 |
    |
 |
Édesanya nyaral 1988. 1980. 1985. Édes Kedves Nagyikánk, Szeretett Erzsikém, Aranyos Böském!!! Tán így is kezdhetném a soraimat: Három árva búslakodik a házban... Kettő jobban az üveg verandában, Egy pedig a kertnek valahol a sarkiban. Érzik, erezzük, hogy valaki hiányzik az otthonában. Különös panaszuk nincsen, Mert van csirkenyak bőven... Nem fukarkodom a csírában sem.. Megvagyunk, mind erőben. De hogy a rendes mederbe érjek, hát igyekszem a sorrendnek a nyomába szegődni és írni annak rendjében. Igen nagy űr maradt utánad, tan az első napok még csak elvoltak, de már sokasodnak a gondok, bővül a munka, az erő fogy, főleg a mai nap volt egy borzalmas idegesítő nap... Endre jön haza délelőtt, és mondja Keszthelyről telefonáltak, hogy ma érkeznek.... vette a Kati a telefonhírt. Ne neked Gyula..., hol a takaró, a lepedő...stb.., és főleg mit esznek, mit isznak, az meg csak volna, mi lesz a vacsora? Mit adok reggelire?... Siettem a boltba, mert az a kenyér amit oly nagy szeretettel itthon hagytál, az bizony már csak a moslékba való... Hű még kenyér se lesz a házban... Gyerünk a boltba..., vásárolni, hideget, meleget. Találkozom Gyöngyivel, mondom neki mi az újság... Szokása szerint nagyokat kacagott rajtam..., csak vásároljak jól be s majd átjönnek, ha netán nem jönnének Dezsőék és segítenek eltemetni a jó falatokat... Idegesítő percek, órák, mikor érkeznek és hogyan..., minden kis zörejre ugrok..., készítem a vacsorának valót..., de hol a lepedő, takaró?... Na csak röviden, de én szerdán nem is tudom őket fuvarozni, délután tanítanom kell... Ki viszi el őket Acsádra?... 19 óra...semmi... 20 óra senki.... hát mi van? Megettem a magam főztjét, remélem, hogy már nem jönnek..., ettem és most nyugodtabban írom meg a levelem, nem zavar semmi és senki. Miért nem jöttek? Ez még rejtvény... Leveledet okt. 17-én hétfőn kaptam meg. Élményeid gazdagságának sokaságának igen örülök, igazán nagy érdemed van rá, hiszen tengernyi munkát végzel idehaza. Vigyázz a meleg fürdőre,.. orvost megkérdezd, a víz nem ártalmas e a lábadra és ha nem, hány percet lehetsz a vízben, és túlozd el a fürdést, mert ahogyan lenni szokott, idehaza jön ki a károsodásnak a következménye és ez volna a legfájdalmasabb. Örülök, hogy Évivel oly baráti szeretetben tudtok élni, fogyasszatok az élet öröméből mettől többet, sétáljatok, szórakozzatok, és közben nagyokat igyatok az én egészségemre is. Szerető kézcsókomat szíves kedvvel tolmácsolni Évike fele. Na és idehaza még mi is történt?. Röviden. 12-én szerdán voltam Markó Misiéknél. Nagy szeretettel fogadtak, Juliska, Józsi. Felébredtek a múltnak emlékei, nagyokat nevettünk, édes ízű volt minden történetnek emlékei. Nagy örömet szereztek Józsiék, mily sokat kerestem és a Barabásféle temetési könyvet, hány embernek nótáztam belőle, de sehol nem találtam rá, és íme: Jóska mutatja nekem a könyvet, megtalálta az ölbői templomban, belenézett, ott a nevem, dátum... Óriási öröm számomra és főleg emlék. Nagyon boldoggá tettek... Azóta sokat énekelgetek belőle, temetek egész nap.. Cirkum dedérumt me.... Majd ők is jönnek egyszer hozzánk... Na azt olvastad, hogy megalakult a Magyar Cserkész Szövetség... Emlékszel a Dózsában erre én célzást tettem... és íme megszületett azaz visszajött az öregcserkész fiú. 14-é Zoli írt egy lapot, vegyesen írt mindenről, csak röviden. Sokat betegeskedik, szédül..., biztosan tartatlan. Ma írtam neki egy levelet, de csak rövidet, na meg a Metának most van a 73 éves szüli napja annak írtam egy képeslapot. 