 |
    |
 |
A vonat ablakából /vers/ A vonat ablakából /visszaemlékezés a sárvári üzemi munkámra/ A vonat ablakából – visszaemlékezés... ...ha rágondolok... Ha rágondolok, hogy itt dolgoztam egykor, Amikor a hírhedt hóhér hadának Végsőt ütött a pióca bakója Mint elvadult táj betyárja Vár, vár mi jut még számára Elbukott a jövőnek minden reménye Lett, mint éretlen férges gyümölcse Valamit tenni kell az élet folytatására Csak azt tudnám mit és hova?, Leprásnak bélyegzett Lucifer fattyúja, Munkát, kenyeret követel a nép tanítója Napsugaras nyáron mentem Sárvárra, Magtisztító üzemnek udvarára. Hogy fogadják majd itt az üldözöttet?, Emberben találok-e emberi, emberséget?, Biz ez nem az én asztalom, Nem az iskola tantermei, Gépzakatolás, por, füst, rucski csikorgás, Tölti be az udvar minden zugát. Kivel találkozom elsőben?, Aki belelát a bensőmben, Ni csak, mosolyogva lépked felém / Filó József / 1956 disszidált Emberként néz elém. Nyájas szóval megtisztelém, Majd kedvesen köszöntém, Munkát keresnék jó ember, Ha ilyen magamfajta elfér. Kérésemet furcsállta, mustrálta, Hisz a külsőm nem vall fizikai munkára. Hát mivel is töltötte eddig idejét?, Miért kellett változtatni világnézetét? Katedrám volt valaha, Amíg meg nem harapott a kígyó foga, Jézust is keresztre feszítették, Mert a gyűlölők népellenesnek festették Erőmből jutott a szépre és jóra, Az emberiség boldogulására. Tizenkilenc évgyűrű övezi pedagógiai fámat, Koholt vádak ásták meg síromat. Nincs semmi baj, szólt az idegen, Aki ebben a pillanatban együtt rezonált velem, Van itt munka bőven elég, Csak az iskola után furcsa lesz először még. Jöhetek is már holnap délután, Keddi napnak második műszakján, Szeretettel várunk üzemünkben, Éppen ilyenre van szükségünk a műhelyünkben. Meleg kézszorítással pecsételtük meg a szerződést Mosolyogva búcsút vettünk, Holnap már együtt leszünk, És mély tisztelettel elköszöntünk. Nagy kíváncsisággal fogadott az Anyu, Na mi újság van hazánk fia?, Lesz holnap már üzemi munka, Sárvári aprómag-tisztítóban. Hogy nem volt allelujás nagy öröm Tán ez érthető is volt, Hisz nem erre a vonatra váltottunk jegyet, Amikor felvettük a házassági szentséget. Szombathely, 1978, amikor Sárváron átutaztam és a vonatablakból visszagondoltam... e magtisztító üzemre. Czeglédy Gyula Filó József volt a jó lélek, aki megértette a szenvedőt. Áldja meg az Isten az igaz emberségéért! | |
