 |
    |
 |
Király Zoltán Szombathelyen 1989. okt. 5. Szombathely, 1989. okt. 4-re hirdeti a Vas Népe Király Zoltán képviselő jövetelét, aki országszerte nagy tekintélyt szerzett magának a nyílt, merész és a való igazságnak őszinte politikai igék hirdetésével. A sötét labirintus politikai labirintusában járó haszonszerzők egyéni önző hatalmi állásuknak görcsös megmerevedésük elől felhúzta csaló színpadi függönyét, íme lássa az ország dolgozó és létminimum alatt élők milliói mennyi „Tiborc” várja megújhodásnak virradatát, e posványba süllyedő, de önmagukat teljes jólétbe helyezve mondják a maguk hazugságát, ámítva a dolgozóknak reménykedését. Sir a pólyás csecsemő, mert csípi a pelenkának bűzös tartama, becsináltak a politikai csecsemők a nemzet pelenkájába, bűzlik a sok-sok igazságtalan hatalmi pózban hozott önző népi vagyonnak herdálásában, ki kell bontani a nemzet bűzös pelenkáját, megszabadítani a becsapott dolgozóknak millió gyötrődő, síró csecsemőjét, meg kell fürdetni a csecsemőt, új pelenkát kell elővenni, így megszűnnek a fájdalmat okozó szennyes üledéktől. Király Zoltán merte felvágni a gennyes sebet a nemzet testén, ahogyan kicsipkedik az őserdő vadjainak a bőre alá befurakodott élősdiket, úgy igyekezett Király Zoltán a parlamentnek volt vérszívó, uralmi pozíciót görcsösen tartó, nép nevében uralmi bársonyszéket görcsös kezekkel magukhoz láncolni. Ahogyan Ady hozta verseiben „Új szelek nyögetik a tájat...” József A. „Döntsd a Tőkét, ne siránkozz...” mert a mai tőkések ismét „a nép fiai” a néptől elszakadt népi arisztokráciák, és látva annak idején Király Zoltán és néhány társa, merte az uralkodó párt portáján seperni, az ocsut elválasztani a jó magtól, erre fel vérükben megsértve érezték magukat azok, akik a lejtőre, a szakadék felé sodorták az ország kormány szerkezetét, s mint megbélyegzetteket kizárták a pártból, mert a „Királyok” fertőződtek, merik bírálni a tévedhetetlennek tartó párt tagjait. Amitől féltették az országot a „Királyok” az bekövetkezett, hamisságra, hazugságra, diktatúrára, építve nem lehet az országot s annak boldogulását biztosítani. A sok példa közül, amikor az országgyűlésen a volt házelnöke idegileg emberi mivoltából kikelve összekapkodta az elnöki pódiumon az iratait, mondván, ilyen még nem történt ebben a negyven évben, hogy valaki a képviselők közül mert volna nemet mondani, de még csak tartózkodni sem volt ajánlatos, most pedig a Király képviselő úr, megismételteti a szavazatot, támadja az elnöknek a szabálytalan elnöki intézkedését. Hát mit akar „ez a Király?” Tényleg azt hiszi, hogy „király” ebben a parlamentben? Ahogyan TV közvetítette ezt a komikus tragikomédiát, majd egyszer tán valaki megörökíti valami történelmi drámában a politikai ébresztőnek ezt a jelenetét. Remek és merész igazságos jogos követelések: a párt számoljon el a vagyonáról, adja vissza a munkásőrséget, vonja felelősségre azokat, akik az országot 18 milliárd dollár adósságba juttatták, legyen többpárt az országban... és meg sorolhatnám az újreform jogos eljövetelét. Ahogyan 1948-ban beérett egy múltnak újjáváltása, vissza a néphez, a népért és a népért, nem pedig egy monopol hatalmi párt mindent elsöprő egyeduralmi basáskodása, „habár felül a gálya, alul a víznek az árja, mégis víz az úr...” „Még kér a Nép, most adjatok neki”... kivívta a nép, az igazság, az elnyomatás a maga szabadságát, igaz vérnek árán... de győzött a nép, habár csak éppen, hogy levegőt vehet a szabadságnak puszta ege alatt, de ahogyan elég egy szippantás is az úszónak, hogy fejét kikapja a vízből, nagyot szippant az éltető oxigénből, és ismét hajrá a végső győzelemhez. Hogy a dolog lényegére térjek, az újság hírként közölte, hogy Király Zoltán orszgy. képviselő jön Szombathelyre. Na erre a találkára én is elmegyek, mert TV-én keresztül okos, meggyőző akaratnyilvánítása közkedvelté tette önmagát. Gyülekezett a hallgatóság a megyei tanács nagytermében, majd mind többen lettek, ahogyan közeledett a jelzett időpont. A teremnek jobboldali ajtaja nyílik, elsőnek belép Király Zoltán, akit nagy tapssal köszöntik a megjelentek, majd kísérőnek jön Dr. István Lajos professzor, és szorosan felzárkózik Mészáros Imre a megyei npf titkár. Ki-ki elfoglalja a maga helyét a magaslaton, majd