 |
    |
 |
KARÁDY LEGENDA A titkok asszonya Karády Katalin életét éppúgy átfonták a titkok, ahogyan az általa a filmvásznon életre keltett asszonyi figurákat. Jellemző, hogy még a róla szóló könyvek szerzői sem tudnak választ adni arra az egyszerű kérdésre, mikor is jött a világra a színésznő 1905-ben, ’10-ben, ’12-ben, netán ’14-ben? S mivel Karády életének titkai után hiába nyomoztak a jóindulatú kíváncsiak és a rosszindulatú szaglászók, élete végéig a legvadabb pletykákat terjesztették róla. Volt szó magas rangú magyar katonatisztekkel folytatott viszonyról, vad, pezsgős orgiákról, kémkedésről, - később pedig - már tengerentúli évei alatt - azt híresztelték róla, homoszexuális kapcsolatban él barátnőjével, az ugyancsak Pestről elszármazott kalaposnővel. A rejtélyek egy részét feloldotta maga a színésznő. A hetvenes évek legvégén, amikor hosszú-hosszú idő után először készíthettek vele interjút magyar újságírók, elárulta például, mi az igazság állítólagos kémnő voltaról. Kiderült, hogy 1944 áprilisában azért tartoztatta le és vallatta kegyetlenül a Gestapo, mert üldözötteket bújtatott. „Az én gyenge lelkületem nem bírta elviselni, hogy tízezrével viszik el az embereket a vagonokban a halálba. Segítettem, bújtattam, hiszen három lakásom volt akkoriban, s ha már elvittek valakit, utánamentem és kihoztam Kistarcsáról is. Amikor a Gestapo letartoztatott, épp akkor mutatták be a mozikban a Machita című új filmemet, melyben kémnőt alakítottam. A legendák talán ebből indultak ki. De miért volna több az, ha történetesen kémnő lettem volna, mint az, hogy megmaradtam annak, ami voltam?!” - nyilatkozta Karády 1980-ban az Élet és Irodalomnak. Nem színész, médium A titkok többsége azonban megmaradt. Sőt, újabbakkal gyarapodott. Mert ugyan ki talál ma épkézláb, elfogadható magyarázatot arra, hogyan kerekedhetett kultúrbotrány 1979-ben abból, hogy a Filmmúzeum - negyven évvel a film bemutatása után első ízben - felújította a remekműnek éppenséggel nem nevezhető Halálos tavaszt? Milyen önmagán túlmutató jelentősége volt a filmnek s a Karády lemeznek, hogy majd egy esztendőn át Karády volt a magyar sajtó közpond témája? Hogy író és szociológus egyaránt szükségesnek találta a jelenség elemzését? Ha végigolvassuk a tizennégy esztendővel ezelőtti újságcikkeket, bennük alapvetően a nosztalgia számlájára íródik a hirtelen fellángoló új Karády-kultusz. De elegendő magyarázat-e ez, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy Karády nem is volt jó színésznő? Erről - tudniillik színészi képességeinek fogyatékosságáról - a Magyar Televízió jóvoltából saját szemükkel győződhettek meg mindazok, akik az énekesnő filmjeit eddig csak hírből ismerték. De már a korabeli szemlélők között is akadt olyan, aki nem lépett be a KKKK-ba, azaz a Karády Katalint Kedvelők Klubjába. Németh László így ír róla 1941-ben: „Adottságai olyanok, hogy amit csinál, sem jónak, sem rossznak nem mondható. Egy nagy színésznő minden biológiai kelléke: sötét drámai test, indulatban föllobogó szemek, érzéki mosoly. A színészi öntudat s az önálló alakító erő azonban hiányzik. Mosolyog, villog - s mégsem játszik. Inkább színészi médium, mint színész.” De nem akadt rendező, aki megmondta volna neki, hogy a némafilmekben látott teátrális gesztusokon, túlhangsúlyozott mozdulatokon már