I. A gyerekkor   Merre? – Hol laktunk? – Hol születtem?   A játék öröme   Kukoricasütés – őrzés - őszi örömek a határban   Hogyan készültem a búcsúra?   A Déli vasúti élet – amikor a sorompó feltekert   1919. május elseje   Kik tanítottak elemiben?   A vasvári búcsú   Méhészkedés   Mint kisemmizett testvér   Az eldugott gesztenye-püré - Gyermekkori visszaemlékezések   Eckstein zsidónál szolgáltam   Hogyan kerültem Pápára a tanítóképzőbe?   Mi a supi? Anyám építkezik Vasvárott   Diákévek Pápán   Édesanyám halála   Apám újra nősül   Az első orgonálásom a vasvári templomban   Vasvári életből   Képesítés története   Pályázat jelent meg Rábakovácsiban   Az első bemutatkozás a papnál   Választási hírek   Pályázók özöne   Közeledik szeptember egy. Hitelbe való vásárlás   Az első percek – órák a kistanítói szobámban   Polgárékkal való találkozás   Szeptemberi napok az iskolában   Találkozás a faluval   Kutyabőr története   Pintér József plébánosról   A püspök fogadtatása   A mai mikesek – grófok   A klerikál hatalma   Regruta lettem   Leszereltem   Az első búcsú a faluban   Nagy változások   Esperesi kerületi tanítói gyűlés   Mi a politika?   Vadászkaland   Pintér Józsefből kanonok lesz   Süket fülekre találtam Kiss kanonoknál   Aladdin lámpám csodája   Tanulmányi utam Ausztriában. 1933   Olaszországba utaztam – 1935   Találkozás Szerb Antallal – irod. tört. 1935   Találkozás XI: Pius pápával 1935   Katakombák   Mussolini a fantáziált ifjúság   Találkozás az első fekete emberrel 1935. Róma   Újra itthon   Esperes úr története   1   1   1   1   1   1   1   1   1   1   1   1   1   1   1   1   1   1   1   1   1   1   1   1   1   1   1   1   1   1   1   1   1   1   1   1   1   1   1   1   1acukaxcRQARYo   1   1'"()&%   1_9550   acu10524＜s1s2Ęşs3Ęšuca10524   acux1733Ŕžz1Ŕźz2abcxuca1733   CWS000xœ=1NĂ@Eߎ˝I)Ó@ ˘ ‰HiP"D‹FŽG&َ7 ˘Ü‚ŠrX;!SŒţ̛ů˙ŞË7JqŻíň.ř >žpÉcšl‹ŹzGňÜžMěŤdkjŹ,ŸĽ(ąë‰TÂJj)“"ŰT7$œHËD6)Łx)Ź­Ř’űCŹ|€Q§Ncôbčú˜ b_&Ÿ5 hńŃgÁ ]s‹0Q¨L<›6ÔL˝_¨w~[ó/[Üm{ďËďć:n-űłĂÝ.ăd1děÇ?6Í0   {{9999035*9999923}}   1   1   1   1   1   1 II. Emlékeimből 1935-től III. Emlékeimből IV. Emlékeimből 1949. november 30. V. Emlékeimből …hogyan tovább 1945-1955 VI. Sikerek és ügyek 1955-1961 VII. „Nem ismernek” 1961-1970 VIII. „Ugart szántok” 1970-1990 IX. Gyémánt diploma 1990 X. Antológia XI. Non omnis moriar XII. Vas diploma 1995 XIII. Ősz visszanéz XIV. Hadifogság 1945 … és még élek XV. Orosz hadifogságom Nekrológ	Kik tanítottak elemiben? Hogy haladó gondolkodású volt Barabás István, bizonyítja a helytállása. Arra emlékszem, mint kb. negyedikes lehettem, hogy az a hír járta be az iskolát és az utcát, hogy a kommun bukásával Barabás István is lebukott. Mint egyházi kántor, papok szolgája, kiszolgáltatottja, nagy örömmel fogadta a százharminchárom napot, várta már ezt a napot, amikor a szolgából úr lehet, de korán örült, mert az ottani domonkos papok állásától fosztották meg ezt a kiváló pedagógust. Nem taníthatott sokáig, de mégis aztán úgy emlékszem vissza, mintha rehabilitálták volna, és ismét taníthatott volna. Korának nagy és kiemelkedő fáklyavivője volt, aki Adyval egyetemben sürgette a mielőbbi csodákat, munkáshatalmat. Gyönyörű verset is írt a temetési könyvébe, amit szintén az egyházmegyében bevezetett temetési könyv volt, de nem tudom ezt a temetési könyvet megszerezni /Markó József megtalálta Ölbőn a templomban/, mondanivalója az, hogy napról napra kíséri ki az örökhelyre a kántor a szeretteit, énekelget nekik, és majd egykor kiviszik az öreg kántort is, csak legyen neki, aki énekeljen. Gyönyörű ez a vers. A hálás utókor, a nagy fiúiskola falába örök emlékezetül az utókor számára márványtáblával örökítette meg ennek a nagyszerű embernek alkotó nagyságát, mindig felforrósodik a szívem, ha Vasvárra megyek és látom ezt az aranybetűs feliratú márványtáblát. Gyermekei is voltak: Ilus, akit elvett Kiss Imre /púpos volt szegény, sokáig ott tanított Vasvárott, majd Szhelyre került, és mint kántor dicsőítette Istenét, a domonkosok templomában. Nem emlékszem Varga Károlyra, akit az ifjúság nagyon szeretett, mindig vidám, mosolygó tanító volt, az akkori inasok iskoláját vezette. Sokat beszélgetett az orosz hadifogságáról /első világháborús fogoly volt/, mi pedig nagy áhítattal hallgattuk szomorú, de akkor még nem éreztük annak nagy borzalmát, amit aztán magam is saját bőrömön kellett átitatni. Ott tanított Varga Erzsébet és valami Gabi néni, aki később Soós Pálnak Csényei mesternek lett a felesége. Kedves emlékeim közé raktam valamennyit.