Dr. István Lajos köszönti a körünkben megjelent vendéget, rövid méltatás után felkéri Király Zoltán képviselő urat, hogy mondja el a tarsolyában hozott mondanivalóját. Király Zoltán a maga egyszerűségével de mégis megnyerő küllemével habár itt volna valami megjegyezni valóm, azért ne játszzuk meg a puritánságot, van ami kötelez bennünket, mégpedig a megfelelő helyre megfelelő ruházat. Amint a képről is látható, bizony a Zolika nagyon otthonias ruházatban jelent meg a hallgatóság előtt, na ez nem értékromboló mondanivalójában, de azért egy-egy ilyen megjelenés kötelez is valami külsőségre is, na Zoli ezt az illemtanból törölte, de bennem egy kicsit zavart keltett, mert ha hiszen váratlanul betoppanok hozzá és ilyen otthonos ruházatban, vagy még ilyenben sem feszülök, ez bocsánatos bűn, de elnézést kér a vendégtől az átöltözésre. Zoli tudta, hogy hová megy, kikkel találkozik, azt hiszem ezt az angol etikett is megszavazná. Király Zoltán, folyamatosan, egy kis szenvedéllyel vázolta elénk a parlamentnek a hivatottságát, jelenét és jövőjét. Mindenképpen kicsendült az előadásából, vagy akarom mondani a beszélgetéséből, hogy ez a parlament ebbeli összetételében nem a népnek a parlamentje, hanem a volt uralmi pártnak hatalmi gyülekezete, amikor még az MSZMP teljes erővel rákönyökölt a népnek a hasára, és ha kellett nyomott is rajta egyet. Amikor 75%-ban a képviselőknek az MSZMP idomított csatlósai, addig nem várható, hogy szavazati többséggel tudjon az egészséges politika győzni. Egy párt nem párt, többpártrendszerben kell az országot vezetni de lehetőséget kell teremteni ahhoz, hogy az új parlamentben már a többi pártok is a maguk súlyával okos és bölcs politizálásával alakíthassa az országnak a jövőjét. Tehát az egy párti egyeduralmi /monopol/ állapot teljes csődbe vitte az országot, megújulni, átszerveződni, tiszta erkölcsű és fedhetetlen előéletű politikusokat kell a politika harcmezejére küldeni, akiket a nép választott meg, akik bírják a nép bizalmat. Nincs szükség a munkásőrségre, hogy legyen az uralkodó pártnak fegyveres testülete, fogyassza az állam költségvetési milliárdjait, számoljon el a párt majd negyven éven át magához ragadott ingó és ingatlan tulajdonaikról, a sok pártházból legyenek iskolák, öregek otthona stb... de ne legyen egy pártnak fellegvárai. A luxusnyaralók, ahová csak a legfőbb párti főmuftik élvezhették annak eldorádóját, luxus berendezés, földi paradicsom mindenfajta élvezete, testi és lelki, és ami a legfőbb mindez ingyen, a nép véréből fakadó izzadmányból létesültek, magas kőfal barikádozta el őket a külvilágtól... a hála pedig az lett, hogy ezek az igen okosak eladósították úgy az országot, amíg a maguk pecsenyéjüket sütögették és megrakottan tértek nyugalomba, még az unokáink is nyögni fognak annak a nagy adósságnak a terhe alatt, amit ez a kádár korszak hagyott örökségül a nagy szovjet és egyéb más szocialista államokkal folytatott meggondolatlan, kereskedelmi, pénzügyi, hiteli felelőtlen gazdálkodás ésszerűtlensége folytán. Csak ami az utóbbi időszakban nyert világosságot egy afrikai testvér államunknak kölcsönzött Kadár és társai hat milliárd dollár értekben, most az afrikai állam kijelentette, hogy ezt az adósságot nem tekinti rá nézve kötelezőnek, mert azóta más kormány lett, akik voltak akkoriban vezetők, azok már nincsenek az élvonalban, általuk szerzett adósságot rájuk nézve nem tartják kötelezőnek. Borzalmas felelősség és csapás e jellemtelenség a mostani államvezetőkre, és így lehetne sorolni a többi vesztességeinket, amit a nagy testvériség és a vakság mellett Kádárék elkövettek. Na nem is akarom ezt a témát folytatni, csak arról is beszélt Király Zoltán, hogy az uralkod6 MSZMP-nek az uralkodó, monopolisztikus pártnak meg kell újulnia, valami purgatóriumi tűzbe kell mennie, legalább is a párton belül is hasonló reformszellők suttognak... Nagyon érthetően építette fel a mondókáját Zoli, majd jöttek a hozzászólások. A hozzászólásokban nagyon sokan felvetették a mai létminimum alatti millióknak sorsát, hittünk a pártnak, de a párt csak arra volt jó, hogy ezen keresztül kialakulhasson a proletár arisztokratizmus, a kiváltságosoknak az uralma, magas beosztású állások, ingyen lakások, nyaralók, autók, csak párttag lehetett vezetőállásba jutni, mindig a párt funkciósok léptek bármely vezetői beosztásba, luxus irodákban, luxus reprezentációval üres szólamokat pengetve élni a szocialista demokráciának fellegvarában. Igen elhangzottak olyan kritikai megjegyzések, amiért valaha örök kimúlást jelentett volna, a korábbi uralmi rendszerben. A kérdezettekre Király Zoltán igyekezett a mai kor szellemében, az új szelek szárnyain repülve megszólalni, majd aztán én is szólásra jelentkeztem. Dr. István Lajos megadta a szót. Azon az alapeszmém igyekeztem elindulni, hogy akik az országot vakumba taszítottak, s most ugyanazok új ruhába igyekeznek öltözni, a ruha az igaz, hogy más lesz, de nem a ruha, hanem a benne lévő vér és hús szellem marad a régiben. A következő hasonlattal éltem. Kérdem: ha az oroszlán sörényét lenyírjuk, akkor az oroszlánt és a báránykát lehet már egy akolban tartani? Nagy taps... megértették a mondanivalómat. A másik: Ezideig mindig a HNF, a párt sugallatára tette a választás asztalára a kiszemelt áldozatot, akinek tapsolt a választópolgár. Kérdem: ebben a politikai kavargó állapotban, kit fog a HNF most a választók elé állítani? Kinek fogunk tapsolni?... Kértem Király Zoltánt, hogy az országházban ne használjanak állandóan ismeretlen idegen szót, hiszen ha Jókai, Gárdonyi stb. talált magyar szót a gondolatátvitelre, úgy a képviselő urak is tudjanak a gazdag magyar nyelv szókincsével gondolatukat kifejezni. Mert a volt elvtársak annak idején a politikai marxista /gyorstalpaló/ iskolában megtanultak idegen szavakkal majmolni, ezekkel a szavakkal páváskodni, többnek látszani, s talán maga sem érti mit is fejez ki az a sok latin, angol, francia szó... de tetszelgésnek igen jó, mások megtévesztésére pedig egyszerűen elvakító, csak az a baj, hogy a mi drága jó népünk nem érti meg a saját prókátorát sem, mert amikorra megértéshez közeledne, akkor kapja a csalit: koncepció, infrastruktúra, konszenzus stb., a múltkori országgyűlésen jegyeztem is, hogy hányszor hangzik el a „koncepció” /egyik másik képviselőből ömlött a koncepció, amikor már vagy száz vonalkát húztam, belefáradtam és mérgemben felhagytam a jegyzéssel. Borzasztó ez az idegen majmolás és érdekes, ezek a nagyzoló, nagyképűsködő hatalom csörtetői, ha jön egy külföldi, vagy a szomszédból valaki, már is tolmácsra van szükség, mert bizony jó volna egy kimutatást csinálni, hogy hányan vannak a vezető politikai hivatalokban, kezdve alulról, egészen a csúcsig, milyen idegen nyelven tudnak meg a koncepción kívül. Most csak közbevetőleg okt. 4-e óta óriási politikai előrehaladásban vagyunk: megszűnt a munkásőrség, köztársaság lettünk, a vörös csillag nem világit az országház tetején... az MSZMP összetételében megoszlott... köztársasági elnökök, jelöltek léptek a választók elé, most még vita folyik a nép válassza-e meg az elnököt, vagy a parlament, a jelenlegi, vagy várjuk meg a demokratikus új háznak a megszületését, és majd az új szellem, a jogállam képviselői döntsenek az elnökségi tisztnek a személyéről. A jelenben/ 1989. okt. 24-én/ két név van futóban: Pozsgai és Tür Lajos, Pozsgai az MSZP-nek Tür Pedig a MDF-nek a jelöltje. Várjuk a begyűjtött majd 200-ezer aláírónak a felülbírását, és majd akkor döntenek az október hó végével összeülő parlamentben. A legvégén, amikor már mindenki kapott a választ a feltett kérdésére váratlanul Dr. István felém fordul és így szól: Gyula bácsi emlékszik vissza kb. 1952-ben amikor Söpten előadást tartottam /mondom ekkor még nem lehetett, mert akkor még üzemi munkás voltam, ellenben 1953 már lehetett/ nagy derültség... a vérről és a Gyula bácsi félrehívott és arra kértem, hogy a falumnak a vallásos lelkivilágát tartsam szem előtt, nehogy a vérrel kapcsolatosan materialista felfogással megzavarjam, ugyanis a lélek nem a vér... stb. Igen emlékszem, majd így folytatta dr. István, telt ház előtt tartottam meg az előadást, jól és szépen megrendezett kulturális est volt, sok ilyen lelkes, népét szerető pedagógusra volna szükség mindenkor a falvakban, főleg a mostani halálra ítélt falusi életben. Nagyon megörültem dr. István úrnak ezen visszaemlékezésére, csodálatos, hogy ennyi év után és annyi sokrétű munkakörében, nem esett ki emlékezetéből a söptei kultúrházi élménye. | |
