 |
    |
 |
Széchenyi itt élt, és akkor 1991. október 30. Szerda Kiállítás a Szombathelyi Egyházmegyei Könyvtárban Széchenyi itt élt, és akkor „István! fényes Ősid Nagy tsemetéje! Te! Kit nem veszteget a’ gőg hiú szellete: ’S még á’ Hét-Magyarok’ lelkeibül beszitt Hunn tűz-szesz heve lelkesít!” Pálóczi Horváth Ádám 1817-ben írt Gróf Széchenyi Istvánnak című verséből való az idézet. A vers akkor született, amikor Széchenyi belépett a württembergi huszárezredbe és kitűntette magát a lipcsei csatában. Parancsőrtiszti üzenetközvetítését az orosz Szent Vlagyimir Rend lovagkeresztjével ismerték el. Még kapott négy másik érdemérmet is - a porosz, a szárd, a nápolyi-szicíliai királytól, s egy osztrák tömegkitűntetést -, de saját uralkodója nem ismerte el érdemeihez méltón a napóleoni háborúk idején. „Magyar lélekhez illő következés volt, hogy midőn a jelen való Ország gyűlésben a’ Kerületi ülésben szóba jött ezen nemzeti Akadémiának felállítása, azt mint régen óhajtott tárgyat, mindnyájan kész örömmel fogadták, és a szent cél által fellelkesíttetvén, annak végbe vitelére legelőször is Méltóságos Gróf Széchenyi (sic!) István, ama’ Nagy Széchenyi Ferencnek lelkes fia, egy esztendei jövedelmét egészen felajánlotta.” - írja az 1825. november 3-án megtartott kerületi ülésről Kultsár István a Hazai és külföldi tudósításokban. A cikkből kiderül, hogy Vay Ábrahám nyolcezer, gróf Andrássy György tízezer, gróf Károlyi György évi jövedelmének felét és jutalmazásra tízezer forintot ajánlott fel gróf Pálffy Ferenc pedig évenként ezer forintot ígért az Akadémia létrehozására. Kultsár lelkes hangú tudósítását azzal fejezi be: „… méltók hogy a Nemzetnél örök emlékezetben maradjanak.” Egy vers, egy tudósítás, néhány metszet, sok könyv. Ez utóbbiak zöme Széchenyi István munkái első kiadásban. Mindez néhány napig a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskolán volt látható, a Széchenyiről megrendezett elméleti konferencián. Mostantól viszont bárki megtekintheti a Széchenyi-kiállítást november végéig, a Szombathelyi Egyházmegyei Könyvtárban. (Csoportok előzetesen jelentkezzenek be!) Kevés, de értékes anyagot vonultat fel a kiállítás. Az egyik tárolóban látható az 1980-ban megjelent „Hitel” egyik példánya. A mű megírása idején Széchenyi – részben örökölt, részben maga csinálta - adósságai elérték a kritikus pontot. Csőd fenyegette. Adósságlistáján a bécsi bankok, városi kereskedők, nemesi özvegyek, szomszédok és rokonok sorakoztak szép számmal, de még saját inasának, Zimmermann Jakabnak is tartozott. Figyelemre méltó, hogy tíz esztendő múltán a gróf perbe keveredett pölöskei uradalmának jobbágyaival, akik a „Hitel”-re hivatkozva a jobbik határrészben akartak megkapni járandóságukat a közös legelőből. „Az egész kellemetlen dologban az a nevetséges - írta Széchenyi -, hogy pölöskei jobbágyaim annyira ismerik és oly buzgósággal olvassák könyveim.” Nagycenken még átengedte jobbágyainak a jobb minőségű földet, de hitelgondjai miatt a pölöskeiekkel már nem lehetett nagylelkű. Aki érdeklődik Széchenyi iránt, az olvashat mindenről. Ám azt csak a kiállítás látogatója tapasztalhatja: abban a korban ez volt a „divat”, hogy könyvre könyvvel válaszoltak a vitatkozók. Ezt igazolja Dessewffy József munkája „A Hitel című munka taglalatja”. Az is kiderül, hogy a megjelenés évében azonnal lefordították a korszakos jelentőségű könyvet német nyelvre. Igaz a fordítást – hibái miatt – nem ismerte el hitelesnek Széchenyi, de a gyorsaság a ma emberének is imponál. Láthatók, olvashatók a kiállításon a Sopron–vasi Szederegylet szabályai a szederfa célszerű ültetéséről. A Lánchíd, az Akadémia, a gőzhajózás, a kaszinó, az Al-Duna és a Tisza szabályozása, a lóversenyzés, a gőzmalmok mellett