Ünnepi beszéd 1956. okt. 23-án. Megemlékezés

Az 1956-os események folytán okt. 23. piros betűvel van nyomtatva a naptárban.
Hogy Karácsony, Húsvét piros betűvel van nyomtatva, ennek értelmezését mindenki tudta hova helyezni, de miért írták az 1992-es naptárban piros betűkkel okt. 23-át.
Szt. István államalapító, de már az Apja Árpád is gyorsan belátta, hogy Európában csak úgy tud megkapaszkodni, gyökeret verni, ha politikáját Európává teszi. Fia István folytatta apja világnézetét, csak úgy maradhat meg a Kárpát medencéjében a magyarság, ha megkoronáztatja magát, koronát kért a pápától, nem a nyugati császártól, sem Bizánctól, mert akkor eleve vazallus állammá lennénk, függetlenséget akarta ezzel biztosítani.
Felvette a kereszténységet, papokat, szerzeteseket hozatott be az országba, Gellért püspök lett Imrének, fiának a tanítómestere, iskolákat létesített, templomokat építtetett, megszüntette a kalandozásokat, földhöz kötötte a magyar népet. Rokonságát is kialakította, Bajor Gizellát vette el feleségül. Szt. István az egyetemes európai kultúrát akarta megvalósítani, mert csak így tudta a magyarságot ezer éven át megmenteni a pusztulástól, sok más kis nemzet is élt itt valaha, de felszívódtak, beolvadtak más nemzetek testébe.
Miért tudott Szt. István államot alapítani?
Szt. István államalapítónak legfőbb erőssége, hogy beépül a nyugati társadalmi formába. Ebben nagy segítője volt a Gizellával való házassága, a családi kapcsolat és ugyanakkor a pápai hatalom segítése abban, hogy a koronával együtt a hatalom többi jelvényét is megkapta és hogy jogot nyert a pápától érsek kinevezésére. Ezzel az ország mindenkitől teljes függetlenséget nyert el.
Tehát Európai kultúra lett nálunk is.
A jaltai konferencia, 1945. febr. 4-12.
SzU. USA. Nagy-Británia vett részt a titkos megállapodásban. 1945 a háború befejezése után a szovjet csapatok itt maradtak nálunk. Ha merünk visszaemlékezni, akkor tudhatjuk, hogy amíg a szocializmus létezett, hármas elnyomást gyakorolt nálunk.
I. Gazdasági:
1945 után a gazdasági tulajdon fejlődése csődbe jutott. .Nagybirtokon kezdték majd jöttek lefele a falusi gazdákig, így sikerült a legjobb paraszti családokat eltiporni, megvető gúnnyal címkézni őket: „kulákok”.
Kezdődött, az elrabolt földeken a „Termelőszövetkezetek” TSZCS kialakítása, kiépült a teljes diktatúra, Rákosi lett a magyar diktatúra feje, jöttek a megtorlások, megteltek a börtönök, létrejöttek az internálótáborok. Lesöpörték még a padlásokat is, SzU elvitt mindent, de még a mai napig sem tudta az adósságát letörleszteni, még a mai napig is tartozik.

Gazdasági válság 1945 után:
Gazdaságilag bénította meg az országot, elvette a földet, a szó szoros értelmében kihúzta a földet a paraszt alól kolhozosította, a TSZ-be tömörítették a parasztokat, kiölte a földszeretetet a magyar parasztságból, elmenekültek a fiatalok a faluról, látva azt a sok elkeseredett embert falun, üldözöttek lettek a falu legértékesebb gazdái. Kulákoknak csúfolta a központi szellem, a párt „aki ellenszegülni próbált a kényszernek, azokat valami kitalált, vagy kiprovokált aljas csellel pörbe fogta, leinternáltatta az Alföldön több ezer paraszt volt internálva, megteltek a börtönök, internáló táborok. Internálótábor sok volt az országba, a legvéresebb volt Andrássy út 60. alatt élő hóhérok áradata. Kevesen élték túl az itteni kínzásokat, majd következett Recsk… Én a kistarcsaiban voltam, előzőleg a Buda-Déli, volt Károly laktanyában /10-20 ezer ember volt ide besűrítve...
A megszálló hatalom és annak pribékjei, Rákosi, Péter Gábor, ez volt az AVO atyaúristene. Gerő stb... kegyetlenül fellépett mindenkivel szemben, aki a hatalom ellen próbált más nézetet vallani, egyházi iskolákat, kolostorokat, apácarendet feloszlatta, katonák, tisztek, tanárok utcára kerültek egy fillér nyugdíj nélkül.
II. Szellemi és kulturális változás:
Átírták a történelmet, meghamísították az ezeréves történelmi múltunkat, ötféle kategóriába sorolták az embereket: munkás, paraszt, értelmiség, egyéb kategória /kereskedők, magánzók… egyéb kategória./
Pl. beiskoláztatásnál már az értelmiségnek sem sikerült mindig továbbtanulni, csendőrök, katonatisztek gyerekeit pedig egészen halálra ítélték.
Gyárakat, üzemeket államosítottak, minden ellenszolgáltatás nélkül. Vépi gróf Erdődi, a családja elmenekült, de Ő maga maradt és végül a pecöli plébánián, mint sekrestyés, harangozó élte sorsát.
Szeges dróttal hálózták be az ország nyugati határát, nem volt szabad kiutazni, de bejönni is nagyon-nagyon körülményes volt, mert senki sem tudta előre, ha átlépi a magyar határt, nem tartóztatják e le, bebörtönözik a múltja miatt.
Idegen volt nekünk ez a keleti szellem. A fogkrémet kenyérre kente, órákkal tűzdelte magát körül és ha pl. egy ébresztő óra csengeni kezdett, géppisztollyal vetett neki végett, robbanó masina… mondogatta.
WC kagylójában mosta a halat, majd amikor meghúzta a láncot, a lefolyóvízzel a halak is eltűntek--- ehe! Cap-carap /lopó/ masina…
Eltörölték a címeket, az iskolások lettek a pajtások, a felnőttek, elvtárs, elvtársnő… A volt nemzet nagyságainkat el kell felejteni, pl. március 15-ét sem szabadott ünnepelni /nacionalizmus/ csak internacionalizmusban szabadott gondolkodni.
A kommunista vezéreinek állítottak szobrokat, szerte az országban… hősi temetőket állítottak fel, legtöbbször a város központjában.

Szeges drót és aknazár zárta le a határainkat nyugat felé, bűn volt a nyugati autók megtekintése.
1948-ban, Buda-Déli internálótáborban voltam. Az egyik reggel kitekintek az ablakon az udvarra, kb. 50-60 fős csoportot zárnak körül a rendőrök, volt köztük vasutas, munkás, értelmiség… érdeklődünk kiket hoztak ide be?
Azt beszeltek, hogy, Mindszenthy hercegprímás katonái, hogy-hogy? Előtte nap este körmenetet rendeztek a Gellérthegy sziklakápolnájához.
Ezt a körmenetet az AVO-sok minden erővel meg akarták szüntetni, de a munkások testükkel védelmezni akarták a körmenet biztonságát. Az iskolákban kötelező nyelvtanítás, az orosz lett. Habár okt. 23. nemzeti felkelés elbukott, mert Kádár titokban az orosz haderőket hívta segítségül. Maléter Pált lefogták Gödöllőn...
Okt. 4-én már trancsérozták a magyart B.pest utcáin, az orosz ágyuk, tankok ölték, tiporták a magyart. Halottak sokasága feküdt B.pest utcáin, üszkös, kiégett házak ablakai meredt szemmel bámultak a nagy messzeségbe.
1956. nov. 4. után ismét jött a nagy számonkérés, ki mit tett a nemzeti felkelés ellen? Magam is beszéltem nov. 11-én, a söptei temetőben.
A beszéd hatására mindenki sírt... ott volt a páttitkártól kezdve mindenki, ott volt az egész falu. Nem volt semminemű visszaélés... korábban Gergely István, volt állami gazdaság igazgatóját, volt alföldi kubikust akarták kérdőre vonni a kultúrházban... de megvédelmezték a nép haragja elől, persze később ezzel is támadt felé. Jött az AVO-s, halljuk ám, hogy beszélt… igen beszéltem, válaszolom... nagy baj? Nem lehetett nagy baj, mert nem pofozták fel a párttitkárt, nem gyújtották fel a könyvtárt... nem verték be a tanácsház ablakait... az igaz - válaszol az AVO-s. De beszélt... valamiképpen mindenáron belém akartak kötni, de lecsillapodtak később.
Acél György volt a kulturális vonal legfőbb őrszeme, ő űzte el B.pestről Latinovics Zoltán híres nagy színészt, Gobbi Hilda is, de Major Tamás is tömjénezte Acél György jellemtelen pártutasításait.
A magyar nép aránylagosan bírta a világ haladását. A világ négy óriási szónokai közül kettő magyar volt: Pázmány Péter jezsuita pap, Kossuth Lajos, Ciceró, Demoszténez mellett.
A forradalom igazi népfelkelés volt, szabadságharc s ezt nevezte Gerő csőcseléknek.
A föld, a gyárak, üzemek a diktatúra kezeibe került és ezt akarták ’56-ban visszaállítani. Egy idegen nagyhatalom markába sodortak, ahogy a ragadozó madár körmei közé fogka az áldozatot, úgy markolt minket is be a SzU. Hévizen vagyok kb. 1975 körül … és ott beszélgetek egy német mérnökkel, hogy igen, Magyarország Szovjet hatalom „gyarmata” lett.
Nemzeti múltunkban is aránytalanul foglal helyet ’45 után SzU. politika.
Országszerte létesültek SZU hősi temetők, főleg a városok központjában…

De az SZU-ban elesett magyar hősökről, még beszélgetni sem volt tanácsos, azok háborús bűnösök, mert így voltak elkönyvelve. Emlékművek, szobrok nőttek ki a földből országszerte, Sztálin, Lenin szobrok…
Hogyan biztosította a hatalmát a bolsikuralom nálunk is?
III. A hatalom biztosítása
Hogy a nagy eszmék – lenini, -sztálini földtulajdon eltörlése, kolhoszok, Tsz-ek megvalósítása, iskolák, egyházi iskolák államosítása, egyházi szerzetesek, rendek felbomlása, eltörlése, vallás eltiprása, hogy ezt mind a szovjet forgatókönyv alapján végre is tudja hajtani a pártvezérek és pribékjei, nagy fegyveres, politikai elkötelezetteket, párttitkárokat, terror vámőröket állított fel a legkisebb falutól kezdve egészen a fórum legmagasabb ágáig.
Valóságos piramist alkottak, és ennek a csúcsán állt maga Moszkva neveltje Rákosi Mátyás, és a vele egy szinten lebegő elv barátai – sas szemmel figyeltek minden kis megmozdulást, véleménynyilvánítást. Pl. Vasváron egy volt osztálytársam, mint hallgató részt vesz egy gyűlésen, és a teremben valaki elszólja magát, hűű de meleg van… erre az én barátom /Marosits István rőföskereskedő/ csak úgy magában elszólja magát, még melegebb is lesz… Ezt a kijelentését úgy magyarázták… hogy leinternálták és Buda-Déli internálótáborban, találkoztam vele /1949/. Kiépítették a besúgásnak a legszélesebb skáláját, ha hárman voltak együtt valahol, másnap már az AVÓ tudta, ki mit mondott, senki sem adta ki a besúgót. Engem is beszerveztek kb. kettő hétre erre az aljas műveletre /Szelestén/ de a második hét végén kitörtem ebből az aljas, piszkos körből, feljelentettem a gazfickókat a belügynek és a folytatását már valahol leírtam. A besúgás, hamis vádakkal megrágalmazottakkal megteltek a börtönök, az internálótáborok… népi ülnökök ültek a bíró mellett, laikusok, hülyék, a párt hű minisztránsai, akik a kiadott utasítás folytán , független a vádigazságtól, a jogot végző bírónak az érzetétől, mi volt a párt utasítása, pl. engem is népbíró Kokoliné halált kért ítéletként. Nehéz volt a bírónak a helyzete, Dr. Benkő József volt a Népbíróság tárgyaló bírója. Nehéz harcot kellett neki folytatni, hogy megvédelmezzen a bosszú és gyűlöletnek ármánykodásától, ebben a népbíróságnak egyik tagja volt Székely Erzsi apja, /aki csendőr tiszthelyettes volt Rum községben/ átállt bőrének megmentésére, lányának a karrier létrán való felemelkedésében, nem riadtak vissza semminemű arcpirítástól sem, /feszítsd meg őt/ követelték a bírótól. Ha pedig mégis úgy alakult a bírósági helyzet , hogy a vádlottra szórt kiagyalt vádpontok nem voltak egészen bizonyíthatók, felmentéssel kellett volna végződni a tárgyalásnak, hogy mégis kéjeleghessenek a vádlók. Jelen esetben főleg az én vádlóim: Klein, vasvári zsidó, aki magyarosított Koltai Lajos, még az „y”-t is kiverekedte a neve után. Megtévesztő az egész eljárás, megtalálható a 4 kötetemben 916. oldalon. Erről most részletesen nem beszélek, úgyis megtalálható a köteteimben.
A Népbíróság, de én úgyis mondhatnám a bosszút és a gyűlöletet szító moszkoviták és zsidók hatalmának megalapozására jött ez a szégyenteljes intézmény, amit aztán meg is szűntettek, amikor már a világ is felfigyelt erre a jogtalan és aljas ítélkezésekre. Emiatt is leváltották annak idején, mert már megsokallta a hatalom is a sok vérontást. Ezreket végeztek ki, a legvéresebb színhely Andrássy u. 60. szám alatt volt. Hagyj fel minden reménnyel, a felírás érvényesülés, aki e küszöbön átlépsz. Csak a mende-monda alapján hallottam, azt beszélték annak idején, hogy volt egy húsdaráló gépezet, ebbe az áldozatot beletették, fasérozottá aprította, majd egy kanálisba eresztették az áldozatnak szétroncsolt testét, a kanális pedig a Dunába torkollott.
Ez annak idején szóbeszéd tárgya volt, hogy mi volt ebben a valóság, a mese, a fantázia, majd egyszer tán erre is fény derül.
Aztán: jött Kistarcsa, a legvéresebb ilyen purgatórium /Recsk/.
A magam részéről a szombathelyi Király u. 14. szám alatt burjánzott, rengeteg ember halt meg itt. Halottkém Dr. Bence orvos volt, aki szintén az épületben lakott és ha az áldozat belehalt a kegyetlenségekbe, a férfiak hímvesszőjébe nők ceruzákat dugdostak, verték, ütötték, kinzó pince fülkébe zárták, csak guggolni lehetett e vallató kis odúban, majd állandó kihallgatások, egész éjjel kettő óránként… stb… erről is írtam már…
17 hónapig voltam internált, persze állásomból, lakásomból (Szelestén kirúgtak, három évig voltam zsákoló Sárváron a magtisztító üzemben /1949-1952/) szóval sorvasztották a magyart, na és ez a zsidó származású orvos volt a halottkém, aki a kínzásokban elpusztult magyarról kiállította a halotti bizonyítványt. Szívinfarktus, és titokban eltemették valahol, volt amikor saját falujában. Az internálás után jött a REF, rendőrségi felügyelet, hetenként kellett jelentkezni a falu bírójánál /ez az irat is megvan/ 4. kötet 991 oldal. Az AVÓ teljesen függetlenül ítélkezett a vádlott felett, nem tartozott sem a belügy, sem az igazságügy kötelékébe, külön szervezet volt.
1992. okt. 17. szám Vas Népe írja: a szombathelyi ÁVÓ-n úgy megverték, meggyötörték a nagyrákosi plébánost /Mindszenthyvel szolgált egykor/ hogy sérüléseibe belehalt, ez csak egy a sok ezerből…
Sztálin nem riadt meg 20-30 millió embernek kivégeztetésén, lengyel Katini erdőben több ezer lengyel tisztet lövetett tarkón, most került a nyilvánosságra, németekre akarták testálni ezt a kegyetlenséget. Ennyi áldozat árán tudta csak a diktatórikus hatalmát üzemeltetni.
Buda-Déli internálótábornak a parancsnoka, egy sírásóból kreált őrnagy volt, egy lába volt, mankóval járt. Egy alkalommal a begyűjtött parasztok csoportja előtt hadonászott a mankójával és egy pillanatban a nagy taglejtések folyamán a mankó kiverte az egyik parasztnak a szemét, a paraszt ordított „jaj a szemem, jaj a szemem!!!” Csak ennyi részvéttel válaszolt a szegény embernek, „ha nekem egy láb is elég, akkor neked elég egy szem is.”… Úgy hallottam ’56-ban ezt a bestiát agyonverték…

Talán ennyi is elég ahhoz, hogy a mai fiatalság, és akik közömbösek ’56. október 23. iránt, egy kis ízelítőt kapjanak, jaj a legyőzötteknek!…
Ennyi vér, fájdalom, özvegy, árva, felsírt, felkiáltott ’56. ok. 23-án, elég volt az eltiprásból, népfelkelés, majd forradalom, szabadságharc lett okt. 23-a. Ezért emlékezzünk ma a történelmi időkre, ezért írják piros betűkkel a naptárba ezt a napot.
Ma nem lincselni jöttem, nem is bírónak jöttem, csak egy-két tényt igyekeztem napvilágra hozni, mindenki maga hivatott arra, hogy mérlegelje ennek a napnak történelmi elhivatottságát és nagyon sajnálnám, ha volna közöttünk olyan, aki azt vallaná, mi közöm nekem 1956. okt. 23-hoz? Tudom, hogy vannak is és lesznek is, akik vámszedői voltak a nyomornak és a szenvedésnek.
Ma szobrok dőlnek ki, országok dőlnek össze, mert a hazugságra épített hatalom kártyavárként omlott össze. ( SZU, Jugo, stb…)
Nem volt mindenkinek rossz az elmúlt 40 év, mint ahogyan ma is megvannak a multimilliomosok, szegények és nyomorgók.
Nem csak mi öregek emlékezzünk meg okt. 23-ról, vegyék át a stafétabotot a fiatalok, ahogyan nem az öregek álltak a barikádokon, hanem a fiatalok, egyetemisták, katonai növendékek, ők ontották vérüket az orosz ármádia ellen. Sajnos megtörtént, hogy a barikád innenső felén a fiú, a másik felén az apa tüzelt egymásra.
Melyek voltak a nagy diktatúrák a történelem folyamán?
Az ókorban diktatúráról először akkor lehetett beszélni, amikor megjelenik a demokrácia. A diktatúráról származó veszélyek már Rómában a köztársaság korában tisztában voltak. Éppen ezért a „diktátort” csak a nagy veszély esetén csak egy évre választották, aminek elteltével a diktátor köteles volt hatalmát visszaadni a szenátusnak.
Miért lett vesztes a nagy német birodalom?
A német hatalom legyőzését az egész világgal szellemi háborúba való keveredését a diktatúra okozta. Egy demokratikus Németország ilyen mindenkivel szembeni háborút sohasem vállalt volna.
Miért ellentéte a kommunizmus a humanizmusnak?
A kommunizmus az embert gazdasági eszköznek tekinti, emberi vonatkozások nem érdeklik, annyira nem, hogy állampolgári viszonylatban még az önálló gondolkodást sem tűri meg.
Mindig nagy élmény számomra az a nap, óra, perc, amikor abban a faluban beszélhetek, ahol tizenkettő éven át tanítottam. Úgy érzem az egész falu az én szűkebb hazám, mesélnek az élők, a holtak, a házak. Ezt a beszédet 1991-ben mondhattam el.