 |
    |
 |
Moszkvai dokumentumok Nagy Imréről A LA STAMPA CIKKE (Római tudósítónktól) Nagy Imre, az '56-os magyar felkelés hőse az NKVD, a KGB elődje ügynöke volt a harmincas években -, állítja torinói. La Stampa moszkvai levéltári dokumentumokra hivatkozva. Másfél kolumnáját szentelte az olasz lap az SZKP archívumaiból előkerült dokumentumoknak, amelyek szerint Nagy Imre, „Vologya", fedőnévvel 1930 szeptemberétől 1941 júniusáig az állambiztonság ügynöke, besúgója volt. "Vologya” jelentéseivel hozzájárult a magyar kommunista párt több Moszkvába emigrált tagjának letartóztatásához. A La Stampa közli a Nagy Imre által aláirt titoktartási kötelezettségvállalást, amelyet az NKVD ügynökeként kellett tennie. Ugyancsak ismerteti teljes terjedelmében Krjucskov KGB-főnöknek az SZKP Központi Bizottságához intézett, 1989 júniusában kelt levelét, amelyben Nagy Imre magyarországi rehabilitációjának akkori előkészületei kapcsán megfontolásra ajánlotta a múltbeli dokumentumok „esetleges felhasználását”. Krjucskov helyzetértékelése szerint ugyanis az ellenzék Nagy Imre kampánya az MSZMP diszkreditálását, a szovjetellenes érzelmek felkorbácsolását célozta. Ezt gondolta volna leszerelhetőnek a dokumentumok nyilvánosságra hozatalával, egyúttal meggyengítendő a Pozsgay-Szűrös-Horváth-szárnyat, amely éppen Nagy Imre kapcsán „kokettált" az ellenzékkel. Az SZKP vezetősége egyetértett azzal a javaslattal, hogy ,,tájékoztassák Grószt, s konzultáljanak vele az anyagok esetleges felhasználásáról". A La Stampa a Krjucskov-levél dossziéjára került utólagos kézírásos megjegyzések után ,,nyomozva" arra a. következtetésre jut, hogy az anyagot elküldték az MSZMP-hez. Ám a Nagy Imrére terhelő dokumentumok nem kerültek nyilvánosságra Budapesten. (Legalábbis nem ilyen részletességgel. A Szabadság 1990 júniusi közlése nyomán azonban a magyar sajtó is foglalkozott az üggyel. Népszabadság - szerk.) Sem Grósz, sem mások - mert alighanem többeknek értesülniük kellett a dokumentumokról - nem éltek a Moszkva által felkínált lehetőséggel. -Az olasz lapnak ugyan meg van a saját feltételezése a miértre, de korrekt módon úgy véli, hogy az akkori főszereplőknek kell megadniuk a magyarázatot. A La Stampa írásának kommentáló részében azt a kérdést teszi fel: s most mi legyen a Nagy Imre-képpel. Már csak azért is, „mert ma Nagyra került a sor, de az archívumokból még sok más meglepetés is kikerülhet. Az utóbbi ötven év történetét, fél Európa politikusainak életrajzát kell alighanem újraírni". ,,A szentté avatással felérő rehabilitálás után most démonnak kellene beállítani? Mindkettő hamis, egyoldalú és embertelen lenne. Mert a szabadság, hőse, a szovjetek áldozata Nagy Imre-kép nem kevésbé igaz, minthogy korábban - a dokumentumok tanúsága szerint - a sztálinizmus cinkosa, társai hóhéra volt." Ítélkezni csak az adott körülmények alapos vizsgálata alapján lehet - írja a lap, majd így folytatja: csak azon kevesek tudták kivonni magukat az ördögi mechanizmusból, akik már akkor felismerték jellegét. S valamennyien, szinte kivétel nélkül, az életükkel fizettek felismeréstikért. Mások viszont éveket át meggyőződésből, fanatikus hittel működtek együtt. Ilyen ember lehetett Nagy Imre is, aki azonban meg tudta változtatni nézetét, alapvető választását. Nyilvánosan kellett volna beismernie korábbi tévedését, bűnét. Neki és másoknak is. De akkor nem maradt volna számukra más, mint távozni a