 |
    |
 |
„Szeressetek tettetés nélkül” 1991. aug. 19. hétfő II. János Pál Szombathelyen Augusztus 19. hétfő, kora reggel. Komor hírre ébred az ünnepre készülő város. Sötét erők horgadnak a szomszédos, recsegő Birodalomban. Mégsem homályosíthatja el mindez a nagyszerű tényt, mely szerint II. János Pál pápa vendégünk ezen a napon. A díszletek mit sem változtak: szirénázó rendőrkocsik, szupermotorok, teljes készenlét. A Városháza földszintje sajtó központtá alakul. Újdonság, hogy itt fizetni kell a telex, a telefon használatért. Hiába, nem mehet jól az önkormányzatnak... Mellesleg így is van rendjén, hiszen a sajtónak nem csak hírérték, hanem üzlet is az esemény. De üzlet másoknak is. Sátrak városszerte, kegytárgyakat árulnak, meg üdítőt, élelmet. Drágán és nem különösebb igényességgel. Mégsem tűnik fel, mert a zarándokok, a hívők többsége táskából étkezik. A repülőtérre folyamatosan futnak be a buszok, autók. A biztosítás elképesztő. Katonák, rendőrök, az utóbbiakból pontosan kétezer. S a szokásos öltönyösök, feketeruhások. No meg a helyiek, a közintézmények dolgozói. A repülőtér talaja a vasárnapi felhőszakadáshoz mérten jó, csak a csapákban mély. A szektorok lassan megtelnek, becslések szerint 70-90 ezren lehettünk. „Jóval többen, mint Pécsett.” - mondja az ott is járó újságíró. Fél tíz sincs tán, mikor feldörögnek a helikopterek. Az impozáns oltár mögött, a tűző napfényben látni a Kőszegi-hegyeket. E természetes díszlet előtt ereszkedik le a pápai helikopter. Erősödő moraj a nézőtéren. Lengenek a magyar, a vatikáni, a horvát, az osztrák, a szlovén zászlócskák. Miután a szentatya kilépett a gépből a város és a terület egyházi, világi személyiségei fogadják. Élükön Dr. Konkoly István szombathelyi püspökkel, aki most a vendéglátó egyházmegyét képviseli. A „díszpáholyban” miniszterek, államtitkárok, a pártok helyi vezetői. A hangulat jó és várakozó. Kétségkívül a pápamobil szektorjárása a legnagyobb látványosság. II. János Pál igen barátságos, szelíd ember. Kitartó türelemmel integet és majd meg is szegi a protokollt. Miután az autó az oltár elé gördül, a pápa kiszáll és gyalogosan találkozik híveivel. Egy kis sárban, de ez nem számít. Ováció és taps fogadja a nem tervezett eseményt, az öltönyösöket kivéve. De alkalmazkodnak ők is, mi több, a jól ismert „taréjos” mintha mosolyogna. A derű megmarad továbbra is. A köszöntők, a tisztán csengő kórusművek, a bibliai idézetek és példázatok után is. „Szeressetek tettetés nélkül” - hangzik el az intelem és a tömeg felkészül a pápai szózatra. Előbb Konkoly István köszönti, rövid beszédében. A legfontosabb gondolat talán a következő „…a keresztény remény éltet, bátorít és vigasztal minket... Tudjuk, hogy ez a legnagyobb szolgálat, amellyel mi keresztények segítségére lehetünk a sok-sok céltalanul élő, kétségek közt hánykódó; elkeseredett és reményt vesztett embertársunknak.” S felrémlik a mai valóság. A moráljában megalázott nemzet, a hitet nem kapott ifjúság, az évtizedes ateista „muníció” a tennivalók sokasága. Felidéződik mindaz, amit majdan a pápa is sejtetni enged: hatalmas munka vár a magyar egyházra. Kitartó, türelmes, áldozatos munka. Mikor a szentatya szól, a szektorok népe szinte elnémul. Jólismert, kellemesen mély hangja betölti az irdatlan teret. Olaszul (is) beszél. Az egyes nemzetek fiait és lányait anyanyelvükön köszönti. Megható és egyszersmind megszívlelendő jelenetek tanúi lehetünk: a burgenlandiak - ezernél többen lehetnek - kezében leng a magyar papírzászló, magasba emelik az övék mellett... II. János Pál is ezt, a népek közötti megértés és barátság szükségességét emeli ki. A reggeli hírek ismeretében különös hangsúlyt kapnak mondatai. S bár nem céloz a néhány órával ezelőtti szovjet puccsra, bizonyara ott van gondolataiban. A beszéd sokrétű, de azonos gondolatkört ölel fel. A szolgálatról, a jó pásztor - Krisztus - példázatáról szól. Külön is megemlíttetik „e föld nagyszerű szülötte, Krisztus hűséges tanítványa, az egyházmegye védőszentje - Szent Márton.” Tovább idézve a szentatyát: „Példaképetek ő, aki a hagyomány szerint kétfelé vágott egy köpenyt, s felét egy ruhátlan koldusnak adta. És Krisztus, azonnal megjutalmazva tettét, így szólt hozzá: - Márton katekumen, engem öltöztettél föl ebbe az öltönybe.” A beszéd során a pápa megemlékezik az áldozatos körmendi orvosról, Batthyány Strattman hercegről, akinek boldoggáavatási ügye folyamatban van. Ugyancsak emlékezik Apor Vilmos győri püspökre, aki 1945-ben életét adta híveiért... Mindezek a példák azt a hitet erősítik, hogy a szíveknek közelebb kell kerülniük egymáshoz, hogy megteremtődjön a társadalmi igazságosság. Ez pedig erősíti a szolidaritást, a különböző kulturális és etnikai csoportok közötti egyetértést. „A jó pásztor kapu. Krisztus a bárányok kapuja. Azért ajánlja fel életét, hogy mindenki számára kapuvá váljék” - e gondolatok jegyében ér véget a beszéd, majd követi a szertartás. _. A szertartás, amely méltóságteljes, amelyet milliók kísérhették figyelemmel a tévékamerák jóvoltából. Időközben zápor öntözi a teret, alkalmat adva a szentatyának egy megjegyzésre, amely derűt vált ki. Gyorsan peregnek az események, elillan a néhány közös óra, a szentatyának sietnie kell. Látogatás a szombathelyi székesegyházban, áldásosztás a Berzsenyi téren, díszkíséret és irány a Haladás stadion... -A Stadion melletti edzőpályán helikopterek, az úton tömeg. Jönnek a rendőrmotorosok, spontán ünneplés kezdődik. Hívő és nem hívő, katolikus és más vallású integet, köszönt. A kocsisor gyorsan halad. Elhúz a Claudius szálló mellett, lehajt a dobópályára. Ott II. János Pál kiszáll, kíséretével a harmadik helikopterhez megy. A légben már kisebb gépek köröznek, a stadion lámpa-oszlopán távcsöves kommandósok. A rendőrök nehezen tartják a tömeget, majd átszakad a gát - mindenki látni akarja utoljára a pápát, a nagyszerű Ember kezét, amint a terepszínű monstrum ablakából kiint. A rossz hírek tompulnak. A lélek nyugodtabb, a hit erősebb, a jóság teret nyert. II. János Pál pápa járt köztünk. Kozma Gábor | |
