 |
    |
 |
Kállay hamvai hazai földben Magyarország miniszterelnöke volt Kállay hamvai hazai földben Kállay Miklós egykori miniszterelnök 1887-ben született Nyíregyházán. Közel egy évtizeden át volt szabolcsi főispán. Földművelésügyi miniszterként 1935 januárjában Gömbös szélsőjobboldali törekvései elleni tiltakozásul kivált a kormányból. Visszavonult a politikából, az Országos Öntözésügyi Hivatal elnöke lett. 1942 márciusában Horthy kormányzó menesztette a németbarát - szombathelyi származású - Bárdossy Lászlót, a kormányelnökké Kállay Miklóst nevezte ki. Külpolitikájában a német-magyar kapcsolatok lazítására, belpolitikájában a további jobbratolódás megakadályozására törekedett. Kétéves miniszterelnöki működését előszeretettel csúfolták ,,hintapolitikának". Igyekezett taktikázni, időt nyerni, távolodni a németektől és közeledni a szövetségesekhez. Hitler politikai kalandornak, a németek első számú ellenségének deklarálta Kállayt, követelte Horthytól miniszterelnöke menesztését. Miniszterelnöksége idején a háborús körülményekhez képest a hátországban béke volt. A német követelés ellenére a zsidókat nem zárták gettóba, nem hurcoltak el, nem került mellükre a sárga mogen-dovid és tűrhetően éltek. A menekültek befogadásában semmilyen diszkriminációt nem alkalmaztak: mindenkit befogadtak, zsidót és nem zsidót egyaránt. Joggal mondhatta a New York-i zsidó főrabbi, hogy a német megszállásig Magyarország volt a menekült zsidóság sziluma. 1943. április 16-17-én Horthy Miklós kormányzó látogatást tett Hitlernél Klessheimban. Ribbentrop külügyminiszter memorandumot nyújtott át a Kállay-kormány tengelyellenes politikájáról. A memorandumot a magyar kormány figyelmen kívül hagyta. Hitler már nem tűrte tovább a magyarországi állapotokat és szeptemberben kiadta a parancsot a Margarétaterv kidolgozására, hazánk megszállására. A Kállay-kormány háborúból való kiugrási kísérletének és egyben a békés hátországi életnek Magyarország német megszállása vetett végett 1944. március 19-én. Kállay miniszterelnököt a németek letartóztatták, a mauthauseni és a dachaui koncentrációs táborban raboskodott. 1954-ben az Egyesült Államokban New Yorkban telepedett le, ott is halt meg 1967-ben. Kísérletei kudarcra voltak ítélve. Szándékai és próbálkozásai megérdemlik az utókor elismerését. Végakaratának eleget téve hamvai szombat óta független hazában, magyar földben nyugszanak. Simándi János Lengyel László Magyar politika az ezredfordulón Egy hegy megy Szembejön egy másik hegy. Ordítanak ordasok, Össze ne morzsoljatok. Én is hegy Te is hegy Nekünk ugyan egyremegy. Weöres Sándor Milyen lesz Magyarország politikai rendszere 2005-ben, tizenhárom év múlva? Milyen lesz a magyar átalakulás? Kik lesznek a fő szereplői? Lejátszódik-e három-négy választási ciklus alatt a demokrácia összeomlása és újraépülése? Minderről csak nagyon bizonytalan jóslatokat lehet mondani. Dolgozatom egyszerű számbavétel a lehetséges forgatókönyvekről és azokon belüli változatokról. Egyrészt Magyarország külső helyzetéről, keleteurópai elhelyezkedéséről, másrészt a magyar belpolitika alakulásáról, a parlamentarizmusról, a pártokról, az elnöki rendszerről, a nemzeti intézményekről, az érdekképviseletekről, az önkormányzati rendszerről, a civil szféráról és az egyházak politikai befolyásáról. A forgatókönyvek, amelyeket felvázolok nem színházi szcenáriók, amelyeket ismert vagy ismeretlen politikai szereplők írnak, és nem is haditervek, amelyekre nagyhatalmak, nemzetközi szervezetek, vagy magyarországi politikusok és politikai pártok hatalmi... ...fokozatosan vihető lejjebb. Minden százalékért meg kell küzdeni. A nagy állami rendszerek átalakításához elkerülhetetlenül külső forrásra is szükség lesz. A hiány a 90-es évek közepéig tartó stagnálásban évről évre meg fogja haladni a GDP 5 százalékát és javulás csak akkor képzelhető el, ha a későbbi növekedés nem a költségvetési hiány terhére történik. 5. A meglévő külső adósság ellensúlyozására, illetve a növekedés beindításához elengedhetetlen, hogy a hazánkba érkező évi 1-1,5 milliárd dollár működő tőke továbbra is beáramoljék, sőt, ennél jelentősebb mértékű befektetésekre is sor kerüljön. Ha az adósságkezelésnek nem alakulnak ki új formái - például az éves kamat átváltása környezetvédelmi, infrastrukturális tőkeberuházásokra -, akkor az évi 1-1,5 milliárd dollár csak a nulla növekedéshez elegendő. Ha ezt nem egészíti ki egy átfogó modernizációs program, akkor Magyarország esélyei jelentősen csökkennek. Feltevésem szerint, sajnos csak a mai állapotfenntartására van remény, ennél nagyobb befektetésekre nemigen számíthatunk. A külkereskedelem, fő mozgástere továbbra is Németország, Ausztria és Olaszország lesz, de lehetséges növekedésünk feltétele, hogy Magyarország megkapaszkodik az orosz piacon. A magyar befektetők, kereskedők megjelentek és meg fognak jelenni a keleti országokban, hogy részesedjenek ezen országok átalakulásából. A Keletről,... 10. Az ezredfordulóig folyamatosan tovább növekszenek majd a társadalmi rétegek közötti jövedelmi és vagyoni különbségek. A mai átalakulást elsősorban a középrétegek fizetik meg. A legalsó decilis és a felső decilis közötti jövedelemarány az ötszörösről a hét-nyolcszorosra emelkedhet. A jövedelmi és vagyoni különbségek növekedése lefogyaszthatja és részben kettészakíthatja a Kádár-korban keletkezett... ...szükségszerűen a szocializmusba, a kommunizmusba érkezzenek.) 2. Ha csak átmenetileg is, véget ért a kelet-európai országok külső, birodalmi meghatározottsága. A Szovjetunió vége ezeket az országokat ismét ,,választási helyzetbe" hozza, amelyben természetesen nem ők választanak, hanem őket választják. Többféle, orosz, európai - német -, iszlám hatásra és befolyásra van lehetőség... ...szovjet típusú rendszer váratlan összeomlása, a megszokott világ semmivé foszlása, a váratlan remény, majd annak ugyancsak gyors elenyészése. A hatalomváltó elitek erkölcsi és lelki meghasonláson estek át. Kelet-Európában hiteles személyiségekben és intézményekben van a legnagyobb hiány. 