politikából, sőt talán az életből is. A kiegyensúlyozott ítélethez elsősorban meg kell érteni, mi történt az elmúlt fél évszázadban, és szükség van a részvét, a kegyelet érzésére - ez Giulietto Chiesa írásának végkicsengése. (O. L. Gy.) Van, aki összetörné a Nagy Imre-képet Vészi János nyilatkozata lapunknak Tegnapi számunkban Grósz Károly, az MSZMP egykori főtitkára és Vásárhelyi Miklós országgyűlési képviselő, Nagy Imre hajdani munkatársa fejtette ki véleményét azokról a dokumentumokról, amelyek az olasz La Stampában jelentek meg arról, hogy Nagy Imre, Magyarország mártír miniszterelnöke a harmincas években az NKVD ügynöke lett volna. Most Vészi János író-újságírótól, a tavaly megalakult Nagy Imre Társaság alelnökétől kértünk interjút. - Elöljáróban meg kell említenünk, hogy ön egyben Nagy Imre lányának férje is... - Már csak azért is érdemes erről beszélni, mert látom, hogy mit kell kiállnia Zsókának a méltatlan faggatózások, molesztálások miatt. De nemcsak őt kímélve vállalkoztam a nyilatkozatra. Engem 1955-ben Nagy Imre melletti kiállásom miatt bocsátottak el állásomból, tiltottak el az újságírástól. Nagy formátumú politikusnak tartottam őt, akiből tartása és a történelem teremtett mártírt, s úgy tűnik, újra és újra az aktuálpolitika próbálja bemocskolni emlékét. Félreértések el kerülése végett megjegyzem, hogy Nagy Erzsébettel 1982-ben kötöttem házasságot, tehát nem valamiféle „családi közelség" állított engem a politikus mellé. - A dokumentumok felbukkanása nem érhette váratlanul önöket, hiszen 1990-ben már szó volt ezekről. - Én nem nevezném dokumentumoknak őket, inkább iratoknak. Grósz úr tegnap arról beszélt, hogy egy 1989-es KB ülésen nem javasolta ezek nyilvánosságra hozatalát. Csakhogy az iratok, „megszellőztetésével" nemigen vártak. A Népszabadság 1989. szeptember 4-i számában a párt akkori szóvivője említést tesz bizonyos dokumentumokról, amelyek Nagy és a GPU, illetve az NKVD kapcsolatát feltételezik, s aláhúzza: „Árnyalt és a részletekre is kiterjedő konkrét elemzés szükséges annak megállapításához, hogy az ítélet és a hamis adatszolgáltatás között milyen összefüggés van." Azóta sem történt semmiféle elemzés, csak annyi, hogy '90-ben a Szabadság című lap állt elő az ominózus iratokkal. Érdekesnek tartom azt is, hogy Grósz úr kijelenti, hogy jóval több anyag van Magyarországon, mint amennyit - az olasz lap publikált. Kérdem, hol, kinek a birtokában vannak ezek? Egyáltalán ki vette át ezeket? - Tény, hogy 1989-ben nemcsak a rendszerváltás elleni fellépéshez, hanem egy párton belüli hatalmi harchoz is alkalmas kellék volt a KGB által „kiszolgáltatott" iratok bedobása. Most és Olaszországban mi adhatott aktualitást a közlésre? - Nem akarok koncepciók gyártása ellen koncepciók gyártásával fellépni. Oroszországban a nacionalista, jobboldali Rogyina című lap kezdte az ügyet bolygatni, s nem tudom, hogy ez az orgánum milyen üzleti kapcsolatban áll az olasz napilappal. Az viszont, biztos, hogy Olaszország is belpolitikai válságot él át, s ez a Nagy Imre-adalék is felhasználható a szocialisták és személyesen Craxi ellen, aki rengeteget tett Nagy Imre szerepének elismertetéséért. - Ön szerint tehát hamisak a dokumentumok? - Számomra az iratok egyelőre nem bizonyíthatóan hitelesek, ráadásul egy történész számára még az is feltétel, hogy az iratokban foglaltaknak is bizonyíthatóan hiteleseknek kell lenniük. Egy KGB-től származó iratot aligha