 |
    |
 |
A kiskaliberű pártszellem nem tetszik nekem 1992. április 4. szombat „Kereszttűz” A kiskaliberű pártszellem nem tetszik nekem Szemtő szembe Habsburg Ottóval - Ön politikus és történész. Mind a két minőségében kérdeznem, hogy öt évvel ezelőtt számított-e a változásokra, amelyek nálunk és a térségben lezajlottak. Ha nem ugyanerre számított, akkor mégis hogyan képzelte akkor a közeljövőt? - A változásra számítottam. Az ember ugyanis látta, mindenféle oka van annak, hogy miért fog felbomlani a Szovjetunió. Az első ok, hogy 1965-ben az interkontinentális rakéta megjelent. Mert ezután mindenkit, mindenhol, minden percben lehet látni és meggyilkolni. Mivel Oroszország legnagyobb szövetségese a tér volt mindig, a tér megszűnése megváltoztatta Oroszország stratégiai állását a világban. A második nagy ok a tranzisztor felfedezése volt, hiszen ezután mindenki a külföldi rádiókat hallgathatta. Sztálin idejében ez lehetetlen volt. Amikor engem 1979-ben képviselőnek választottak, akkor volt az első nagyobb vita az Európa Parlamentben a hír mozgásának szabadságáról. Én voltam a kérdés előadója. Akkor foglalkoztam először komolyan a dologgal, akkor még működtek a gépek, amelyek zavartak a külföldi adásokat. Annak idején egy ilyen hatalmas orosz gép az összes világhíreket egy 18 kilométeres szélességű, 200-300 kilométer hosszú sávban hallgathatatlanná tette. Több mint háromezer zavaró rádióadójuk volt, ám ezekkel már nem boldogulhattak a tranzisztor ellen. Ráadásul az arab országok adói is sokkal jobbak lettek, mert mi ugyan Nyugaton elsőrangúakat gyár-… Dr. Habsburg Ottó, a Páneurópai Unió elnöke, IV. Károly és Zita hercegnő gyermekeként 1912. november 20-án született az ausztriai Reichenauban. Tízéves volt, amikor édesapja meghalt. Ausztriába, mint a dinasztia tagja, nem térhetett vissza (ez a döntés 1966-ig volt érvényben), Svájcban, Spanyolországban élt - az egyetemet Belgiumban végezte -, 1940 és 1944 között pedig az USA-ban, Churchill ugyan következetesen felségnek szólította, ám ő a realitások talaján állva politizált. A háború alatt aktív Hitler-ellenes politikát folytatott. A háború után a Páneurópai Unió elnöke s az Európa Parlament tagja lett, a bajor Keresztényszociális Unió listáján választották meg. Ő kezdeményezte az európai útlevél bevezetését is. Két fia és öt lánya van. Dr. Habsburg Ottó, Miklós Gábornak és Vajda Péternek, lapunk munkatársainak adott interjút. Ha igaz az a hit, ha Trianonban nem Kun Béla kommunista egyént emlegetnek, akkor tán nem szabdalták volna ennyire szét hazánkat. Mi képviselte akkoriban Magyarországot, nem is ismerték, csak monarchiáról tudtak. 1991. október 30. szerda Vas Népe „Övéihez jött, de ők nem fogadták be őt” 70 ÉVE VOLT IV. KÁROLY, AZ UTOLSÓ MAGYAR KIRÁLY MÁSODIK VISSZATÉRÉSI KÍSÉRLETE - INTERJÚ DR. HABSBURG OTTÓVAL – 1921 októberében Dénesfa és Cirák között, a réten szállt le az a repülőgép, amelyik IV. Károlyt és feleségét, Zita királynét szállította. A király, a nemzetnek tett esküjéhez híven, el akarta foglalni az őt megillető trónt. A visszatérési kísérlet Budaörsön zárult, ahol a királypárti és a Horthy kormányzóhoz hű erők csaptak össze. A csata a királypártiak vereségét hozta. IV. Károlyt az angol tengerészet Madiera szigetére szállította, ahol 1922. április 1-jén meghalt. Így ért véget a magyar királyság. Budaörsön, a csata hetvenedik évfordulóján beszélgettünk IV. Károly fiával, dr. Habsburg Ottóval. Ön, elnök úr, 1921-ben még kisgyermek volt, tehát nem a történelmi eseményekre vagyok kíváncsi, hanem az ön édesapjára, az utolsó magyar királyra, mint emberre és családapára. Milyen emlékei vannak édesapjáról? - Amíg király volt az apám, mi alig láttuk őt. Akkor háború volt, a mindig kint járt a fronton, vagy pedig politikai problémákkal kellett foglalkoznia. Csak az 1918-as háború után találkoztunk gyakrabban. Amikor mi gyerekek elhagytuk Gödöllőt, apám és anyám pedig Bécset, akkor Ausztriában találkoztunk, ott éltünk. Aztán kikerültünk Svájcba, de ott is rengeteg más dolga volt. Végül akkor éltünk együtt hosszabban, amikor Madeirába kerültünk, tehát 1922 januárjától, - mert mi gyerekek csak januárban kerültünk Madeirába - márciusig. Áprilisban ugyanis meghalt. Három hétig halálosan beteg volt, ekkor nem mehettünk be hozzá, engem csak kétszer vittek be apámhoz, mert nem akarták azt, hogy valamiképpen megfertőződjünk. Úgy éreztem, hogy ő valamiképpen tudta, hogy élete vége felé közeledik, ezért nővéremet Etelkát és engem bevezetett az utolsó húsz-huszonöt nap alatt az elgondolásaiba, elképzeléseibe. Nagyon szerető apa volt, nagyon megértő valaki, aki egy szép távlatból nézte a dolgokat. Ebből az időből emlékszem kormányválságokra is. Emlékszem például Hadik Jánosra, Károlyi Mihályra, láttam őket a tárgyalások alkalmával. Tehát teljesen politikai atmoszférában nőttem fel, ezért lett sokkal erősebb az érzékem a politikához. - Említette, hogy bizonyos távlatokat mutatott meg Önnek és Etelkának. Melyek voltak ezek a távlatok? - Legelőször politikai felfogása, főleg az a politikai felfogás, ami ma hallatlanul modernnek hangzik, de akkor nem volt az. A föderációs elgondolás, a decentralizálás kérdése, hogy közelebb kellene hozni a politikai döntéseket azokhoz, akiket ezek a döntések érintenek. Ez nagyon aktuális, mivel ma - éppen amikor az európai egységet szeretnénk - mindent meg kellene csinálni azért, hogy ebben az egyesítésben decentralizáljuk a dolgokat. - 70 évvel ezelőtt másodszor sem sikerült a visszatérés. Volt-e a családban arra késztetés, hogy Ön, mint trónörökös, valamikor elfoglalja a magyar trónt? - Akkor még nem volt szó erről. Akkor még élt az apám, tehát csak később, a halála után vetődött fel. Akkor meg apám aránylag fiatal volt - harmincnégy éves -, tehát életében szóba sem került az utódlás kérdése. - A budaörsi csatavesztést miként élte át az édesapja? - Ő mindent nagyon jól bírt. Bátor ember volt. Nem hagyta magát lehangolni, reménykedett a jövőben és sose adta fel munkáját azokért a célokért, amelyekért ő, mint koronás király hivatott volt küzdeni. Apám életében nagyon számított a koronaesküje. Sokszor megkérdeznek engem, hogy miért pont Magyarországon próbálta a restaurációt, nem lett volna könnyebb Ausztriában, vagy máshol? Tudom, hogy miért volt ez. Azért, mert csak itt esküdött, csak itt volt koronás király, aki esküdött a nemzetnek. Ezt az esküt ő szentnek tartotta, ennek folytán az volt feladata, hogy idejöjjön. - Végül is a budaörsi csatavesztés azért következett be, mert őt csőbe húzták a tárgyalásokon. - Igen. Ott bizonyos elemek nem voltak hűségesek esküjükhöz. Például a kormányzó is (Horthy, a szerk.), aki kétszer is felesküdött apámra. Azon túl apám nem