15-én Attila családjával mentünk a szüretre. Endre nem tudott eljönni, mert jött a telefon, szombaton kőművesek jönnek a mamához és segédmunkásnak kell lenni, édes kis fiam sorsába beletörődve, de majd elsírta magát, látja apa ez az én sorsom... Megöl ez a három fehérnép.... A szüret bámulatos jó hangulatban telt el, evés-ivás..., szép idő volt... Nagyon kedves család. Attilát nagyon kedvelik, jól hangolják egymást, bőség, gazdagság, ami szem-szájnak ingere, az ott mind megvan. Márti is nagyon kedves volt, csak gyerekek, azok biz hoztak egypár ráncot apjuk homlokára... Disznóölésre akarnak majd meghívni, de én tiltakoztam, már nem Neked való játék az. Majd Te döntesz. 16-án vasárnap jó ebédet főztem... Egy tál volt de telítve minden jóval, még a Szimat is megette, nyaldosta a száját, ez aztán fincsi volt... Aranka hívott ebédre... Nekem nagyon terhes és fárasztó, nekem így jó. Délután kihajtottam a Kukulóban, nyárias volt az idő, vacsorakészítés, Tv... 17-én hétfőn indulás Vasvárra. Egye meg a fene ezt az öreglányt... Elmegyek egyszer,.. majd bevasalom rajta a kiadásomat. Le drótkeféltem a követ... a betűket átfestettem, kikapáltam a füvet... Gyomirtóval leöntöztem...stb.. S állandóan sápítozott, hogy az ő gyerekei, unokái nem érnek rá erre a munkára stb.. Jól megszidtam. Hagyjon már fel ilyen mesékkel, akkor szabadulhat el a Laci kőszegről, amikor akarja, de erre a munkára sohasem ér rá. Most majd ráérnek, tartják a markukat, mert hegyet eladták 200 Ff □öl. Most majd jönnek a drága ómamához, hoznak, valamit neki és kapják a jusst. Akart egy feketekávét fizetni, menjünk be valahova, de ebédelni arról egy szót se..., pedig majd három óráig ott dolgoztam. Majd behajtom rajta... Édesanyám sírját is felvirágoztam, gyertyát gyújtottam..., majd elmentünk Giziékhez. Igen kedvesen fogadtak, már menni akartam hozzátok, mondja a Gizi..., de ugye Szombathelyen minden olyan messze van..., és a lábai nem bírják a menést. Nagyon finom gesztenyés tekerccsel kínált, majd jó feketével öblítettük le. A Terus is megette..., indultunk haza...majd sötétedett. Legalább ez is megvan..., nem nyavalyog rajtam többet, de a lámpát azt Ma 18-án nem voltam sehol sem... Borók már kétszer is keresett, nem talált idehaza. Hát szóval: főzni, takarítani, állatokat etetni, tanítani, ez egy kicsit sok már nekem. Szimat nagyon vár... jól eszik, éjszaka felszökik a fotelba.. a cica meg éjszakára kibérelte a lépcsőházat, ott tanyázgat. Ételük fogy, de azért tán kitart. Valahogyan furcsa volt a kezdetén, hogy én etetem őket, a cica elfutott előlem, de már belátta jó lesz velem barátságban lenni, mégis csak tőlem kapja a létfenntartásnak elemeit. Endre, Attila, közben hazafutnak pár percre, ja igaz Endre kipréselte a szőlőt, amit hoztak. A lugas még áll, talán majd a hét vége felé leszedem, és ha megjössz, kipréseljük. Divós Laci jött át egyik este, nagy újságok és beszédek közepette töltöttük el az időt. Jó volt vele elbeszélgetni. Igen a koszorúhoz majd megszerzem a díszeket e héten majd lelakkozom. Most mi helyzet? Endrének azt írtad, hogy 25-én kedden várjon az állomáson, hiszen az idő csak szerdán jár le. Egy nappal megrövidül az üdülés. Még engem is szíveskedjél értesíteni, mikorra is vérható érkezésed, nap, óra és perc. Úgy vélem beszámoltam mindenről, ami kimaradt volna azt majd élőszóban, idehaza kipótoljuk. Tudod a derekam nem hajlik, nehogy a követ lesd és figyeled, hogy mikor is lehetett ez felmosva?... Ez nem volna jó, ha ez lenne a központi kérdés. Igyekezz jól érezni magadat, jó barátságban élni napjaidat és majd sokat mesélsz az ottani élményekről. Évinek pedig, hasonló jót kívánok, lelje örömét és boldogságban a szép üdülő honában. Jöjjetek felüdülve, felfrissülve haza, fáradt testemnek és lelkemnek legyél gyógyírja, hozzál mettől több mosolyt és ebből az én arcomra is jusson. 