túlhaladt az idő, és hogy egy körülrajongott színésznőnek sem árt néha beszédtechnika-órára menni. Hálóingben és meztelenül De ez is része a Karády-titoknak: az a megfejthetetlen mód, ahogyan egyéniségének ereje legyőzi a felejthető színészi alakításokat. A magyarázat keresésekor a filmesztétika szakembere van a legkedvezőbb helyzetben hiszen ő mentes mind a rajongástól, mind a gyűlölettől. A szakértő abban látja Karády sikereinek okát, hogy alapvetően más típust testesített meg, mint vetélytársai, a szőke, szemérmes, nebáncsvirág úrilányok. Nem csak a hangja különbözött sötét, mély tónusával a megszokott cérnahangú cincogástól, hanem egész megjelenése. Szabályos szépség sosem volt, sugárzó szexualitása tette a magyar filmtörténet vamp-jává, s indította arra a rendezőket, hogy merész - korabeli néző szemében bizonyára fűtött erotikájúnak tűnő - jelenetek alakítását bízzák rá. Vívott áttetsző hálóingben, majd meztelenül - a közönség csak az árnyékát látta! - mutogatta fedetlen combját, sőt a Halálos tavaszban előadta a magyar film első vetkőzését is. Igaz, ezt még filmbeli szerelme is csak a zongorára tett mézeskalács-szív aprócska tükrében követhette nyomon. A színésznő sok csábító póza, férfiakat bűvölő pillantása, búgó hangú éneke mai szemmel nézve inkább mulatságosnak, mint végzetesnek és veszélyesnek tűnik. A tévésorozat mégis hétről hétre nézők seregét ültette a képernyő elé. Valószínűleg annak a kritikusnak van igaza, aki a Karády iránti új keletű érdeklődést csak részben tartja a művésznő érdemének. E filmek valódi vonzereje abban rejlik, hogy - akárcsak a halhatatlan alkotásnak szintén nem minősíthető Zsigray-regények - hallatlanul fontos kordokumentumok. Minden történelemkönyvnél pontosabb képet adnak a negyvenes évek öltözködési szokásairól, beszédmódjáról, a társasági érintkezés szabályairól, a kor emberének hangulatáról és gondolkodásmódjáról. Karády ennek a korszaknak volt tökéletes megtestesítője; ahogyan Király Jenő írta róla, míg Déryné a magyar polgárosodás hőskorát, Blaha Lujza a virágkorát jelezte, addig Karády e polgárosodás végnapjait. Filmvászon helyett kalapszalon A Karády-kultuszt egy történelmi átmenet, az uralkodó eszme változása támadta meg - állapította meg Király Jenő. A háború után hanyatlani kezdett a bestia szerepköre. Míg a negyvenes években a népszerűsége csúcsán álló színésznő olykor hét filmet is forgatott egyetlen esztendő alatt, a háborút követően mindössze egyszer állt a kamerák elé: Móricz Zsigmond Forró mezők című regényének filmváltozatában kapta meg a női főszerepet 1948-ban. Utána hamarosan elhagyta az országot: előbb Bécsben, majd Brüsszelben élt, 1953 tavaszán pedig Brazíliában, Sao Paulo kertvárosában telepedett le. A visszaemlékezések szerint egyszer majdnem fellépett a brazil televízió műsorában, de a közvetítés kezdete előtt meggondolta magát. Hasonlóképpen visszautasította azt az ajánlatot is, hogy újra filmezzen Magyarországon. Mindössze New Yorkba történő költözése után adott néhány koncertet az ottani magyar közönségnek, de új karriere elmaradt: energiáját inkább kalapszalonja fenntartásába fektette. Hazájába csak a halála után tért vissza: 1990 februárjában végakaratának megfelelően a Farkasréti temetőben vettek tőle búcsút rajongói. Mily csodálatos, hogy Karády fénye nem oxidálódott