott lakóknak. Nem célom.megismertetni Ostiát -hiszen ezt is megírták nálamnál jobban és szebben, csak amit bennem hagyott, arra hivatkozom. Persze a halszagtól és egyébként is a tisztasági Vállalat hiánya miatt büdös az egész tengeri kikötőnek a környéke. Egy érdekes élmény mégis megmaradt bennem, emlékszem amint közeledtünk a tenger felé, már többen észrevették a tengert és kiabálták- ott a tengeri! -Magam is meresztettem a szemem, de én csak ködöt láttam és homályt -hol a tenger?- mondogattam magamban. Amint meresztgetem a szemem -hát tényleg megjelent a tenger- azaz elvált az ég és tenger színe egymástól, mert kezdetben ez a kettő egybefolyt –egyszínű, valami szép kékes -szürkés színben ragyogott a látóhatár és csak a közelben lett kettő az egyből. A ruházat –öltözködés, sőt a fütés sem probléma –a kellemes mediteráni éghajlat nem kíván meleg ruhát- sőt vannak házak ahol még sohasem fűtöttek, annyira enyhe a tél -azaz nincsen is. Nekem valami cigányos külső képet adott az egész itteni szemléletem. Ostiához közel van, az Albanói-hegyek. Ez volt mindenkor a gazdagok nyaralója. Itt van a pápa nyaralója is. Castel Gandelfó kupolája messziről látható a lombok közt. Bernini művészi kezének alkotása ez a gyönyörű templom is. Ugyancsak Róma környékének -tán az egész Itáliának legszebb kirándulóhelye Tivoli -a hatalmas vízesése teszi nagyon felejthetetlené az élményt. Aniene folyó vízesése páratlan gyönyörűséget ad a kirándulónak. Mint a száraz spongya, szívtam-szívtam magamba Planetárium a tájnak művészi -történeti, de saját természeti csodáinak utánozhatatlan remekét, amit bizony mind-mind meglátni, megnézni, elraktározni ily rövid idő alatt nem lehet. Még címszavakban is hosszú volna mindent felsorolni amit láttam és mennyire kell vigyázni arra, hogy néha legjobb hanem szól az ember –„Ha nem szóltál volna, bölcs maradtál volna” régi igaz közmondás. Egyik délutáni program a Planetárium megnézése volt. Hatalmas kupolás helységbe mentünk, amikor is megjelent a mennyezeten az éjszakai csillagoknak sokasága –csillagképek- egy-két órán belül lehetett észlelni egy év alatt lejátszódó égi csillagutakat. Én ugyan néztem-néztem –de mivel csillagászatbó1 sem készültem, nem tudtam követni az égboltozaton végbemenő egy évnek a törvényszerűségét- hát bizony két órai nézegetődés után nagyon fáradtan jöttem ki a Planetáriumból. És ekkor lőttem bakot -valahogyan hangosan mondtam-, na ezt is elhagyhatták volna a programból -erre mellettem egy pécsi csillagtudós igen nagy elmarasztaló sajnálattal vette tudomásul ezt a kijelentésemet. Ő valóságosan őrjöngött a szépséges csillagos égben és pedig unalmasan és főleg érthetetlen vártam a véget. Tehát igazán jó -ha valamihez nem értünk jobb, ha hallgatunk. Egy kicsit szégyelltem magamat, hogy ekkora tájékozatlanságról tettem bizonyítást. Na jó, -de hol tehettem volna szert csillagászatban jártasságot. Amit tanultam a képzőben, az nem tudta felölelni a csillagászattan irodalmát. Rómában minden porszem egy ezredévnek, vagy éveknek a porladéka és tele van a történelemnek a vérével –pompájával, léhaságával, tivornyájával, pogányságnak fényével, orgiájával, minden kő mesél -minden szobor hirdeti a múltnak a dicső uralmát és uralkodóját -legyen az hóhér -vagy Néró, de lehet hódító, aztán jött a keresztényvilág uralmának és bukásának -üldözésének vértanúinak, mártírjainak örök eszményei -majd a művészet remekeinek, a mai embernek is szinte felmérhetetlen csodálatai -akár az épitészetben, szobrászatban és festészetben -hogyan lehetne mindezeket nekem most itt, egy csokorba kötni? -Örök élményt adott a Sancta Scála lépcsőzete -ahol állítólag a kis üvegburák alatt Jézus vércseppjeit takargatja, azaz csak annak már helyét -és bizony ezen a lépcsőn csak térden állva lehetett vezekelve felmenni -na mellette volt egy rendes lépeső is, ahol állva közlekedhetett a hívő térdelve nem bírta az utat felfelé. Na és mégis mit tudtam a sok élmény közöl valami megfoghatót is hozni haza, főleg az iskolás gyerekeimnek, meg a rokonságnak-?- elsősorban Ostia tengerpartján egy zacskóba szedtem tengeri homokot -mondván ebből minden gyermek kap- megízleli és tényleg megtudja a tenger sótartalmát. Így is cselekedtem. Vettem sok kis érmecskét -amit a pápa megáldott, na van valami komolyabb római emlék is, ami maradandóbb és emlékezetesebb marad, mint a tengeri homok. Mint a méhe, aki virágról -virágra szállva összegyűjtötte magába roskadásig a virágnedűt és port -magam is a sok-sok élménynek a birtokában, a sok gyönyörnek és csodálatnak a zsákmányával -mert hiszen kettő hét hosszu is na meg rövid idő is ahhoz, hogy csak egy ezrelékét is akkumulálja az itt látottaknak, de mégis kaptam ízelítőt a római... | |