22 óra van, l8-este, a TV-ben semmi érdekes.. Sok-sok szeretettel és csókkal búcsúzom, abban a reményben, hogy sokat fogsz nekem mesélni Gyulán szerzett élményeidről. Szombathely, 1988. okt. 18.-án 22 órakor. Nagyi Gyulán üdül október 11-től 25-ig. Édes Anyu, Drága Nagyi! Amióta elmentél, csend és gond ült a házra, mert bizony nagy a hézag és nagy az elfoglaltság. Ha azt írom, amióta elmentél, most ülök le elsőben írógéphez, akkor ebből is láthatod mennyire nincs időm még írásra se, pedig az mindig számomra egy darab boldogság az életben. Hát szóval nincsen lehetőségem koptatni az írógépet, mert a nap nagyon rövid és telített. A kelés, szokás szerint nem korai, habár most beállítom az órát hétre és ugrok ki az ágyból, aztán a megszokott reggelinek az elkészítése, majd valami bevásárlás és itt az ebédidő, hamar melegíteni valamit, mert a nyakamon már a délutáni tanítás és az tart majd estig. Szóval félkarú óriássá váltam, na meg a mosogatás! Szerencsére már nem fér több edény a mosogatóba, így most délelőtt az egyik műsorszámom az lesz, mert a szekrény már üres a tiszta edényektől, így pótolni kell. Ilyenkor látom menyit ér a munkád, menyire szükséges a napi tevékenységed az enyém mellett. Na nem akarom ezt folytatni, mert igazán boldog vagyok, mert tudom, hogy igazán kellett ez a kis kikapcsolódás a napi sok-sok munkád mellett, ismét felfrissülsz, és engem felmentesz holmi konyhai teendők alól, és élhetek a megszokott napi munkarendem mellett. Nagyon szép a szőlő, amit lapon küldtél, jó levegő környékezi be annak a táját. Biztosan sokat sétálsz és az ózondús domboldalakon, na meg nagyokat fürdesz a gyógyhatású fürdőkben. A Szimat az egyedüli cimbora, aki igyekezik megosztani a bánatomat, vigasztal, nem lesz ez így mindig, csak jöjjön haza a nagyi,.. mondogatja. Sokat ül az ölemben, valahogyan érzi a hiányt, hiányzik neki valami, néha fel is mormol hangosan... Amikor emlegetem neki, hol van a Nagyink?... Ő is nagyon vár, habár ez ideig megvolt neki a túrós tészta, na meg a rizs, amiből evett bőven. Látogatóm ez ideig nem volt, azaz tegnap Jött az Attila, de mintha csak puskából lőtték volna ki, sietek, sok a dolgom... Semmi több. Állítólag a Petit hazavittek, de erről se nyilatkozott bővebben... Endréék se voltak, elfoglaltak, nem is várhatom őket, ha csak ma szombat délutánján nem futnak meg. Senkinél se jártam, azaz a Gyusziéknál, Kámán / és ott hallottam az esetet, tudod a villamos boltban van nagy zűr, nagyon sokat lefogtak már, házkutatások, állítólag a volt megyei nagyfőnök is betegszabadságon él a lakásán, házi őrizetben. Hafnert is emlegetik és nagyon sok fejest, főleg besenyőket is, ezért nem megy oly könnyen a felgöngyölítés. Ez a központi téma most a városban, de mindenki meghúzza magát, mert úgy hallani sokan vannak benne a buliba, és kényesek. Az idő normális, ma is 0 fok körül van. Az ételek jól fogynak, holnap vasárnapra valamit majd főzök, most indulok a boltba bevásárolni. Vannak e ismerősök? Beszélgetők? Érezd jól magad, pihend ki a fáradalmaidat, biztosan a télnek is megvannak ott is az örömei, a hideget úgyis szereteted, jobban mint a hőt. Menj el busz kirándulásra is, ha kell pénz, írjál és küldöm, azonnal. Még a gázosok nem voltak, várom őket. Majd szíveskedjél írni, főleg kb. mikor érkezel, melyik vonattal, tán arra majd A Tacskót felnyergelem és várni fogunk. Ha Lehetséges azbeszt zsákot vegyél... Na meg ha találni vékony garbót... Várj egy napot Komáéknál, ne gyere azonnal, néz körül a városban. Ha nem jön valami közben, akkor már én nem igen írok, hiszen az idő arra úgyis jól eltelik. Te is csak főleg az érkezést írd meg pontosan, majd a többiről szóban elmondod. Komáéknál gondolom jó volt, Abasári mellett, éljen a Gyulus... Remélem