 |
    |
 |
Édes bátyámhoz írt levelek B.pestre Kedves Margit és Jani! Tartozásomból szeretnék valamit törleszteni, amikor ezt a levelet írom Nektek. Hiszen az utolsó leveled Január 29-én kelt, amire még nem válaszoltam, és február végen Erzsi személyesen tisztelgett nálatok, na meg azóta, kettő telefon érdeklődés is volt, így bizony a tartozás oldala nagyon megnőtt, így most szeretném, a követel oldalon lévő mínuszokat csökkenteni. Elsősorban a leveledre reagálok pár mondatban. Édes Bátyám, amióta levelezünk úgy érzem ilyen átgondolt, nagy igazságokat tartalmazó, / koncepciós / múltat, jelent de főleg a jövőt belátó nagyszerű és igazán mélyen szántó gondolataid felett még ma is elgondolkodok. Pl. Nem kellett 40 éven át gondolkodni, az embereket leszoktatták a gondolkodásról, mert csak a parancsok végrehajtására voltak beállítva. Vagy...." ha rájönnek, hogy vannak számok amiből minél többet elvesznek annál nagyobbak lesznek" elektronika és a mechanika harca..., s talán folytathatnám az idézeteket a leveledből..., de minden sora messzebbre mutat és világosan felismerteted a múltnak aknával megrakott életterét. Erzsitől üzentem már akkoriban is, ez a leveled felülmúlja mind eddigi leveleidet, tartalmiban, meglátásban, és ami a legszebb a testvéri szeretetnek igaz őszinte megnyilvánulásában. Erzsi, hazajövetelekor sokat mesélt Rólatok, örültetek a találkozásnak, látogatásnak, gondolatcserének. Mondta, már némileg rendben vagytok a ház körül. A távoli terveteket szövitek, értékesítés, eladás, felélés.... Szépnek találta a szomszéd lakrészeteket, még biztatott is Benneteket a cserére, erre nem vállalkoztok. Amit Jani megszokott, azt János már nehezen változtatja meg. Teljesen magatok döntetek ebben a kérdésben, mindegyik álláspontot lehet védeni és támadni. Erzsi nagy örömmel újságolta éltetek napi dolgait. Margittal egyetemben legyőzitek a Rátok eső napi terheket, van erőtök ahhoz, hogy másnapra is jusson az életvitelileg. Örülök, hogy otthon vagytok ebben a világban, van mihez kötődnötök, remélnetek. Köszönjük az érdeklődésedet telefonon, Endréék mindig nagy örömmel jelzik: Jani bácsi, persze Mind nagybetűvel..., hívott telefonon, kérdezte az öccsét. Ez nagy öröm, amíg ezt tudjuk tenni, érdekel a testvérnek is a napi gondja elfoglaltsága, mert ez a mi kis politikánk, nem a nagy világ, megkoszorúzzák e a német katonák sírhalmait, habár ez világot döngető kérdés volt milliók előtt..., de a politikát sohasem a bakik alakítják a vezető gyeplő nem az ő kezükben van, legfeljebb csak lőni kell nekik megtanulni és jól célozni. Óránként születik meg az új történelem, percek hozzák a meglepőt, olyan politika meg úgy sincs, hogy a földtekének minden lakója mámorosan tapsoljon neki. Egy tény, hogy az a kis német rajkó, aki pl. 5 éves volt 45-ben, és ma 45 éves, meddig kell neki megaláztatásban élni az akkori történelmi politikai sakkhúzásoktól. Azóta felnőttekké váltak a gyerekek nem felelősek apjuknak tetteiért, hiszen akik bűnösök voltak az ő szemléletükben már csak szellemben szemlélhetik az újabb földi poklok táncát. Fáid már levirágzottak... Nálunk rossz idő volt virágzáskor, most virágzik a Gold. almám..., de az idő hűvös és nyirkos. A cseresznye