akarta, hogy sok vér folyjon. Ő katona volt, aki kint volt a fronton, aki ismerte a fronti szenvedéseket, tehát első feladatának tekintette azt, hogy az embereket kímélni kell. Az első világháború alatt nagy ellentét volt apám és pl. Konrad von Hözendorf, vagy Ludendorf, tehát a katonai vezetők között, akik folyton előre küldték az embereket és milliók estek el. Apám ez ellen mindig nagyon erélyesen lépett fel. - Cirákon, a nevezetes leszállás helyen kápolnát építettek a visszatérés emlékére. Ön tudja, hogy mi van kiírva a kápolnára? - Ha jól emlékszem, valami a Szentírásból. In sui venit, et sui non receperunt. Az övéihez jött, de ők nem fogadták be őt. Azt azért hozzá kell tenni, hogy nem mindenki, - mint pl. a kormányzó viselkedett így - ami a nemzetet illeti, bámulatosan viselkedett. Azaz a nép befogadta, visszavárta. Összefoglalva: rengeteget tanultam apámtól. A fő feladatom az, mint ahogy neki is az volt, hogy behozzam ezt az országot az Európai Közösségbe, ez az én politikám alfája és ómegája ez a mi jövőnk kérdése, és ennek folytán az egész időmet ennek szentelem. Komondi Péter Ha Magyarországot akkor a király képviselte volna, aki ismeretes volt a trianoni boncteremben, ma nem ez a térkép áll előttünk. Ki hazája Magyarország? Kommunistáké? Kun Béla, Számul Tibor zsidó elvtelen erkölcsi és politikai kalandoroké? Szétszedni, nem az Európa elvén él. Rákos daganat, ki kell irtani a homokra épített ideológiai elvet. Nincs nagyobb veszteség, amikor a pásztor elveszti a nyáját, vagy fordítva. Főző Karola volt nagy virágkereskedéséből vittek az állomásra egy nagy „tearózsa” csokrot. Még a történelem nem tud választ adni arra a nagy kérdésre, mi lett volna jobb? Ha jön? … vagy maradhat. A sok-sok kisebbség hogyan viselkedett volna, ha a király befészkelhette volna magát hazánk trónjára. Az tény, hogy Kun Bélánál sikeresebb lett volna a magyar sors. A történelem malmai sokszor kegyetlenül őröl, temet, akaszt, magasztal… 1991. március 30. Vas Népe Királypuccs vagy visszatérési kísérlet? Mond-e még nekünk valamit Károly király próbálkozása? Titokban jött, töviskoronával távozott A magyar történelem királypuccsok címszó alatt tartja számon azt a két nevezetes eseményt, amikor a Habsburg - dinasztia utolsó megkoronázott, ám az uralkodástól megfosztott királya megkísérelte hatalmát visszaállítani. IV. Károly első ízben hetven évvel ezelőtt, húsvétkor, titokban, hamis útlevéllel, kíséret nélkül váratlanul érkezett Szombathelyre, ahol gróf Mikes János megyéspüspök fogadta. Ám, hogy mennyire nem volt váratlan a király érkezése, azt számos tény igazolja. IV. Károly visszatérési szándékát jóval előbb közölte; Nyugat-Magyarországon már egy évvel korábban megkezdődött a titkos szervezkedés, a visszatérés, illetve a hatalomátvétel előkészítése. Kiválasztották a helyi bizalmasokat, közük gróf Sigray Antalt, bíró Lehár Antalt, gróf Mikes János püspököt, Herbs Géza alispánt, Lingauer Albin képviselőt, és laptulajdonost, az Erdődy is az Almássy grófokat, a helyi arisztokrácia prominens tagjait, akik a titkos szervezkedés (szövetség?) vezérei voltak; ugyanakkor eltávolították a megyéből Horthy bizalmasait - mintegy előkészítették a terepet a király, fogadására. Dokumentumok, visszaemlékezések, tanulmányok próbáltak pontos képet adni ezekről a visszatérési kísérletekről. Horthy emlékiratai, Vas