 |
    |
 |
Béke tanyája /vers/ Béke tanyája /1988. jún. 29./ A BÉKE tanyája.... 1988, június 29. Város szélén, erdő szélén, Bújnak meg a kertek, Ide járnak nagyon gyakran Nyugvást kereső emberek. Kertnek, kert a szomszédja, Szíves, nyájas emberek lakják, Nem kell ide senkit csalogatni, A barátsághoz ide mindenkit. Hogy mi minden van a kertben? Nem lehet azt felsorolni, Van itt virág, eper, málna, És ami kell még a konyhára, Egyik szebb, mint a másik, A munka édes gyümölcse beérik. Itt van igazi baráti boldogság, Derű, mosoly, vidámság... Hogy ki ne száradjon a jóság virága, Sörrel, borral egymást megkínálja. Van itt kacagás, nevetés, Igazi felebaráti érzés, És amikor a nap is elfáradt, Leszáll az erdő túloldalára, Indul a Kukulló is jó éjszakára. Csend némaság él e tájon, Egy kis madár ugrál a fákon. Ezernyi színben játszadozik, A kertek tarka-barkasága. Itt ülök a magányban, Szorgos hangyák futtában, Csodálkozva néznek rám, Sietve mennek tétován. Kis alpesi házikó a vendéglátó, Van itt bőven enni, innivaló, Barátsággal fogad mindig, Testet-lelket felvidít. Íródott e vers Péter unokám neve napjára... Czeglédy Gyula | |