8. A kétpólusú világrend után meg nem alakult ki egy új világrend. A nagyhatalmak saját belső problémáikkal vannak elfoglalva, nincs egyértelmű és kiszámítható stratégiájuk se a Föld globális gondjainak megoldására, sem Észak és Dél, Nyugat, és Kelet egyensúlytalanságára, sem a helyi konfliktusok kezelésére. Pillanatnyilag a halogatás, a problémák időbeli továbbgörgetése és a konfliktusok elreteszelése az egyetlen stratégiájuk. A kilencvenes évek közepén folytatódik a világ regionalizálódása, és a regionális bezárkózás. Az észak-amerikai, nyugat-európai és dél-kelet ázsiai gazdasági, politikai régiók versenye tovább éleződik. Az ezredfordu1ó nagyhatalmi meglepetése Kína gazdasági, politikai és katonai megerősödése. A nemzetközi pénzügyi intézmények egy korábbi korszakra kitalált és alkalmazott mércerendszerét immár nem, vagy csak állandó korrekciókkal lehet alkalmazni. (Oroszországnak a megfelelő paraméterek teljesítése nélküli felvétele az intézményekbe kikezdi a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank értékelési rendszerét.) A felülvizsgálat előbb vagy utóbb elkerülhetetlenné válik. De akár a Valutaalap, akar a. Világbank sémáinak átalakításához, a szervezetek tehetetlenségének legyőzéséhez hosszabb időre van szükség. ...könyvek ezek, amelyek a lehetséges fejlődés politikai változatait tartalmazzak, amelyek számbavétele után, már mind a hazai, mind a nemzetközi szereplők dönthetnek stratégiai céljaikat illetően. A politikai forgatókönyveknek különösen súlyos feltételei vannak gazdaságilag és társadalmilag. Föl kell sorolnom néhány gazdasági feltételt, amely a politikai alternatívák döntően befolyásolhatja. Gazdasági és társadalmi perem feltételek 1. A magyar gazdaság pályája 2005-ig különbözni fog mind kelet-európai társainak többségétől, mind pedig Nyugat-Európa országaitól. Ez a pálya csak Csehországéhoz és Szlovéniáéhoz lehet hasonlatos. A kelet-európai országokban az 1989 utáni átalakulás nem csökkentette, hanem növelte a válságot. E válság következtében csökken a GDP, iparágak omlanak össze, hanyatlik az agrárgazdaság, tömegessé válik a munkanélküliség, és az országok többségében szétesik a pénzrendszer, hiperinflációs jelenségek mutatkoznak. Magyarországon ugyan az átmenet visszaeséssel járt és jár, de az ország 1993-tól inkább stagnáló, a nulla növekedés körül ingadozó pályán mozog, mint a tartós lefelé mozgásén. Ennek megfelelően, 1995-ig feltehetően nem lesz növekedés, vagy csak minimális, majd 1995 és 2005 között évi 3-3,5 százalékos átlagos növekedéssel számolhatunk. (Derülátó vélekedések szerint az évi átlagos növekedés eléri majd a 4-4,5 százalékot.) Ez a növekedés távolodást fog jelenteni a többi kelet-európai országtól, de nem vagy csak kis mértékben csökkenti a távolságot Nyugat-Európához képest. (Ugyanakkor figyelembe kell venni, hogy Európa korábban prognosztizált növekedése aligha fog megvalósulni.) 2. A reálgazdaságban átalakul az ipar, az agrárgazdaság és a harmadik szektor aránya a harmadik szektor javára. Magyarország sajátos közvetítő kereskedelmi, szolgáltatói és pénzügyi szerepet tölthet be. Ezért a mai 32 százalékos ipari foglalkoztatottsági arány 30-31 százalékra csökkenhet, esik az agrárszektorban foglalkoztatottak aranya 13 százalékról 10 százalékra, és a szolgáltatásokban foglalkoztatottaké 55 százalékról 58-60 százalékra... ...legálisan beáramló jövedelmek stabilizáljak a gazdaságot, s a jövőben a növekedés felhajtóerőivé is válhatnak. 6. Az infláció mértéke a kilencvenes évek közepéig kétszámjegyű, 20 szaza1ék felől lassan lefelé mozgó lehet, s azután kerülhetünk be az egyszámjegyű tartományba. Arra semmiképpen sem kell felkészülnünk hogy az infláció váratlanul megugrik, és olyan hiperinflációs tüneteket mutat, mint az orosz, az ukrán vagy a román. Ugyanakkor, az inflációt könnyebb beszorítani a 25 százalék alatti régióba, mint onnan gyorsan 10 százalék alá levinni. 7. A viszonylag magas hitelkamatok fennmaradása mindaddig szükségszerű, amíg a kereskedelmi bankok rossz portfoliója akár privatizálással; akar hitelkonszolidálással meg nem oldódik. Ugyancsak a magas kamatok mellett szól, hogy a költségvetés hiánya csak a pénzpiacról felvett hitelekkel egyensúlyozható ki, s bár 1992-ben fokozatosan lefelé haladtak a kamatok, az alapvető okok fennmaradása miatt várhatóan a kilencvenes évek közepéig magas kamatokkal kell számolnunk. 8. A munkanélküliség jelenlegi 12,5-13 százalékos aránya tovább fog emelkedni, és 20 százalékon tetőződhet. Az igazi kérdés az, hogy hol lesz a munkanélküliség beállási pontja. Figyelembe véve a gazdasági szerkezetváltást, a külföldi munkavállalás nehézségeit, a beáramló új munkavállalókat, valószínűleg hosszú időre 11-12 százalékon fog megállapodni a munkanélküliség, azaz valahol 550-600 ezer... ...az, hogy a fejlődés tartós szegénységre ítéli-e a lakosság 20-25 százalékát, miközben kiugróan magas jövedelmek jelennek meg egy felső rétegnél, vagy egy ennél is rosszabb helyzet alakul ki, amikor a társadalom egyharmadának lesz csak kiútja, és a kétharmadára a leszakadás vár. Derülátó feltevés szerint, inkább a kétharmad-egyharmad arány fog kialakulni, és az ezredforduló után lassan ismét hízni kezdhet a középréteg. 11. Végül, a gazdasági mechanizmust és intézményrendszert a kilencvenes évek közepéig továbbra is jellemezni fogja egy sajátos kettősség. Az egyik oldalon a lassú, átpolitizált, személyi kapcsolatokon alapuló államgazdaság, a másikon az előle menekülő, rejtőzködő magán-, illetve árnyékgazdaság. A két rendszer mind gazdasági szabályaiban, mind társadalmi normáiban kettéválik. E szabályok többnyire informális alkukon, kompromisszumokon és nem a látható, számonkérhető jogokon alapulnak. Szürke társadalmi szerződések lépnek érvénybe, a korrupció, az urambátyám összefonódás szerződései, s negatív társadalmi megállapodások köttetnek, ahol akkor jár jól mindenki, ha nem megtartja, hanem megszegi a normákat (Hankiss-axióma). De a kilencvenes évek második felében, részben egy új, szakképzett nemzedék és gazdasági-politikai elit megjelenésével, részben az ideologikus politizálásból való kiábrándulás hatására növekedni fog... ...vagy azt sem kívánja befogadni, ezért az országok vagy a kisállami önerőre támaszkodást, vagy az orosz irodalommal való kiegyezést kereshetik. Az egymással való gazdasági, politikai, katonai összefogást akadályozzák a gazdasági szerkezetek azonosságai, egymással való versengésük ugyanazokon az áru- és tőkepiacokon, továbbá az etnikai és vallási ellentétek. 