 |
    |
 |
Leszereltem Nem egyformán bírtuk, szívleltük a katonáskodásnak napi gyöitrelmeit, hiszen a katonának minden perce csak fegyelmezésben –állandó stresszben van, ott csak a nagy közösségi akaratnak a teljes végrehajtása létezik, egyinségeskedésnek semmi helye. Bizony. több esetben magam is találkoztam a megfenyítésnek, azaz a büntetésnek a szigorával, mert így egy az egészért –az egész egyért kárvallol, azaz szenved. Ha az a tisztelgés nem volt egyöntetű, vagy a puskával végzett gyakorlatokból csak egy is vétett, az ismétléseknek egész sorozata következett és addig tartott amíg a kiképző, legyen az tisztes, tiszthelyettes, vagy tán maga a szd. pk. nem találta elfogadhatónak a gyakorlat szintjét. Igaz magával a százados urral, csak nagy ritkán találkoztunk –hiszen ő már egy magasabb szellemi-katonai tőke volt akinek egy szempillantása többször többet jelentett, mint másnak egynapi látvány. Pl. minden szombat délelőtt a laktanya udvarán században, majd szakaszban, rajban és egyénileg megnézte, hogy ki hogyan tudja a díszlépést megcsinálni. Sokszor ettől volt függővé téve az eltávozása. vagy a kimenője az önkéntes úrnak. Ezek nekem általában sikeresek voltak. így nem szenvedtem miattuk nagyobb elmarasztalálst –de bizony voltak gyengébb ,puhányabb fickók, akiknél nem váltotta ki a szds. úr szimpátiáját. Reggeltől estig megállás nem volt a bakának –valami elfoglaltságot mindig találtak ki– amellett, hogy szigorú napirend volt, de az esetleges szünetek is valami mozgalommal voltak összekombinálva. –bakancs –puska –tisztogatás- stb. Így bizony az én Bagoly Kálmán barátomnak nem tetszett ez a katonai élet, mindent elkövetett azért, hogy mielőbb leszerelhessen. Erősfokú idegbajt szimulálva járt az orvoshoz –és bizony panaszkodott fűnek-fának a kemény– rossz sors miatt. Már őszi idők járták be a laktanyát –a szobákban bizony hidegek, voltak, hiszen hatan, heten nem tudtuk bemelegíteni a szoba köbtartalmát. Szokás volt köztünk, ha valamelyiknek csomagja jött hazulról, abból kínálat volt a tisztesség határáig. Az egyik napon Kálmánnak hozott csomagot a posta. Bizony nem volt az kicsi csomag –faláda volt a burkolata. Kálmán nem volt a szobában, valahol csettgett –gyerekek nyissuk fel a csomagot– hangzott valakinek az ajkán. A javaslat után tett lett a dologból, felfeszítettük a láda tetejét –volt abban minden jó falusi étel, mákos, diós kalács, szalonna, kolbász …mi bizony a csomag tartalmát hamarosan majd mind felfattuka –a becsület úgy diktálta, ezért hagyjunk a Kálmánnak is. Mindezt, nagyon sietve kellett elvégezni –hiszen nem tudni, mikor lép be a szenvedő alany. A megevett holmi helyébe hasábfákat raktunk, a ládába. JóI leszgeztük a ládát –bedugtuk a Kálmán ágya alá és vártunk– vártunk, mikorra jön meg a Kálmán. Amikor belépett a szobába –harsányan kiáltottuk: Kálmán csomagod jött! –hol van?– A fal mellett volt az ágya, előveszi a csomagot,.bajonettal felefeszíti-mi pedig mintha nem is történt volna semmi, vártuk a hatást. Kálmán sokáig nézegette a láda tartalmát –nem szólt egy szót sem –igen hallgatag volt– majd mi szóltunk rá hangosan –hát Kálmán nem eszünk valamit? – Nagy szomorúság közepette felénk fordul és könnyezve mondja: Bagoly Kálmán csomagának története Látjátok, írtam édesanyámnak, hogy milyen hideg van a szobában és képzeljétek, fát küldött a csomagban. Természetesen mi is vele éretünk – aranyos édesanyád lehet, aki így szereti a fiát. bizony –alig van benne valami kis harapnivaló. Nem mertünk szólni, se kuncogni – csak hosszú idő elteltével – azaz amikor megírta az anyjának az eseményt, és írták vissza, hogy ők fát nem küldtek – akkor lettünk, nagyon gyanúsak előtte és bizony el kellett mondani a történteket– de ekkor már nem volt haragos a Kálmán – megbocsátotta nekünk ezt a nagy csíntalanságunkat. Bizony, addig-addig járt az idegbajával az orvoshoz, míg csak hamarosan le is szerelték –megszabadult a katonai zubbonytól– azt mondja nem is hiányzott neki egészen addig, amíg megint csak nem kellett neki bevonulnia –de már mi akkor hadnagyok voltunk, amikor ő még öreg katona szolgálta a hazát. Kálmán a jelenben Bögöte községben él, mint nyugdíjas – autóval fuvaroz – és állítása szerint nem is keres rosszul. Körmendre mindig szívesen gondolok vissza, fiatalok, bohémok voltunk– udvarolgattunk itt is, ott is – mindenütt szívesen fogadott vendégek voltunk. Házasságot senkinek sem ígértem, így szélhámossággal sem vádolhattak sehol. Ez az önkéntesi év nagyon szép volt, a tisztesség keretein belül mozogtam, így volt ekkor és másképpen van ma. | |
