 |
    |
 |
Mi a politika? Már említettem, hogy Huszár Mihály volt az elődje a Pintérnek. Huszár Miska Falusi, szegény gyermek volt –állítólag édesanyámmal –porpáci gyerek– egykorúak voltak, jól ismerte Miska bácsi édesanyámat. Egy alkalommal jött Miska bácsi képviselői beszámolót tartani Rábakovácsiba. Ekkor találkoztam vele először kb. 1933-ban. Ekkor hallottam a következő érdekes esetet –azaz politikai színvallomást. Kérdeztem tőle valamit és a következőképpen válaszolt Miska bácsi –Tudod öcsém a politika az nem erkölcsös dolog. A következő példával világította meg előttem a politikában mekkora huncutság lakozik. Egy alkalommal, a János szomszéd nagyon szomorúan bámészkodott a kapuban. Arra ment a Pista szomszéd –látta a János nagy szomorúságát– miért búsulsz János? Nagy az én bajom –itt van a szép gazdaság– egyetlen fiam, pedig halálos állapotban fekszik –mi lesz velünk, ha meghal?– Vigasztalni kezdte Pista szomszéd, sohase búsulj János –majd meglátod, meggyógyul a fiad és akkor lesz aki folytatja a te gazdaságodat, lesz folytatása az életednek. Jánosnak igen tetszett a vigasztalás és nagy örömében a következőt mondotta, azaz ígérte a Pista szomszédnak. Tudod Pista szomszéd, –ha a fiam meggyógyul, akkor a legszebb tehenemnek az árát neked adom. Jól van –egymás tenyerébe ütöttek megpecsételték a szóbeli szerződést és indultak az útjukra. Telt-múlt az idő –tán már pár hónap is eltelt, amikor a Pista szomszéd látja ám, hogy a szomszédlegény a szekéren ülve teljesen meggyógyulva hajtja az ökröket. Ekkor észbe kapott Pista, mit is ígért neki a szomszéd. Alig várta a találkozást a kebel Jánossal és emlékeztette a szóbeli vérszerződésre. János gy cseppet sem volt megilletődve –jól van, amit ígértem úgy lesz. Jött a sárvári Benedek vásár –új kötelet akasztott János a Bimbó nyakába ünnepi ruhába öltözve –fia is segített a hajtásban, indultak a vásárra. A vásárra nemcsak a Bimbó tehenet hajtotta, hanem a hóna alá vett egy kendermagos kakast is. A sok tehén között bizony nagyon tetszett mindenkinek a szép Bimbó –jöttek az érdeklődők sorban. Mennyi a tehén, papa? Hát a tehén az tíz forint, de a kakas az ezer. Bambán néztek a gazdára a vevők –tán az esze bomlott meg egy kicsit– gondolták többen–, de csak hajtogatták a vevői szándékukat és csak vallatták János szomszédot. Ahogy mondtam, a tehén tíz forint, de a kakas az ezer és a kettő csak együtt vehető meg. (Már ekkor is volt árupárosítás) Amikor látták, hogy nem tréfa az egész, bizony csak megvették a tehenet tíz forintért –a kakast pedig ezerért. Na eddig rendben is van a dolog. Mint ilyenkor szokásos volt, a vásárról haza szivárgóktól érdeklődtek az itthon maradottak, na milyen volt a vásár? –ment e a portéka? ––Nem látták, János eladta a tehenét? El biz az –válaszolták. Hú, akkor mégis csak becsületes a szomszéd, igazán nagylelkű és igaz ember. Titokban már lesegetett Sárvár irányába Pista szomszéd, mikorra pillantja meg a szomszédot? A láthatáron ki is rajzolódott már az alakja, gyerekével együtt –tény, hogy a Bimbó nem jön velük. János vállán átvetve van az új kötél, hát nyilván eladták a tehenet. Amikor már majd az utcaajtóba értek, Pista, csak úgy –nem szándékosan, csak a véletlen formájában, mint aki nem is törődött volna a nap vásárával–, de már mégis csak szólni kellett valamit –na szomszéd, jó vásár volt? … Jó, feleli János– Ezzel a János szomszéd pár lépést előre lépve –hívja a szomszédját– hát Pistám, amit ígértem, azt most meg is tartom. Pistának még a bokája is hirtelen vörös lett, a sok pénz érzésének izgalmában– sőt egy kicsikét mintha restelgetné is magátnem– nem szólt a szomszéd, magyar ember amit ígért azt meg is tarja– hát jól van … legyen ami lesz. Ezzel János szomszéd benyúl a lejbi zsebjébe és kihúz onnan egy darab tíz forintosat és ezt nagylelkűen nyújtja Pista felé– Pista csak ámul, bámul és tartja a kezét továbbra is a többi tízeseknek az átvételére, de bizony több nincsen. Hát János, –te nem ezt ígérted!