 |
    |
 |
Levelek Czeglédy Gyula Szombathely, Balogh Gyula u. 15. -H - 9700- 1993. 1. 12. Kedves Meta und Zoli! Ist gestorben 1942- geboren 1943. Jahre/Neue Kalender. Mit hoz majd az újesztendő??? Legutoljára nov. 17-én írtam. Azóta sok történelmi esemény volt az újság és a televízió mutatja ezeket. A háború a szomszédságunkban, Afrikában. Mi lesz itt? Nagyon félünk, hogy itt lesz a harmadik világháború, S.O.S. „save our soulus”… Nagyon sok a menekült- elszabadult a pokol. „Hora ruit” mondja Horatius- az idő repül, a perc nem vár. Sok esemény volt azóta. Nagyon szép nyugdíjas találkozóra hívtak a volt iskolámba, nagy vendégség volt. Én voltam köztük a legöregebb… Közben egy volt kolléga halt meg, fiatal volt, pap temette, pedig nagy kommunista volt, de megtért. Jánosék is írtak Jockgrimből, nőnek ott is az unokák. December végén nagyon hideg lett, sokat kellett fűteni, a gáz drága, de drága lett a víz és a csatornadíj is. Mínusz 8-12 fok hideg volt dec. 29-én. Karácsonyi ünnep szép volt nálunk. Rólatok is megemlékeztünk szent este, egyik gyertya a Tietek volt, szeretettel gondoltunk Metára és Zolira. A gyerekek unokák is meglátogattak bennünket, kedveskedtek ajándékokkal. Most jan.10-én volt a nagy megemlékezés, először a Don-i tragédiáról, a 2. hadsereg összvesztesége 1943. márc. 147911 fő volt. Valószínű 60000 katona esett orosz hadifogságba ekkor. Arról még nincs adat, hogy közülük mennyi maradt örökre kint szibériai fogolytemetőben. A hadsereg 70 %-a elveszett, a 2. magyar hadsereg 197500 emberrel vonult ki a Donhoz. 1943. jan. 12-én volt az orosz támadás. Szegény katonák: németek, magyarok, olaszok ecetéra... puskagolyó, kegyetlen hideg tél, flekktífusz ezrével oltotta ki az életüket. Nie wieder Krieg! A szovjet áldozatok száma kb. 27 millió. Most olvasom, hogy elárverezik /versteigern/ Éva Braun levelét 5000 DM, és az útlevelét, 1942-ben írták meg. 1993. febr. elején kapják meg az oroszok a világútlevelet 50 millió orosz akar eljönni egy év alatt. Mi lesz itt???? Honeckert kiengedték a börtönből, nagyon beteg ember. A kis térképen piros vonal jelzi, hogy ott voltam. Entzetzlich - URIV itt kezdődött 1943. jan. 13. az orosz támadás. Jó teát ajánlok.: Ingver + Gwürznägelchen + Zimt 3 dl, forró vízben áztatni 20 percig és schluckolni, a porokból fél mokkáskanálnyit kell forrázni, és hónig édesíteni... meghűlés, gyomorfájásra jó.... 4-5 nap után szüneteltetni kell az ivást. Erzsi hála Isten jól van, főz, takarít, mos, engem gondoz. A kezem igen zsibbad, most azért tudok géppel írni. A gyerekek sokat dolgoznak, karácsonykor eljöttek ünnepelni, szép volt, öröm volt. Szép, ha a család együtt van. Szeretettel emlékeztünk meg Rólatok is, jóságotokat meséltem nekik. Hát Ti hogy vagytok: Metának most nem semmije, Zolikám nagyon sokat kell fizetni az orvosoknak... ez nagyon sok, vigyázz magadra, nincsen kedvezmény? Jó egészséget, kevesebb orvoslást az újesztendőben. Szeretettel ölelünk és üdvözlünk Benneteket!!! Írjál!!!! Czeglédy Gyula Szombathely, Balogh Gyula u. 15. 