el, annyi év múltán sem. A könnyűzenében alkotott örök melódiával, na meg a küllemével, utánozhatatlan egyéniségével él ma is a művészet porondján. Azóta is jöttek nyikorgó, visító, őrjöngő, kéjelgő, őserdőből szabadult rikácsoló, pop, bit stb., ki tudja minek kell őket nevezni… de mind tiszavirág életűek, ahogy jöttek, úgy el tűntek, nem tudtak maradandót alkotni. Ahogyan a futballban Puskás Öcsi bevéste a nevét, de világ rangsorába emelték, Karády ismertté lett a világ színpadján. Hangja, kiállása, arcmimikája, tekintete, tartása lekopérozhatatlan a mai napig. Ő él és élni is fog a művészeti berkekben. Vas Népe 1993. május 29. szombat A Karády szökése Jelentkezett a nardai férfi, akinek a testvére átcsempészte a határon -1951. február 26-án az ávósok letartóztattak bennünket. Az egész családot, mindenkit, aki otthon volt. Éjszaka jöttek, a nyomozók rúgták be az ajtót, a többiek körülvették kint a házat. Kirángattak bennünket az agyból, vittek Szombathelyre, a muskátlis házba. Anyámat, apámat, az egyik húgomat, meg engem. Mert mi voltunk otthon - emlékszik vissza egy fröccs mellett a velük történtekre Polyák Adolf nyugdíjas Nardán. - Engem felhívott egy olvasónk, ő mondta el, hogy a család meghurcoltatása Karády szökése miatt történt. - Ez így van. Az öcsém vitte át Karádyt, Lantos Olivért és még két személyt a határon. - Ki volt az öccse? - Polyák Jenő. Ő 1948 tavaszán hagyta el az országot, először Burgenlandban élt, ott nősült meg, de mivel az a szovjet zónába tartozott, elment Salzburgba. Annyit mesélt el utóbb, hogy beszervezte a CIA. Az amerikaiak. Ő 1951-ben 24 éves volt, Salzburgban lakott. Itt találkozott Karády barátnőjével, az Irmával. Na, hogy is hívták? (Frank Irmának. Írásokból róla annyit lehet tudni, hogy Karády legbizalmasabb barátnője volt. Híres kalapszalont tartott fenn, a Frank féle kalap fogalom volt. A 40-es évek végén Budán, a Harangvirág utcában egy luxusvillában együtt laktak Karádyval. Amikor jöttek az államosítások, amikor egyik napról a másikra üzleteket zártak be, akkor határozhatta el a két nő: elhagyják az országot. Frank Irma 1950 őszén ment át a határon. Salzburgba sietett, hogy előkészítse Karády menekülését. Tehát Salzburgban találkozhatott egymással Polyák Jenő és Frank Irma.) - Salzburgból hazajött az öccse? Ide, Nardára? - Így van. 1951. február 18-án, vagy 19-én hazajött; és arra kért: segítsek neki, mert Pestre kellene mennie. Kérjem el egy rá hasonlító nardaitól az igazolványt, hogy feljuthasson Budapestre. Berki Jánosét kértem el, ő volt később az a negyedik személy, akit Karádyékon kívül átvitt az öcsém a határon. (Karády Lantos Olivérrel, a korszak ismert táncdalénekesével, legkedveltebb férfipartnerével, és Icával, az öltöztetőnőjével 1951. február 20-át jelölte meg a szökés időpontjául.) - Tehát fölment Budapestre, hogy megbeszéljék a szökés részleteit? - Igen. Karádyék hárman február 20-án korán reggel fölszálltak a Szombathelyre tartó gyorsvonatra. Az öcsém is azon a vonaton utazott, de egy másik fülkében. Karády és Lantos jöttek fellépni Szombathelyre, a Kovács kávéházba, annak az első emeleti termébe. Hogy is hívjak most a Kovácsot? - Savaria szállónak. - Igen, odamentek mind, az öcsém is ott volt, de nem beszélt nyilvánosan velük. Azt már Pesten egyeztették, mikor indulnak, hol