 |
    |
 |
Találkozás a faluval Tény, hogy a Horváth néni, a Mári néni a maga tehetségéhez viszonyítva, a kornak megfelelő időszakában a jó szakácsnők sorába állhatott, mert bizony a konyhai művészet falun nagyon gyenge alapon állt. Minden faluban akadt egy-két ügyesebb szakács, akik aztán nagyon kapósak voltak lakodalmak idején, mert akkor kellett ám csak igazán az ízletes falat. Magam is tapasztaltam több esetben falusi vendéglátáskor, amikor a legjobb tudásuk szerint is kritikán aluli volt a süteményük, vagy a többi ebédfogás. Na talán nem vágok elébe a dolgoknak, mert majd még visszatérek a kulturális munkám sorára, amikor, igen is rendeztem főző-sütő tanfolyamot, ahol az asszonyok, lányok több héten át gyakorolták a főzéstechnológiáját, arra hivatott, hozatott szakácsnőtől. Ott hagytam abban, hogy szeptember havában vagyunk, tehát kezdőik a tanítás is. Mindenki ismeretlen volt számomra, úgyszintén magam is ismeretlen voltam a falu előtt, főleg érdemeim ismerete nélkül. Egy sétát csináltam a faluban, hogy most már véglegesen megismerjem a saját falumat, munkaterületemet. Sok-sok kíváncsi fej dugiszálta ki fejét rejtve a pallang nyílása mellől az ablakok zsalui előtt, itt megy a kistanító úr, a gyerekek is nagyon kíváncsi szemmel figyeltek, jé...Mindenkinek köszöntöttem, akivel csak találkoztam nem nézve nemét, korát, hiszen én jöttem ide, befogadtak, nekem kell a fészkemet puhára csinálni. Ezt a jó szokásomat később nagyon is kamatozva kaptam vissza a község dolgozóitól. Hiszen csak addig kell előre köszönni, amíg felismerik az emberben a tanítójukat, a kultúra lámpását, s aztán már csak vissza kell köszönni. Aki ezt tudja és gyakorolja, mindig nyertes lesz a falu előtt. Na, nálam ebből nem is volt hiány, hiszen ismerve a paraszti sorsot, a munkás nyomort, magam is annak a sarjadéka vagyok, így hamarosan ötvöződtem a faluhoz, én magamévá ismertem el őket, ők pedig nagy büszkén fogadtak el sajátjuknak. Minden séta számomra valami felmérés volt, ki hol lakik? , mivel foglalkozik? - milyen a háza tája? , állatállománya? , kutyája?... Bizony pár év elteltével a teheneket látva csak, vagy a lovakat, ami ebben az időben fejlettebb mezőgazdaságra vallott, sőt már az ökrök is egy fejlettebb háztáji gazdálkodásról tanúskodtak, már megmondtam, hogy ki a gazdájuk, mi a neve. A zsebük, gyomruk mélyéig kell ismerni a falusi tanítónak a falu dolgozóinak összetételét, ki-kivel van rokonságban, barátságban, esetleg haragban vagy gyűlöletben, mert csak így lehet igazán vezetőjük, irányítójuk. Magáról a faluról nem akarok földrajzi, gazdasági ismereteket adni nagyobb mértékben, hiszen a lexikonok erre hivatottak, de mégis általában, pár sorban mégis kell ismeretet nem az akkori szociál-gazdasági, politikai keresztmetszetet. Rábakovácsi lakossága nem volt több mint majd ezer. Megoszlás szerint tán négy kategóriát, vagy többet lehetne felállítani. Az első kategóriát képezték a húsz holdon felüli gazdák, hogy hányan voltak? Ha most utólag végigviszem az emlékezetemet a falun, bizony nem sokan voltak: Mándli Gyula, Mándli Károly, Farkas Miklós, Iszak József, Cseszkó József, Petrovics, ...., tán nem is volt több húsz holdon aluli attól több, és volt öt és tíz hold közötti summásan. Főleg ez a kategória a falunak a fő utcájának a hosszában laktak. A falun kívüli területen laktak az aratók, a napszámosok, az uradalmi cselédek, úgy is hívták ebben az időben ezt a részt a „munkás szer”. Nagyon derék és becsületes emberek sorakoztak itt egymás mellé, egyszerű kis házacskákban, főleg egy szoba, konyha, kamara és valami kis istálló, diszóólok, hiszen ezek a kis aprójószágok