9700 Ungarn – H - Kedves Meta és Zoli! Kettő nevezetes dátum: jan. 9. levél jött és a másik ami megérdemli, hogy ARANY betűkkel írjam: jan. 13. amikor is a jóságotok és szerető szíveteknek küldtétek el az adományát. A „Máltai Szeretet Lovagrendjének” nem is vagytok tagjai, és mégis ekkora adományban tudtatok részesíteni bennünket. Azóta is keresem a boldogító és hála kifejezésére a szavakat, hogy hogyan is köszönjük meg ezt a nagy és nemes /Edel/ szíveteknek az adományát, de a mai napig nem találtam rá jobb kifejezést: Az Isten /ha van a mennyben/ adjon érte ezer annyit, egészséget és boldogságot. Nagyon, de nagyon köszönjük emberi szereteteteknek ezt a csodálatos nagy jóságát. Igen jókor jött az adomány... köszönjük!!!! Köszönjük!!!! Meta és Zoli!!!!! Egyébként a világrekordoknak a könyvébe kell a nevedet bejegyezni Zoli, mert úgy vélem, hogy az üveggyűjtésben és a rend, tisztaság ügyében nincs még egy hozzád hasonló ember, aki ennyit dolgozik az utca és a parkok tisztaságáért. „VILÁGREKORD”… A szomszédot is sokat szenvedett. Borzalmas volt nálunk is a sok rakéta, petárda dobálás Szilveszter táján. Igen pazarlók a mai fiatalok, fölöslegesen dobálják a pénzüket. Rengeteg a külföldi, most egy színes bőrű ember agyonszúrt egy 16 éves diákot, késsel szúrta le, a rendőrség nyomozza az ügyet. Ismételten újabb népvándorlás indult meg, a határon több száz külföldit fognak el és toloncolják vissza őket. Sok pénzébe kerül ez az államnak. Hála Isten a fegyverek pillanatnyilag nem dörögnek délen /csend van, de borzalmas a pusztítás. A közelben van egy horvát falu, itt indítottak horvát iskolát a menekült gyerekeknek. A televíziót Ti is nézitek, az egész világon dübörögnek a fegyverek, igen, mondogatják, hogy 2000 ezerrel óriási pusztítás várható. Várjuk a békés világot. Metára nagyon vigyázz, mert egy ilyen jó asszony igen nagy érték, gondoz, ápol vezeti a háztartást. Magunkról: Erzsi hála Isten el tudja végezni a napi munkát, mindenben segít, mos, vasal, takarít, főz... sok a munkája. A lába, a visszerek, néha nagyon fájnak neki. Én pedig sokszor Rád gondolok, és nagyokat sétálok, de annyit nem tudok, de naponta sétálgatok a városon kívül. Ujjaim nagyon zsibbadnak és főleg fáznak, azért nappal is a szobában kesztyűben vagyok. Érszűkület, meszesedés, az erek nem szállítják a vért... Gyerekeink dolgoznak még ezideig, de félő hogy a gyárak bezárnak, nem lesz munka. Sok a munkanélküli. Keszthelyről Jánosék szép levelet írtak, remélem a nyáron ismét találkozunk. Mindnyájatokat nagy-nagy szeretettel ölelünk, köszönjük a nagy adományt. Isten áldásával éljétek napjaitokat, Zoli sétálj nagyokat!!! Szombathely, 1992. jan. 17. Alles Gute Metának és Zolinak!!!! Apáca a levegőben... Az áldás mindenkinek szólt A kommandós lány a farkaskutyáját simogatja a Mercedes mellett, négy társa az oltár hátsó szerkezetén ülve figyeli, nem történik-e valami gyanús. A többiek: katonák, rendőrök, kormányőrök, civil nyomozók is teszik a dolgukat. Mint ahogyan a szektorok végén fölállított sátrakban az egészségügyiek is. Néhány gyengélkedő fekszik az ideiglenes kórtermekben, fejükön, mellkasukon vizes zacskó. A szentmise alatt rend és nyugalom mindenütt. Dél felé jár az idő, a pápa helikopterének személyzete most megpihenhet. Börcsök Dezső alezredes, a gép parancsnoka, Szilágyi Pál őrnagy (mindketten pilóták) és Viczián László őrnagy (fedélzeti mérnök) arról beszélnek, hogy életük legnagyobb élményét élik meg ezekben a napokban. Igaz, igen nagy a felelősségük, ám kevesen mondhatják el ebben az országban, hogy a pápa légi sofőrjei lehettek. Ilyen fegyelem