 |
    |
 |
MAGYAR ÚT KÖRÖK TALÁLKOZÓJA 1993. február 15., hétfő MAGYAR ÚT KÖRÖK TALÁLKOZÓJA Csurka: Megtéríteni a magyarságot Nemzeti szellemű középosztályt akarunk, s ha ehhez a célhoz a hatalom is kell, akkor természetesen a hatalmat is akarjuk, de ahhoz csak az emberek bizalmából juthatunk - jelentette ki Csurka István a Magyar Út körök szombati első országos találkozóján, amelyet Budapesten az Építők Székházában rendeztek. Balczó András kijelentette: a Magyar Út köröknek nem lehetnek tagjai a homoszexuálisok, a szabadkőművesek, és azok, akik tételesen tagadjak Istent. A találkozón egyetlen kormánytag sem vett részt. A jelenlevők hatalmas vastapssal, ovációval fogadták a szónoki emelvényre lépő Csurka Istvánt, aki a Magyar Út céljáról tartott előadást. Szerinte az utolsó útépítési kísérletet 1956. november 4-én verték le, amikor „nyomoronc társaságot ültettek a nemzet nyakába, amelyik lemondott a saját magyar út építéséről”. A magyar út alapítója a rendszerváltozás óta elért eredményeket nem tartotta kielégítőnek, mert a magyarság ma sem mondhatja teljes jogú birtokosnak magát. A békés rendszerváltozás után a nemzetközi kapcsolatokkal bíró reformkommunisták és liberális klikkek kezében maradtak a hatalom leglényegesebb részei, különösen a tájékoztatás. 1989-ben le kellett ülni tárgyalni a kommunistákkal, de velük nem lehet megegyezni, mert „lelkük mélyén Ceausescu vicsorog” és nem tartják meg a megállapodásokat. Csurka azt is elismerte, hogy a Kádár-rendszernek - valamilyen mértékig mindenki részese volt. Az a döntő, hogy a Magyar Út körök felismerték: így nem mehet tovább, újra kell kezdeni. „Olyanoknak kell lennünk, mint az őskeresztényeknek, meg kell terítenünk a magyarságot” - jelentette ki az előadó. Ehhez nem új pártokra van szükség, hanem a meglévőket kell „Átszerkeszteni”, mert azok mind részesei a „parlamentarizmusnak”. Egy alulról építkező mozgalmat pedig - mint a Magyar Út köröket - nem köthet semmilyen paktum. A Magyar Út körök csak saját lelkiismeretüknek tartoznak elszámolással. Csurka szerint azt is meg kell gondolni, hogy kiket támogassanak majd a választásokon, mert meg kell hallgatni a képviselőket, mindenkit le kell vizsgáztatni „igaz magyarságból”. A mozgalomnak állandó mozgásban kell lennie, egészen addig, amíg az egész magyar élet a birtokunkba kerül - szögezte le. A kisebbségekről szólva kijelentette: minta értékű kisebbségi törvény kell, de nem adhatunk már most többletjogokat a még ezután betelepülő kisebbségeknek. A nyilvánossággal kapcsolatban a mozgalomnak arra kell törekednie, hogy a Magyar Út minden héten hallassa hangját a rádióban és a televízióban. Végezetül hangoztatta: nincs több alkura lehetőség. „Elmentünk a végsőkig, az álliberális és kommunista ámokfutásnak véget kell vetni”. A vitában többen is felszólaltak. Csete György a Közakarat Egyesület nevében javasolta, hogy csökkentsék a felére a tévében dolgozók létszámát; továbbá: ezután ne az MTV-nek, hanem a Duna TV-nek fizessenek a nézők előfizetési díjat. László Jenő címzetes államtitkár, a Hadiipari Hivatal elnöke a szuverén hadsereg fontosságára hívta fel a figyelmet. Cáfolta, hogy hazánkban fegyverkezési hullám indult volna. Fónay Jenő, a POFOSZ elnöke hangoztatta: „addig nem lehet megbékélés, amíg nem vonjuk felelősségre a tömeggyilkosokat, ha nem lesz törvényes felelősségre vonás, akkor lesz törvénytelen”. Balczó András egykori öttusa olimpiai bajnok javasolta: ne lehessen tagja a mozgalomnak homoszexuális, szabadkőműves és aki tételes istentagadó. Végezetül közfelkiáltással fogadták el azt a nyilatkozatot, amelyben a részvevők megdöbbenésüknek adnak hangot Andrásfalvy Bertalan művelődési miniszter leváltása és annak módja miatt. Kifejezik, hogy „ez a leváltás semmiképp nem eredményezheti a liberális szellem beköltözését a magyar oktatás és művelődés irányításába. A pénzügyminisztérium élén történt váltásnak is csak akkor van értelme, ha új pénzpolitika kezdődik” - szögezi le a nyilatkozat. Kéri J. Tibor Idegenek ne vigyék el a zsíros falatokat! (Folytatás az 1. oldalról) Kezdődik az értekezlet. Balogh Marton a Magyarország az én kedves szép hazám/ Oda vágyik az én szívem igazan kezdetű dallal nyit, majd Szűcs M. Sándor református lelkész és Szabó József katolikus plébános imádkozik a Magyar Út mozgalomért. Szabó atya szerint „az országot szentistvánossá és szűzmáriássá kell tenni” Dörner György felolvassa Sándor György szelídséget, fokozott önmérsékletet és alázatot hirdető üzenetet, majd megnyugtatja a jelenlevőket: az összejövetelről kazetta- és videofelvétel is készül. Közben hatalmas ováció közepette Csurka István emelkedik szólásra. Nem az ország kiterjedése, gazdagsága a fontos, hanem az, hogy képes-e a rendszerteremtésre - mondja. A rendszerteremtés szerinte csak egy sajátos magyar úton megvalósítható. Erről az útról az előző rendszer nyomoronc társasága lemondott, s elárulta az országot. De nem eszik olyan forrón a kását - hangsúlyozza az MDF elnökségi tagja -, mert a magyar nép, keresztülhúzva a kommunista és liberális számításokat. a magyar útra szavazott. Most a nemzet energiarendszeréről kikapcsoljak a nemzeti forrásokat, mert a kapcsolótáblák előtt ma is az egykori pufajkások és eszmetársaik ülnek. El kell tehát őket takarítani az útból! Ehhez Csurka szerint „olyanokká kell válnunk, mint az őskeresztényeknek: mindenkit meg kell terítenünk a magyarság ügyének. Nem elégedhetünk meg azzal, hogy csak hódítgatunk, addig kell vívni harcunkat, amíg az egész magyar élet a birtokunkba nem kerül”. Az író-politikus ezután a bankrendszer, a privatizáció és a tömegtájékoztatás hiányosságait kritizálja. A bankokat egyesíteni kell - mondja, mert ez függetlenségünk záloga. A megyei sajtó „privatizációs csalásait is le fogjuk leplezni, az álliberális és kommunista ámokfutóknak gátat vetünk”. Felebarátaim! - szólítja meg végül az egybegyűlteket Csurka István. - Mi senkit sem akarunk kirekeszteni, mindenkinek kezet nyújtunk. De nekünk ezeréves jogunk van arra, hogy törvényt üljünk, s ezt meg is tesszük, mihelyt módunk nyílik rá - fejezi be hatalmas tapssal fogadott beszédét a Magyar Út mozgalom elindítója. Medvigy Endre a Gombos Gyula á1tal a 30-as években szerkesztett Magyar Út című lapról, Pajor Kálmán a halasi normáról, vagyis az alulról építkező választási rendszerről, míg Farkas Elemér a magyar érdekek permanens serüléséről értekezett. Volna. Ugyanis az „Antall és Csurka” című