Zoltánnak a kormányzóról írt könyve, Péter Zadravecz titkos naplója részletesen leírja a gyorsan pergő eseményeket - ki-ki a saját szája íze szerint fűszerezve azokat. Dr. Zsiga Tibor kandidátus igencsak elmélyült a téma feldolgozásában, s főleg a szombathelyi tartózkodást, illetve annak előzményeit, a visszautazás körülményeit világította meg egy korábbi munkájában. A király nagyszombaton érkezett Svájcból Szombathelyre. Előtte nap Bécsben találkozott Erdődy Tamás Vas megyei földbirtokossal s itt csatlakozott hozzájuk Xavier pármai herceg, a királynő testvére. Aligha lehetett véletlen, hogy a király érkezésekor Vas megyében tartózkodott gróf Teleki Pál miniszterelnök, Grant Schmidt antant amerikai főmegbízott, Vass József prelátus, miniszter. Még aznap este a püspökvárban találkoztak az arisztokrácia itteni képviselőivel. Egész éjjel tanácskoztak, majd másnap az éjszaka folyamán agyusztált katonai egyenruhában elindult a király a fővárosba, hogy Horthyval átvegye a hatalmat. IV. Károly délidőben találkozott a kormányzóval. Miközben tanácskoztak, mozgósították a kormányzóhoz hű csapatokat. A király és a kormányzó négyszemközt tárgyalt, megegyezni azonban nem tudtak. Horthy makacsul ragaszkodott a hatalomhoz, bár színjátszó módon úgy tűntette fel, hogy hű a királyhoz, s alkalmasint a hatalmat is átadja neki, de e pillanatban nem tartotta rá alkalmasnak az időpontot. Károly megpróbált határozott lenni, aztán kért, könyörgött, hercegi címet, „aranygyapjas rendet” ajánlott Horthynak, aki végül egy Mária Terézia rendet azért elfogadott a királytól, ám a hatalmat nem adta át. A király lényegében tehát elutasítással távozott és érkezett vissza Szombathelyre. Hogy mi történt a királyi várban, igazából mi hangzott el kettejük beszélgetése során, mindmáig nem tisztázott, az ezzel kapcsolatos memoárok sem adtak egyértelmű választ. Tény, hogy Horthy megígérte, átadja a hatalmat IV. Károlynak, de egy későbbi időben. A király most hagyja el az országot. Károly április 5-éig tartózkodott Szombathelyen. Ez alatt számos telexüzenetet váltott Horthyval, aki hol megígérte, hol elutasította Károly kérését. Végül is a király meghátrált. Titokban elhagyta az országot, csupán egy proklamációt hagyott hátra, melyet távozása után az újságok közöltek. „Visszatértem Magyarország szeretett földjére, mert távol szeretett hazámtól, amelyhez feloldhatatlan szent eskü és vérem szava köt, minden perc szenvedés reám nézve. Visszatértem, mert szentül meg vagyok győződve arról, hogy ezen súlyosan megpróbált ország csakis törvényes koronás királynak vezetése alatt tudja megszerezni a belső nyugalmat és a törvényes rendet, amely előfeltétele hazánk felvirágoztatásának. Azon gyászos emlékű események, amelyek 1918-ban és 1919-ben játszódtak el, épp úgy fordultak az ország alkotmánya és törvényei, mint a koronás király ellen, de a magyar nép alkotmányhűsége és józansága nem hagyta magát sokáig félrevezetni és látom, hogy Magyarország a megújhodás útján van.” Hetven év multán, az első visszatérési kísérlet évfordulója kapcsán kerestük fel dr. Zsiga Tibor kandidátust, hogy a királypuccsról kérdezzük. - Én ezt a szót nem használnám, mert erőszakosságra, törvénytelenségre utal. Használnám helyette a visszatérési kísérlet kifejezést. Ugyanis a kísérlet rendezett jogi állapotok közepette történt. IV. Károly