beporzása valószínű csekély százalékú lett. Várjuk már, várjuk a tavaszt.... Mennyire változhat az ember egészségi állapota... Április hó végével ismét elkapott a hasnyálmirigy gyulladás..., poklok kínjai közt tengettem éltemet, kék, zöld, fehér voltam... Ez a fájdalom a negyedik nap után kezdett csillapodni és nagy diétával, minden szesztől távol vagyok. Rosszkor jött ez a fájdalom, orvosnál voltam, igen komolyan kell venni ezt a gyulladást, mert pár napon belül végezhet az élet felett. Na jól van, hiszen semmi sem tarthat örökké.... Május 5-e vasárnap nagy ünnep volt nálunk. Ünneplőben, kipirult arccal, nagy-nagy ajándékokkal megjelentek a fiaink, menyeink, unokáink.... és nagyapának 75. születésnapjára rendeztek egy felejthetetlen szép napot... Aranyos volt mindenki hozzám, betelt a ház derűvel, magam is nagyon boldog voltam, hogy ennyire jó gyerekeink vannak, menyeink, unokáink, akik tudnak szép perceket órákat szerezni őszülő napjainkban. Persze Erzsi készült ízes falatokkal.., habár engem nem igen avattak be a titkokba, csak sejtettem a különféle illatok áradásából, hogy itt valami nagy dolog készül... Estig folyt a csevegés, szép verseket mondtak az unokák, na és az Endre..., nagyon szívhez szóló verset mondott a két lányával egyetemben. Hát igen ez is beletartozik a hétköznapokba, legyen egy-egy ünnep is a munka dandárjában. Estére elvonult a hadnép, csendes lett a portánk, Erzsivel kettesben ismét megbeszélgetve a nagy ünneplést, szép volt és jó volt. Nagyon gazdag ajándékot, egy hatalmas díszkosarat kaptam, amiben a pezsgőtől, tokajitól minden földi jó belefészkelt. Sokat költöttek rám.... Hat így vagyunk Kedves Margit és Jani... változik a szín, változik a kép, és bizony beleremegtem, 75.év.... Mi minden akkumulálódott ebbe a 75 évbe... Nem előny számunkra, de ezen nem lehet változtatni. Reméljük Ti is jól vagytok, éldegéltek, napi terheket törlesztitek, de helyükbe ismét jönnek, újabbak, mások. Vigyázzatok egymásra, enyhítsétek egymás baját, várjátok a tavaszt. Kocsiztok e még? Mikor szándékoztok "Vazsba" jönni? Reméljük nem marad el látogatástok. A nyárra nincs nagy programunk..., majd Hévízre megyünk..., nagyobb utat nem tervezünk be. Nem is szeretek már úgy menni, nekem fárasztó. Ismetelten köszönöm az érdeklődéseteket,... leveledet... sok örömet a fákban, mindennapi életetekben. Nagy szeretettel csókol Benneteket: Szombathely, 1985 május 6. A héten megyünk édesanyánk sírjához... Gizella van... Kedves Margit és Jani! A megszokottnál hosszabb lélegzetű levelet kaptunk, habár számozott oldalakat is látok /7-8/, de akárhogyan is számolom, csak hatra jön ki az oldalak száma. Vagy a számozás rossz, vagy egy ív ottmaradt az íróasztalon. Így találtam sok érdekeset a levélben, amire most igyekszem az okos választ megtalálni rá. Igen, kettőnk élete valahol eltér a párhuzamostól, kitér mindkettőnknek más a családi, társadalmi, munkaköri, társadalmi beállítottsága, ami az adott helyzet egyenes meghatározója, de ez nem is zavarja testvéri szeretetünket, sőt talán ez teszi színesebbé egymáshoz való kötődésünket. Ugyanazon az ösvényen, egyforma cipőben járunk a napi dolgok megnyergelésében, ami eltérés volna, az talán abból adódik, hogy