tanulmány pár hete még ünnepelt szerzőjét lezavarták a színpadról. - Majd elolvashatják valamelyik újságban - mondta a remegő hangú publicista. „Göndör hajam nem hagyom levágni” - énekelte a az értekezlet dalosa, Balog Márton, majd a sokak által várt Zétényi Zsolt emelkedett szólásra. Bibóról, a szükséges igazságtételről, az elmúlt rendszer máig meg nem torolt bűneiről beszélt. Nem boszorkányüldözést akarunk, hanem csak a múlttal akarunk szembenézni - hangsúlyozta, majd kifejtette: a magyarság sorsa iránt elkötelezett bűnüldözőkre van szükség. - Ellenfeleink nem vetnek, mégis mindent ők aratnak le - fájlalta felszólalásában Csete György építesz. A továbbiakban indítványozta, hogy legyen minél több nemzeti színű zászló az utcákon, minél kevesebb liberálbolsi a tv-ben, rádióban. s azt a keveset is le kell vizsgáztatni magyarságból. Beszéde végén felszólította az egybegyűlteket: ne fizessenek tv-előfizetési díjat, viszont a Duna TV-t bátrabban támogassák! A továbbiakban Halász István népszerűsítette a gazdasági bűncselekményekre éberen felfigyelő Monopoly-csoportot. ifj. Fekete Gyula a liberális felfogás és a család szentségének ellentétéről, Mizsei Béla két kommunistáról: Konrád Györgyről és Orbán Viktorról. dr. László Jenő államtitkár. a Hadiipari Hivatal elnöke magyar szívű katonatisztek hiányáról, Fónay Jenő a törvénytelen felelősségrevonás közeledtéről, Balczó András pedig a zsidó-keresztény párbeszéd tarthatatlanságáról és Jézus Krisztus istenfiúságáról beszélt. Ezenkívül hallhattuk egy müncheni magyar hitvallását, kapható volt a Csurka-dolgozat 285 forintért aki akart, beléphetett a Keresztény Operatív Nemzeti Társaságba, ezenkívül - Siklósi János költő szerint – „a teremben leszállt a Szentlélek, továbbá megszületett az új, az igazi magyar Magyarország”. Prieger Zsolt /Graffiti 1993. február 15. Hétfő A Brenner-alapítványért Az Ifjúsági Kereszténydemokrata Unió támogatni kívánja a Brenner János Emlékhely Alapítványt. Brenner Jánost ifjúsági szervezetünk példaként tiszteli Isten iránti hűsége, az emberek felé irányuló szeretete, különösképpen a fiatalokkal való törődés és kötelességének lelkiismeretes teljesítése miatt. A nagy tiszteletben álló rábakethelyi káplánt, Szombathely szülöttét, akinek ténykedését csak a kommunista rendszer támogatói nem nézték jó szemmel, 1957. december 15-én Rábakethelyen, hivatása teljesítése közben, brutálisan meggyilkolták. Az ügy körülményei napjainkig is tisztázatlanok (célunk nem a bűnös kézrekerítése), Brenner János halála vértanúság volt. A gyilkosság helyén most kápolna épül, hogy örökre figyelmeztesse az embereket a legfontosabb dologra: a SZERETETRE. Az IKU anyagilag is hozzájárul az alapítványhoz. Várjuk az önkormányzatok, szervezetek, egyesületek jelentkezését, magánszemélyek csatlakozását. Sokak kérésére közöljük a számlaszámot, ahová az adományokat fel lehet adni az épülő kápolnára: Brenner János Emlékhely Alapítvány, Agrobank Rt. (479-98423, illetve 919-1365), 9970 Szentgotthárd, 9700 Szombathely, Kiskar u. 5. Megcímzett átutalási postautalvány a KDNP és az IKU Vas Megyei Szervezeténél található, külön kérésre postán is küldünk! Az alapítvánnyal kapcsolatban mindenki rendelkezésére áll: Brenner