– te a tehened teljes árát ígérted, nem pedig annak egy kis töredékét– Ami igaz, az igaz. Igen ám én vittem a Bimbóval együtt egy kakast is a vásárra –a kakas ára ezer, a Bimbó ára tíz forint volt és csak együtt a kettő képezte a vásárt. Tehát ennyi a tehén ára … Ekkor érezte becsapottnak magát Pista szomszéd, de János csak annyit felelt rá –ja szomszédom, „a politika, az politika.” Nagyon tetszett ez a példázat és úgy vélem ma sem változott tartalmában és formájában a mai politika. Amikor én nőddögéltem, a politika nem járt hétköznapi ruhában –ezt mindig hagytuk a politikusokra –bízva abban, hogy a politika nem az én asztalom, azt csinálják a politikusok –és bizony sokszor csinálták is megkérdezésünk nélkül– saját kárunkra. Így nem takarózkodtam sohasem a politika dunyhájával –azért ha hallottam valamit, azt igyekeztem megérteni. Huszár Miska bácsi beszélt szintén egyszer a szociálizmusról, a kapi tálismusról. Egy hasonlattal magyarázta meg a kettőnek a különbségét, még pedig a következő szemlélettel. Úgy mutatta a jobb kezét, hogy az ujjai –azaz a tenyere függőleges állott– tehát az ujjai –felül volt a hüvelyk ujja, ez takarta a mutatóujját– ez takarta a középső ujját. majd így sorjában. Ilyen kézállásban a hüvelykujj, ami legfelül van a napfelé fordítva kapja a legtöbb fényt –amit nem nyel el, az jut a mutatóujjnak és legvégül a kisujjnak már biz csak árnyék az osztályrésze– na ez van a kpitalizmusban, a javaknak a legtöbb részét a kiváltságosabbak nyelik el és élvezik a világ javait ez így nincsen jól. Hogyan van a szociálizmusban? –Most a tenyerét laposra fordította és mondván a nap egyformán ér minden ujjat –a javakból mindenki egyformán részesülhet. Nagyon tetszett ez a hasonlat(1934-5-ben hallottam) és kérdem ez a hasonlat ma már így van? … Még egyszer találkoztam a Huszár Mihály képviselő úrral aki már ekkor nagyon rosszul vitte a derekát –szinte felordított fájdalméban ha rosszul lépett– vonatra ülni –,az kész cirkuszi látvány volt– amikor Pintér kegyeskedett bennünket az iskolába behívatni –úgy délutáni időszakban– Huszár M. képe a templomban amikor átszellemült legitimista –álszent képével igyekezett Polgárral egyetemben felvilágosítani, hogy a legközelebbi képviselő választáskor –tudva, hogy Huszár Mihály volt falunk plébánosa –keresztény-párt színe alatt lép fel ismételten– és a katolikus tanítóknak kell tudni ilyenkor, hogy hol a helyük, ki mellett kell korteskedni és szavazni.( Eőry Vilmos volt a kormánypárt részéről –gyógyszerész– volt az ellenfél. Amikor Pintér úgy vélte, most jó1 beszélt hozzánk –Polgár Jenő, aki teljesen ellentétes tanokat vallott– nagyot ütött az iskola asztalára és kikérte magának ezt a befolyásolást, tudja ő, hogy ho1 a helye … Erre a kijelentésre –Pintér, mint vörös rák, felugrott a helyéről –hát így állunk? – dicsértessék … és elhagyta az iskola termét. Tény, hogy Huszár itt Rábakovácsiban ki is bukott, habár másutt győzött. Na, volt is ennek az ellenharcnak reakciója –főleg a volt sárvári kávégyáros Némethné részéről, aki hírek szerint Miska bácsinak földi angyala volt –testileg– az fenyegetett meg bennünket, hogy lesz gondja rám ... Na az idő forgatagos eseményei annyira sodródtak és változtak, nem kerülhetett sor a bosszúra. Az idő, pedig már mindkettő fölé az enyészet-a feledés porát vastagon betakarta. Tán még csak annyit, ha valaki Sárvárott jár a templomba, akkor a mennyezeti olajfestményen az egyik alak Huszár Miskát ábrázolja –mivel az ő nevéhez fűződik a templom újjá festése. Nagyon jól kivehető Miska bácsi alakja a többi szentek között. Általában, egészségesebb, vidámabb, humorosabb ember volt, mint Pintér. Nem fanyar, sem álszent. | |