találkoznak. Éjféltájt gyalog indultak el Szombathelyről. Végig erdőn, mezőn jöttek, nehogy járőrökbe ütközzenek. Jöttek az oladi réten, aztán Dozmatnál Narda felé. Narda és Csatár között a csémi erdőben mentek át a határon. - Eléggé kemény gyalogtúra lehetett. Mit mesélt az öccse, hogyan bírta ezt az utat Szombathelytől Karády Katalin? - Azt mondta, nem volt gond vele. Úgy 15 kilométer után a nardai kistelekben lepihentek. Onnan 2,5 kilométerre van a határ. Akkor el volt aknásítva. Botló- és taposóaknák voltak, de azokat az öcsém kibiztosította, amikor átjött Ausztriából. Most csak újra ellenőrizte, hogy minden rendben van-e. Mesélte, hogy alig értek át a határon, attól olyan 100 méterre rá kellett csapnia a Karády vállára, hallgasson már, mert elkezdett énekelni. Őrült. A határőrök meg leadtak egy géppisztolysorozatot át a határon, bele az erdőbe. Persze mindannyian hasravágták magukat. Abba a faluba mentek, amelyiket magyarul Csémnek hívnak. (Schandorf.) Ott az öcsémnek volt ismerőse, az ő hazánál lehetett megpihenni, enni, inni. - És onnan hogyan jutottak tovább Karádyék Grazba? - Azt már pontosan nem tudom. Olyan valaki vitte át őket, a szovjet zónából az amerikaiba, akit az öcsém jól ismert. - Az öccse embercsempész volt? - Igen, több embert is átsegített a határon. Szombathelyieket is. - A család tudott arról, hogy embercsempész? - Tudni tudott. - Pénzt is adott maguknak? - Egyszer adott az apámnak 500 forintot, meg nekem is, ha jól emlékszem, 200-at. - Az egész család tudott Karády és Lantos kiszöktetéséről is? Arról is, hogy mennyit kapott azért az öccse? - Nem. Apám, anyám nem tudtak semmiről. Csak a Mariska húgom, meg én. Csak arról tudtunk, hogy kiket csempész át. Azt nem, mennyiért. De mind a négyünket elvittek a Muskátlis házba, amiatt Szombathelyre. - Hogyan juthatott a hatóságok tudomására, hogy az öccse vitte át Karádyékat? - Állítólag Ausztriából jelentettek ide Magyarországra. Így tudták meg az ávósok, ezért támadtak ránk. A húgom Szombathelyen bevallotta, hogy tudott az ügyről, el is ítélték azon a címen, hogy embercsempészekkel tartott fenn kapcsolatot. 3 és fél évet ült Kalocsán. Egy másik húgomat meg kitelepítették férjestül a Hortobágyra. - És ön? - Én nem mondtam semmit. Szombathelyen három napig olyan zárkába zártak, ahol összeesni sem tudtam, csak állni, és bokán felül ért a víz. Februárban, a hidegben. Enni, ha adtak, az valami sós tészta volt, de vizet nem adtak utána, ezért nem ettem, nem ittam. Éjjel hallgattak ki, ütöttek, vertek. Én akkor 26 éves voltam, 42 kilósan kerültem Kistarcsára. Az apámmal együtt amerikai bilinccsel voltunk összebilincselve. Erről az egészről lehetne beszélni egy hétig is. - Kistarcsán együtt volt a szüleivel? - Igen, de nem találkozhattunk egymással. Az apámmal egyszer véletlenül egy folyosó sarkán összetalálkoztunk, de azonnal a falnak kellett fordulnom. Akkor láttam utoljára. Ott halt meg Kistarcsán. A kórházba rendszeresen járó rabtársamtól hallottam: az összes fogát kiverték. Nagyon faj, hogy ma sem tudjuk, hol nyugszik. Pedig próbáltuk keresni. Az anyám meg olyan beteg lett, hogy a szabadulása után egy évig gipszágyban feküdt. A gerinccsigolyájával. Utána már csak bottal járt. Tarcsán mindig csak azt kiabáltak nekünk: „Rohadt fasiszták! Itt fogtok elrohadni! Nem azért söpörtük