József táplánszentkereszti plébános, 9761 Táplánszentkereszt, Fő út 7. Telefon,/fax: (94) 77-045 Ifjúsági Kereszténydemokrata Unió Vas Megyei Szervezete KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA 1993. május 12. Szerda BRENNER JÁNOS VÉRTANÚ Imádkozunk és dolgozunk boldoggá avatásért És amikor jött a farkas, nem futott meg, mert nem béres olt, hanem lelkipásztor. A szombathelyi egyházmegyében is voltak többen, akik a vörös sarló-kalapácsos erőszak uralmában úgy viselkedtek, ahogy Jézus mondta. Igen szép lenne ám, ha a Szent Márton egyházmegye papsága nem feledkeznék meg róluk, hanem vonzó emléküket megörökítené, mondjuk valamilyen nyilvános helyen - de nem eldugva valahol! - emléktáblával. Csak csodálom, hogy erre még nem is gondoltak. Miért ez a késlekedés? Ne halasszuk tovább, itt az ideje, hogy így is kifejezzük tiszteletünket nekik. De most e hős szombathelyi egyházmegyés paptestvérek közül Brenner János vértanúra hívom fel a figyelmet. Itt született a városunkban, itt végezte tanulmányait s ment a zirci ciszterci rendbe. A szerzetesek deportálása és működésük betiltása után a szombathelyi egyházmegyében lett lelkipásztor. Hűségesen állt hívei mellett, szerette az ifjúságot, ragaszkodtak hozzá Rábakethely hívei. Ott vagyunk a vad ötvenes évek közepén. Brenner János hűséges papi szolgálata nem tetszett a pártnak és elhatároztak, hogy végeznek ezzel a „reakciós”-sal. Több kísérlet is történt, pl. motorja elé fahasábokat dobtak, ez mindig tudatában élt. Egyszer azonban zörgettek éjjel és beteghez hívtak. Itt nem gondolkodott, a lelkipásztor azonnal készen áll és megy szolgálatra. Ez a hivatása. Magához vette az Oltáriszentséget és elindult. De hamar kitűnt, hogy lépre csalták, mert a pribékek körülvették az erdős részben és Brenner János megértette, hogy a farkasok megjöttek és meg akarják marni. Atléta lévén futni kezdett, Jézus is vért izzadott elfogatása előtt, de elérték a falu végén, ahol megkéselték, és torkát elvágták. Ez van az orvosi halál-leletben. A párt látszatra nyomozást kezdett, de csak természetes, hogy nem jár el önmaga ellen. Ma sincs e gonoszság fölgöngyölítve. Aki zörgetett nála és hívta beteghez, ismerős volt; anyját, aki fel volt bőszülve, amikor fia véresen hazatért s ezt a faluban elbeszélte, a kukoricásban agyonlőtték. Ez az ember ma csak annyit mond, hogy nem beszélhet, mert kompromittálna hatalmon lévőket. Persze ez nem biztos. Mert hiszen több mint valószínű, nem a párthatalmasságok egyikétől kapta közvetlenül a megbízást, de mégis tudhatja, kik voltak ott, kik a tettesek és merre mutat a kitervezés és végső parancsadás iránya. Reméljük, hogy egyszer legalább eljön az idő, amikor tudjuk, hogyan történt a - sötétségnek ez a szörnyű merénylete. Viszont itt nem a büntetőjogi meggondolások vezetnek bennünket. Az illetők nem lehetnek boldogok, akármennyire is emberi szörnyszülöttek, cipelik az emberölés terhét egész életükön át. Itt arról van szó, hogy egy magyar művész által készített Brenner János vértanú arckép eljutott a Szentatyához. S mikor megtudta a történteket, hogy vértanú, akár mint Apor győri püspök, átküldte az arcképet a Szenttéavatási Kongregációhoz azzal a képre való ráírással, hogy vizsgálják