kevés szó esik arról, hogy hazánkban a selyemhernyó-tenyésztés meghonosítója is Széchenyi István volt. Cenki birtokán kezdte meg a selyemhernyók tenyésztését, amelyhez Olaszországból hozatott szederfákat. Arról is kevés szó esik, hogy részt vett 1840-ben a Fáy András szervezte Hazai Első Takarékpénztár Egyesület, később pedig a Soproni Takarékpénztár megalapításában, hogy 55 evezni vágyó barátjával megalapította a Pesti Hajós Egyletet, a Fertő-tó partján kialakított egy belépődíjas, kényelmes strandot. (Ez nem sokáig, de fényesen működött, ám mivel a megyei uraknak nem tetszett, bezáratta.) Mint ahogy arról sem hallunk sokat, milyen kiváló agitátor volt Széchenyi. Sikeresen szerzett „szponzorokat”. Még a hosszasan vonakodó bajor királyt is rábírta gőzhajózási részvény jegyzésére. A kiállításon olyan munkái is láthatók, amelyen nincsenek annyira a köztudatban. Ilyen az „Önismeret”, amelyet 1875-ben adtak ki Budapesten. A kézirat Döblingben született a jól ismert Ein Blick… (Egy pillantás) előtt. Ebben önmagáról ír adomázó modorban. Másik szintén kevésbé ismert munkája a Hunnia. Ezt Széchenyi a Stadium második részének szánta. 1835-ben kezdte írni, aztán kéziratban maradt sokáig, mert témája – a magyar nyelv jogáról és védelmében érvel – időszerűtlenné válik: a magyar nyelv közben hivatalos nyelv lett. A szabadságharc bukása után a Bach-rendszer németesítő törekvései azonban ismét időszerűvé tették a művet. A gróf ezért 1858-ban Török Jánosnál kiadatta. A kis kiállítás is meggyőzi a látogatót: hiába szeretett volna Magyar Pantheont, sportlétesítményeket is létrehozni gróf Széchenyi István. Amit valóra váltott, az is csodálatra méltó. Hiszen itt élt, és akkor. Némethy Mária Fotó: Kiss Teodóra Arad 1849. október 6. A magyar történelemnek egyik legszomorúbb korszakáról tanúskodnak a vértanuk. Állítólag libalegelő lett a az emlékmű környéke. Volt év, amikor nem volt tanácsos, vagy nem engedélyeztek e napnak méltatását. DESSEWFFY ARISZTID (1802-1849) Régi birtokos nemesi családban született, apja is katonatiszt volt. Egykori tiszttársa, Franz von Lichtenstein herceg előtt tette le a fegyvert. Felesége, Szinyei Merse Emma, és Lichtenstein herceg is közbenjárt kiszabadításáért. A hadbíróság kötél általi halálra ítélte, de Haynau „kegyelemből” a golyó általi halálra változtatta ítéletét. Holttestét később családja Sáros megyei, magonyai birtokára szállították. (Ma: Marhan) LÁZÁR VILMOS (1815-1849) Vagyontalan, nemesi magyar örmény család gyermeke, katonai pályára lépett. Részt vett a szőregi csatában, a temesvári ütközetben. Bem. József tábornok 1849. augusztus 12-én ezredessé léptette elő. Lázár Vilmos ezredest Haynau „kegyelemből” golyó általi halálra ítélte. A mindig józan, nyugodt és bátor tiszt fél térdre ereszkedve fogadta a lövést. Kivégzésének színhelyén, az aradi sáncárokban találták meg földi maradványait 1913-ban. AULICH LAJOS (1793-1849) A német polgári származású Aulich Lajos a 11. hadtest parancsnokaként jelentős sikereket ért el a tavaszi hadjáratban, az isaszegi győzelem egyik hőse. Részt vett Buda visszavételében, ő volt a szabadságharc utolsó hadügyminisztere. A szabadságharc utolsó napjaiban módja volt a menekülésre, de ő Görgeihez csatlakozott. Bár magyarul nem tudott, mindvégig hű maradt a magyart törvénykönyvre tett esküjéhez. Még a halálos ítéletet kihirdető t6rzshadbíró is „kiváló embernek” nevezte. LÁHNER GYÖRGY (1795-1849) A német származású Láhner Györgynek páratlan szervezőképessége volt. A Hadügyminisztériumban a hadfelszerelés vezetője lett, ő irányította a Pesten működő fegyvergyárat. Kossuth 1849. január 12-én rendelte el a fegyvergyár Nagyváradra telepítését, s az már január 20-a körül az új helyen gyártotta a fegyvereket. A kilenc kötél általi halálra ítélt közül harmadiknak végezték ki. Holttestet meg október 6-án éjjel, Damjanichcsal közös sírba helyezték. NAGY-SÁNDOR JÓZSEF (1804-1849) Vagyontalan nemesi család sarja, apja ügyvéd volt. 19 évesen lépett az osztrák hadseregbe. 