KÁDÁR JÁNOS MENYASSZONYA VOLT

Kedves Piroska!
BESZÉLGETÉS JURANITSNÉ DÖME PIROSKÁVAL


Amikor ez az interjú készült, Kádár János már súlyos beteg volt, de még az MSZMP elnöke. Hallgatás vette körül személyét, suttogások, rémhírek hallatszottak róla. „Akarsz tudni valami közelebbit Kádárról? – kérdezte ismerősöm. - Hívd fel Döme Piroskát, hátha hajlandó lesz beszélni. Az illegalitásban -Piri Kádár menyasszonya volt…”

Döme Piroska részt vett az illegalitásban, a felszabadulás után a Külügyminisztériumban dolgozott, majd a TIT-ben. De a pártbürokráciát képtelen volt megszokni, szabad, akaratos, szókimondó személyiség. Jóval a nyugdíjkorhatár előtt, idegösszeomlás miatt kérte a nyugdíjazását. Azóta elsősorban írással foglalkozik. Folyamatosan jelentek meg önéletrajzi ihletésű írásai: Asszony a viharban, Harcoló bányász, Fény és árnyék. Hasonló témákat ölelnek fel dokumentumfilmjei is: Gyár az erdőben, Bányászfiatalok, Utazás.
- Ön polgári családból származott. Nem voltak megélhetési gondjai, nem ez hajtotta a mozgalomba.
- Édesapám politikus alkat volt, szocialista szabadkőműves, a Népszavát, a Világot, a Szocializmust és a Vörös Újságot járatta - már ez utóbbit akkor, amikor megjelent. Édesapámhoz hasonlóan matematikusnak készültem, három bátyám nemzetközileg elismert sakkozó volt. A bátyáim közül ketten a háborúban maradtak; egyikük a Donnál, a másikat munkaszol…

…hülyeségeket is mondott nekem, hogy Kádárnak milyen nőügyei is voltak. „Ezt igazán nem gondoltam volna!” - feleltem.
Ördögi kör: odabent a börtönben önmagáról mindenki tudta, hogy ártatlan, de a többiekről nem gondolták biztosan, hiszen az egyik társunkról biztosan tudtuk, hogy áruló. Az, aki beszervezett mindannyiunkat, rendőrspicli lett: Stolte István Miklós. Ő volt az egyik fő tanú a Rajk-perben, az ő dolgai lettek Rajkra kenve. (Gosztonyi Pétertől - a Svájcban élő történésztől - kaptam nemrég levelet: neki megvan magnón Stolte egész élete, elmondott neki mindent. Tragikus.)
Jóval később beszélgettünk erről Kádárral. Neki az fájt a legjobban, hogy az elvtársai árulónak tartottak.
Volt, hogy évekig nem is találkoztunk - meg volt szabva a félóra. Fontosabb dolgokat azért megkérdeztem tőle: „Azért nem volt nyilvános per ellened, mert nem írtál alá?” – „Gondo…


…férjemmel Halász Paliéknál találkoztunk, ők a Május 1. úton laktak. Éppen akkor döntötték a Sztálin-szobrot, amikor arra mentem. Halász Mari azóta is emlegeti a mondásom: „Legalább nem nekünk kell eltűntetni ezt az emlékművet.”
Ha valami zűr volt, rögtön megkerestük egymást - a régiek. A Trombitás úton laktunk akkor, sokan eljöttek hozzánk. Nem is tudom, mi időben értesültünk-e a budapesti pártházban történtekről, de az utcán lincselések voltak, és ugyanúgy házról házra jártak, mint 19-ben a románok - szedték össze a kommunistákat. Megbeszéltük Beck Andrásnéval, hogy bemegyünk a Parlamentbe, és megpróbáljuk Kádárt kivinni Angyalföldre - hiszen ő a munkások között népszerű.
Mi úgy értékeltük eleinte az eseményeket, hogy a Rákosi és Nagy Imre közötti személyi ellentét, Rákosi politikája és a törvénytelenségek voltak azok, amelyek ide vezettek. Úgy gon…

…amikor levetkőztem - sikoltozni kezdtek az asszonyok. Tiszta fekete volt az egész testem, és sebesek a lábaim. Volt ott egy fogoly francia orvos - dr. Henri Lafitte, aki kezelt minket, gyógyszereket szerzett. 29 év után találkoztam vele újra. Ő közben megírta a történetünket, ebből film is készült: Néha még, mindig álmodom róla címmel.
Rechlinben több nemzet „képviselői” voltak együtt. Oroszok - csak politikaiak -, lengyelek és magyarok, páran - olyanok is, akiket zsidóként deportáltak - és egy olyan fiatalasszony, akit hatvankét rendbeli lopásért ítéltek el. És milyen furcsa az élet: Sombor Schweinitzer - a volt budapesti rendőrfőkapitány - feleségével hónapokon keresztül egy ágyban feküdtem. Amikor közeledtek a szovjet csapatok, elindították a tábort gyalogmenetben. Körülbelül huszonötünknek sikerült lemaradni, bementünk Vipperachba. Az egyik üresen maradt nagygazdaságban csak a két, munkára kiadott fogoly, egy ukrán meg egy lengyel ma….