az 1918. november 13-án kelt „Eckartsaui levél”-ben ugyan lemond az államügyek ideiglenes intézéséről, ez azonban nem volt törvényes, mert a korabeli magyar miniszterelnök ellenjegyzése elmaradt. Másrészről Horthyt a nemzetgyűlés 1920. március 1-jén csak ideiglenes államfőnek választotta. Az országban tehát az államfői kérdés nem volt rendezve. Az 1920. február közepén tartott nemzetgyűlés megpróbálta ugyan rendezni az államfői kérdést, de a résztvevő két nagy párt, a kisgazdák és a Nemzeti Egyetértés Pártja nem tudott megegyezni abban, hogy az utolsó király folytassa-e az uralkodást, vagy helyébe új királyt válasszanak. Egységes volt viszont abban, hogy az államfő király legyen. Ezért döntöttek a kérdés ideiglenes rendezése mellett. Tehát ezek alapján IV. Károly visszatérését törvény nem tiltotta. - Korábban írt tanulmányában, 1970-es évek - ön is királypuccsról beszél. -Ezt az újabb kutatásaim alapján módosítom, nem az azóta megváltozott politikai körülmények késztetnek rá. - Az akkor leírt királypuccs előzményeit kell-e korrigálnunk? -Semmilyen alapkérdésben nem. Sőt egyes kérdésekben az alapmegállapításokat tovább erősítik a kutatás eredményei. Melyek ezek? A királykérdés Magyarországon alapvetően az arisztokrácia és a földbirtokosok kérdése volt. A közép- és alsó rétegek ebben nem nagyon vettek részt. Az érdekek alapján két nagy csoportra oszlottak; akik IV. Károlyt akarták a jogfolytonosság jegyében, azokat legitimistáknak, a másik csoportot, melynek tagjai az ősi alkotmányra. Werbőczire hivatkozva királyt akartak választani, szabad királyválasztóknak nevezték. A királyvisszatérési kísérletek - mint ismert, az elsőt az év második felében egy második követte - Nyugat-Magyarországra koncentrálódtak, mert többségében itt voltak azok a főnemesek, földbirtokosok, akiknek a király visszatérése a hatalomba való visszatérést jelentette volna, illetve abban bíztak, hogy személyében garanciát kapnak arra, hogy nyugat-magyarországi birtokaikat nem csatolják Ausztriához. - Kik voltak ezek? - Az Eszterházyak, az Erdődyek, a gróf Batthyány-Strattmanok, Draskovitsok, Sigrayak. - A király budapesti tárgyalásai nem voltak eléggé tisztázottak. Sikerült-e azóta újabb adatokhoz jutni? -Igen, sikerült. A két főszereplő, Horthy és Károly ellentmondásokkal teli visszaemlékezésein túl közvetett adatok is a birtokomba kerültek. Báró Lehár ezredes, Nyugat-Magyarország akkori katonai parancsnokának naplószerű feljegyzései. Lehár végig kitartott a király mellett. a Károly és Horthy közötti telexforgalmat ő bonyolította le, amely utal a személyes találkozás során történtekre és az azt követő alkudozásokra. Lényege: Horthy nem mondta a királynak, hogy nem adja át a hatalmat, csak időbeli haladékot kért. A fővárosból Szombathelyre visszaérkezés másnapján Horthy egy esetben azt telexezte: hajlandó a hatalmat átadni. Három óra múlva azonban ezt visszavonta. Ez bizonyítja, Horthy - mint életében mindig - ezúttal is lavírozott. Fellármázta a nemzetgyűlést és olyan határozatot készített elő, amelyben elítélték a király visszatérését. A szomszédos országokat tájékoztatták az eseményekről, melynek következtében az antanthatalmak jegyzékben kérték a király távozását. Horthy időt nyert az alkudozás során, átmentette saját hatalmát; úgy tűntette fel, hogy nem őmiatta, hanem más, bel- és külpolitikai okok