1847-ben nyugdíjaztatását kérte, de a nemzetőrség szervezésénél azonnal szolgálatra jelentkezett. Az 1849. április 10-ei váci csatában mutatott érdemeiért tábornokká léptették elő. Aradon ötödikként szólította a hóhér. Utolsó szavai: „Hodie mihi, cras tibi! (Ma nekem, holnap neked!) Éljen a haza!” SCHWEIDEL JÓZSEF (1796-1849) 1848. október 28-án kapta meg a tábornoki rangot. „… vártatlanul halok meg - mondta Aradon gyóntatópapjának. - Én a bécsi főhaditanács parancsából jöttem ide zászlóaljammal Olaszországból... Lejöttem Pestre s letettem az esküt katonáimmal együtt, s ezzel a nádor vezérlete alatt megindultunk Jellasics ellen.” Kivégzése előtt beengedték hozzá elbúcsúzni fiát, Bélát, aki kapitányként maga is a börtön foglya volt. Haynau már 1849.- augusztus 25-én tudta: a hadbírósági eljárás csak ceremónia lesz, az elfogott „lázadóvezéreket” kivégezteti. Úgy vélte: „A lázadók minden főnökét, ide számítva az önálló csapattestek vezetőit is, fel kell akasztani.” Nem a bécsi udvar jóindulatán múlott, hogy kegyetlen tervét nem valósíthatta meg. Az első kivégzések után felzúduló nemzetközi felháborodás sok száz magyar hazafi életét mentette meg. Emlékeztetőül és megtorlásul jelölte ki a kivégzések napjául október 6-át. Egy évvel korábban ezen a napon népítélet végzett a gyűlölt Theodor Latour hadügyminiszterrel. Még augusztus 22-én kivégezték ORMAI NORBERT ezredest, Kossuth szárnysegédét, de halálos ítélet várt KAZINCZY LAJOS ezredesre is (Kazinczy Ferenc fiára). Őt október 25-én végezték ki Aradon. Halálra ítélték LENKEY JÁNOS tábornokot, aki 1848 májusában Galíciából vezette haza ezredét, ő azonban a fogságban megőrült, néhány hónap múlva börtönében meghalt. A vértanúk emlékét Aradon emlékoszlop őrzi. 1974 óta tizenegy tábornok földi maradványa nyugszik a tövében épült kriptában. *** A korabeli krónikás így emlékezett meg az aradi október 6-áról: „Korareggel a lelkészek újra megjelentek és várták a parancsot, amely utolsó útjukra szólítja a tábornokokat. Hat órakor hangzott el Dessewffy, Kiss Ernő, Lázár és Schweidel tábornokok indulási parancsa a vár sáncaihoz, mivel rajtuk golyó által volt végrehajtandó az ítélet. Ott a hadbíró felolvasta az ítéleteket, amely úton levették lábaikról a bilincset is Kiss Ernő kivételével, bekötötték a szemüket. A tábornokok levették zubbonyukat is fél térdre ereszkedtek. A kijelölt katonák előreléptek, mindegyik tábornok elé négy fő, és lövésre emelték fegyverüket. A vezénylőtiszt csendben felemelte a kardját, majd gyorsan elhangzott a vezényszó: „Feuer!” Az utána következett pillanatban eldördültek a fegyverek is három tábornok holtan bukott a földre. Egyedül Kiss Ernő élt még és térdelt. Ekkor a tiszt parancsára az egyik katona előrelépett és a tábornok füléhez szorítva fegyverét, elsütötte. Kiss Ernő szétzúzott koponyával dőlt a földre. Négy tábornokkal végeztek! A többi kilenc tábornokot felsorakoztatták az előttük meredő bitók előtt. Leiningen indítványára közösen imádkoztak. Elsőnek Pöltenberg kivégzése történt. A hős rángatózását a bitón a többi nyolcnak néznie kellett. Irtóztató percek következtek, és még a kivégzést biztosító katonák is remegtek a látványtól. Ezután Török, Lahner, Knezich, Nagy-Sándor következtek, majd utoljára Vécsey. (Őt Haynau Arad is Temesvár várának ostromáért bűntette azzal, hogy nézze végig társai kivégzését. N. M.) Egymást átölelve búcsúztak, mielőtt a bitóhoz léptek. Egyikük sem mutatkozott gyengének, s emberfeletti akarattal, bátran és keményen néztek szembe a halállal... Az utolsónak maradt Vécseynek már nem volt kitől búcsút venni, s ekkor az előtte kivégzett Damjanich (lába törött volt, ezért azon a szekéren szállították a vesztőhelyre, amelyen a várból a szemetet hordták ki. N. M.) holttestéhez lépett, letérdelt előtte és megcsókolta a kezét. Délelőtt tíz órára minden bevégeztetett...” Kelenváry János László KISS ERNŐ (1799-1849) Dúsgazdag magyar-örmény család gyermekeként született. Katona lett, legnagyobb győzelmét 1848. szeptember 2-án aratta a szerbek ellen Perlasznál. Ő volt a szabadságharc, első honvédtábornoka. A világosi fegyverletétel után elmenekülhetett volna, de szent meggyőződése volt, hogy semmilyen vétke nincs. Holttestét október 8-án mostohatestvére vitette el a kivégzés színhelyéről. Alsóelemérben temették el. (Ma: Elemir). POELTENBERG ERNŐ (1813-1849) Gazdag jogász gyermekeként Bécsben látta meg a napvilágot. Német anyanyelvű volt, 17 éves korától katonáskodott. A cári csapatok hazánkba érkezése után ő közvetített a magyar és az osztrák hadvezetés között. Utolsó pillanatig bízott szabadulásában. Útban a kivégzés felé, végignézve társain, annyit mondott: „Szép deputáció megy Istenhez magyarok ügyében reprezentálni!” KNEZICH KÁROLY (1808-1849) Apja horvát katonatiszt volt, anyja a előkelő török pasa leánya. Ő volt az első honvéd századosok egyike. Ott volt a szolnoki, a tápióbicskei, a nagysallói, a váci csatában is. Seregével felvonult Buda alá, de amikor tudomására jutott, hogy öccse a császári seregben a védők között van, átadta hadteste irányítását. Felesége a tragédiát követően megőrült, meghalt. Az árván maradt Knezich gyerekeket Bartakovics Béla egri érsek nevelte fel. TÖRÖK IGNÁC (1795-1849) Mérnökkari akadémiát végzett, erődítési igazgatónak került Komárom várába 1848-ban. Mérnöki tehetségének egyik fényes bizonyítéka az általa megerősített komáromi vár, amelyet parancsnoka - egykori tanítványa - Klapka György a világosi fegyverletétel után közel két hónapig tudott tartani az ellenséggel szemben. Török Ignác a halálos ítéletet a legnagyobb nyugalommal fogadta. Még kivégzése előtt is hadtudományi műveket olvasott. GRÓF LEININGEN- WESTERBURG KÁROLY (1819-1849) A Viktória angol királynővel is rokonságban álló, német fejedelmi családból származó gróf 1844-ben feleségül vette Sissány Elizt, egy jómódú törökbecsei földbirtokos lányát, s felesége magyarországi birtokain gazdálkodott. Katonai sikerei jutalmául Görgei 1849 júniusában tábornokká nevezte ki. Bár csak néhány szót tudott magyarul, katonái lelkesedtek érte, kitűnő parancsnoknak bizonyult. Buda ostrománál az első sorokban harcolt. DAMJANICH JÁNOS (1804-1849) A szabadságharc talán legnépszerűbb tábornoka szerb határőr családban született. A tavaszi hadjárat legjelentősebb csatái az ő nevéhez kapcsolódtak. A szegedi betyár, Rózsa Sándor is Damjanich seregében harcolt szabadcsapatával. 1849 áprilisában súlyos baleset érte, lábát törte. „Oltalmazd meg, Mindenható, az én különben is szerencsétlen hazámat a további veszedelemtől!” - írta 1849. október 5-éről 6-ára virradóra. GRÓF VÉCSEY KÁROLY (1807-1849) Főnemesi családban született, apja a magyar nemesi testőrség kapitánya, altábornagy, anyja Zweibrücken Anna hercegnő. Katonai pályára lépett. 1848 októberében honvédezredessé léptették elő, december közepén már tábornok volt. 1849 júliusában megadásra kényszerítette az aradi vár császári védőit. Vécsey 1849. augusztus 21-én, Borosjenőnél, Rüdiger cári tábornok előtt tette le a fegyvert. Császárhű családja elfordult tőle. …„Most tél van és csend és hó és halál,”… Az abszolutizmus (1849-1867) első évtizedében a Habsburg-birodalom több mint harmincmillió lakosából mintegy tizenhárom és fél millió élt a magyar tartományokban. Ez a szám az évtized végére sem változott, mert a természetes szaporodás a minimálisra zsugorodott. (1855-ben például az elhalálozottak száma meghaladta az élveszületettekét.) Milyen volt ez az időszak? „Magyarországot ezeréves történelme során soha nem éktelenítette annyi rabló, mint napjainkban, méghozzá egyre emelkedő arányban... nem múlik el nap, hogy akasztás ne történjék... Az országban csak útlevéllel lehetett utazni, a vadászathoz Waffenpass (fegyverengedély) kellett, ... a Kossuth bankók elégetése körülbelül hatvanmilliónyi vagyont eresztett füstté. A számtalan adófajta az egész országot sújtotta... Az egyesületek tevékenységét megbénították, sokat betiltottak. A protestáns vallású Haynau 1849 szeptemberében a protestáns egyházi gyűléseket tiltotta meg... A katonai, csendőri, rendőri erők... minden ellenállást elnyomtak, gyász, könny, elkeseredés volt szinte minden család osztályrésze a kivégzések, letartóztatások, kényszerbesorolások, zaklatások következtében” - írta Széchenyi István Egy pillantás a névtelen „Visszapillantásra” című művében. Miközben 1851-ben Haynauról, a Szatmár megyei földesúrról zengedezik ékesszólóan a hivatalos Magyar Hírlap, s 1851-ben Pest városa díszpolgárává választja Paskievics orosz tábornokot, az önkényuralommal szemben jelentős, változatos hatásfokú ellenállás bontakozott ki. Működött az egyéni terrorcselekményekre vállalkozó Libényi János, az országos mozgalmat megszervező Mack József tüzér ezredes, a sokszor megírt Noszlopy Gáspár. A mozgalom nem a győztesen ellenálló nemzet képét, hanem az élni akarás bizonyságát szolgálta népünk számára. „Most tél van és csend és hó és halál, a föld megőszült” - verselte Vörösmarty Mihály. „Éveken át fáradoztam, hogy a serdültebb ifjúságba lelkesedést öntsek - hiába! A Bach-korszak fattyúhajtásokat nevelt, beteggé tette a sarjadékot, egy egész nemzedék tartamára” - írta Herman Ottó Kossuth Lajosnak. „1850 és 1880 közt a magyarság nem harminc évet, hanem három századot öregedett. Öregedett - bonyolultabb lett és gonoszabb. Megvalósította Széchenyi reformjait, és kiirtotta magából Széchenyi szellemét” - fogalmazta meg egy tanulmányában Németh László. A „Szirmok, virágok, koszorúk” kora köszöntött hazánkra a világosi fegyverletétel után. Bizonyítvány arról, hogy Bott Ferenc hóhér Damjanich János kivégzésénél „a megkívánható ügyességet és jártasságot tanúsította”. Az oldalt összeállította: Némethy Mária „...eljött 1943. január tizenkettedike, az urivi áttörés, s a hadsereg sorsa valóban megpecsételődött. Magyar katona soha nem harcolt még olyan nehéz körülmények között, mint a 2. magyar hadsereg a Don menti téli csatában. Nyolcvan-kilencvenezer ember védte a kétszáz kilométeres arcvonalat, a többiek a hátsó körzetekben voltak, és a nem harcoló alakulatokba tartoztak. A Donnál voltak olyan egységek, amelyek az ellenség nyomására rövid időn belül visszavonultak, de voltak olyanok is, amelyek több napon át fölfogták a szovjet támadásokat. Hogy a hadsereg bármely része harc nélkül, fejét vesztve özönlött volna visszafelé, nos erre nem nagyon akadt példa. A 2. magyar hadsereg kétszázezer katonája mínusz 25-30 fokos hidegben napokig vívta kétségbeesett, katonailag elképesztően egyenlőtlen küzdelmét, s több héten át tartott gyötrelmes, súlyos utódvédharca is. Az alakulatok - amíg tehették – kitartottak állásaikban, megtették, ami tőlük tellett, több ízben hősies magatartást tanúsítottak...” (Idézet: az 50. évfordulóra kiadott emlékfüzetből!) A „DONI-ÁTTÖRÉS” 50. ÉVFORDULÓJA ALKALMÁVAL RENDEZETT MEGEMLÉKEZÉSEK PROGRAMJA (01.08 - 14) 01.08. (péntek) Budapesten: Tudományos emlékülés a Hadtörténeti Múzeum Tüzér termében Időpontja: 14.00 óra A „M. kir. Honvédség 1922-43. években” c. kiállítás a Múzeum 1. em. termeiben Megnyitása: 16.00 óra 01.09. (szombat) Budapesten: Emlékező Istentisztelet a budai Mátyás templomban Időpontja: 9.00 óra Emlékbeszéd a Hadtörténeti Múzeumban Dr. Antall József Miniszterelnök úr Helye: a Tüzér terem Időpontja: 10.30 óra Délután: Pesterzsébeti rendezvények, Budafoki rendezvények a rendezők által kiadott programok szerinti helyeken és időpontokban. 