a nyáron jönnek, azaz a tavasz folyamán, amikor előveszik majd a kocsijukat a veremből. Csókolom mindnyájukat. Szikránál nem voltam, nincs is szándékomban menni, ő is eljöhetne, ha akarna... Talán mindenről vázlatosan beszámoltam, a Szimat nagyon okos kis állat, sétál naponta, és főleg kitölti az űrt körülöttem. Csókoltat u-u-ah... mondja. Édes Anyuka érezd magad jól, miattam ne aggódj, hiszen már csak egy hét van hátra jóformán, 20-21-én biztosan jössz, csak arra kérlek nem lesz ám érkezésed előtt nagytakarítás, még kőfelmosás sem... úgy számíts előre. Valahogyan ez már nem megy, hiszen nincs időm az ilyen mellékes dolgokra... Nehogy ez legyen a központi kérdés, belépésedkor... Lesz majd időd a hiányosságokat felszámolni pár napon belül... Sok-sok szeretettel csókol és nagyon jó pihenést, majd kellemes időtöltést kívánok. Érkezésedet, ha tudod írd majd meg, vagy majd telefonáld meg Endrének. Szombathely, 1980. február 16 10 óra 30 perc Édes drága kis Anyuka! Csend borul a tájra, de főleg a kis házra, Néma és árva lett annak lakója, Üdülni ment annak édes kis gazdája, Mi pedig csak várunk, mikor látjuk újra! Na de hagyjuk a lírát, térjünk a tárgyra. Igen, három árva sír magában, bús lett annak napi gondolata, hiszen tudhatod mennyi gond és munka szakadt rám, amióta pesti lakó lettél. Nagyon örülök, hogy még volt lehetőséged ezt az alkalmat kihasználni, hiszen kell egy kis kiruccanás, új környezet, új emberek, szokások, na meg a nagyvárosnak minden szépsége, tündöklése. Ragyogó az esti fényáradat a szobátokból, amint a vén Dunára kinézel, mennyi szépség, ragyogás, múlt és jelen úszva siet tovább. Nekem a napi programom nagyon tömör, hiszen reggel nagyon nehezen tudok felkelni, főleg, ha az éjszakának nagy részét ébren vergődöm át, akkor csak a hajnal hozza meg az elszendergést, az álmot, a pihenést. Nem is sietek talpra állni, hiszen amit meg kell tenni, az megvár; helyettem, nem végzi el senki, így magam ura, szolgája vagyok. Általában megy a napi munkatempónak végzése, azért este jelentkezik a fáradtságnak nyomasztó ereje, na mára is elég volt, mert csak sorrendet tenni az elvégzendők felett, már ez is feszültséget hoz a megszokott nyugalmas idegzetre. De örömmel teszem abban a tudatban, Te most mindezek felett vagy, kiszolgálnak, van beszélgető partner, na és van rengeteg program, ami már egyben nagy teljesítmény lesz számodra, ha azokat meg akarod tenni. Vasárnap Attiláéknál voltam ebéden, nagyszerű és finom volt, majd öt óráig együtt voltunk, sokat emlegettünk... a „Limbók” kerestek, miért el, mikor jössz haza? Sok-sok kérdéssel, sok-sok válasszal. Nagyon ízletes és változatos volt az ebéd, igazán többet ettem a szokottnál, de nem okozott viszontlátást, habár féltem este felé. Alig hogy hazaértem, beállít az " elsőszülött " Arankával egyre nagy hanggal... Na ugye nem jó a mi konyhánk... Na ezt helyre tettem azért, majd 10-én vasárnap ő, és így egyensúlyban lesznek. Nem sokat tartózkodtak, siettek a templomba... Nem érnek rá beszélgetni. Kosztolánci bácsit elbúcsúztattuk, de egy szót sem szóltak róla. Papa, Mama itt voltak... Azt sem tudom volt e a temetés után gáté vagy sem... Nem beszélnek ezek a majmok. Voltam Istvánéknál. Miért csak egyedül mentem?... Persze nem mondtam meg a valót, dolgozol, szombat van... Kit várunk vendégül, senkit... Erzsi ott van... jó erőben van még... szívós és szikár. Persze adják a mártírt... Én meg mondom, van miből ellátni..., de csak sumákolnak. Az István mondja, a testvérek jönnek a jussra... stb. Egy darabig elbeszélgettünk, Erzsi a módján viselkedett, próbált ebből is abból is kínálni, de nem törték maguk. Viszonzásul is így kell eljárnunk. Megmutatták, hogy mijük van, de kínálat