sehol nem volt, sehol nem viselkedett ilyen kulturáltan a tömeg, mint éppen Szombathelyen, halljuk több biztonsági embertől is. Később, a szentmise végén történik kisebb incidens, de ez is inkább kedvesnek nevezhető, mint bántónak. Egy apáca, se szó, se beszéd, Őszentsége felé veszi az irányt (képünkön), igaz, pár méterrel később már a levegőben van a nővér, két testes biztonsági ember felemeli. II. János Pál is szemtanúja az eseménynek s magához inti az őt annyira látni akarót, aki leborul előtte. Néhány apáca fölbuzdulva a látottakon, a pápa felé veszi az irányt. Még egyiküknek sikerül a közelébe férkőznie, s kezet csókolnia a szentatyának. * Fél egy tájban nőttön nő a tömeg a Berzsenyi téren, a Püspöki Palota előtt. Mindenki arra vágyik, hogy közelről is érezhesse a szentatya jelenlétét. Egy óra után néhány perccel érkezik meg a pápamobil és kísérete, s bár csepeg az eső, fölforrósodik a levegő, igaz csak néhány pillanatra, amíg integet a szentatya, mert nem áll meg a pápamobil, hanem behajt a palotába, s azonnal becsukódik a kapu. Bar kissé csalódott a tömeg, mégsem elégedetlen, hiszen mindenki tudja, hogy II. János Pál zarándokútja nagyon fárasztó, s bizony pihenőre is szüksége van a hetvenegy éves pápának. Kiss Magdolnától, a Hungar Hotels Claudius Önálló Egységének igazgatójától tudjuk meg a pápai ebéd részleteit. Szögletes táblaasztalnál ült a pápa és közvetlen - tizennyolc személyből álló - kísérete. A konyhában délelőtt biztonsági emberek figyelték az ételek elkészítéseinek módját, mozgó minilabor segítségével elemezték az ízeket. A terítés: hófehér damaszt, herendi porcelán, ezüst evőeszköz s az erre az alkalomra selyemlapra készített menükártya, rajta herendi minta (ugyanolyan mint az étkészleten), „vatikáni sárga” kezdő-, majd bordó betűk, a selyemlap kirojtozva fehér-sárga, fehér-sárga színekkel. A pincérek fekete szmokingban, fehér kesztyűben. A menü: hideg libamáj zsírjában, erőleves tojáskocsonyával, pulykamell-szeletek finomfű mártással, tokaji borban párolt gyümölcs és burgonyapüré, rétesvariáció (tökös-mákos, kapros-túrós, diós-mákos) s utóbb gyümölcs (csak magyar: többféle alma, körte, szilva, szőlő, fehér és sárga húsú őszibarack). A hatvanfős őrség és kíséret a Claudius Szállóban ebédelt, a meghívott különvendégek - köztük grófok, főúri családok tagjai, sarjai - a Savaria Szállóban. * Három órára tízezres tömeg gyűlik össze a Püspöki Palota előtt. A szentatya szívből köszönti a megjelenteket. A szombathelyi Ungaresca és a szanyi Bokréta táncegyüttes röpke bemutatót tart, majd a pápa szól a néphez. Szombathely múltjáról, az elmúlt évszázadokról beszél, amelyek meghatározták a város kultúráját. Sok volt a szenvedés - mondja II. János Pál s bizony erre könnybe lábadnak a szemek. Szebb jövőt kíván az egész nemzet, minden magyar számára. A szentatya ezt követően annyit mond magyarul: - Éljen Magyarország! Közös imádsággal folytatódik az együttlét. Itt, Szombathelyen ilyen csak egyszer adatik meg egy életben. A szentatya megáldja a gyülekezetet, amelyről így beszél: - Az áldás mindenki számára szól, a legkisebbtől a legnagyobbig... Köszönöm a szíves vendéglátást, meghívlak benneteket Rómába! Taps, integetés, sírós-nevetős mosoly. 1991. augusztus 19. beleívódik a lelkekbe. Szenkovits Péter Vas Népe 1992. március 28. | |