01.09. (szombat) vidéki városokban: Eger: Emlékező Istentisztelet a ciszterciták templomában. Időpont: 10.00 óra, utána katonai tiszteletadás a 2. vh. hősi halottai emlékére ; a „Dobó” laktanyában a Helyőrség pk-a által kiadott program szerint Pécs: Emlékező Istentisztelet a Bazilikában. Időpont: 9.30 óra, utána koszorúzás a Széchenyi téren Időpont: 10.30 óra., Szeged: Emlékező Istentisztelet a Sznt. József templomban, majd azt követően koszorúzás. 01.10.(vasárnap) a vidéki városokban: A Honvéd Hagyományőrző Egyesület, a Magyar Frontharcos Szövetség, a Doni Bajtársak Szövetsége és az Önkormányzatok megemlékezései. Dunaújváros: M. Fh. SZ., Győr: HOHE., Hajdúszoboszló: HOHE., Hódmezővásárhely: M. Fh. Sz., Kaposvár: HOHE., Kecskemét: HOHE., Miskolc: D, B, Sz., Mosonmagyaróvár: HOHE., Salgótarján: HOHE., Szombathely: HOHE., Tokaj: M. Fh. Sz., Veszprém: Önkormányzat A szervezetek által kiadott programok szerinti helyeken és időpontokban. 01.12. (kedd) Nyíregyháza: Emlékezés a 2. vh. hőseire és áldozataira a HOHE és a TIB közös rendezésében. Helye: a „Jósa András” múzeum előadóterme Időpontja: 16.00 óra A helyi szervezetek által kiadott programok szerint. 01.12. (kedd) Budapesten: Katonai tiszteletadás a 2. vh. hősei és áldozatai emlékére - koszorúzással – Helye: a Kozma utcai (újköz) temetőben a katonai imahelynél. Időpontja: 11.00 óra A Budapesti Helyőrség pk-a rendezésében. 01.13. (szerda) Székesfehérvár: A Doni Bajtársak Szövetségének egész napos programja. Kezdete: 10.00 óra a Megyei Művelődési Ház előtt (autóbuszokkal kiutazás) az épülő DONI EMLÉKKÁPOLNá-hoz Délután: kegyeleti megemlékezés a Művelődési Házban, majd azt követően emlékmise a Sznt. István Bazilikában. 01.14. (csütörtök) Budapesten: A Magyar Rádió szimfonikus zenekara és énekkara koncertet ad az 50. évfordulóra emlékezvén, neves művészek fellépésével. Bemutatásra kerül Hidas Frigyes: Requiem egy hadseregért. Vezényel: Oberfrank Géza. Helye: a Zeneakadémia nagyterme Időpontja: 19.30 óra Az emlékmisékre, megemlékezésekre és a katonai tiszteletadással történő koszorúzásokra tisztelettel várják az emlékezőket, a hősök és áldozatok hozzátartozóit a RENDEZŐ BIZOTTSÁGOK. …már érezni lehetett a pusztulás leheletét, nem riadt vissza attól, hogy Moszkvával a modus vivendit próbálja keresni. Nem személyes sorsáért aggódott, a magyar nemzet háború utáni jövőjét viselte a szívén. Az emigrációs évek sem fordították ki őt önmagából. Az maradt, aki egy életen át volt: magyar hazafi, a XIX. század kisnemeseinek fajtájából, aki a hazát és nemzetet mindenek fölébe helyezte. Modus vivendi /lat./ olyan megoldás, amely a különböző érdekeket próbálja áthidalni, v. két ellentétes tényező egymás melletti létezését biztosítja. /megélhetési mód/ KRONOLÓGIA 1868. június 18 Horthy Miklós születése (Kenderes) 1882 Elvégzi a soproni középiskolát 1882-1886 A császári és Királyi Tengerészeti Akadémia diákja Fiuméban. Ezután kadetti szolgálatra osztják be 1889 A Fähnrichen szolgál 1892-1894 Az S.M.S. „Saida”- fedélzetén behajózza a világot 1901 Feleségül veszi Purgly Magdát 1909-1914 Ferenc József császár és király szárnysegédje Bécsben 1914-1918 A császári és királyi haditengerészetnél szolgál. 1917-ben részt vesz az otrantói tengeri ütközetben. 1918. február 27-én ellentengernaggyá lép elő, majd 1918. október 31-én altengernaggyá. 