 |
    |
 |
Esperesi kerületi tanítói gyűlés Ezek a gyűlések nagyon nívósak szoktak lenni, itt találkozhatott az ember a sárvári járás pedagógusaival. Nekem is nagy újság volt az első ilyen összejövetel, húsz évesnek lenni –deli ifinek– mily öregek sokasodtak előttem– hiszen aki ötven volt, az hozzám képest, bizony öreg volt. Most már tudom, hogy nem öreg, mert magam is jóval túl vagyok rajta és mégis csak szobatiszta vagyok a jelenben, a magam hatvannyolcával. Na öcsém !– te kertütél Rábakovácsiba?– hát igazán nagy szerencséd volt, hogy elnyerted ezt az állást! Ki volt az igazi patronálód? – de magad is jó képű ember vagy. Innen is onnan is megszólitottak, nekem ismeretlen volt az egész gyülekezet, de nagyon nagy tisztelettel néztem fel mindenkire, hiszen a bölcsességhez kor is kell –fiatalnak meg tisztelni kell az öregeket. Ezekre a gyűlésekre legtöbbször fogadtunk a faluban egy fuvarost –mert hiszen a legrendesebb ruhában illett megjelenni– nekem meg volt, hiszen a bátyjával bevásároltunk jól, hiányom nem volt. Ez is tetszett az idősebb falusi kollégéknak –na milyen elegáns vagy, édes öcsém! ... Egyszer a Pintérnek megesett a szíve és hogy-hogyan a saját eszterházi-diófa futó kocsiján mentünk Sárvárra, a gyűlésre. A faluban a lovak patája, a kocsi zörgése kicsalta az utcára a zsaluk mögé, a palánk réseihez a kíváncsiskodó hívőket és Uram Isten a kántor és a kistanító ül a kocsin –fehérkesztyű, kobak, fehér ing stb. …volt is meglepetés Sárváron a többi kollégák előtt, hiszen a legtöbb saját A templom ujjá épült fogatján jött –de hol volt a Pintér kocsijától, mint ma egy Merci és egy trabi. Lett is visszhangja a faluban ennek a csodának –úgy odaillettünk, mintha urak lettünk volna–, mondotta egyik szent asszony –tehát egyszerre urak lehetnénk, ha birtokolhatnánk egy ilyen fogatot. Ész nem is kellene?– Igen, mert kit szoktak kocsikáznia falun keresztül, csak az uraságok vagy a szomszéd plébánosok, szóval az akkori urak. Pintérnek volt még egy igazi úri hintója, mint a bogár olyan fekete –maga is ritkán használta– az ügyvéd testvérének mindig azt küldte Rumba az állomásra. Ebben a szép és parádés hintóban sohasem ültem –gyönyörű alkotás volt– nagy bőrlehajtóval –netán ha esett volna az eső ... egyszer a kocsiszínben lopva beleültem, mint az igazi mai kisgyermek kocsik, úgy ringatódzott. A mai templom kb. 1933-tájban épült. A régi nagyon elavult, vizes volt –ez volt a legnagyobb alkotása Pintérnek Rákovácsiban –érdemeit nem akarom kicsinyíteni, de az akkori hivőkkel dolgoztatni nagyon könnyű volt –adakoztak, majd egymásra licitáltak az előjegyzési íven. A templom történetét Szombath József plébános részletesen kimerítette, úgy-hogy én erről nem is akarok irogatni. Tán annyit, hogy a szentélyben levő öröklámpást Pintér hozta magával Szombathelyről, a kispapok kápolnájából –mint ajándékot és kívánságot. Ez a lámpa ma is megvan. Nagyon szép orgonát is állítottak be az Isten szolgálatára | |