ki és indítsák meg a boldoggá avatást. Ez, kérem, nem beképzelés, mert öccse 1992. július 7-i dátummal hivatalos levelet kapott a Kongregáció titkárától, aki többek között azt írta, hogy megkapták a Szentatyától a vértanú arcképet és II. János Pálnak az „a kívánsága, hogy elkezdjék boldoggá avatását”. De éppen azért írta a levelet, hogy tudassa, miszerint az előírások szerint ezt a helyi püspöknek kell megkezdenie, amint ezt úgyis mindnyájan tudjuk. Itt áll az ügy. Megkezdi a szombathelyi megyéspüspök Brenner János vértanú boldoggá avatási eljárását? Most ez a kérdés, és itt kell sok ima és segítség. Tudvalevő, hogy ha megállapítják vértanúságát, nem kell csoda boldoggá avatásához. A zirci apát természetesen mellette van az ügynek, de a holtpontról való elinduláshoz a szombathelyi megyéspüspök beleegyezése szükséges. Imádkozzunk és dolgozzunk, hogy Brenner János vértanúban a JÓ PÁSZTOR krisztusi szellemű vonzó példaképe oltárainkon hirdethesse, hogy a béresek korában éltek lelkipásztorok is. Dr. Mihályi Gilbert A kommunistákkal az egyetemen kerültem kapcsolatba. Stolte István Miklós vont be engem és Rajkot is az illegális mozgalomba. Amikor 1932-ben Brünnbe mentem - a letartóztatás elől menekülve -, megismertem Seres Tibort, aki később a férjem lett. Ő akkor már "priuszos" volt. Kifutó egy esernyőüzemben - Brünnből hogy kerültek vissza? - Tudtuk, hogy itthon szükség van a kommunistákra, ezért még kint elvégeztük a textiles főiskolát –ami kevesebb szemeszter volt, mint a mérnöki egyetem. Itthon mindketten textilgyári munkásként dolgoztunk. Bekapcsolódtunk az illegális mozgalomba is. 1936-ban megszületett a nagyobbik fiam –akkoriban itthon laktunk a szüleimnél, elég jó körülmények között. Huszonegynéhány évesek voltunk, fiatalok és... megromlott a kapcsolat köztünk. -A Szociáldemokrata Párt VI. kerületi szervezetéhez tartoztunk, ott találkoztam először vele. Néha kettesben sétáltunk, beszélgettünk, róttuk az Andrássy utat, keresztül kasul jártuk a Ligetet. Míg a világ dolgairól beszélgettünk, szerelem szövődött közöttünk. Nagyon csinos fiú volt, jó megjelenésű, mindig úgy nézett ki, mint egy őrgróf. „Nem fog a férjed elverni az ágydeszkával, ha hajnalban mész haza?” –kérdezte viccesen. De mi a férjemmel akkor már megbeszéltük, hogy elvállunk: különben nem engedtem volna magamon eluralkodni azt az érzést, mely Jánoshoz vonzott. Kádár János akkoriban a Wekerle Sándor utcában dolgozott egy esernyőüzemben mint kifutó. Egyik találkozónkon ünnepélyesen bejelentette, hogy a párt vezetősége engedélyezte az összetartozásunkat. Ez olyan volt, mint egy hivatalos esküvő. Igaz, én továbbra is a szüleimnél laktam, ő meg egy ágyban aludt az öccsével, egy ablaktalan vice-lakásban, ahol a másik fekhely az édesanyjáé volt. Csodálatos asszony volt. Két gyermeket nevelt fel... ...