 |
    |
 |
Cigányság „A valóságban azonban az Antall-kormány rendkívül nagy mozgásterét egyebek között az biztosítja, hogy tevékenységét szinte egyáltalán nem korlátozzák erős és szervezett érdekcsoportok. Igen könnyű azt a látszatot teremteni, mintha az érdekcsoportok fenyegetnék a demokráciát, holott azt mi sem fenyegeti jobban, mint egy túl erős kormány. A magyar demokrácia nem lesz gyengébb attól, ha több lábra áll, s hagyja kibontakozni a demokratikusan működő érdekcsoportok tevékenységét, köztük a potenciálisan egyik legerősebbet, a cigányságét.” Olvasgatom a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény tervezetét, s el vagyok bűvölve tőle. Biztos van számos bibije, összességében azonban egy civilizált európai állam kollektív jogalkotói bölcsessége sugárzik belőle. Mégis egyre inkább úgy gondolom, hogy tragikus következményekkel járna, ha a magyar állam a törvény elfogadásával letudná a kisebbségekről való „gondoskodást”. A törvény - ha majd így elfogadják - elismeri a cigányságot, mint államalkotó tényezőt, s mint ilyet védi jogaiban. Ily módon a jogok és a cigányság helyzete hétköznapi realitásai közötti szakadék minden eddiginél nagyobbra nő majd. Félreértés ne essék, eszemben sincs azt javasolni, hogy a szakadék szűkítése érdekében vegyünk vissza a kisebbségjogokból. (Ellenkezőleg: még sokáig lesz mit tágítani azokon.) A törvénytervezet jó, ahogy van, ugyanis biztosítja a legfontosabbat, „minden kisebbség jogát arra, hogy nemzeti vagy etnikai közösségként létezzen és fennmaradjon”. Ez az alap, amire egy - a cigányság felemelkedését célzó - programot lehet kidolgozni. A cigányság problémái nem szociális és kisebbségi problémák, hanem egy szociálisan marginalizálódott kisebbség problémái. A szociális feszültségek enyhítése felé alapvetően a roma kisebbség emancipációján keresztül vezet az út. Nemcsak azért, mert az állami szociális gondoskodás több évtizedes gyakorlata több kudarcot könyvelhetett el, mint sikert, de azért is. mert növekvő mértékű eltartottságot, így növekvő mértékű függést eredményezett. A további támogatások a jelenlegi struktúrában továbbra sem javítanák a cigányság esélyeit arra, hogy ura legyen saját sorsának. A romák társadalmi integrációjának első lépése tehát kisebbségi csoportjuk revitalizációja, a cigányok reintegrációja a cigányságba. Szervezett kisebbségi csoporttá kell válniuk, mely képes lojalitást kiváltani tagjaiból és képes hatékonyan kép... Ez a feltétele annak, hogy a cigányság ne - mint eddig - pusztán passzív tárgya, de alanya lehessen a felemelkedését szolgáló programoknak. A száznál is több romaszervezetben sokan a cigányság önszerveződésre való képtelenségének bizonyítékát látják. Szerintem erre csupán az szolgáltatna bizonyítékot, ha a szociálisan és etnikailag erősen tagolt cigányság azonnal egy szervezetbe tömörült volna. A cigányszervezetek, érzésem szerint, ma még nem értek el a cigányság nagy tömegeit. A folyamat azonban elkezdődött, s semmi sem veszélyesebb, mint ha ez nem jár együtt a cigányságnak az ország szociális és politikai rendszerébe való integrációjával. Ami a társadalmi integrációt illeti: a cigányságnak nem a felemelkedés eddig felkínált „magyar útjára” van szüksége, hanem egy olyan modernizációs programra, amely a cigányság helyzetéből és etnikai sajátosságaiból indul ki. E tekintetben a többségi magyarságnak legalább annyi teendője van, mint a cigányságnak. Nem azért, mert bármit is el kellene végeznie a cigányság helyett, s nemcsak azért, mert vállalnia kell a cigányság felemelkedésének rá is háruló terheit, hanem főleg azért, mert meg kell tanulnia együtt élni és együttműködni a cigánytársadalommal. Nincs más választása. ...csak két példa: a tömegkommunikáció és az oktatás. A roma kisebbség csoportszerveződése szempontjából nagyon fontos a saját sajtó, rádió és televízió. A probléma azonban eddig sem csupán az volt, hogy a kisebbségek, s ezen belül a cigányság nem kaptak elég műsoridőt, hanem az is, hogy szinte egyáltalán nem jelentek meg „többség” számára sugárzott és kiadott tömegkommunikációban. (Ha mégis, akkor táncoltak vagy bűnöztek.) Nem tudom s nem akarom megítélni, hogy eléggé magyar-e a magyar közszolgálati televízió és rádió, egy bizonyos szempontból viszont túlságosan is az: a kisebbségeket tömegkommunikációs gettóba zárta. Az átlagos fogyasztási szokásokkal rendelkező magyar tévénéző és rádióhallgató persze jól tudja hogy Magyarországon cigányok élnek, de este a tévé előtt vagy vasalás közben háttérrádiózva a kutya sem kényszeríti, hogy együtt éljen velük. Hasonló a helyzet az oktatással is. Az országban élő kisebbségek a történelemtanításban például csak bizonyos kitüntetett csomópontokon jelennek meg a nemzetiségi kérdés rovatban - a cigányság meg ott sem. Fontos, hogy a magyar iskolások megismerjek Anglia történelmét és az angol irodalmat. Nem kevésbé fontos, hogy megismerjék a hazai cigányság vagy németség történelmét és irodalmát. Talán nem szükség... | |