egészítették ki a napi kiadást. Ez a réteg volt már akkor is hamuban izzó parázs, a forradalmi alvó vulkán, csak várt, várt, de kivezető utat nem látott a nyomorból. Lelke finom, szíve érzékeny, vágyott a jobb sorsra, emberibb földi paradicsomra. Sok okos kis gyermek járt erről a telepről az iskolába, csak a pénz hiánya volt, hogy nem mehetett gimnáziumba, nem lehetett miniszter, mérnők, stb. Nem volt ismeretlen előttem a munkásélet, hiszen apám is ebből a törzsből fakadt, hogy tanító lehettem, édesanyámnak az álma volt, ami valósággá vált, habár nem érhette meg földi életében. Külön osztály volt a cselédség. Ugyanis a faluba kettő nagybirtokos, de ha úgy vesszük öt nagyúr tartozott. Gróf Arz Nándor volt a faluban az első földbirtokos, kb. 2-3000hold, nagyságig nyújtózkodva, de más faluban is volt birtoka. Tuboly Lajos földbirtokos Kettő major tartozott a birtokhoz, a „belső major" a harangláb háta mögötti részben és a Rábán túl, a "Szúnyog major”. Hány létszámot ölelt fel a cselédség ezt nem tudom már, nagy nyomorban élték le életüket, türelemben, beletörődésben, szél ellen...A falun kívül volt kb. négyszázötven kath hold birtok TubolyLajos földbirtokos tulajdonában volt sárvári főszolgabíró. Az hírlett róla, hogy amikor földrendezések voltak az első háború után, ő volt a földrendezési bizottság elnöke és úgy rendezte a holdakat, hogy négyszázötven hold föld a maga tulajdonába zsugorodott össze. A birtok közepén foglalt helyet a kastély, ami nagy tekintélyt követelt magárak. Talán itt kellene mindjárt elöljáróban három-négy epizódra kitérni, mert később esetleg kimarad a krónikából. Az első találkozás a nagyságos Tuboly Lajossal és családjával 1931. jan. elseje után volt. Ekkor volt esedékes a 10 évenkénti népszámlálás, és ki lenne erre alkalmas, csak a falusi tanítók. Némileg megfizették a fáradtságot, persze nagyon meg kellett érte dolgozni. Egyik nap kora reggelén kopogtattam be a nagyságos Úrékhoz, szobalányok fogadtak; akiknek tudtára adtam jövetelem célját. Mivel ez állami ügy, hát ki nem dobhattak, hiszen állami hivatalnoknak voltunk minősítve erre az időre. Valami nagy üveges verandán várakoztam, tél volt, hideg volt még akkoriban januárban. Hamarosan jön kb. hatvan év körüli, úr, akivel kezet fogok, majd bemutatkozom. Jó, kezdhetjük a vallatást. Jöttek sorba a családtagok, jött a ház asszonya, istenem de nagyasszony volt, alig tudott a földön járni, bizony majd eltellett a délelőtt, mire a nagyságos család minden tagját lekérdeztem; a megfelelő rublikák szerint. Emlékezetem szerint négy gyermeke volt, ha nem öt, volt velem egykorú is a Lali fiatal nagyságos úr, aki később Vas megye aljegyzője lett. Rábapatyról vette el feleségét Nagy Sándor uraság lányát. Szóval, hideg volt, tél volt, éreztem minden porcikámban, de éreztem az emberi megaláztatásomban is, mert még csaknem is igyekeztek ezt a didergésemet valami kis szerető vendéglátással, egy kupica pálinka, tea, tízórai, enyhíteni. Ekkor éreztem elsősorban mily kicsi a tordai hasadék az emberi szívek közti hasadékhoz viszonyítva. Utólag is nagyon nagy megvetéssel emlékszem vissza erre a napra, ami bevésődött az énembe és meg is maradt mindörökre. De Isten nem ver bottal... Volt, amikor vissza tudtam adni ezt a kevélységét, két esetben. Amikor teltek az évek és csak megérezték a cselédek, hogy a tanító értük is harcol, megtudtuk, hogy a nagyságos Zuboly uraság ocsut méretett ki a konvencióba, amiért a cselédek nagyon elkeseredtek. Mi ezt megfelelő helyen tolmácsoltuk, a nagyságos Uraságot, pedig kötelezték a jóvátételre. Na volt egy egyházi kpv. Testületi Gyűlés, ahol Tuboly urasság kikérte