3. Nincsenek biztosított határok. A kelet-európai térség egyetlen határát sem lehet tökéletesen biztosítottnak tekinteni. Ugyanakkor nem létezik a határok megváltoztatásának nemzetközi elve sem. A nemzetközi szerződések által garantált határok egy részét már megváltoztatták, egy másik részük megváltoztatásának erős valószínűsége van; de nincsenek kialakult normák a változtatásra. (Az eddigi határmódosulások szövetségi, államokon belüli határokat érintettek, és még nem került sor „államhatárok" megváltoztatására. A határok ugyanakkor egyre inkább átjárhatatlanok lesznek a Kelet és a Nyugat, illetve a kelet-európai országok között is. 4. Befejeződött a térség ideológiai meghatározottsága. Nemcsak a kommunista-szocialista ideológiai monopóliuma szűnt meg, hanem a neokonzervativ és a liberális vagy, a szociálliberális meghatározottság is. Nincs kívülről előírt, mindenre kiterjedő ideológiai társadalomkép. Világossá vált, hogy nem csupán a kommunista ideológia került válságba, hanem a neokonzervatív és a liberális ideológia is. Az ideológiák válsága következett be. Kérdéssé vált, hogy van-e egyáltalán olyan ideológia mely nemcsak magyarázza, hanem javítja is a kelet-európai népek helyzetét. 5. Vége a kelet-európai modellmeghatározottságnak. -A szovjet típusú társadalom és gazdaság adminisztratív gyakorlati modellje már nem korlátlanul meghatározó. A szovjet modell válsága csak időlegesen takarta el a liberális tömegdemokratikus modell válságát. Nemcsak a „második világ" olvadt el, hanem értelmét vesztette a „fejlődő országok", a „harmadik világ" meghatározás is, ennek következtében kérdés, hogy mi maradt az „első világból", mint modellből. Nincs „európai modell” ezért nincs lehetőség sem, hogy egy ,,európai modell'' utánzását elérését vegyék tervbe a kelet-európai országok. ...között az Európai Közösségnek semmiféle beleszólása nem volt a német egyesülésbe. (Az egyesülés a négy nagyhatalom - a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország - politikai megállapodása illetve német belügy volt.) A „jugoszláv válságba" történő első európai beavatkozás ugyancsak az Európai Közösség kihagyásával történt. Mindez Maastricht után is megkérdőjelezi az egységes politikai fellépést. Az Európai Közösség maastrichti szerződésben lefektetett változat megvalósulásának kicsiny az esélye. Ha mégis megvalósulna, akkor Kelet Közép-Európa egyetlen országa sem lesz abban a gazdasági és politikai helyzetben, hogy megfeleljen Maastricht szigorú konvergencia-követelményeinek. De az Európai Közösség országai és régiói belső gazdasági és politikai ellentetei - elsősorban Németország megváltozott szerepe - távolodást mutatnak Maastrichttől. A kérdések döntő többségében nem várhat egységes európai cselekvés. Mindennek és korábbi illúzióik szétfoszlásának köszönhetően az Európai Közösségnek, egyes kisebb és nagyobb hatalmainak nincs Kelet-Európa-stratégiája, se „keleti politikája", se más politikája. A kelet-európaiaknak a korábbinál nagyobb európai érdektelenségre, távolságtartásra, visszafogottságra kell felkészülniük. 10. A nyugati világnak előbb vagy utóbb meg kell tanulnia, hogy Kelet Európában a működőtőke jobb mint pénzhitel, a kereskedelem jobb mint barter, de a barter jobb mint a segély, vagy több a semminél, hogy a segély csak akkor ér valamit, ha nem saját maguknak, saját szakértőknek adják hanem juttatnak belőle valami keveset az adott ország népességének is, s végül, rábeszélés vagy fenyegetés hatására sem fognak ezek a szegény társadalmak egymással összefogni, nem fogják ellenségeskedéseiket befejezni. A fentiekből nem következik, hogy „történelem véget ért", hogy a világszellem megvalósította önmagát, hogy a „Kelet bukása után, következi a Nyugat alkonya". Új történelmi helyzet van, amire éppúgy nem vagyunk felkészülve, ahogy nem voltak az 1917-18 utáni új helyzetre a világ politikacsinálói. Az sem következik a egészből, hogy Kelet Európa „valódi rendszerváltását” igazi forradalmát... ...növekedhet. A kitermelő iparágak visszaszorulnak a feldolgozóipar javára. 3. A magántulajdon aránya népgazdasági szinten az ezredfordulóra elérheti a 60-65 százalékot, de ezen belül a feldolgozóiparban éppen csak többségbe kerül. Feltehetően tartósan fennmarad egy jelentős kiterjedésű és befolyású állami szektor, amelynek hatékonysága alacsonyabb lesz a mozgékonyabb magántulajdonénál. Sok félállami, állami függőségi intézményi tulajdon marad, és a magántulajdon első élesztői korábbi menedzserek, Államigazgatási tisztviselők lesznek. 4. A korábbi állami túlvállalások miatt az ezredfordulóig fog tartani az állami költségvetés gazdasági túlsúlyának csökkentése, a magas költségvetési hiány leszorítása. Az államháztartás mai, 60 százalék körüli részesedése a jövedelmek elosztásában csak... ...munkanélküli körül. A munkanélküliség jelentős egyenlőtlenséget mutat és fog mutatni az országban, így Budapesten és a fővárost körülvevő övezetben, az ország északnyugati és nyugati részén csekélyebb mértékű, az ország északkeleti, keleti részében magas lesz, vagyis ez a különbség öt-hatszoros is lehet. (1992-ben a budapesti 6 százalékkal szemben egyes északkelet-magyarországi egyes térségek 30 százalék feletti munkanélkülisége áll.) 9. A kilencvenes évek közepéig növekedni fog a gazdasági térségek közötti egyenlőtlenség, amely a jövedelem- és vagyonegyenlőtlenség mellett az infrastrukturális ellátottság, a lakáshelyzet mutatóiban, a vállalkozásalapítások, a munkához jutás egyenlőtlenségeiben is kifejeződik. Budapest, a fővárosi agglomeráció és az északnyugati régió fejlődése mellett az északkeleti régió tartós visszaesése várható. ...a szakértelem, a törvényesen számonkérhető szabályozás és intézmények szerepe. Történeti és globális feltételek 1. 1989 után megszűnt, illetve radikálisan csökkent a kelet-európai országok történelmi predesztinációja és determinációja. Jövőjük nem közvetlenül következik a múltjukból. Olyan utak is elképzelhetőkké váltak, amelyek korábban nem is látszottak. A történelemnek, így a kelet-európai történelemnek sincs célja. Semmiféle történelmi meghatározottsága nincs annak, hogy a kelet-európai országoknak előbb vagy utóbb a politikai diktatúrákból a demokráciába, a központosított államgazdaságból a piacgazdaságba kell érkezniük. (Ahogy korábban sem, hogy a kapitalizmusból... 6. A szovjet típusú társadalom és gazdaság által nevelt, sorbaállított, büntetett és jutalmazott; kelet-európai ember a „homo sovieticus" értékvilága megrendült, ugyan, de fennmaradt. A keletnémet, a román, a bolgár vagy az orosz ,,homo sovieticus" belvilága és kapcsolatrendszere tartós ellenfele a piaci típusú gazdaságra történő átalakulásnak. Olyan sajátos, ellencivilizációról van szó, amely meghatározza a világlátást, a mindennapi élet kultúráját. Ez a civilizáció, ez a kultúra nem változtatható meg egyik napról a másikra. Ugyanakkor felszínre kerül a kelet-európai, mindennapi kultúrák jelentős eltérése is, így a magyar - alkudozó, fogyasztói irányultságú, felemásan polgárosodott – „homo kadaricus" és a „homo sovieticus" különbözősége. 