lehet fenntartás nélkül készpénznek venni, hiszen még Farkas Vladimir könyvében is szerepel, hogy az államvédelemnél külön okirathamisítással foglalkozó részleg is dolgozott... Az is közismert, hogy szabadon bocsátáskor szinte valamennyi politikai fogollyal aláírattak titoktartási nyilatkozatot... - Véleménye szerint miért nem kerültek elő ezek az iratok '56 után, netalántán a Nagy Imre-per idején? - Ez talán a legnagyobb rejtély. Hiszen az antisztálinista Hruscsovnak biztos ütőkártya lehetett volna egy ilyen leleplezés - a sztálinizmus hűbérese volt az '56-os Nagy Imre. Az aligha hihető, hogy egy ennyire prominens politikusról most ,,rendezték" az aktákat, illetve most gyűltek össze a papírok. Márpedig ezekkel a „dokumentumokkal" az élő Nagy Imrét is megpróbálták volna sarokba szorítani, hiszen Romániában minden eszközzel igyekeztek őt rávenni - mondjon le a miniszterelnökségről. - Mindenesetre most egyesek számára ismét örömöt okozhat, hogy Nagy Imrét „hírbe hozták". . - Különös biliárdgolyó, amelyik Oroszországból elindul, megüt egy golyót Olaszországban, majd idehaza... Lehet, hogy vannak, akiknek érdekük, hogy a Nagy Imre-kép összetörjön, hogy 1956 az irányzatok harcának martalékává váljon. Nemrég a szélsőbal operált az iratokkal, most a szélsőjobb fog. Nagy Imre valóban megjárta a feltétlen hit és a tragikus rádöbbenés közti nehéz utat, de Pál apostol drámai fordulatát az ő esetében nem vagyunk hajlandók alátámasztani. Nagy Imre sokszor leküzdötte magában a hit nevében a racionalitást, gyakorolt önkritikát, ám amikor antifasisztaként és hazafiként rádöbbent arra, hogy totális hatalmat szolgált - döntött és döntésének következményeit bátran viselte egészen a bitófáig. ,,Az embereket nem lehet pénzzel megváltani" Mészáros Béla, szlovéniai tapasztalatairól, a parlamenti munkáról A héten SZDSZ-küldöttség járt Szlovéniában. A kétnapos látogatáson részt vett Mészáros Béla, Vas megye 5. választókörzetének parlamenti képviselője: - AZ SZDSZ a szlovén liberális demokratáktól kapott meghívást erre a látogatásra. A Liberális Demokrata Párt testvérpárt, a miénkhez hasonló elképzelései vannak a társadalmi, gazdasági átalakulásról. Szlovéniában ez a párt nyerte meg a tavalyi választásokat, soraiból került ki a szlovén miniszterelnök, aki fogadott is minket - ez nem mindig egyértelmű, ha ellenzéki pártról van szó. Találkoztunk valamennyi parlamenti párt frakcióvezetővel, és pártelnökökkel is. Magam azért is nagy jelentőségűnek tartom ezt a találkozót, mert a magyarországi szlovének döntő többsége Vas megyében, választókörzetemben él. Nemcsak nekik, hanem valamennyiünknek fontos, hogy megépüljön az őrségi vasút, amely az Adriát kötné össze Nyugat-Európával. Ezzel kapcsolatban persze még vannak anomáliák, nem dőlt el, hol építik meg ezt a vasútvonalat, de az már biztos, hogy Vas megyén áthalad - Szentgotthárd-Rönök-Kondorfa-Őriszentpéter útvonalon -, és Bajánsenyénél hagyja el az országot. A másik fontos beruházás egy egészen Kijevig tartó autópálya lenne. Most magam is megtapasztaltam, hogy Szlovéniában milyen nehéz a közlekedés. Ljubljanát Magyarországgal voltaképpen egyetlen olyan főútvonal köti össze, amely személygépkocsi-közlekedésre alkalmas. Terhelt az út, rengeteg a kamion - elemi érdek, hogy az autópálya megépüljön. Hogy a tervek komolyan vehetők, arra garancia lehet Németh Miklósnak, az Európai Fejlesztési Bank elnökének támogatása. MÉG