amíg Ti csak kettesben gondolkodtok, terveztek, számadást vezettek, addig nekünk nagyobb horizontban kell hangolni énünket, hogy megmaradjon a harmónia a nagyobb családban. Természetes mindkettőnek vannak napsugaras oldalai, értéktöbbletei, de adódik esetleg valami árny is, ami fényelnyeléssel járhat. Nem is kívánom vitatni, hogy melyik állapot a bölcsebb a jobb, erre az élet számtalanszor már adott feleletet, a legszebb legcsillogóbb tengerszem is elveszti gyémántragyogását, ha annak tisztaságát valaki megtépázza. Sohasem tartottam titokzatosnak a Ti világotokat, legfeljebb csak homályosnak, mert néha-néha hiányzott a teljes őszinteségnek tükre, de egyben teljesen igazat adok, senkinek sincs joga mások napi, magán életébe turkálni. Mindig volt egy mérték, miből mennyit lehet a színpadra vinni, a többi maradjon kulisszatitok. Ez természetes is, de ahogyan a nóta mondja " könnyebb a bánat, ha kidalolom". Ismétlem sohasem tartottam életeteket titokzatosnak, morzsolgattátok a napnak homokórájának porszemeit, nem törődve a kívülállókkal, főleg ha arra érdem nem is volt. Mindig nagy szeretettel fogadtunk, vártunk, vagy találkoztunk, amikor annak ideje volt, találtunk témát is, amit boncolgattunk, vagy összeraktunk egy szép mozaikba s talán ez az ami megmaradt emlékképpen ezekből az időkből. Mind kevesebbszer lesz erre már mód, hiszen amint Te is írod vagy egy új, vagy egy régebbi betegségnek a tünetei csökkentik az ember aktivitását, ami egyben csökkenti is az egymáshoz való kötődésnek vonzalmát. Befelé nézővé válik az ember, jobban lefoglalja magát a saját baja, nincs rá sem fizikai, sem lelki ereje, ahhoz hogy bensőségesebben törődhessen a rajta kívül állóknak dolgaival. Csodálkozom, hogy nincsen „Átutalási betétszámlád” amivel ma megkönnyítheti a felesleges időpazarlástól az ember önmagát, nálatok Margitot, akinek ez a reszortja, idő ölő órák kellenek ezekhez. Hidd el ez jó dolog, nálunk tudja ezt az egész család, sőt Attilának van " csekkfüzete " is. Próbáld ki! Ha Ti érzitek a napi és a velejáró költségek előteremtésének a súlyát, akkor paralel nálunk ez nagyobb súllyal jelentkezik, hatványozottabban dominál nálunk, na itt van az, amiben sohasem értettél velem egyet, s mindig azzal támadtál... nem elég? Minek?.... Úgy érzem, hogy most Nálad is valami jelentkezett, tán a ház alakítása hozta magával?, de ebből nagyon kilábalhatsz, hiszen ha eladjátok " lesz mit elbokáznod ", mondottad egykor. Ez nem lehet gond, sőt még egy ágynak a beszerzése sem, mert nálunk nem volt szokás, kikötni a vendégnek, ha itt akarsz aludni, akkor hozzál magaddal ágyat is. Na ez csak tudom egy kis viccelődés akart lenni, de az tény, hogy sohasem volt egy vendégágyatok, tábori fekhelyetek ha kellett, volna is párszor. Igen, a nagy lakás több fáradozással jár, de szép is egyben nagyobb, tágasabb lakás, főleg két szoba, nem kell egymás szuszogását nagy türelemmel elviselni. Persze ez szintén egyéni felfogás, mert ahogyan Tompa Mihály írta „Ha ürge volnék, nem volna szűkebb a lyukam?” Minden a szokás dolga, ugye édes bátyám, nekünk már nem igen akadhat új a földön. Hányszor voltunk fent és lent, most nem tudom, hogy hol vagyok, fent se lent se, talán attól még