7. A kelet-európai válság nemcsak ideológia-spirituális hanem tömeges lelki válság is: a kelet-európai társadalmak feldolgozatlan élménye, a... ...elsikkasztották akár az előző rendszer őrzői, akár Európa, vagy a nyugati világ. Nem egy „nachholende Revolution” (helyrehozó, bepótló forradalom) ment végbe keleten, mert a történelem nem valamilyen iskola, ahol mindenkinek kötelezően ki kell járnia a nyolc osztályt, s a bukottaknak pótolniuk kell az elmulasztottakat. Kelet-Európa országai most nem az elmulasztott fejlődést hozzák be, vagy mulasztják el ismét, mint lehetőséget, ahogy Szovjet-Oroszország, vagy Itália sem ezt tette az első világháború után. Az 1989-es fordulat az azzal való szembenézésre kell, hogy ösztönözzön, arra hogy létezik-e a történelemnek egyirányú folyamata, vagy sem. És vajon most dőltek-e el a kelet-európai sorsok, vagy szélesebb történelmi horizontot kell áttekintenünk... A forgatókönyvek ezután szinte maguktól íródnak. Katasztófa-forgatókönyv a) AZ OROSZ BIRODALOM VISSZAVÁG A kilencvenes évek elején Kelet-Európa országaira új versailles-i és trianoni szerződéseket kényszerítenek. Ennek a szerződési rendszernek van egy egyértelmű nagyhatalmi vesztese: Oroszország. (Középhatalmi vesztese: Szerbia.) Oroszország elveszíti a birodalmi Szovjetunió által elnyert külső és belső területeinek jelentős részét, határain kívül marad több millió orosz. Ez egyszerre birodalmi és nemzeti válság. A katasztrófa-forgatókönyv egyik változata, hogy Oroszország először gazdasági és politikai káoszba hull, majd egy orosz tekintélyelvű „kis" birodalmat teremt, és az ezredfordulóra készen áll arra, hogy megaláztatásaiért, visszaszorításáért elégtételt vegyen. Egy évtized alatt bőven eltűnik az orosz bűntudat a sztálinizmusért, megtörténik a rendszer gazdasági tartalékainak feltöltése, és kialakul az új, expanzív birodalmi ideológia. (Minden határon túli orosz védelme, az „orosz egység" újjáteremtése, a nagyorosz civilizáció „újrabevezetése", a szláv testvériség és a moszkvai pravoszláv hit terjesztése, az iszlám, és a német Európa elleni harc, a zsidó világ-összeesküvés megsemmisítése - tessék választani.) Ennek első áldozatai Európában, a Nyugat-Európa és az Egyesült Államok által közbeiktatott „pufferállamok" - a balti országok, Ukrajna, Belarusz, a Moldáviával egyesült Románia, Bulgária, Albánia, majd Lengyelország, Szlovákia, Szerbia és Horvátország. Először a korábbi sugaras gazdasági szerkezet visszaállítása következik be. (Valamennyi közepes és kis... Természetesen az európaiak és az amerikaiak által a kilencvenes években meghagyott gazdasági, politikai és katonai űrben, ütközőövezetben támadt orosz túlnyomás nem maradhat következmény nélkül Európára, de a világ egyensúlyi helyzetére sem. A katasztrofális következmény egy korlátozott, vagy egy globális nukleáris háború. Magyarország a két másik törpével együtt kihúzódhatott az orosz érdekszféra közvetlen befolyása alól, de egy európai, vagy világméretű orosz visszavágás őt is elérheti. Ugyanakkor az Egyesült Államok számára egyértelművé válik, hogy „jobban jár", ha nem vállalja magára a volt szocialista államok konfliktusainak megoldását, hanem Oroszország katonai, politikai erejét használja fel a rendcsinálásra és ennek a rendnek tartós fenntartására. Ezért az Egyesült Államok és Európa - főként Németország - előnyben fogják részesíteni a kisállamok sorsáról Moszkvával kötött megállapodásokat. b) MINDENKI HÁBORÚJA MINDENKI ELLEN VALTOZAT (KELET-EURÓPAI KÁOSZ) A 90-es években Kelet-Európában kisnemzeti és vallási háborúk zajlanak le a gazdasági és politikai válságok, összeomlások következményeként. Ezek lehetnek korlátozott erőkkel vívott melegháborúk, blokádokra épülő gazdasági hidegháborúk, határzárak, nemzetiségi pogromok, üldöztetések, ökológiai összecsapások. A kelet-európai kisállamok arra kényszerülnek, hogy gazdaságilag saját erejükre támaszkodjanak. A Nyugat már lemondott róluk, a Kelet - Oroszország - még nem elég... ...félszigetről és a Fekete-tenger kikötőinek birtoklásáról. Magyarország konfliktusokba keveredik Erdély kapcsán Romániával, a Vajdaság okán Szerbiával, vagy a Felvidék kapcsán Szlovákiával. Az iszlám különböző fundamentalista erői beavatkoznak a Boszniától a Kaukázuson át a Közép-Keletig húzódó háborús eseményekbe. Kirajzolódnak a félelem térképei. Magyarország okkal, ok nélkül félni kezd egy szlovák – román - szerb blokk kialakulásától, amely a kisantanthoz hasonlóan állandóan kész az összecsapásra a karéjába szorított Magyarországgal. Egy ilyen szövetség létrejöttének kicsiny a valószínűsége, de arra jó, hogy a kis államok ezzel rémítgessék magukat és egymást. Így Szlovákia félni fog egy cseh-magyar „bekerítéstől". Bulgária hol attól retteg, hogy az iszlám, a török „külső és belső ellenség" foglalja el, hol pedig attól, hogy Románia Dél-Dobrudzsa visszaszerzéséért, Szerbia és Görögország a „macedón területekért" fognak össze ellene (Bukarest – Belgrád - Athén tengely). Románia egyaránt tart az orosz – ukrán – bolgár - magyar szövetségtől, ami lehetetlenné teszi egyesülését Moldáviával és Észak-Bukovinával, vagy elragadhatja tőle Erdélyt és fél egy orosz – szerb - bolgár pánszláv gyűrűbe kerüléstől is. Szerbia a német – olasz – magyar – horvát - bolgár világháborús tengelyhatalmi szövetség mellett egy déli, iszlám bekerítést is érzékel. Sőt Szerbia még büszke is arra, hogy fel kell vennie a harcot nemcsak szomszédaival, hanem akár a világ legerősebb hadseregével is. (A szerb nemzeti jellem és a szellemi kohézió - némileg az izraelihez hasonlóan - a mindenkitől védelmezett szent föld mítoszára épül ) ...nem ezen belül Magyarországot is. Ennek lehetnek valóságos okai, vagy találhatnak ürügyeket is. Az „elhagyott kedves" változatban Magyarország először légüres térbe kerül - némileg a század húszas és harmincas éveihez hasonlóan -, amikor az önerőre támaszkodás, a teljes provincializálódás következik be. Az elhagyás, szerelmi csalódás Európa-ellenes dühöket vált ki, amelyekre Európa még elutasítóbban felel, s ez csak növeli az ellenérzéseket. A kis kelet-európai országok közé szorult Magyarország ismét az orosz hatalmi övezetbe jut, demokráciája széthullik, vagy kiürül. A liberálisok hivatkozási alapja megszűnik - az európai piacgazdaságok és tömegdemokráciák hűtlen és megközelíthetetlen szeretőnek bizonyulnak. A nemzeti konzervatívok táborában a népi fundamentalista elemek jutnak túlsúlyra, a modernizációs, européer konzervativizmus fölött. A rózsaszínű, szociáldemokratizálódó baloldal egyre vörösebb, antiliberálisabb, antiimperialistább, antikapitalistább lesz. A tekintélyelvűségnek világos hivatkozási és támogatási pontjává válik Oroszország. A katasztrófa-forgatókönyv esélyei az ezredfordulón Feltevésem szerint az orosz birodalom visszavágása elkerülhetetlen, csak annak idejét és a területi kiterjedését nem lehet előre látni. Még a viszonylag demokratizált, vagyis enyhített diktatúrában élő Oroszországnak is lesznek európai vágyai, még ha kezdetben saját egységéért és Szibéria újrafelfedezéséért, illetve megtartásáért kell is küzdenie. Ma még nem lehet előre tudni, hogy a világ nagyhatalmai minden feltétel nélkül visszaszolgáltatják-e a térség döntő részét a tekintélyelvű Oroszországnak, vagy valamiféle ellenállást tanúsítanak. Nem lehet látni azt sem, hogy Oroszországnak elegendő lesz-e blokádokkal, nyomással, katonai fenyegetésekkel élnie, vagy szüksége lesz „büntető akciókra", netán háborúra. Csak reménykedhetünk, hogy a katasztrófa nem az ezredfordulón következik be, hanem minél, később, és mértéke korlátozott lesz. A kelet-európai káosz... ...külpolitikától és a nagyhatalmaktól fog függeni, hogy beleesünk-e a konfliktuszónába. Valószínűleg Magyarország kimarad a „mindenki harca mindenki ellen" világából, s ilyen katasztrófa nem fog fenyegetni. Az „elhagyatásból", a nyugat-európai „ittfelejtésből" bekövetkező káosz bármikor lehetséges. Az Európai Közösség a maga belső ellentétei, kiérleletlen politikája miatt taszította tovább Jugoszláviát a káoszba, és hagyta ott a Szlovénián túli részeket. (Horvátországnak gazdasági kultúrája, a német – olasz - osztrák világgal való történeti és modernizációs összefonódottsága alapján legalább akkora esélye lett volna az „átjutásra", mint Szlovéniának, Magyarországnak vagy Csehországnak. Bezuhanása a háborúba ezt az átjutást szinte lehetetlenné tette. Példáján láthatjuk, hogy mivé válhatna Magyarország egy kelet-európai... ...esetleges elcsatolásáról. Elképzelhető, hogy Szerbia horvátországi és boszniai területi követelései ellenében rákényszerül, hogy népszavazást kérjen, amelyeket csak a koszovói és vajdasági népszavazások ellenében tarthat meg. Ugyanígy Szlovákia rendkívüli állapotban „önkéntes" területmódosításra késztethető, akár Ukrajna vagy Románia. Ezek a területi módosítások, vagy Magyarországnak, mint anyaországnak jelentős autonóm önkormányzatú területekkel való együttélése „területi középhatalommá" tehetik az országot. Másrészt, Magyarország gazdasági fejlettsége, a Nyugattal való jó kapcsolatai következtében egy magyar-horvát, egy magyar-román, vagy egy magyar-szlovák integráció vezetője lehet. Ezek az országok ma kénytelenek saját erejükre támaszkodni, nyugati támogatáshoz nem jutnak az ezredfordulóig, és ki vannak szolgáltatva Oroszország és Szerbia erőteljes nyomásának. Románia egyetlen útja Magyarországon keresztül vezet a Nyugat felé, s így előnyben részesítheti a „nyugati" együttműködést egy keleti konfliktussal. A kis Szlovákia természetes partnere lenne Magyarország, ha Csehország felé nincs kiútja. Itt mindegyik kapcsolatban Magyarország az erősebb gazdasági fél. A forgatókönyv (,,Nagy-Magyarország"-szcenárió) valószínűsége mindkét változatban igen kevés. Nem valószínű, hogy akár Szerbia, akár Románia, akár Szlovákia belemenjen az önkéntes határmódosításba. Ugyanakkor ez lenne Magyarország egyik legnagyobb tragédiája. Ha bármelyik területet örökölnénk, azok mindegyike gazdaságilag, kulturálisan... ...ország külön-külön való rákötése Moszkvára, az energiakésztermék cserére, valamennyiük versenyeztetése a nagy orosz piacon.) Azután politikai függés - pro-orosz, pro-szláv államok és kormányok -, amikor a térségben az orosz birodalom mint ítélőbíró, mint konfliktusmegoldó jelenik meg, s amikor az államokat barátsági és együttműködési szerződésekre kényszerítik. Majd ha kell, jön a katonai beavatkozás. A térnyerésnek automatikusan áldozatai, befolyásoltjai lehetnek azok az államok, amelyek az ütközőállamokkal a másik oldalon érintkeznek. Így a "három törpe" - Szlovénia, Magyarország és Csehország -, de Németország miatt nyilvánvalóan az Egyesült Európa is. A konfliktusok ugyanis tovaterjedhetnek. ...erős a bekebelezésükhöz, és az egymás közti gazdasági kapcsolatok a párhuzamos gazdasági szerkezetek miatt szinte lehetetlenek. Az autarkia éleszti az „egynemzeti" állam ideológiáját, a jobb- vagy baloldali tekintélyuralmat. Az önmagára támaszkodó államgazdaság szükségképpen alakit ki nemzeti és vallási egységet saját kisebbségeivel és szomszédaival szemben. A katasztrófa-forgatókönyv e változata szerint állandósul a „csapás-ellencsapás" a Balkánon. Szerbia és Horvátország, Szerbia és Bosznia, Szerbia és az albán Koszovó, illetve Albánia harcol egymással éveken át. Azután Macedónia a harctér, Bulgária, Szerbia, Albánia és Görögország között. Állandó tűzfészekké válik Besszarábia és Bukovina, Oroszország, Ukrajna és Románia között. Oroszország sohasem mond le Ukrajnáról vagy Kelet-Ukrajna iparvidékeiről, a Krím-... Lengyelország előtt ismét felsejlik az évszázados fenyegetés, hogy Németország és Oroszország közé szorul, akik majd ismét megegyeznek a feje fölött. A katasztrófa Magyarország számara kettős. Ha belekerül egy tartós összecsapásba, bizonyosan kiszorul az Európába való bekapcsolódás lehetőségéből. De az is bizonyos, hogy ebben a században aligha lesz képes katonai győzelmekre, tehát még megveretése is elkerülhetetlen. A beszorított, megvert, közvetítésre képtelen Magyarország a regionális konfliktusok miatt elveszíti a Kádárkorban és a békés átmenetben szerzett helyzeti előnyét, visszaszorul a magára hagyott kelet-európai térségbe. c) AZ „ELHAGYOTT KEDVES” VÁLTOZAT Az Egyesült Európa, illetve az Egyesült Államok és Japán saját belső politikai és gazdasági problémái miatt nemcsak Kelet-Európát ,hagyja el... ...mértékben fog csillapodni a kilencvenes években. A viszályok egy részén már túl vagyunk, a továbbiakat éppen az orosz csendőr fogja a helyére tenni. Egy szlovák – román - szerb blokk létrejötte lehetséges, de ereje jóval kisebb, mint a két világháború közötti kisantanté. Sok tekintetben a ... Feltevésem szerint az Európai Közösségnek, illetve a benne ilyen vagy olyan módon integrálódott országoknak a kilencvenes években továbbra sem lesz összehangolt Kelet-Európa-politikájuk, ezért a véletlennek, a vakszerencsének lesz nagy szerepe abban; hogy mi történik Európa keleti végein Meglepetés-forgatókönyv („Nagy-Magyarország”-szcenárió) A kelet-közép-európai események egyik meglepetése lenne, ha Magyarország békés úton, határmódosításokkal megnövekedne, vagy együttműködési alapon egy gazdasági-politikai integráció középhatalmává válna. A német egyesítés, a Szovjetunió, Jugoszlávia vagy Csehszlovákia szétesései után elvileg nincs meglepetés az európai határokat illetően, mégis teljesen új és meglepő helyzet lenne, ha az ezredfordulón egy középhatalmi Magyarország jelenne meg. Ennek egyik lehetősége, hogy Szerbiát, Szlovákiát, Romániát vagy Ukrajnát a nemzetközi közvélemény, az európai közösségi intézmények, a nagyhatalmak valamilyen rendkívüli helyzetben arra kényszerítenék, hogy nemzetiségi területük egészén vagy egy részén népszavazást tartsanak a terület önkormányzatáról, ... ... ugyanakkor nemzetiségileg színezettebb a magyar területeknél. Az ezredfordulóig tovább fog növekedni a gazdasági távolság Magyarország és a környező országok magyarok lakta területei között. Így Magyarország gazdasági csődöket és nemzetiségi viszályokat örökölhet. Ami a magyar-román, magyar-szlovák, vagy magyar-horvát kisintegrációt illet ezek valószínűsége is igazi meglepetés lenne. Magyarországnak érdeke ugyan, hogy Észak-Erdély és a Bánát gazdasági integrálásában részt vegyen, de semmiképpen sem egész Románia gazdasági hátrányainak vállalása. E mellet román területen egy tőkeerő és mozgékony török versenytárssal kellene szembenéznie. A magyar-szlovák átfogó integrációs együttműködésben ugyancsak korlátot jelent a két ország azonos ipari szerkezete. Békés átmenet forgatókönyv („Kis-Magyarország” szcenárió) A békés átmenet forgatókönyve szerint Magyarország vagy egyetlen kis országként, vagy a „visegrádi hármak" - valójában „négyek" - egyik kis országaként, vagy a „három törpe" egyikeként az Európai Közösség előszobájába jut. A magyar kormánypolitika kettős prioritása - vagyis az európai integrációhoz való kapcsolódás és a határokon túli magyar kisebbségek érdekeinek és jogainak védelme - úgy valósul meg, hogy az integrációs kapcsolódás kap fő szerepet, és minden más ennek rendelődik alá. a) A „MAGYARORSZÁG AZ EGYETLEN KIS ORSZAG” VÁLTOZAT Kelet-Európa országai közül valamennyi érintetté válik a regionális - etnikai vagy vallási - konfliktusokban, vagy politikailag és gazdaságilag leszakad, kivéve Magyarországot, a kicsiny, magát meghúzó, „gyáva” Magyarországot. E változat szerint ugyanaz történik Magyarországgal, ami 1955 után Ausztriával. Többen is elindulnak a félfüggetlen, semleges, tömbök közötti státus felé, de csak Ausztria jutott át. (Jugoszlávia, Magyarország, Lengyelország 1956-ban különböző fokozatokon ugyan, de bennragadnak a kelet-európai térségben, miközben Ausztria átlökődik korábbi helyére, Közép-Európába.) 2005-re bekövetkezhet egy „helycsere". Ausztria továbblép Nyugat-Európába, bekerül az Európai Közösségbe, és szabadon maradó közép-európai helyére Magyarország áll. Ekkorra már kiderül, hogy Csehországot visszahúzta Szlovákia, Szlovéniát Horvátország, Horvátországot Szerbia, Lengyelország önmaga miatt esett vissza, csak Magyarország tud beilleszkedni egy észak-olasz, bajor és badeni, valamint osztrák háromszögbe. A kilencvenes években Magyarország... ... az erősen „magyar típusú", imitált, fogyasztói piacgazdaságot, és az alkudozó, félparlamentáris, félkorporatív demokráciák fejlődését Szlovákiában, Romániában, Szerbiában, Horvátországban. 2005-ben, az Európai Közösség újabb kinyílásakor a kis Magyarország bekerül, és helyére betelepülnek a csehek, a szlovákok, a szlovének, a horvátok, és egy lépcsőfokkal feljebb lépnek a szerbek, a románok. Ennek a gradualizmusnak a politikai alapjává az válik, hogy valamennyi ország a nála egy fokkal fejlettebbet figyeli, annak szintjére akar elérni, tehát helyreáll az úgynevezett „európai lépcső”. A „Kis-Magyarország” változatnak létezik egy „Kis-Csehország, egy „Kis-Szlovénia” versenyváltozata. b) A „VISEGRÁDI HÁRMAK”, „HOPEFUL THREE” VÁLTOZAT. Magyarország a visegrádi hármak, - illetve négyek – egyikeként jut az ezredfordulón Európa küszöbére. Ebben az esetben simán és zajtalanul megy végbe Csehország és Szlovákia kettéválása, Lengyelország túljut gazdasági és politikai válságkorszakán, nem szakad le, és Magyarország nem kerül konfliktusba sem a hármakkal (négyekkel), sem más kelet-európai országokkal. A 64 milliós, négy országból álló térség szabadkereskedelmi övezetet, politikai, gazdasági és kulturális önálló régiót alkot. A konfliktusokat nagymértékben csökkentené, ha Szlovákia végül nem kerülne bele az azonos elbírálásba, mert Magyarország és Csehország, Magyarország és Lengyelország között nincsenek és nem is valószínűek politikai nézetkülönbségek, de Magyarország és Szlovákia között igen. A magyar – lengyel - cseh viszonyt inkább a tartós politikai közömbösség, az érdektelenség... ...válság, Csehország és Szlovákia különválása, illetve a közép-európai illúziók szétfoszlása megkérdőjelezte a további együttműködést. A pentagonale vagy hexagonale más összeállításban elvileg lehetséges az ezredfordulón, de ennek a változatnak kevés az esélye. Kiválóan működhet viszont az az Alpok-Adria szubregionális szövetség, amely olasz, osztrák, szlovén, horvát, magyar megyéket és tartományokat kapcsol össze, s amelyből a Pentagonale nőtt ki. A megyeközi, tartományközi gazdasági és kulturális kapcsolatok szorosabba válására jó esély van a Kárpátok-Eurorégió összefogás keretében is, amely Délkelet-Lengyelország (a krosznói régió), Nyugat-Ukrajna (Kárpátalja), Kelet-Szlovákia (Kassa, Eperjes) és Északkelet-Magyarország (Borsod-Abaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár-Bereg, ... ... a 6000- 6500 dolláros tartományban. (Hivatalos adatok szerint 1990-hen 5400 USD volt, amely 1991-hen 5060-ra esett vissza, de ezek az adatok nem tükrözik a kiterjedt Árnyékgazdaságot.) Magyarország hivatalosan 3300 USD körül, de a valóságban inkább 5500-6000 USD-nél tart. Számottevően különbözik ezen országok gazdasági és politikai kultúrája is a többi kelet-európai államtól. Magyarországon az 1968-as reformoknak és a kádári imitált piaci módszereknek köszönhetően, Szlovéniában pedig a titóizmus piaci szocializmusából következően végbement egy felemás polgárosodás. Valójában az első változatról van szó, azzal a kiterjesztéssel, hogy Magyarország mellett a törpe Csehország és az ugyancsak apró Szlovénia kerül az Ausztria után maradó közép-európai űrbe, a ... ...együttműködés cseh megkérdőjelezésének hatására felmerült a visegrádi hármak felbontásának, és négy kis ország - Ausztria, Magyarország, Szlovákia és Szlovénia - együttes európai kezelésének ügye. (Ezt a javaslatot Horn Gyula MSZP-pártelnök tette a davosi világgazdasági csúcstalálkozón.) Ausztria EK-csatlakozása a kilencvenes évek közepén tanulási folyamatot jelentene a másik három ország számára. Ausztria lenne a gyámolítója a csatlakozásra váróknak, hiszen mintegy bevezetné őket az Európai Közösségbe. A négy ország együttműködése javítaná a magyar-szlovák viszonyt, s együttműködésük alapja az 1994 utáni „rózsaszín kormányzás", vagyis egy szociáldemokrata, szocialista politika lenne. (Szlovéniában nagykoalíció, Ausztriában SPÖ-kormány, Szlovakiában HZDS-... ... is épít a tartományok, a régiók Európájára. Csehország Bajorországra és Ausztriára, Szlovénia pedig ugyanazokra, akikre Magyarország. Lehetséges-e a „három törpének" nem Németországra, illetve a német befolyási övezetre alapoznia? Van-e esély arra, hogy a térségben - Magyarországon, Csehországban és Szlovéniában - francia, brit, észak-amerikai vagy távol-keleti befolyás jelenjen meg? Feltevésem szerint az országok kereskedelmileg már ma Németországtól függnek, Csehország és Szlovénia pedig a működőtőke szempontjából is. De ami ennél lényegesebb, hogy mindhárom társadalom fogyasztói, életmódbeli mintája a német, illetve osztrák társadalom. Az utánzásos gazdasági kultúrában a magyar, a cseh és a szlovén polgár a bajor autókat, az osztrák házakat, az észak-olasz lakásberendezéseket látja mintaként maga előtt. Hiába döntenének politikusaik az amerikai vagy a távol-keleti kapcsolat mellett, a társadalmak számára a német fogyasztói tér maradna vonzó. A mai prognózisok szerint Európának leginkább a „három törpe" békés átmenete felelne meg, s ez is a leginkább elképzelhető. Természetesen Kelet-Európa egésze számára a visegrádi hármak, illetve négyek, valamint Szlovénia és Horvátország formulája lenne a legkedvezőbb, ha ezt Európa és a világ tőkeberuházói akarnák és bírnák. Ez sokkal nagyobb biztonságot jelentene nemcsak a térség, hanem egész Európa számára is. Ehhez azonban jóval nagyobb tőke kell, mint amit a világ ma és az elkövetkező évtizedben hajlandó kockáztatni. Itt ugyanis összehangolt modernizációs programokra lenne szükség, amit Európa még önmagán belül sem tud megcsinálni. ...nagy integrációjához vagy az európai nemzetállamokhoz fog közelíteni, hanem a régiók és a tartományok Európájához. A kis Magyarország, Giulia, Friuli, Trentino, Alto-Adige, Veneto olasz tartományokkal, Bajorországgal, Baden-Württemberggel és az osztrák keleti tartományokkal fonódik össze. „Kis-Magyarország" megállapodást köt valamennyi szomszédjával, hogy a határokat sem erőszakos, sem békés úton nem változtatják meg. A határain kívül élő magyar nemzetiségieket az anyaország gazdasági virágzásával, és az ezen alapuló biztosítékokkal erősíti. A politikusok többet foglalkoznak a 10 millió magyarral belül, mint a 3,5 millióval kívül (Kopátsy-axióma). Magyarország úgy befolyásolja szomszédait, ahogy Ausztria Magyarországot a hetvenes-nyolcvanas évtizedekben. A magyar kisebbségek az anyaországból Romániába, Ukrajnába, Szlovákiába és Szerbiába irányuló magyar tőke, a vegyes vállalati kapcsolatok, a szélesebb magyarországi fogyasztási és munkavállalási lehetőségek révén kerülnek viszonylag előnyösebb helyzetbe. Magyarország magához vonzza a szlovák, a cseh, az ukrán, a román, a szerb, a horvát és a szlovén fogyasztókat, akik csak a köztes Magyarországon tudnak megjelenni. A magyar utazók „vadkeletre" kalandozásaival, és a keleti utazók magyar kalandozásai révén kialakul határaitól kétszáz kilométeres körön belül (Felvidék [Dé1-Szlovákia], Kárpátalja [Ukrajna, Észak-Erdély [Románia] és Vajdaság [Szerbia) egy forintövezet. Ez árut, pénzt, munkaerőt, szolgáltatást közvetít Oroszország és Európa között. A kicsiny Magyarország hátát politikailag Németországnak veti, ahogy korábban Ausztria tette. Tizenöt év alatt Európa közvetítő keleti csücskévé válik. Limes. Ezzel „civilizálja", er... külső kényszerre hajlandók együtt maradni. E változat feltétele, hogy a nemzetközi pénzügyi intézmények, illetve az Európai Közösség megőrizzék az együttes kezelés igényét, az országok politikai és gazdasági rendszerei közelítsenek egymáshoz és ne távolodjanak. A kilencvenes években beáramló külső források ne csak az infrastruktúrákat hangolják össze, de a gazdasági rendszerek piaci mechanizmusait is. A „visegrádi hármak" kialakítják közös gazdasági integrációjukat - egy szabadkereskedelmi övezetet - összehangolják pénzrendszerüket, kölcsönösen befektetnek egymásnál, és megteremtik biztonságpolitikai együttműködésük feltételeit. Ebben a változatban Magyarország versengő pozíciót foglal el, részesedni próbál a politikai, biztonsági, gazdasági hatalmi rendszerek elosztásából és újraelosztásából. c) PENTAGONALE-HEXAGONALE VÁLTOZAT A pentagonale változat Olaszország, Ausztria, Jugoszlávia, Magyarország, Cseh- és Szlovakia szorosabb politikai, gazdasági és kulturális együttműködésére épült volna. Ebben az érdekközösségben egy közép-európai koncepció valósult volna meg, vagyis arra a feltételezésre épült, hogy létezik egy önálló közép-európai régió. A valóságban azonban valamennyi fél különböző érdekek alapján működött közre, s ezek egymással összeegyeztethetetlennek bizonyultak. Magyar javaslatra a pentagonale Lengyelországot is bevette a rendszerbe hatodiknak, amivel csak tovább bővült a lehetséges érdekellentétek köre. A pentagonale és a hexagonale addig látszott életképesnek, amíg fennállt az egységes Jugoszlávia, illetve Csehszlovákia, és amíg Lengyelországban esély volt a liberális kormányzásra, amíg Itália önálló keleti politikáról szőtt álmokat. Az utolsó jugoszláv kormány, a Markovic-kabinet bukása, a délszláv háború, a lengyel Mazowiecki lemondása, az olasz politikai és gazdasági... idővel Románia északnyugati tartományait fogja össze. d) „INTERMARE VÁLTOZAT A kelet-európai „harmadik utas" politikák egyik változata az Európa - Németország - és Oroszország, a kapitalizmus és a szocializmus közötti önálló, „tengertől tengerig", a Baltikumtól az Adriáig és a Feketetengerig nyúló régió és annak regionális együttműködése. Ebben a 180 millió embert és 18 országot magában foglaló régióban önálló gazdasági és erkölcsi elvek alapján működő piac alakul ki, ahol Lengyelország a balti államokkal, Fehéroroszországgal és Ukrajnával éppoly szoros gazdasági-politikai közösségre lép, mint Csehországgal, Szlovákiával vagy Magyarországgal, miként Magyarország is ugyanolyan közvetlen kapcsolatokat épít ki Romániával, Szlovéniával és Horvátországgal, mint Kis-Jugoszláviával vagy Bulgáriával. A Független Lengyelország Konföderációja (KPN), a változat legfőbb támogatója, egy semleges, tömbök közötti politikai csoportosulásról álmodik, amely nem hagyja magát „kizsákmányolni" sem Németországtól, sem Oroszországtól. Az elképzelésnek az is feltétele, hogy a felsorolt nemzeti államok „felismerjék", nem egymásnak, hanem az őket közrefogó nagyhatalmaknak az ellenfelei, amelyek csak kihasználják ellentéteiket. e) A „HÁROM TÖRPE” VÁLTOZAT Három, összesen 22 milliós lélekszámú törpe ország - Csehország (10,3 millió lakos), Magyarország (10,1 millió), Szlovénia (1,9 millió) – külön-külön, vagy egymással nagyon laza kapcsolatban jut el az Európai Közösség határához. A három kis ország együttesen is jóval kisebb Lengyelországnál, nagyjából akkora, mint Románia. Ezek a „törpék" ma Kelet-Európa legfejlettebb országai. Csehország - Szlovákia nélkül - a 6500-7000 dolláros egy főre jutó GDP régióban van. ... ...törpe Észtország, Finnország és Svédország mellé, illetve helyébe). Csehország leveti magáról Szlovákiát, és Szlovéniának sikerül kibújnia a volt Jugoszlávia háborúskodó államainak gyűrűjéből. Mind a három kicsiny országocska ráilleszthető az olasz – német - osztrák útvonalra, s valamennyien képesek politikai és gazdasági kultúrájuk révén egyfajta európai beilleszkedésre. A három ország sikeresen válik le a hiperinflációs övezetről, elkerülik a gazdasági összeomlást és a konszolidáció felé haladnak. Részei egy kereskedelmi „márkaövezetnek" és egy német kulturális övezetnek. Magyarország eddig több mint négymilliárd USD működőtőkét vont be, Csehország 1,8 milliárdot, Szlovénia 500 milliót. Ahhoz, hogy ne szakadjanak le teljesen, nem kell több, mint együttesen évi 4 milliárd, a növekedésükhöz pedig évi 8-10 milliárd USD. (Ez egy évtized alatt 40, illetve 80-100 milliárd, a negyede, illetve a fele annak, amit Németország nyugati fele az egyesülés első 18 hónapjában a keleti német területekre költött). Etnikailag mindhárom ország homogén (Szlovéniában elenyésző más nemzetiségű él, Csehországban csak az ott dolgozó 400 ezer szlovák és a megoldatlan szudétanémet, valamint tessini lengyel probléma okozhat gondokat, Magyarországon pedig a cigánykérdés.) Az országok már kitapasztalták az etnikai összecsapások valamennyi hátrányát. Csehország, Magyarország és Szlovénia politikai rendszereiben a kilencvenes évek közepére ki fogják szorítani a bal- és jobboldali politikai szélsőségeket, és stabilizálni fogják a parlamentáris rendszert. A belülről szervezett diktatúra esélyei kicsinyek. Feltehetően a közös fellépés egyiküknek sem lenne ínyére, valamennyien egyénileg versenyeznek a legjobb törpe címre. f) A „NÉGY RÓZSASZÍN EGÉR" VÁLTOZAT Csehország és Szlovákia szétválása után a visegrádi... ...1994 után MSZP vezette koalíció.) A békés átmenet forgatókönyvnek komoly valószínűsége van, de ebből a forgatókönyvből az első vagy a negyedik változat a leginkább elképzelhető. Az Európai Közösség nem tud, nem akar befogadni egy bizonytalan, hatvannégy vagy éppen százötvenmilliós térséget. A „visegrádi hármak" vagy „négyek" együttes kezelését egyre nehezebb lesz fenntartani. A magántőke már megkülönböztette őket, s a kilencvenes években Csehországba és nem Szlovákiába, Magyarországra és nem Lengyelországba kívánnak beruházni, ha egyáltalán beruháznak. A „visegrádi hármak", illetve „négyek" nem akarnak igazán együttműködni, Csehország már ki is fejezte érdektelenségét. Hiába kötnek szabadkereskedelmi egyezményt, nincs közöttük komoly kereskedelmi forgalom, nincsenek vegyes vállalataik. Magyarország és Szlovákia viszonyát elfertőzi a bősi vízi erőmű és a nemzetiségi kérdés. Az idegengyűlölő szlovák és a lengyel politikai rendszerek nehezen befogadhatók. Ami az egész „köztes térség" külön integrációját illeti, azt egyaránt akadályozzák az országok sugarasan kiszolgáltatott kapcsolatai Németországnak és Oroszországnak, a hagyományos és új nemzeti és vallási ellentétek, valamint az együttműködési készség hiánya. Ezért az „intermare" regionális rendszernek a valóságos versenytársa a nemzetállami önerőre támaszkodás vagy a nagyhatalmi övezetekbe kerülés. Az országok és a pártok jelentős helyzetbeli különbsége miatt nagyon kicsi a valószínűsége a „négy rózsaszín egér" változatnak. Véleményem szerint Európa csak nagyon kicsiket, és csak szigorú vizsgáztatás után vesz be. Az ilyen vizsgáknak talán egy konszolidált Magyarország, Csehország és Szlovénia felelhet meg. De ezek egymást is kilökhetik a versenyben. Természetesen Csehország és... Összefoglalás Az ezredfordulóra az ideiglenes kelet európai vákuum betöltődik. Európa (Németország) és a nyugati hatalmak kettős ütközőövezetet alakítanak ki részben Oroszországgal, részben az iszlám befolyással szemben. A kettős ütközőzóna felfogja a politikai és gazdasági emigránsok áradatát, a fogyasztói és munkavállalói rohamokat és - amennyire lehet - a katonai konfliktusokat is. Az ütközőzóna külső körében a balti államok, Lengyelország, Szlovákia, Románia, Horvátország puha övezetet képeznek. A belső körben Csehország, Magyarország és Szlovénia lapulna. A külső kör számára Európának nincs se politikai, se katonai, se gazdasági garanciája. Ennek garanciái az amerikai-orosz megállapodásoktól függnek. A belső ütközőzónát Európa csak arról biztosítja, hogy megvédelmezi a külső támadásokkal szemben, de nem támogatja akkor, ha a konfliktust maga idézi elő. (Ez a garancia hasonlítani fog ahhoz, amit a NATO és a Varsói Szerződés szembenállásakor a semleges Ausztria, Finnország és részben az el nem kötelezett Jugoszlávia kapott.) Csehország, Magyarország és Szlovénia a gazdasági növekedést, a biztonságot és az egyensúlyt fogja választani a területi terjeszkedéssel, az etnikai hatással szemben. A magyar politika a magyar állampolgárok után bele fog nyugodni a „kismagyarországi" létbe, elfogadják a határok sérthetetlenségét. Oroszország és az iszlámot képviselő Törökország gazdasági és politikai befolyásuk alá vonjak az Európa által „átengedett" területeket. De hatásuk nem vagy kevéssé éri el a „három törpét", a belső ütközőzónát. Ha az Egyesült Államok és Európa megerősíti a gazdasági és az infrastrukturális kapcsolatokat a belső és a külső ütközőzóna államai, régiói között, akkor van remény a békés fejlődésre. | |