1918 februárjától az osztrák-magyar haditengerészet parancsnoka 1918. november A Monarchia összeomlása. A Duna- medencében létrejönnek a nemzeti államok. Ausztriában kikiáltják a köztársaságot 1918-1919 Forradalom és ellenforradalom Magyarországon 1919. június 6. Horthy a szegedi ellenforradalmi kormány honvédelmi minisztere, majd a „nemzeti hadsereg” főparancsnoka 1919. november 16. A „nemzeti hadsereg” élén bevonul Budapestre 1920. március 1. Magyarország kormányzójává választják 1921. június 4. A trianoni békediktátum (Versailles), vagyis a Magyarországgal kötött békeszerződés aláírása a versailles-i Kis-Trianon palotában 1921. március 26. Az első királypuccs. IV. Károly Budapesten tárgyal 1921-1931 Gróf Bethlen István miniszterelnöksége 1921. október 21-26. A második királypuccs 1921. november 6. A Habsburg-ház trónfosztása Magyarországon (1921: XLVII. törvénycikk) 1926. július 1. A Népszövetség visszahívja pénzügyi megbízottját Magyarországról. Nem egészen egy évvel később (1927. március 31.) megszűnik a katonai felügyelet is az ország felett. Magyarország visszanyeri állami szuverenitását 1927. április 4-6. Vége Magyarország külpolitikai elszigetelődésének, barátsági szerződés Olaszországgal 1932. október- Gombos Gyula miniszterelnöksége 1936. október 1936. augusztus 22. Horthy első ízben tesz látogatást Hitlernél 1938. május- Imrédy Béla miniszterelnöksége 1939. februar 1938. augusztus 20-26. Horthy és Imrédy vendégségben Hitlernél Németországban 1938. november 2. Az első bécsi döntés: visszacsatolják Magyarországhoz Szlovákia egy részét, mindenekelőtt a magyarlakta területeket 1939. február- 1941. április Gróf Teleki Pál miniszterelnöksége 1939. március 15-18. Csehszlovákia széthullását követően magyar csapatok vonulnak be Kárpátaljára 1940. augusztus 30. A második bécsi döntés: Magyarország visszakapja Erdély egy részét 1940. december 12. Belgrádban aláírjak a magyar-jugoszláv barátsági szerződést 1941. április 3. Teleki öngyilkossága 1941. április 11. Magyar csapatok kapcsolódnak be a Jugoszlávia elleni német hadműveletekbe 1941. június 26. Kassa városát bombatámadás éri. Hivatalosan a Szovjetuniót teszi a magyar kormány ezért felelőssé. Magyarország hadiállapotban levőnek tekinti magát a Szovjetunióval 1941. december 7. Sztálin kívánságára Nagy-Britannia hadat üzen Magyarországnak 1941. december 12. Magyarország hadiállapotba lép az Egyesült Államokkal 1942. március- Kállay Miklós miniszterelnöksége. 1944. március Horthy és ő keresik a módját, hogy Magyarország kiugorjon a háborúból 1942. február 19. Horthy István kormányzóhelyettes (1942: XII. törvénycikk) 1943 A magyar kormány titkos tárgyalásai a nyugati hatalmakkal a különbékéről 1944. március 18. Horthy hatodik, utolsó találkozása Hitlerrel Klessheimben 1944. március 19. A német Wehrmacht megszállja Magyarországot. Sztójay Döme miniszterelnök (március 22-augusztus 28.) 1944. május 16. Megkezdődik a magyarországi zsidóság deportálása 1944. július Horthy azt tervezi, hogy fegyveres erővel távolítja el a német csapatokat Magyarországról 1944. augusztus 23. Románia átáll a szövetségesek táborába 1944. augusztus 29. Horthy Lakatos Géza vezérezredest nevezi ki miniszterelnöknek. Feladata, hogy kivezesse az országot a háborúból 1944. szeptember A Vörös Hadsereg eléri Erdélyt. Megindul a harc Magyarországért. Horthy fegyverszüneti bizottságot küld Moszkvába 1944. október 11. A szovjet fővárosban ideiglenes fegyverszüneti megállapodás jön létre Magyarország és a szövetséges hatalmakat képviselő Szovjetunió között 1944. október 15. Horthy proklamációja Budapesten. Bejelenti a fegyverszünetet. A nyilasok, támogatva a többi radikális jobboldali pártoktól, német segítséggel meghiúsítják Horthy lépését. 