lejjebb.... a béka kloákájától lejjebb, ezt igazolja egy-egy bolti bevásárlás, a csomag súlya, és a pénztárca súlya. Igen, most döbbentünk annak a tudatára, egy életnek lassan a végére értünk, eltűntek az ifik bohémsága, annak minden derűje, már nem tudunk úgy nevetni mind hajdanán, ahogy az ősz és a tél kirabolja a természetnek minden ékét, ott áll dideregve a fagyos télben. Már fáradunk, legalábbis fáradékonyabbak lettünk, ami még tegnap öröm volt, az ma már teher, amiért lelkesedtünk egykor az fanyar lett, és így folytathatnám tovább, habár van egy régi közmondás: „az öreg tehén is megnyalja a sót”. Azért ennek a kornak is megvannak a maga szépségei, öröm napjai, talán más nézetből, megváltozott szemléletből kiindulva. Körülöttünk felnőtt egy új generáció, ami egészen más alapelveken ringatózva evez a maga élet özönvízén, sok mindenben eltér a volt mienktől, néha homlokegyenest ellentétes, de bizonyítja a maga igazát, ez a sikk, ez szórakoztatja, legyen az néha rendbontás. Mint pl. a múlt hetekben azzal szórakozott a nemes ifjúságnak egy csoportja, sorra beverte a boltok kirakatait, tetszett nekik a csörömpölés, a zúzásnak rock ritmusa, a rombolásban is örömet leltek, mit törődve a békés polgároknak megbotránkozásától. Már nem csak a főváros van telítve önmagukról megfeledkezett fiatalsággal, jelentkezik a kis varosoktól egészen a kis településekig. A régieket felváltja az új, ami sok tekintetben nekünk idegen, a végrehajtóknak pedig, gyönyör és mámoros kéjt keltenek. Majd lesz, aki eldönti a múlt és jelen tévedéseit, csak ne legyen későn. Ezt láttátok Aggteleken is. Sok örömet találhattok a lakásfelújításban, hiszen egy életnek minden gyönyöre most kitárult előttetek, birtokolhatjátok zavartalanul azt ami a Tietek és nem bitorolja más. Amint érzem, szeretnétek pénzzé tenni, azaz helyette egy teljes összkomfortos lakást szerezni, ahol nem volna hó söprés, udvartakarítás, permetezés, takarítás... Több megoldásra volna kilátás, de biztosan Ti birtokában vagytok a legokosabb terv megoldásnak, így még csak tanáccsal sem igyekszem megzavarni a jövőbeni elgondolásotokat, gondolom, nagyobb fajsúllyal, bíró tanácsadással vagytok felvértezve, így teljes tudatában vagytok jövőtöknek megalapozásában. Sok sikert a jövőhöz. Meglepett, de egyben jóleső érzéssel olvasom Pócsh Gyuláékkal való meghitt baráti kapcsolatotokat, mert hiszen valami úgy maradt meg az emlékezetemben, hogy a vezérigazgató úr veled szemben fukarkodott, egy időben a megsegítésben, talpra állásban, és Te ezt annak idején nagyon elítélted. Ha tévedtem és nem jól emlékszem ezekre az időkre, úgy szíves elnézést kérek, de valamiképpen elítélő nyilatkozattal marasztaltad el egy időben Gyulát. Ha ez most a megigazolás a felkarolás, sőt gondjaitok eloszlatásához vezetett, így csak örvendezni tudok a szemléletbeli megigazoláshoz, mert ez a jobbik és baráti, humánusabb tett amit el kell fogadni, élni kell vele és csak erősíteni kell a kapcsolatoknak arany kötelékét. Rám nem igen emlékeznek, de ha mégis... akkor pedig, rokoni üdvözletemet szíveskedjél tolmácsolni feléjük. Ma különösen szükség van a jó baráti kapcsolatokra, hiszen erre épül fel majd az egész világ társadalmi rendje, békéje. Jó, ha van egy jó barát, van egy jó tájoló, aki talán be tudja állítani az embert a helyes irányba, ami nem vezet tévútra. Endréék mindenkor nagy tisztelettel veszik ajkukra a „Jani bácsiék”-ról való megszólamlást, valamiképpen megkülönböztetett nagyrabecsüléssel emlékeznek meg Rólatok, amikor néha úgy a beszélgetésnek epizódjába juttok. Örülök ennek a kapcsolati jó viszonynak, hiszen mi is maradhat meg az emberről az utódokban, vagy a jó, vagy a rossz visszaemlékezés. Csak az volt a kár, hogy annak idején nem lehetett az udvaron " hugyozni ", de a nálatok eltöltött gyermekkori emlékek még most is elevenen élnek a tudatának agykérgében. Milyen érdekes, ennyi idő elteltével nem felejtődnek el a múltbéli együttlétnek élményei. Boldogan említik mindig az esetleges telefonbeszélgetést, nagybátyjuknak megtisztelő megbecsülését. Amint már írtam, bizony ott is megnőttek a gyerekek, Katika éli a gimnáziumi életet, és egyben észrevétlenül nagylány lett. Mindnyájuknak szoros beosztásuk van, a napnak minden órája foglalt, de azért néha van kikapcsolódás is, amikor a hangulatnak csúcsára is eljutnak. Sok szeretettel csókolnak Benneteket. Nagyon meglepett „PRESS PLAY ON TAPE” és főleg azon gondolkodsz, hogy most mit is kell csinálni? Hát, nyomd meg a gombot, hogy elkezdődjön a program.... Aki már ennek az ördöngös masinának a titkait bírja, misem nehéz a számára, vezérelni kell, és minden megy a maga logikájával. Magam is csinálgatom, amiért is nem ismeretlen, amiről irogattál, gyakorolni és tanulni kell: Run = hajtsd végre a programot Stop Run = állj meg és onnan hajtsd végre Save = Vedd fel a programot a magnóra, de azt nem tudja felvenni, amit a gép gyárilag tilt, azaz amivel védve van. Na Te biztosan mindezeken már túl vagy, de azért ajánlanám, ha mégis akarnál elmélyedni BASIC nyelvkönyvet, amiből van kezdőknek is, ez jól eligazít a labirintus berkeiben. Az elszámoltatásra /gyártás helyét, idejét, minőségét stb. azért tudja kiadni, mert úgy programozták be, de az új áru idejét, mennyiségét stb. azt neked kell beprogramozni, persze ezt már tudni kell. COMONDORE 64 programozás szerint az egyik legnehezebb gép, vannak már ennél sokkal jobbak pl. ZX SINCLAIR 120 Vagy ZX SINCLAIR SPECTRUM BASIC nyelv az a kezdőknek, meg a laikusoknak való kezdőnyelv. Nemcsak a COMODORE 64-hez lehet monitort, azaz TV-t vagy magnót, vagy nyomtatót venni és csatlakoztatni. Bámulatos előreugrás a hétköznapi ember életében ezek fantasztikus számok özöne, a mikrométerek világa, amikor több millió elektroncsőnek megfelelő elemeit egy 2 cm-es felületen tudjak összezsugorítani, amikor pl. egy óriási nagyáruház minden árúját egy púderes dobozba tudják zárni. Elkápráztató, szinte felfoghatatlan az átlagembernek ezeket a nagy és kicsiny méreteket akkumulálni. És ez mind nem a számítástechnikán múlik, hanem a " Technikán " van a hangsúly. Amikor számítógépekkel vezérelt robotok mentesítik, az emberek munkaóráinak sokaságát, az ember fizikai és szellemi erőkifejtését helyettesíti. Persze van egy óriási kérdőjel: A technika fejlettségi szintjén lehet soha nem látott jó létet is teremteni, de el lehet vele pusztítani az egész világot, csak egy „Lucifer kell hozzá”, gátlástalan gonosztevő. Egy háborúval gyorsabban lehet végezni, a környezetszennyeződéssel lassabban, de biztosan a véghez vezet ez is. Igen a nemzetközi piacon döbbeni rá az ember, hogy a korszerű technikai eszközök hiányában mindenki lemarad, aki nem tud vele élni. Legyen az pedagógus, orvos, újságíró, vagy kasszagép tudor, politikus és sorolhatnám tovább is, mind szorosabb szerelmi kötelékké kell tenni a korszerű technikához való kötődésünket. Csak tudod édes bátyuska mi a baj? Mi már lassan a kívül zártnak érezzük magunkat, hiszen a munkaterületünk összezsugorodik, és vele együtt zsugorodik, fogytán van hozzá az életkedv, szükséglet, hiszen bezárulnak a kapuk előttünk, a stafétabotot át kell adni, ha akarjuk, ha nem. De mégis izgat ennek az újnak az újszerűsége és főleg annak a jövője. Forradalmasítja a társadalmat, felszabadítja az embert a szolgai, a monoton fizikai, sőt a szellemi robot alól, több időt enged az emberiesebb élet kibontakozására. A jövő generációja ennek az új technikai műveltségnek hiánya nélkül elképzelhetetlen. Hiszen a mai tízen valahány évesek játszi könnyedséggel használják és alkalmazzák a napi életükben a komputer eszközét, részben még most csak szórakozik vele: pl. az unokám sakkozik már vele, a matekot már ezúton oldja meg, és ekkor ébred az ember tudatára annak, hogy mit nem tud!!! Ez különbözteti meg a műveletlentől. Ezt jósolta meg már annak idején Kölcsey: Nézd, mily büszkén emelkedik az égnek a búza kalász, míg üres és ha megérett földre konyítja a fejét."... és talán napjainkban lett legaktuálisabb ez az idézet. Technikailag művelt ember tudja, hogy mit nem tud, nem is kell mindenkinek számítógépet tudni szerelni, a kettes, hármas számrendszerben bonyolult műveletsorozatokat összeállítani, mint ahogyan tudni kell, hogy a Tv. belsejében nem kalandozok a kezemmel, mert halálomat hozhatom előre. Nem is kell egy egész könyvtárat nekem tudni, de tudnom kell esetleg azt, amit nem tudok az melyik könyvben és hol találhatom meg, tudjak a géppel kommunikálni. És talán most ébredek annak a tudatára, mennyire sajnálom, hogy már kihúzták alólam a pódiumot, nem lehetek egy iskolának aktív dolgozója, nem tudom előkészíteni a jövő ifjúságát a komputer jövőjére, mert hiszem és vallom, hogy a komputerkorszak és gyermekeink, iskolásaink, a jövő problémái a mában. Ettől függ a jövő, ma kell felkészíteni az iskolásainkat, az ifjúságunkat és ez nemcsak a matek, fizika feladata, hanem minden tantárgynak, és ehhez kellenek a szinten mozgó pedagógusokra, edzőkre, akik mindezeknek birtokán belül vannak már, s talán ez a legnagyobb tett, és ez lesz a legnehezebb egy ilyen magas szintű gárdának a kitenyésztése, hibridizálása. Boldog vagyok, amikor Te is ráleptél ennek a technikának a küszöbére és be is akarsz jutni annak szentélyébe, hiszen ha valahol kell ez az új, akkor a te szakmádban nélkülözhetetlen, aminek a segítségével elősegíti a kultúráltabb kereskedelmi morált. Ezt bizony nem csak egy kicsit kell tudni, hanem birtokolni kell az egészet, jól kell benne eligazodni, érteni kell a „TERMINÁLHOZ” és ezen kívül tudni kell, tudni kell azt tökéletesen. Ha ráérsz, írd meg majd egykor, hogy a COMODORE 64-en hogyan lehet egy pontot kirajzoltatni. Mi