VALAMIT el kell mondanom: Szlovéniában béke van. Döbbenetes, hogy az emberek ezt nálunk mennyire nem tudják. Hazaérkezésünk után többen megkérdezték tőlem: „És lövések nem voltak?" Szlovénia gyönyörű ország. Ha valakit repülőgépről ledobnának, hirtelen azt hihetné hogy Svájcban van, vagy Ausztriában. Az idegenforgalmi hivatalokon is múlik, hogy megismertessék értékeiket a turistákkal. A Liberális Demokrata Pártot viszontlátogatásra hívtuk meg Magyarországra. ITTHON IS zajlott az élet. Áprilisban kerül a parlament elé az a hatpontos javaslat, amely megkönnyítené a kárpótlást. A javaslat kidolgozásában Mészáros Béla is részt vett: - Akár Szlovéniából is indulhatnánk: meglepve tapasztaltam, hogy alig vannak műveletlen területek, szívesen vennének bérbe földet Magyarországon. Ez természetesen hosszabb tárgyalások eredménye lehet. Ami a hazai mezőgazdaságot illeti: az átalakulás során a parlament mostanában érzékelte, ha nem is először, de igazán komolyan, hogy a gondok nagyok. A szövetkezetek átalakulása, a kárpótlás végrehajtása, a részarány-tulajdon kijelölése sem folyik olyan ütemben, mint ahogy az várható volt; egyre nagyobb a türelmetlenség. Itt, Vas megyében, különösen a természetvédelmi területek okoznak gondot. A SZÖVETKEZETI átalakulási törvény olyan paragrafusokat tartalmaz, amelyek egyes helyeken lehetetlenné teszik a részarány-tulajdon kijelölését. Erre jó példa Petőmihályfa, ahol többször egyeztettünk a tsz-elnökkel és a földkiadó bizottsággal, de nem volt továbblépési lehetőség. Az állami erdőgazdaságok átalakultak részvénytársasággá, az Állami Vagyonkezelő Rt. egyszerűen nem adott lehetőséget arra, hogy önmaguk mozduljanak és földcserével megoldják a problémáikat: hogy erdőgazdasági tulajdonba kerüljenek a védett területek, helyette pedig az állami tulajdonban lévő, erdőgazdaság által kezelt földből kaphassanak a részarány-tulajdonosok területeket. A FÖLDMŰVELÉSÜGYI és a Környezetvédelmi Minisztériummal egyeztetve megfogalmaztunk egy hat pontból álló törvényjavaslatot, amely végre helyére teszi a dolgokat. Ennek a hat pontnak az adja az aktualitását, hogy a múlt év végén - az őrült törvényalkotási szakaszban - a szövetkezeti átmeneti törvényből kikerült a 19. paragrafus, amely, ha marad, rendkívüli módon behatárolta volna a részarány-tulajdon kijelölését. A természetvédelem óriási arculcsapásnak érezte a paragrafus kikerülését, de nem „mozdult rá" a vita során. BELÁTTUK, egyeztetésre van szükség, kompromisszumot kell kötni. Kánya Gábor MDF-es képviselő társammal delegált a mezőgazdasági bizottság egy olyan egyeztető tárgyalásra, amelyen részt vett a földművelési és a környezetvédelmi tárca államtitkára és a környezetvédelmi bizottság két tagja. Újabb egyeztetés kellett ahhoz, hogy megfogalmazzuk a már említett hat pontot, amelynek alapján végre lehet hajtani a részaránytulajdon-kijelölést. Ez azért nagyon fontos számomra, mert - ne tűnjék demagógiának - választási ígéretem volt, hogy mindenki kaphassa vissza jogos tulajdonát, a törvényes keretek között. Vas megyében - a vend vidéken például - az erdő ad túlélési esélyt. De annyi ott a fokozottan védett erdő, hogy patthelyzet alakult ki. Ezt is feloldja a hat pont, amely áprilisban kerül a parlament elé. ÚGY GONDOLOM, az embereket pénzzel megváltani nem lehet - a tulajdonosok az erdeiket akarják, és nem az erdő ellenértékét. Amit egyébként is nagyon nehéz megállapítani. Via | |