…metek, másnap bejöttek a szovjetek.
„Igaz, hogy váltok?”
- Hogyan alakult azután a kapcsolata Kádár Jánossal?
- Ő volt a pártközpontban a káderosztály vezetője. Azt mondta, elfogult velem - nem oszthat be munkára -, és a helyetteséhez, Kiss Károlyhoz küldött, aki az ifjúsági mozgalomhoz irányított. Kádár azzal volt el tőlem, hogy majd jelentkezik, beszélnünk kell, de sohasem ért rá. Őt valójában nem érdekelte a saját élete. Úgy tudom, nem is nősült meg, míg az édesanyja élt. Amikor 1949-ben meghalt, én is ott voltam a temetésen – János zokogott.
- Most, ha visszaemlékszik: a magánéletében milyen ember volt?
- Erről is szól az Asszony a viharban című könyvem. Az érzelmeit soha nem mutatta ki, nem volt udvarlós, érzelgős típus. Mindig rettenetes önfegyelemmel koncentrált arra, amivel foglalkozott. Ő szolgált. Én kezdettől…

solta, hogy a férjem az ÁVH-n dolgozzon - ez nagy megtiszteltetésnek számított. Rajk László volt a belügyminiszter, őt kerestem meg Anti ügyében. Rajkot meg a diákmozgalomból ismertem, az egyetemről. Mikor nála voltam, éppen befejezve munkáját, felajánlotta, hazavisz. - Még mindig a Szív utcában laksz? - csodálkozott. Én meg, amikor kiléptem a nagy fekete autóból - ott ült a smasszer is -, teljesen le voltam taglózva attól a légkörtől, ami körülvette.
Időközben előástak valamilyen papírt, hogy a férjem, Anti 1938-ban belépett a nyilas pártba. Ő ezt már régebben elmesélte nekem; hívták őt a pártba, ígértek mindenfélét, mindenki testvérnek szólította egymást - imponált neki. De volt egy félzsidó unokahúga, és vele meg kellett volna szakítania minden kapcsolatot. Ő erre azt felelte: ez a kislány többet ér, mint a párt, és nem lépett be. Hál' istennek ezért nem került be az ÁVH-ra. Rajk megakadályozta, és biztosan nagyon

tudtam meg, hogy letartóztatták. Október 30-án engem is elkaptak - már a vége felé járt a háború. Épp a Dózsa György út - akkor Aréna út - sarkán jártunk Golub Rudolffal, amikor nagydarab férfiak körbefogtak minket. Méltatlankodtam, miféle viselkedés ez?! Nagy diadallal vittek be a Rökk Szilárd utcai rabbiképzőbe - ott volt a defenzív osztály csendőrkülönítménye -: megvan a Piri!
- Honnan tudtak önről? Valaki beszélt?
- Éveken keresztül gyűltek az adatok rólam, a sok letartóztatott között biztosan akadt, aki beszélt. Ezek közül többen bocsánatot kértek tőlem ott bent: nem mindenki bírja a kínzást: hála istennek, általam nem bukott le senki. Pedig a társaim sétáltak, vártak rám az illegális találkozókon. De amikor úgy éreztem, már nem bírom tovább, két olyan helyre is kivittem vallatóimat, ahol senki nem várt. Akkor már nem kérdeztek többet, csak kínoztak. Gumibottal verték az ember tenyerét, amíg szép lassan be nem görcsölt. Egy rúdon gúzsba kötöttek, az egyik villanyozott, a másik talpalt - azóta sem tűrök semmiféle (egészségügyi) villanykezelést, elájulok. Nem akartam látni, mit csinálnak, becsuktam a szemem. Volt egy dumáló pasas, aki mondogatta: gyönyörű teremtés, cafatokban fog lógni a hús rólad... Később átadtak Kékkői Ferencnek, aki már több embert agyonvert. Nem tudtam felállni, nem tudtam enni sem, és azt hitték, elvesztettem az eszem, mert énekelni kezdtem.
Amikor kiürítették a Rökk Szilárd utcát, volt, akit elengedtek, de mi többiek, Budaörsig gyalogoltunk. Földes Lászlóék mentek a sor elején - ők később Horváth Mártonnal megszöktek -, igyekeztek lassítani a tempót, hogy én is bírjam. Az ember fantasztikus tud lenni: amikor megálltunk, elájultam, de ha menni kellett, mentem. Így kerültem Allachba, a lágerbe, ahol én…


fogva azt vallom, hogy legnagyobb erénye és a legnagyobb hibája is a pártszerűsége.
- Térjünk vissza az Ön sorsának alakulására!
- A pártközpontban megismerkedtem Juranits Antallal, és összeházasodtunk. Udvari munkás volt, fölhozott egy íróasztalt a harmadik emeletre, én éppen ott voltam. Rámenősen udvarolt, én pedig úgy gondoltam, egy nőnek udvarolni kell...
Nem éreztem jól magam a pártközpontban. Lekértem magam Tatabányása, ahol fél évig a megyei pártbizottság nőfelelőse voltam jártam a megyét traktoron, tehervonaton - azok a kapcsolataim a mai napig is megmaradtak, hiszen nagyszerű embereket ismertem meg - no meg nem nagyszerűeket is. Júliusban újra Pestre, a MAFIRT-hoz kerültem párttitkárnak: