 |
    |
 |
A REKTOR VISSZAEMLÉKEZÉSE Mindszenty utolsó évei Mindszenty József bíboros, Magyarország hercegprímása földi maradványait május 4-én szombaton helyezik örök nyugalomra az esztergomi bazilika kriptájában. Az újratemetés körüli előkészületek az érdeklődés középpontjába állították Mindszenty főpapi és politikai tevékenységét. Az itt következő dokumentum a bíboros életének utolsó szakaszából idéz fel néhány érdekes mozzanatot. Lapunk olvasója, dr. Szálka Vilmosné juttatta el hozzánk a Pázmány Péter által XVII. században alapított papnevelő intézet, a Pazmaneum rektorának, dr. Giannone Egonnak, tavaly márciusban, neki írott levelét, amelyet kisebb stilisztikai változtatásokkal, rövidítve közlünk. Én mint a Pazmeneum rektora abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy bécsi tartózkodásának idején Mindszenty bíboros közvetlen közelében élhettem, asztalánál étkezhettem, olykor asszisztálhattam neki szentmiséinél, kísérhettem őt délutáni rövid sétáin az intézet kertjében. Háziorvosunk, dr. Friedrich Bianchi volt az ő kezelőorvosa is, ápolása azonban inkább két papi titkárára és főképp a környezetéhez tartozó szociális testvérekre, a szürke nővérekre maradt. Mindszenty bíboros 1971. október 23-án este 11 óra körül érkezett Bécsbe. Aznap este a bécsi magyarok október 23-i megemlékező ünnepélyt tartottak egy kis teremben, az Ehrbar-Saalban. Tudtuk, hogy érkezése esedékes lehet, de nem gondoltuk, hogy a forradalom évfordulóján várhatjuk. Kiderült, hogy ő ezt a dátumot nem is ismerte. A bécsi államrendőrség vezetője kísérte ki Volkswagenjén, a nunciatúra gépkocsiján érkező Mindszenty kardinálist. Nem is engedte az utcán kiszállni: a kapu alá ment az autója, ahol már a bécsi rádió, az ORF riportere és a szemben fekvő bécsi papnevelő intézet néhány növendéke csoportosult a Pazmaneum boltzmanngassei épülete előtt várva a nagy vendéget. Ő mint esztergomi érsek „otthonába” érkezett, hiszen joghatósága alá tartozott az intézet. Így is írta be vendégkönyvünkbe érkezését: „Megérkeztem, mint otthonomba.” A rektori lakosztályt Lepold prelátus úr halála, 1971 májusa után - dr. Zágon József római magyar prelátus fúr júliusi közlése alapján - már előkészítettek. Mindszenty esetleges ideköltözésére. Bíboros urunknak megmutattam a szép és tágas lakosztályt. Megbeszéltük, hogy az egyik kisebb helyiséget házikápolnává alakítjuk számára. Ez is maradt lakóhelye 1975. május 6-án bekövetkezett haláláig. Kezdetben általában bizalmatlan volt az emberekkel szemben. Ez érthető is volt hosszú fogsága után. Nővéreket keresett, de a várakozásunk ellenére ez sem ment teljesen könnyen. A Magyarország határain kívül szétszóródott magyar nővérek sorai évtizedek alatt megritkultak. Végül a már említett szürke nővérek közül sikerült kettőt Bécsbe irányítani az Egyesült Államokból. Egyikük az irodáját vezette, a másik a háztartásában segítette. Konyhája ellátására Kanadából találtak a nővérek egy bácskai származású asszonyt, aki magyar ételeket készített. Mindszenty türelmetlenül várta a budapesti amerikai követségről diplomáciai postával utánaküldött kéziratait: a magyar történelmet akarta több kötetben megírni, és emlékiratait óvásul a „nyugati világ” számára, hogy a kommunista rendszer realitásaival tisztában lehessenek. Amikor a kéziratok néhány héttel később megérkeztek, teljes energiával vetette magát munkájába. Hamarosan könyvkiadó vállalatok is felkeresték: érkezésének szenzációjellegét szerették volna használni. Ő azonban hivatásnak tekintette az emlékiratírást, és nem bocsátkozott elhamarkodott üzleti tárgyalásokba. Szent Erzsébet ünnepén, november 19-én, esti szentmisén mutatkozott be a bécsi magyaroknak. Franz König bécsi bíboros érsek úr a következő vasárnapok egyikén mutatta be a vendéget bécsi híveinek a Stephansdomban. Tartózkodása és bizalmatlansága néhány hónap után kezdett felengedni. Vasárnaponként a Pazmaneum házi kápolnájában szentmisét mutatott be. Szentbeszédeit hangszalagra vette Laura testvér, és később ezek szövegét az Amerikai Magyarok Vasárnapjában adták közre. Lelkiállapotát tekintve a bíboros kiegyensúlyozott és nyugodt volt. Mindig csöndes szavú, de határozott. A magyar ügyek érdekelték: ez volt gondolkozásának középpontja. Akár a történelmi múltról esett szó, akár a jelenről, visszapillantva a határon túli eseményekre gondolt. Nagyon fegyelmezett volt, egészségéről alig mondott előttünk valamit. Emlékiratainak első, frankfurti kiadását rövid időn belül igen sok nyelvre fordították le. A magyar kiadást, erős késéssel, a Vörösváry Kiadó készítette Torontóban. (A mariazelli bazilika mellet ti Mindszenty-múzeumban ezek a kiadások megtekinthetők.) Mindszenty láthatóan megkönnyebbült. A frankfurti könyvnapokon maga is részt vett könyve bemutatásán. Az emlékiratok szerkesztésében egyébként főszerepe volt titkárának, dr. Vecsey Józsefnek. A következő évek lelkipásztori, magyar nemzeti gondolattól vezetett utazásaival teltek. Hívták Európába az Egyesült Államokba, Dél-Amerikába, Ausztráliába. Felvillanyozta, öntudatra rázta a szétszóródott magyarokat, keresztény és hazafiúi kötelességeikre figyelmeztetve őket. Utolsó külföldi útja Dél-Amerikába vezette Venezuela és Kolumbia voltak állomáshelyei. Visszafelé a repülőgépen olyan rosszul érezte magát, hogy kísérete már arra gondolt: Casablancában kiszállnak, és kórházba viszik. Erre mégsem lett szükség. Április végén Bécsben már jó hangulatban volt. Orvost kért, hogy május első napjaira annyira megerősödjék, hogy terveinek megfelelően elutazhasson a balti államokba, a hónap közepén pedig Nürnbergben átvehessen egy kitűntetést, s utána Párizsba mehessen. Az orvosi vizsgálat azonban műtét szükségességét állapította meg. A bécsi irgalmasrendiek korházában halt meg délelőtti andrológiai operációja után 1975. május 6-án, 14 óra 15 tájban. Halála tulajdonképpeni oka szívkoszorúér-meszesedés volt. Az operáció mintegy két órán át tartott. A nyolcvanhárom esztendős bíboros szíve ezt már nem bírta ki. Amikor délután negyedháromkor a bécsi rádió megszakította adását, és közölte Mindszenty bíboros halálhírét, a világ minden tájáról érkeztek a telefonok a Pazmaneumba. A gyászjelentést König bécsi bíboros úr adta ki. A koporsót a becsi Szent István dómban, a középhajóban helyezték el, hogy tisztelői felkereshessék. A dómban gyászmisén búcsúztatták. Temetése helyéül Mindszenty maga kívánta Mariazellt, amíg holttestét majd valamikor Esztergomba, a prímások végső nyughelyére lehet vinni. A temetést május 15-ére tűzték ki. Ausztriában ezen a napon ünnepelték az osztrák államszerződés 20. évfordulóját, ezért nem vehetett részt a temetésen az apostoli nuncius, Opillo Rossi érsek, valamint