Olaszország Ballaria /vers/

1978. Olaszország Bellária-tengerpart

Színek tarka-barkasága
Hullámzik Belláriában.
Tenger azúrkék fodra
Vár minket oda.
Fiatal, öreg, rút és szép,
Nagyon fura ez a kép,
Fürdeti báját a homokban
A nap sugara festi kreolra.
Ki-ki a tenger sós vízében,
Vagy a bársonyos parti homokban,
Leli üdülés örömét,
Nyugtatja fáradt szívét.
Van itt bábeli zűrzavar,
A szél mindenféle hangot kavar,
De akármilyen is a nyelve,
Csak a Béke éljen benne.
Cili, Anyu, Jenő csupa derű,
Itt semmi se keserű,
Vidám tengerpartján,
Csak mosoly, kacaj van a száján.
Futnak a szabad napok,
Véget érnek a vidám napok,
Azúrkék tenger színe
Majd emlékszünk mindenre.
Felejthetetlen sok szép látvány
Telített mint a szivárvány,
Akármilyen szép ez is,
Eltűnik, elmúlik ez is.
Még egy nap van hátra,
Finálé jön el végre
És nem lesz Da-Capo reggel,
Nincs ismétlés mint a zenében. Jön a gőzös nagy mellel
Hátára vesz nagy forgó széllel.

Fehér fodrok honnan jöttök? Hajók tornya földtől távol,
És mért oly gyors a futástok? Szelé a hullámok fodrát.
Mindig más a formátok, Megrakott gyomrával
Oly csipkés a fodrotok. Mit is hozhat magával?

Bámulok tengere felett, Zsibvásár a tenger partja
Van e vége valahol? Van itt sírás, kacagás
A szem nem éri a végét, Legyen fül ki hallgatja,
Pedig valahol eléri a szélét. Itt van Bábel bazárja.