a kulcs szava, erro1 majd tudni fogom, mennyire birtokolod a szükséges ismereteket. Csodálni tudlak, hogy még mindig ennyire haladni akarsz a kornak legújabb technikai eredményeivel, ami sok időt és energiát emészt fel, de valahol kifizetődik, megtermi a maga kamatját, de ez a Jó, az ember több lesz, de egyben rádöbben, és mennyi az amit még nem tudunk, mennyire a sötétben járkálunk, mikrokozmosz a makrokozmoszban. Szentjánosbogarak vagyunk a napfényhez viszonyítva, de jól van ez így de remélem Te is nagy örömet találsz mindezeknek a felfedezésében. Ha szabad ajánlanom tanuld meg, vagy már talán túl is vagy ezen, a gépi kódú nyelveket, mint ASSEMBLER nyelv, mert evvel közvetlenül a gép memóriájába tudod bevinni a programot, és ez gyorsítja a feladatvégzés képességét, másodpercenként. Igen a jövő a jelenben és ez a mai legnagyobb feladat, főleg a korszerű iskolák iskolai nevelésnek a feladata. Igazán boldog vagyok, hogy ilyen tárgyú témákban is tudok veled levelezni, nem a mindennapi megszokott, tán részedre már unalmas témakörben is, de arra is szükség van, hogy értesítsük egymást hogylétünkről, hiszen ismét egy új naptár került az asztalomra, aminek hátralévő napjai ismeretlen jövőt rejtegetnek. Mert hiszen unalmas a megszokottságnak a hangneme, mint pl. a cigányasszony levele a fiához: Kedves Fiam hála Isten egészségben vagyunk, mit neked is kívánunk. Idehaza semmi újság nincsen, hétfőn apádat akasztják, csókol: anyád. Amit írtam ez nem szellemi ábrándozás, hanem társadalmi, termelési, tudományos technikai fejlődés szüleménye de ezeket nem igényelni kell a művelt embertől, hanem követelni kívánatos. Nem mennyiséget, lapokat akartam írni, valahogyan mindez belőlem kikívánkozott, hiszen irántad mindenkor a legnagyobb testvéri szeretettel burkoltalak be. Kár, hogy a térben és időben nem tudunk többször ráköszönteni egymásra, pedig jó volna, de szükség is volna rá, azt kell elviselni, amiben élünk és azt kell legkellemesebbé színezni, amivel rendelkezünk. Remélem, nem zavartalak meg sem, idődben sem érzelmeidben, főleg testvéri rokonszenvben, hiszen mindenben igyekeztem a realitás színvonalán skálázni, ismétlem, azért ágyat nem viszek magammal, ha megyek, de viszem a testvéri szívnek a melegét, együttérzésnek legszentebb érzelmeit. Mindenkor öröm a Veletek eltöltött idő, társalgás, hiszen megosztjátok szívetek, lelketek halmazát, megosztjátok a földi javaitok raktárát, elhalmoztok testi jókkal, s remélem, hogy ebben az esztendőben is lesz majd rá idő, amikor ismét örvendezhetünk egymás látásán, csünghetünk szavainknak muzsikáján. Nem kívánom, hogy írjatok, hiszen időtök, na meg édes kis Bátyuskám azért úgy írjál, hogy ne patikushoz keljen vinni leveledet, mert valahogyan néha rejtvény kell a szavaidnak kibetűzéséhez. Tudom ez nagyon nehéz, több a gondolat, mint a technikai íráskészség, de ez már így szokott lenni ebben a korban. Azért örömmel betűzzük soraidat, legalább tovább tart annak kielemzése és gyönyöre. Legyen ez az újesztendő számotokra is egészségben kiegyensúlyozott, éljetek bőségben, megelégedésben, vigyázzatok egymásra, erőtöket egyesítsétek a terhek elviselésében. Szombathely, 1985. január 4. Csók: Erzsi és Gyuszi | |