össze a szemetet, hogy újra szétengedjük!” Engem Kistarcsán az ebédlőben ítéltek el. Öt év után, 1956-ban tudtunk hazajönni. A házunkból mindent széthordtak, két testvérem disszidált. Én is mentem volna, de gipszben volt a lábam. - Karádyék kiszöktetése miatt fizettek ilyen súlyos árat? - Azért. De nem csak mi. Dozmaton élt egy Szabó Miklós nevű éjjeliőr, aki korábban csendőr volt. Őt is elvitte az ávó, meggyanúsítottak, hogy ő is segített Karádyéknak, pedig nem. És elvitték Szombathelyen Kuntár János szabót is. Őt azért, mert Berki Jánosnak - akinek az irataival az öcsém Pestre ment, s akit együtt szöktetett át a határon Karády Katalinékkal - ideiglenes szállást adott, hozzá volt bejelentkezve. - Mi lett az öccsével? - Itt élt a szomszédban, Burgenlandban. Két éve halt meg. Csak 1990-ben jött először haza. A Kádár-időkben nem. - Elátkozták valaha is a művésznőt, vagy az öccsét, mert ennyit kellett szenvedniük miattuk? - Nézze, én megbocsátok annak is, aki akkor kínzott. - Azt hallottam, a fél falu ismeri a Karády-historiát, az abban vállalt szerepét a családnak. - Én a feleségemen, meg a legjobb barátomon kívül senkinek nem mondtam el korábban. 1990-tól már elmondtam. 1968-ban nősültem csak meg, 43 évesen, de a gyerekeim az én sorsomról eléggé keveset tudnak. Nem szégyellem, ami történt, de nem is dicsekszem vele. A legkeményebb hidegháborús időkben szökött ki Karády Katalin az országból. Állítólag azért nem kapott beutazási vízumot az Amerikai Egyesült Államokba, mert a szovjeteknek akart kémkedni. Polyák Adolf elbeszélése után feltételezhető: nem arról volt szó, hogy a CIA keze is benne volt a szöktetésében? És mivel ez kitudódott, leplezésül, megtagadták a beutazási vízumot Karádytól. Talán, egyszer, ezt is megtudjuk majd. Némethy Mária Fotó: Kiss Teo Szilfid, szőke, cincogó hangú nebáncsvirágok voltak egykor a mozisztárok. Karády Katalin nem hasonlított semmiben hozzájuk. Ő a magyar filmtörténet első vampja, a sugárzó szexualitásával csábító nő típusa volt. Király Ernő azt írta: Déryné a magyar polgárosodás hőskorát, Blaha Lujza a virágkorát, Karády Katalin pedig e polgárosodás végnapjait testesíti meg. Az 1945 utáni megváltozott politikai viszonyok közé Karády nem illett sehogy sem. Akkor már nem volt szükség a filmekben bestiára. Ezért aztán amíg a negyvenes években, népszerűsége csúcsán, évente akár hét film főszerepét is eljátszotta, 1945 után csak egy filmben foglalkoztattak: a Móricz Zsigmond Forró mezők című regényéből készült filmváltozatban kapott főszerepet. 1948 után más, korábban népszerű színészekkel együtt kezdett megfogyatkozni körülötte a levegő. Előbb gázsiját csökkentették, aztán fellépései is ritkultak. 1950 tavaszán a Fővárosi Varieté Békehajó című revüműsorának 101. előadása után többet nem foglalkoztattak színházi produkcióban, csak egy-egy rádiófelvételre, varietéműsorokba hívták. Karády, a színésznő, nem kellett Magyarországon, viszont szerződésre lett volna esélye Amerikában. Ezért hagyta el az országot 1951. február 20-21-én. Az akkori szóhasználat szerint disszidálásának, ma inkább helyénvalóan menekülésének, szökésének körülményeit, történetét mindeddig titok fedte. Ezt a titkot - egy hete közölt, Karády, a kémnő címmel megjelent írásunkat követően - olvasóink telefonálására sikerült megfejteni Nardán. | |