óriási dolognak számított. Tekintélye volt ennek a hallatlanul megtört asszonykának: János nagyon tisztelte. Sikerült bérelnem egy szoba-konyhás-mellékhelyiséges albérletet, elég elfogadható áron. A szoba szép nagy volt, így a kisfiamnak külön részt lehetett elkeríteni. Felállítottam egy kézi szövőgépet, és otthon dolgoztam. Kádár segített a költözködésnél, szerelte a villanyt. „Ide költözöl te is?” –kérdeztem. „Nem –felelte szomorkásan- annak még nem jött el az ideje...” Egyre ritkábban láttam, SZDP-s titkári megbízatásáról is lemondott. Valószínűleg azért építette le a legális tevékenységét, mert az illegális KMP valamelyik vezető testületében kellett részt vennie. Természetesen kérdezősködni nem lehetett –ez volt az illegalitás egyik fő szabálya. Az 1942. március 15-i tüntetés után, május 1-jén letartóztatás sorozat kezdődött. Júniusban megjelent nálam Kádár János, és leverten mondta, hogy menedéket kell keresnem, mert olyan... ...sürgősen Erdélybe kell utaznom gyapjút beszerezni, és kértem őket, gondoskodjanak a fiamról. Szereztem papírokat: az egyik unokatestvérem feleségének születési anyakönyvi kivonatát. (Döme Ilonának hívták, így lettem én Döme Piroska.) Ismerősökhöz mentem Angyalföldre –egy 4x4 méteres szobában hatan laktunk -, azt mondtam: válok a férjemtől és emiatt húzódom meg náluk. Aztán az újabb letartóztatások miatt 1943-ban elmentem Kesztölcre, Tatabányára, a dorogi medencébe, ahol is sikerült egy kommunista bányászszervezet alapjait létrehoznom. Amikor bejöttek a németek, a bányászok segítségével Tardosbányán helyeztem el a fiamat, csak minden két hétben látogattam meg. Bámulatos, hogy egy ilyen kisgyerek mennyire tudott alkalmazkodni a helyzethez, hiszen idegen papírokkal élt ott. 1944-ben Ságvári Endre volt a felső kapcsolatom. Aznap reggel is találkoztam vele, amikor meggyilkolták, de szerencsére engem nem követtek a nyomozók. Kádárról is csak később... ...Ez így is volt. A Külföldi Kapcsolatok Hivatalában dolgoztam ez időben és Gellért Gábor volt mellém osztva mint ÁVH-s. Ő mondta meg, mit hagyhatok jóvá és mit kell elutasítanom. Rajkné meg elmesélte, hogy nézett ki az első női séta a börtönben 1953-ban –pedig még a Horthy korszakban is volt séta! Elől ment Szálasiné, Keresztes-Fischerné, Rajkné, Kéthly Anna és a többiek... Rákosinak sikerült a börtönben nemzeti egységet teremteni! Nagyon megviselt, hogy a külügyminisztériumból távoznom kellett, és nehéz volt újból elhelyezkednem. Bementem Kiss Károlyhoz: ha nem mehetek politikai munkára, visszamegyek gyárba szövőnőnek. Végül felvettek a TIT-be –mint olyan sok más „pettyes” embert- nemzetközi szakosztályra. 1956 októberében pártfőiskolán voltam –a TIT-ből delegáltak oda-, így október 23-án sehova nem tartoztam: a pártfőiskola is széjjelment. Aznap a... ...még intakt volt, érintetlen –akkor Gerőék, illetve Nagy Imre segítséget kért a szovjetektől. Szerintem nem kellett volna 23-án beavatkozni a szovjet csapatoknak, és 28-án nem lett volna szabad –ezek után –kimenniük, mert a jelenlétükkel sok felesleges vérontást megakadályozhattak volna. -Végül is volt egy hivatalban lévő kormány Magyarországon, amikor Kádár Jánosék megalakították a másikat. -Erről nem tudok semmi közelebbit. Azt sem tudtuk, hogy Kádárt november 1-jén elvitték a Parlamentből... -Miért hallgat még mindig Kádár János? -Nyilvánvaló, hogy nem akar szovjetellenes hangulatot kelteni. Érdekes, hogy egyszer megemlítettem neki: szerintem Péter Gábort és Farkas Mihályt kellett volna fölakasztani, nem Nagy Imrét. Teljesen egyetértett ekkor velem –legalábbis azt mondta... Gubás M. Ibolya | |