1944. október 16. A budai királyi várat SS-csapatok foglalják el. Horthyt foglyul ejtik és lemondásra kényszerítik 1944. október 17. Német őrizet alatt Horthy Miklóst Bajorországba, Weilheim mellé viszik, a hirschbergi kastélyba internálják 1945. április vége A Horthy-családot az amerikai hadsereg felszabadítja 1945. május 1. Horthyt az amerikaiak lefogják. Nürnbergbe szállítják. A német háborús bűnösök perében tanúként hallgatják ki 1945. december 18. Horthyt szabadon engedik 1945-1948 Horthyt magánemberként Weilheimben él 1949-1957 Élete alkonyát Horthy Estorilban (Portugália) tölti 1957. február 9. Horthy halála (Estoril) Választottak és váltottak A Szovjetunióban eddig három helyen tartottak közvetlen elnökválasztást: Grúziában, az Orosz Föderáció területén és az ebből kiváló Tatárisztánban, amely az új szövetség önálló tagja nemzeti kivan lenni. S bár máshol is fontolgatják, hogy elnökválasztást rendeznek, jelenleg az egyes szovjet köztársaságokban egymástól eltérő hatalmi struktúrák körvonalai bontakoznak ki. A legfogékonyabbnak a közép-ázsiai köztársaságok mutatkoztak arra a régebbi gorbacsovi elképzelésre, hogy az egypártrendszer haszonélvezői a tanácsi struktúrákon keresztül mentsék át magukat. Tádzsikisztánban és Türkméniában a part első embere rugalmasan váltott át a parlament felett álló elnöki pozícióba, s ugyanez a folyamat ment végbe Üzbegisztánban, ahol a gyapotmaffia okozta megrázkódtatásokat követően kezd visszatérni az élet a „rendes” kerékvágásba. Kazahsztánban és Kirgíziában összetettebb folyamat zajlik: Nazarbajev kazah elnök vitathatatlan tekintélyét a gyorsított ütemű piacgazdasági reformok bevezetésére használja fel. Akajev kirgiz elnök pedig az Akadémia elnöki székéből került az államfői posztra, s fiatal, tehetséges technokrata csapatot gyűjtve maga köré, ugyancsak megkezdte az eltávolodást a korábbi pártstruktúrától. Azerbajdzsán a tadzsik és türkmén mintát követi. Oroszországgal szemben, ahol az elnöki típusú irányítási rendszer van kibontakozóban párton kívüli elnökkel, a másik két szláv köztársaságban még nem dőlt el a ha-talmi harc. Ukrajnában Leonyid Kravcsuk a parlament elnökeként próbál egyensúlyozni a törvényhozás kommunista és a nemzeti önállóság szükségességét hangoztató erői, valamint Kelet- és Nyugat-Ukrajna képviselői között. Belorussziában elakadt az átmentés, s a tavaszi sztrájkokat követően a parlamentben patthelyzet alakult ki a kommunista és a velük szembehelyezkedő nemzeti erők között. A szövetségi szerződés előkészítéséhez nem csatlakozó hat köztársaságban is egymástól eltérő helyzet alakult ki. A Baltikumban ugyan mindenhol a parlamenti demokrácia csirái bontakoznak ki, de míg Litvániában – „lengyel mintára” - egy tömegmozgalom vezetője jelentős tekintélyi hatalommal rendelkezik, addig Észtországban a parlament reformkommunista elnöke és népfrontos kormánya viszonylagos egyensúlyt épített ki. Egy nemzeti reformkommunista, Anatolij Gorbunovs vezeti a lett parlamentet, és kormányfője ugyancsak népfrontos, akinek a hatalmi biztosítékát elsősorban kompromisszumos nemzetiségi politikája adja. Grúziában erősen tekintélyelvű elnöki irányítás bontakozik ki. Örményországban Levon Ter-Petroszjan a parlament elnökeként hadakozik a türelmetlen nacionalistákkal - ebben a két Kaukázuson túli köztársaságban a kommunista párt szinte teljesen elveszítette befolyását. Különleges helyzet alakult ki Moldáviában, ahol Mircea Snegur elnök a közelmúltban felülkerekedett a népfront türelmetlen szárnyát képviselő Mircea Druk kormányfővel szemben - utóbbi távozni kényszerült. Sokan már azt sem tartják elképzelhetetlennek, hogy valamilyen formában Moldávia is csatlakozik a „Kilencekhez”. | |