vagy töltés az nem volt. Vendégjárás nincsen, ” mérnök úrék ” sem lehettek itt, semmi nyomot nem hagytak hátra... Valószínű nagy az űr... Saját magukat okolhatják a történtekről. Berók Pista volt itt, hozott pálinka kóstolót, nagyon finom lett, igyekszem belőle hagyni... Pista nagyon boldog. Ha lehet a héten kimegyek hozzájuk... Árpiékról semmi hír... Szikráról némaság, fiánál sem volt azóta, sem fia nem volt nála... Most pedig az itthoniakról. Édes kis " Szimatkának " borzalmasan hiányzol... Főleg a harmadik napon semmi esetre sem akart bejönni a teraszról, csak várt és várt... Végre belátta, hogy hiába vár, nincsen " Anyu "... Borzalmasan ragaszkodik és hízelgő, jó pajtás, cimbora. Nagyon vár haza... Napjában egyszer eszik... elég is neki... és ha lehet ezt a napi rendet továbbra is be kell tartani. Nincs nyalakodás, ételdobálás... Egyszer eszik, kitömi bendőjét, és nem is hiányolja a vacsoráját, sem a reggelit. Főzök számára finomat... A cica már kezdi a nyivákolást... Hamarosan megjelennek a legények... Egyébként nappal elfekszik a szokott helyén. Anyu, nem találom a leveskockákat, szokott lenni különböző leveskocka, de sehol. Van? Vagy nincsen? Egy kis darabot találtam konyhán, de hol lehet a többi?... A koszt jó és bőséges... Így éheznem nem kell... Ma tökfőzelék van, hússal... Éhezni nem kell... Hiszen úgyis bőséges a napi étkezésem, jó ha egy kicsit böjtölnék. Ma jött meg a szakszervezettől egy hosszú kérdőív, 15 napon belül kell visszaküldeni... megvárlak, és majd kitöltöd... Azt hiszem mindenről beszámoltam... Ja igaz, ha tudsz, és ha van a lámpára szép rojt... Kb. 170 cm kell... Ha pedig nincsen, akkor feltétlen alul felül valami szépcsíkot, bordó, fekete színben, hiszen aranyra arany nemigen megy. Tehát rojtból, kb. 170 cm. Ha nincs akkor alulra és felülre valami szép szegőcsíkot... 170 meg 130 = 3 m. Nézegesd az asztali lámpákat és akkor majd találsz ihletet hozzá. Mindenki nagyon kíváncsi a pesti létedre... Érdekes az Aranka semmit nem árul el a meghalt Kosztolánciról, de hogy te mit csinálsz és kivel fogsz érkezni, Kati... Bandi... Jancsi..., az nagyon érdekli őket. Majd nagyon meg kell szűrni miből mennyit mondjál el te is... Talán lesz időd a programod végrehajtására, csak hosszabbítást ne kérj, mert úgyis sok ez a két hét. Pontosan vezesd a naplót, így a beszámolód teljes lehet. Levélben arra kérlek ne írj sokat... Idődet ne pazarold levélírásra, csak pár mondatban a hogylétedről..., de majd szóval annál többet... Mariskáékat feltétlenül meglátogasd... / Rábakovácsi / , előbb telefonon értekezz, mikor mehetsz el. Na a Kati-féle találkozás már kialakult benned? Igen csak menj el..., ha a körülmények engedik, és legfeljebb korán elbúcsúzol. A lakótársadnak kézcsókomat küldöm... Tudtok e aludni...? Színház... Opera, ha tudsz menj el... és ha pénz kell táviratilag kérjél... Érezd magad jól... az ebéd ne zavarjon meg a programban, kérjél hideg ételt, ha zavarna az ebédre való visszatérés. Az érkezésedet írd meg pontosan... ha tudod... A hét végére várom a leveledet, de csak röviden... másra kell az időd... Jó a koszt?... Ne sajnáld a jót és a szépet magadtól... Egyél, igyál, szórakozzál... Édes Anyuka, most pedig a Szimattal egyetemben mindenről beszámoltam, nagyon sokat gondolunk Rád... Minden perc egy nap a számunkra... Vár a kis hóvirág is ami kidugta a fejecskéjét a fagyos földből... Mindnyájan várunk nagy-nagy szeretettel... Én már többet nem írok, ha csak nem lesz valami nagyon fontos... Tekints ki a vén Dunára... gondolj akkor apukára... Csókolunk és ölelünk szívünk minden melegével... és nagyon Nagyon várunk... Vár a mi kis házunk, annak minden zúgja, porcikája Szombathely 1985. március 4. | |