a püspöki kar nagy része sem. König bíboros úron kívül a grazi püspök, Johann Weber volt még jelen. A tömegben ott szorongott többek között Habsburg Ottó felesége, Regina császári-királyi fenség is. Nagy temetés volt, méltó egy, a vértanúság határáig hű főpap, magyar prímás egyéniségéhez. A gonoszság, a butaság mennyi magyar értéket zárt börtöncellába. Ezt csak az érti meg igazán, aki maga is beleesett üldöztetésbe, nekem van valami, tapasztalatom rákosi pribékjeiről, mert vagy tizenhét hónapig tartottak körmeikben. Sok derék magyart törtek ketté, semmisítettek meg. NÉPSZABADSÁG Mindszenty fénye és árnyéka Egyik katolikus a másik katolikusról 1971 májusában Heinrich Böll Budapesten tartózkodott. A magyar PEN vacsorát adott a tiszteletére, valahol a Várban. A kacskaringós beszélgetés - aligha véletlenül - Mindszenty kardinálisra terelődött, ki akkor még az amerikai követségen tartózkodott, önkéntes fogolyként és terhes vendégként. Böll ismerte a magyar '56 tragikus eseményeit, ismerte Mindszenty nevét és szerepét. Úgy adódott, hogy éjfél után mi vittük haza a szállodába, én és az akkori feleségem. A kocsiban váratlanul azt kérdezte Böll: ha nem okoz gondot, szeretné megtekinteni az amerikai nagykövetség épületét, Mindszenty rejtekhelyét. Kell ilyesmi a regényírónak. Megálltunk a Szabadság terén, Böll kiszállt a kocsiból, kicsit nézegette az épületet, megszemlélte a néhány világos ablakot. Húsz év után természetesen nem tudom pontosan idézni a fogalmazását, de körülbelül ezt mondta: „A kereszténység azért erős, mert a története mindig tele volt fénnyel és árnyékkal.” Tények Mindszenty József esztergomi érsek életútjáról és tevékenységéről ma sokat tudunk, de korántsem eleget. Az alábbiakban csakis a bizonyos tényekről beszélünk. 1919-től 1944-ig zalaegerszegi plébános. 1944 márciusától veszprémi püspök. E minőségében tiltakozik a zsidók deportálása ellen, majd, már a nyilas hatalomátvétel után, memorandumban fordul Szálasi miniszterelnök-helyetteséhez, és kéri: „a még ép Dunántúlt ne vessék oda visszavonulási harcok martalékának...” Válaszként a nyilasok letartóztatják, és Sopronkőhidára szállítják. Filmforgatókönyvbe illő, máig feldolgozatlan nagyjelenet: 1944 végén, Sopronkőhidán, egymással szomszédos börtönszobákban kuporog Kállay Miklós volt magyar miniszterelnök, Bajcsy-Zsilinszky Endre, Rajk László és Mindszenty József. Sopronkőhidát elfoglalja a Vörös Hadsereg. Mindszenty felszabadul. Emlékirataiban ő másként fogalmaz: „... Engem senki sem szabadított meg, hanem a menekülő karhatalom felejtett itt.” 1945 őszén az elhunyt Serédi Jusztinián helyébe az Apostoli Szentszék Mindszentyt nevezi ki esztergomi érsekké. A nemiképp meglepő döntésnek két oka lehet. Az egyik: a főpap szembeszegülése a nyilas-keresztes hatalommal. A másik: Mindszenty pályája kezdetétől legitimista, azaz királypárti nézeteket vall, tehát személye semmiképp sem kapcsolható össze az imént bukott Horthy-rendszerrel. Bizarr és gyakorlatias tehát a vatikáni döntés, a magyar történelem alapos ismeretéről tanúskodik. Mindszenty azonnal kinyilvánítja, hogy Esztergom érsek; palotájából nemcsak a katolikus egyház első emberének, hanem homo regiusnak is tekinti magát. Azóta több új nemzedék nőtt fel, illik tehát elmagyarázni, hogy a homo regius: a király távollétében az első ember, az ország legfőbb méltósága. Mivel Magyarország királya - közismert történelmi okok következtében - évtizedek óta távol tartózkodik, Mindszenty természetszerűen önmagát tekinti első embernek. Emlékeztetnünk kell, hogy a távol tartózkodó, hipotetikus magyar király: Habsburg Ottó, akit a Horthy-korszakban, a Rákosi-korszakban és a Kádár-korszakban - különféle illedelmi hangsúlyokkal ugyan, de lényegileg azonosan - állampolgárt ijesztő mumusként volt szokás emlegetni. Ő az a kedves öregúr, aki mostanában okos mondatokat raccsol a köztársasági rádióban és televízióban. További tények. A földreform elvi igazságát Mindszenty nem támadja ugyan, de gyakorlati lebonyolítását annál inkább. Amikor pedig a köztársaság kikiáltása napirendre kerül, élesen tiltakozik Tildy Zoltán akkori miniszterelnöknél. „Hivatkozzanak arra, hogy a választásokon egyetlen párt sem vetette fel az alkotmány módosításának szükségét, s így a jelenlegi parlamentnek a néptől erre nincs felhatalmazása.” Ezekben a viszonylag szabad években Mindszenty tevékenységét két tényező jellemzi. Az egyik: nem titkolja meggyőződését, hogy mindazt, amit 1945 jelent, ő nem tekinti korszakhatárnak, a szabad választás és parlamentáris demokrácia függönyei mögött ő csupán a szovjet hódoltság alatti országot látja. A másik: az összes szerepvállalót világnézetileg és személy szerint megveti és politikai partnerként elutasítja. Nemcsak Rákosit és a többi kommunistát meg szociáldemokratát, de Tildyt, Nagy Ferencet, az ő felekezetéből való papot, Varga Belát is. 1947-ben, a második, még szabadnak mondható választáson az esztergomi érsek nem támogatja a katolikus elvek jegyében induló Demokrata Néppártot, s annak vezetőjét, az általa legkevésbé sem kedvelt Barankovics Istvánt. 1948-ban a Mindszenty elleni politikai indulat a jog és az alkotmány keretein kívülre kerül. A világnézeti polémia után a nyílt erőszak következik. A hercegprímást 1948 karácsonyának másnapján tartóztatják le Esztergomban. Sok hétig tartó vizsgálati fogság. Tárgyalás: a főügyész a hírhedett dr. Alapi Gyula. A vád: a köztársaság megdöntésére irányuló bűncselekmény, kémkedés és valutaüzérkedés. Az ítélet: életfogytiglani börtönbüntetés. A Mindszenty-per kirakatper volt, koholt jogi színjáték, kétségtelen. A korábbi szovjet és az elkövetkező magyar perek mintájára készült. Dr. Varga László alapos jogi szaktanulmányában tételről tételre bizonyítja, hogy Mindszenty csupán az akkor érvényes büntetőjogi paragrafusok alapján sem lett volna elítélhető. Hogy miért vallott, oly engedelmesen a tárgyaláson, a főpap előadja emlékirataiban. Fizikai és lelki kínzás, különféle gyógyszerek, pszichikai sugalmazás a vádlók, időleges összeomlás a vádlott részéről. Mindszenty így állítja, hosszú évekkel később. Péter Gábor és Décsi Gyula, a vizsgálati fogság és a per forgatókönyvének szerzői máig hallgatnak. Más eleven ember nincs, akit tanúnak lehetne idézni. 1956 elején Mindszenty börtönbüntetését házifogsággá enyhítik... Felsőpetényben tartózkodik, innen hozza fel Budapestre 1956. október 30-án a boldogtalan sorsú Pallavicini Pálinkás őrnagy. Elhangzik a nevezetes hercegprímási szózat a rádióban, november 3-án. November 4-e hajnalán Mindszenty a Parlamentből az amerikai követségre menekül. Itt él tizenöt éven át. 1971 őszén, a Vatikán közbenjárására és König bécsi bíboros tevékeny segédletével távozik az országból. Mivel önként nem hajlandó lemondani rangjáról, VI. Pál pápa 1974-ben üresnek nyilvánítja az esztergomi érseki széket. Eddig a tények. VILÁGKÉP. Kőkemény jellem volt, makacs és megalkuvást nem ismerő. Athleta Christi, Krisztus lovagja, ahogy korábbi századokban volt szokás mondani. Fizikai szenvedéseit, valódi és vélt sérelmeit lenyűgöző akaraterővel viselte el, mivel bizonyos volt önmaga igazában. Szilárdságát azok is bámulják, akik világnézetét tegnap is ellenezték, s ma sem hajlandók elfogadni. Most pedig kíséreljük meg képzeletben elfelejteni - valóságosan felejteni persze nem lehet - a szovjet hadsereg és Vorosilov marsall jelenlétével megterhelt koalíciós korszakot, a legjobb akkori magyar demokraták hiábavaló igyekezetét, az Andrássy út 60. kínzókamráit és a hercegprímás gyalázatos meghurcoltatását. Igyekezzünk kizárólag Mindszenty világképére összpontosítani. Ha így cselekszünk, néhai kardinális megnyilatkozásaiból az alábbi eszmetörténet vázolható: 1. Magyarország közismerten elmaradt a modernizációs fejlődésben. A polgárosulás folyamata sokat ígért a kiegyezés utáni évtizedekben, de a növekedést brutálisan megszakította az első világháború, a két forradalom, Horthy ellenforradalma, végül Trianon. A csonka országban a katolikus egyház szükségképp nem azt a szerepet játszotta, mint az egykori nyugati polgári demokráciákban, a népességük többsége szerint katolikusnak mondható országokban. 2. Mindszenty az esztergomi érsek székéből nemcsak az ország első egyházi emberének tartotta magát, de politikusnak is. Homo regius kívánt lenni abban az országban, ahol a Szövetséges Ellenőrző Bizottság szovjet és amerikai tábornokai legfeljebb egyetlen dologban értettek egyet: hogy Magyarország nem lesz királyság, különösképp nem Habsburg-királlyal a trónon. Ebből következően Mindszenty látásmódja, ahogy a folyó világtörténelmét, s benne hazája történetét szemlélte: eleve hibás volt, és - ma sincs más szó rá - retrográd. Az adott, nyomorúságos jelen időből ő visszafelé, a tegnapba nézett, amikor a jövőt fürkészte. Krisztus királysága és Mária országa volt a vezéreszméje, Auschwitz és Hirosima után, a hidegháború első éveiben. 3. Mindebből következik, hogy egyház és állam kiélezett magyarországi viszonyában Mindszenty a lehetségesnél jócskán nagyobb szerepet kért, majd követelt az egyháznak. Nem tudott eleget az akkori Nyugat katolikus egyházairól és keresztény partjairól, alkata amúgy sem képesítette a mások tapasztalatainak tanulmányozására. Nem győzzük hangsúlyozni, hogy Mindszenty türelmetlen törekvése meg a koalíciós időszak elején kezdődött, a korlátozott, de mégis működő polgári demokrácia időszakában. Barmiként vélekedjünk Ortutay Gyula kultuszminiszteri tevékenységéről és későbbi szerepeiről - nem egészen jó emlékezettel emlékezünk -, kétségtelenül igaza volt, amikor így fogalmazott a Mindszentyvel folyó oktatásügyi csatározásokról: „Az általános iskola elemi követelményei sem valósulhattak volna meg, a falusi iskolázás, a parasztság művelődési felemelkedésének minimuma sem, az iskolák államosítása nélkül.” Mindszenty úgy képzelte, a nyugati hatalmak a fokozódó hidegháborúval, netán egy gyors, valódi háborúval megszűntetik a Szovjetunió kelet-európai befolyását. Nem így történt. A világ megszabadult a harmadik