miatt kell távoznia az országból. - Mai szemmel miként kell értékelnünk a visszatérési kísérletet? -Az eseményeket semmiképpen se másképp, hiszen azok tények. Volt olyan korabeli ország Európában, például Görögország, ahol a háború alatt szüneteltetett királyságot a háború után visszaállították. Magyarország államformája viszont nagyon sajátosan alakult: egy király nélküli királyság lett, s Horthy a Szent Korona jegyében kormányzott. - Miért nem lett király Horthy, köztudott, hogy voltak ilyen ambíciói? -Az első alapvető ok, hogy Magyarországon minden király római katolikus vallású volt, ez tehát kizárta. Másrészt a származása, ugyanis nem a főnemesek közül került ki, tehát nem volt választható. Horthy ismerte és tudta ezeket a kizáró körülményeket, mégis dinasztia alapítására törekedett, hisz az 1930-as években fiát, Istvánt kormányzóhelyettesnek nyilváníttatta. De visszatérve az eredeti kérdésre: nem kell átértékelnünk a korabeli eseményeket; ez a magyar történelemnek egy érdekes, színes fordulata. Abba a kérdésbe pedig nem szabad belemenni: mi lett volna, ha IV. Károly visszatér az államfői tisztségbe, hisz volt a magyar történelemben arra példa, hogy egy jó kiindulási pontból nemcsak kedvező, hanem kedvezőtlen események következtek. - A dolgok menetéből következik: lehet-e kapcsolatot látni IV. Károly, illetve Ottó nevű fia között, akit ma dr. Habsburg Ottó néven ismerünk? - Igen, és nagyon sokat. IV. Károly a Habsburg dinasztia uralkodói között a legdemokratikusabb volt. 1916 novemberében koronázták királlyá, a II. világháború kellős közepén, amikor a szembenálló felek között a harc kimenetele nem látszott, de folyt a vérözön. Ilyen viszonyok között is az első intézkedései demokratikusak voltak. Több jogot adott a sokszínű monarchia nemzetiségeinek; bővítette választójogot; leváltotta sokak által gyűlölt Tisza István miniszterelnököt; titkos úton békekezdeményezéseket tett az antantnál. Ezeket a demokratikus vonásokat láthatjuk fiának Habsburg Ottónak a tevékenységében. Senkinek se mondok újat azzal, hogy a Pán-Európa mozgalom elnöke, az Európa Parlament tagja és meghatározó szerepe volt abban, hogy a Magyarországon végbemenő változásokat külföldön helyesen értelmezzék, s bennünket elsőként vegyen fel az Európa Parlamentbe. - Ennyi kutatómunka után várható-e valamiféle nagyobb összegzés Öntől témakörben? - Kutatómunkám során mely pillanatnyilag nem elsősorban erre irányul, semmi érdekes adat birtokába jutottam. Olyan ez, mint egy hólabda, melyet görgettünk és mindig nagyobb lesz. Könyvet készülök írni e témáról, de ez csak néhány éven belül várható. Pillanatnyilag az egykori Nyugat-Magyarország, a jelenlegi Burgenland kérdései foglalkoztatnak. Pósfai János 1991. március 30. Szombat Gróf Mikes püspök és a papságnak nagy része királypárti volt, részben érthető is, hiszen maga Mikes is nagybirtokos volt, és gróf volt elsősorban. Mikes püspökkel több alkalommal találkoztam Répceszentgyörgyön, a szőlőhegyen, de a kastélyában is voltam, egy alkalommal fogadott, amikor Alsószelestére pályáztam. Nagyon kedves és barátságos volt hozzám. Főúri életet élt, nagy adósságot csinált, már adóban is, az akkori kormány leírta az adósságát. Mikes volt az, aki annak idején már repülőgéppel közlekedett. Tragikus volt a halála, a jelenben, a püspöki székesegyházban van eltemetve. | |