magának, hogy a tanítók az ő humanitását kritizálják, azt csinál, amit akar, ne próbáljuk őt korrigálni helytelensége felett. Tehát mégis csak van súlyunk a nép előtt, ha nem pénzben, hát emberségben, tekintélyben. Ünnepnaponként mindig kocsival jöttek a templomba, mint Döbrögi, nagy kalapleemelés közepette tisztelte meg a nép ;jó magam is, hiszen kora, vagyona stb. erre kötelezett engem is. Amikor az uraság köszönt nekem előre Az öreggel való tisztelet csak érthető volt, de a fia a Laliúr, aki egykoros volt velem, soha nem jutott volna eszébe, hogy megtiszteljen egy kalapleemeléssel, vagy egyszer is szót váltott volna velem. Ezt a kornak a szennyes gondolkodásmódját valahogyan elkönyveltem, különösen nem is vonta rá a figyelmemet, csak furcsálltam, hogy egy ívású korú, képzettségűek vagyunk és a rang, ekkora kínai falat von közénk. Napirendre tértem felette nekem nem hiányzott az ő barátsága, valószínű neki sem hiányoztam, így nagyon messziről tiszteltük egymást. De azért csak csattant az ostor egyszer. Abban az időben többször kellett bevonulni katonának. Amint behívogattak egy-egy tanfolyammal, egy-egy vizsgával, csak emelkedtem a katonai ranglétrán, úgy hogy a kis bakából őrvezető úr (1933), majd hadapródőrmester (1936). Nagy rang volt ekkoriban (fekete pantalló, kard, stb.)…Majd zászlós úr lettem 1940-ben, és fokozatosan elmentem főhadnagy rangig, amit általában a jobbak elérhettek. A mai nagy laktanya (ahol oroszok vannak) akkoriban az volt a gyalogsági és huszár laktanya. Mint hadnagyot, ismételten behívtak katonának és valamiért ott álltam a laktanya udvarán, nézegettem. Ezen időközben mellettem, azaz szemben valaki zászlósi vagy hadapródi rangban?...feszesen tiszteleg nekem, és ahogyan, illik, fogadni kell a tisztelgést, odanézek, ránézek a tisztelgőre, ki ez a katona? Ekkor döbbenek fel, jé!!! Ez meg a nagyságos Tuboly Laliúr !!! Hát mégis van Isten?! Tud köszönni az uraság a kistanítónak? Ugyan most nem tanító voltam, hanem hadnagy úr, ő pedig biz még lejjebb volt nálam. Ő sem tudta szó nélkül megállni, hát a tanító úr is itt van? Sikerült rangomhoz méltóan visszajátszani a labdát, tán érezte is és hamarosan tisztelegve ismételten továbbment.(Kellett neki? -A jelenben Kanadában van, 56 után disszidált).Hogy teljes legyen a krónika Tuboly Lajos ( id. ) képviselőnek is kreáltatta magát na most, hogy abban, az időben az ellenzék(Gömbös irányzatú szellem erősen élt). Eőry Vilmos volt a kormánypárti jelölt lemondott a mardátum jelölésről Tuboly, hogy gyerekeit helyezzék el jó állásokba. Ezt meg is kapta az egyik fia Bpesten. banktisztviselő lett, Lali megyei hivatalnál nyert előkelőséget, lányai közül az egyiket Dr Gerbert körorvos vette el, persze csak úgy lehetett az Ikervári körzet körorvosa, az egy Zuboly lány feleségül veszi, így is lett… Nagy udvartartást vittek, hogy lányukat piacra vihessék, emlékszem valami repülőszázados jelent meg időnként a kastély felet, nagy köröket írt le és ezen időközben rózsacsokrot dobott el szerető mátkájának. (1936 körül) Ez bizonyabban az időben nagy szenzációként hatott az egyszerű népre. Még talán csak annyit, a nagy udvartartás, az öreg feneketlen mulatozásai /ha elvitt egy szekér gabonát Sárvárra, azt az utolsó fillérig elmulatta a korona vendéglőben, így bizony később már a haja szála is a bank kezére jutott, tönkre ment. Illés nevezetű bérlő vette ki később a birtokot bérletbe. Nagy pompával temették el az öregurat, mert a sárvári zenész cigányok hada húzta az utolsó dalát „Lehullott a rezgő nyárfa ezüstszínű levele...” Azóta moha lepte be a sírdombot, tán a betűket is leette az enyészetnek a múlása. | |