világháborútól, ennek egyik áraként Magyarország évtizedekre megmaradt a szovjet hódoltsági övezetben. Mindszenty nyolc évet töltött börtönben, majd életfogytiglan a belső és külső, önkéntes száműzetést választotta. IGAZSÁG. „Micsoda az igazság?” - kérdezi Pontius Pilátus a Bibliában, János evangélista evangéliumában. Nyíltan jelezve kérdésével, hogy nincs, nem lehet egyetlen, oszthatatlan igazság. Pilátussal ellentétben Mindszenty mindvégig hitt az egységes, csalhatatlan igazságban. Önmaga igazában, az általa hirdetett igazságban. Magabiztos volt 1945-ben, amikor első, prímási körlevelét kibocsátotta, valamint élete alkonyán, amikor emlékiratait fogalmazta. Bizonyosságát önmaga hitében nem törték meg sem Péter Gábor verőlegényeinek ütlegei, sem VI. Pál pápa utasításai. Nem kedvelte Szekfű Gyulát, Sík Sándort, Rónay Györgyöt. Amazok sem kedvelték őt. Kortársai közül egyetlen jelentékeny értelmiségit sem ismerünk, aki kedvelte volna. Mindszenty nem olvasta Keresztes Szent Jánost és Maritaint, nem olvasott katolikus költőket és regényírókat. Leginkább a breviáriumát szerette olvasni.' Ez idáig csupán értelmiségi fanyalgás. Nagyobb baj, sőt hiba, hogy nem kedvelték egymást, ők ketten. A makacs főpap és a nála is makacsabb történelem. Sükösd Mihály Magyar Tükör 1991. április 30. kedd Nyakas magyarságát mindig megőrizte. Pl. amikor az amerikai követségről Bécsbe vitték, a következőket mesélte róla. Amikor megállt az autó a bécsi Pázmáneum kapujához, a nagy tömeg várta a bíborost, és mondták neki, hogy tessék, kiszállni, itt vagyunk... csak vár a hercegprímás... ugyanis a kiskapu előtt álltak meg, nem a reprezentációs kapunál, a főpap megszólal: én Magyarország hercegprímása csak a nagykapun, fogok bemenni a rezidenciára… Száz éve született Mindszenty József bíboros, érsek A szombathelyi püspök körleveléből MINDSZENTY JÓZSEF bíboros születése századik évfordulójára dr. Konkoly István megyés püspök körlevelet bocsátott ki. A bevezetés után a következőket olvashatjuk benne: „Középiskolai és teológiai tanulmányait Szombathelyen végezte. Pappá szentelése után rövid ideig káplán volt Felsőpatyon, majd hittanár lett Zalaegerszegen. 1919-től 1944-ig pedig ugyanott plébános, kerületi esperes, püspöki biztos és pápai prelátus. Már itt Zalaegerszegen kitűntek kiváló papi egyéniségének jellegzetes vonásai. Fáradhatatlan volt az igehirdetésben, a misemondásban és a szentségek kiszolgáltatásában. Emellett hitbuzgalmi és kulturális egyesületeket alapított, s ezáltal a hitéletet nagymértékben fellendítette. De ugyanezt a célt szolgálta a ferences szerzetesek, a Notre Dame és a szociális nővérek letelepítésével is. S Mindszenty József kezdettől fogva Jézus Krisztus hűséges tanújának bizonyult. Nagy felelősségtudattal, bátran és félelem nélkül védte a katolikus hitet és egyházat, a keresztény értékeket: a keresztény családot, ifjúságot és iskolát. Meg is gyűlt a baja - első alkalommal - az 1919-es proletárdiktatúra hatóságaival. Ugyanez a rendíthetetlen hit és egyházhűség jellemezte őt veszprémi püspök korában is. S emiatt - alighogy elfoglalta püspöki székét - a nyilasok 1944-ben, Veszprémben letartóztatták, és börtönbe vetették. De az igazi megpróbáltatások csak ezután következtek. XII. Pius pápa 1945. október 7-én esztergomi érsekké nevezte ki őt, majd egy évvel később a római egyház bíborosa lett. Mindszenty bíboros hercegprímás esztergomi főpásztori szolgálata mindössze 3 évig tartott, s ugyanennyi ideig volt a Magyar Püspöki Kar elnöke is. Ez a három év azonban bővelkedett történelmi eseményekben. A magyar egyház vezetői világosan látták, hogy az ateista politikai erők egyre inkább kezükbe kaparintják az államhatalom főbb pozícióit. S nem is titkolt céljuk az, hogy tönkretegyék az egyházat. E cél érdekében támadják az egyház vezetőit, megszüntetik intézményeit és egyesületeit, elveszik iskolait, semmibeveszik az alapvető szabadságjogokat: köztük a szólás- és vallásszabadságot. Mindszenty József bíboros, hercegprímás, mint a katolikus egyház legfőbb vezetője kezdettől fogva, minden kockázatot vállalva szembeszállt ezzel az alattomos, erőszakos és ellenséges irányzattal. Úgy, ahogy esztergomi beiktatási beszédében megígérte: „Jó pásztor akarok lenni, aki ha kell, életét adja egyházáért, hazájáért.” A katolikus egyház papjai és hívei mindig izgatottan várták és örömmel fogadták a bíboros, hercegprímás által ilyen szellemben kiadott püspökkari körleveleket, és nagy figyelemmel kísérték a hit és az egyház érdekében történő különféle megnyilatkozásait és kezdeményezéseit. Az 1948-as Mária-év folyamán pedig - minden fenyegetés és zavartkeltő rendőri akció ellenére - országszerte százezrek vettek részt a zarándoklatokon, hogy hitet tegyenek az egyház és annak vezetői mellett. Az időközben megerősödött diktatúra bosszúra szomjas vezetői erre kiadták a jelszót: Mindszenty bíborost, hercegprímást, ha kell, erőszak árán is, el kell hallgattatni. Ezt az elhatározást 1948. december 26-án követte a letartóztatás. Majd pedig előkészítették koncepciós perét; melynek befejezéseként életfogytiglani börtönre ítélték. S négy évtizeden át itthon és külföldön azt a hazugságot terjesztették róla, hogy kémkedett, hazaárulást követett el, a törvényes államrend megdöntésére szervezkedett és valutával üzérkedett. Ma már - hála Istennek - Mindszenty bíboros rehabilitációja megtörtént. A független magyar bíróság hivatalosan megállapította, hogy koholt vádak alapján ítélték el. Vagyis nem hazaáruló, nem a törvényes rend ellensége volt. Ellenkezőleg, a hívő magyar nép képviselője, az ország jövőjéért aggódó felelős vezető volt, aki világosan látta, hogy ellenfelei a brutalitásnak, az erőszak alkalmazásának, a zsarnokságra törekvésnek, a nép lenézésének és megvetésének, valamint a képmutató hazugságnak útjára léptek. S ezt ő természetesen bírálta is. Nem makacsságból vagy merevségből - ahogy azt rosszakarói állítják -, hanem sajátos történelmi küldetésének tudatában, a hit és az igazság iránt való hűségből. S éppen ebben van az ő nagysága. Hősi példája, a belőle sugárzó erkölcsi erő állandóan lelkesített és lelkesít minket, hogy mi se hunyjunk szemet a hazugság felett, leplezzük le a csalást, és bízzunk az igazságnak, a mi keresztény és magyar eszményeinknek a győzelmében. Mindszenty bíboros mindenekelőtt arra törekedett - ahogy jelmondatából is kitűnik -, hogy valósággá váljék a szent Magyarország eszménye. Ő az életét is kész volt ezért feláldozni...” Jámbor István 1974. szeptember 7-én készített felvételén Mindszenty bíboros, a szombathelyi Főtéren megtartott istentiszteleten: ekkor szentelte fel a háborús bombázás után rendbe hozott székesegyházat. Reprók: K.Z. | |
