 |
    |
 |
Keszei Palihoz levél B.pest, 1983. okt. 24. Koma halála után Keszei Palihoz levél B.pest, 1983. okt. 24. Koma halála után Szombathely, l983. okt. 24. Balogh Gyula u. 15. 9700 Kedves Erzsi és Pali Biztosra veszem, hogy amikor a levelemet meglátjátok, felbontás előtt egy pillanatra felvetődik a kérdés: " Hogy-hogy... " Na majd mindjárt elmondom sorjában miért született meg ez a levél és főleg annak tartalma. "Az éremnek három oldala van..." Tán ebből egyet már ismertek, vagy sejtitek, engedjétek meg, hogy most a másik oldalról is adjak egy megvilágítást. Igyekszem nagyon rövid tőmondatokban felvázolni az elmúlt hónapok eseményeit, de ha tudom időrendbeli sorrendben. Engedjétek meg, hogy a Katival kapcsolatos történteket, ahogyan mi azt megismertük, úgy le is vázoljam a maga realitásában. l., A " Koma-Vilmos " halála végtelenül letört bennünket, én a hír hallatára fel is kiáltottam hangosan: " Na nekünk Budapest elveszett ".. a Vili halálával.... Kb. ez hamarosan be is következik, érzésünk szerint. Naponta több ezerszer visszatekintünk a szeretett rokonra, igazi barátra, Komára, sok-sok emlékek közepette emlegetjük fájó szívvel, de már életre kelteni mi sem tudjuk. 2., A halálhír hallatára, anyu a Böske azonnal indult fel Katihoz, miben lehet segítségére, stb. s ekkor tudtuk meg, hogy a kocsit már Anninak ajándékozta, amihez joga is volt, de ezt a Ti sugallatotokra hamarosan viasza szipkázta... Kati egy szót sem szólt a Böbe után kapott örökségről.... hallgatott róla, titokzatosságba burkolózva semmiről sem nyilatkozott, Erzsi akkor értesült majd a temetésről....stb. 3., Temetésre gyermekeimmel együtt felmentünk, mert kötelezett a szeretet, fiaim is nagyon szerették a Komát. Temetés napján, Éva is mar megjött Gratzból, és ekkor kezdte mesélni Kati Évának, mekkora örökség szállott rájuk Böbe után... Böske is csak ámult, bámult..., hogyan lehetséges .... Hiszen ez év húsvétkor itt jártak nálunk Kati és Koma, egy szót sem említettek az örökségről...., soha még csak egy célzást sem tettek arról, hogy mit kaptak Böbe után, aki persze szintén úgy örökölte egy barátnőjétől.. Ennek az örökségnek a felet az Anni 50%-ban azonnal magának vindikálta, amit teljes egészében meg is kapott. Éva is, Böske is csak ámulva hallgattak, hát ezért nem kell pénzbeli segítség a Katinak, nincsen rá szüksége. 4., Egyet a mai napig sem értünk, miért kellett ekkora titokzatos burokban tartani ezt az örökséget, senki nem tudott erről az utolsó percig. Kati sem beszélt azóta sem róla..., nem nyilatkozott teljes nyíltsággal. 5,, Az a bizonyos fráter Gyula, aki nagy tiszteletben vette Katit körül, még az is a halál perceiben azonnal felajánlotta a pénzbeli segítséget..., persze Kati elhárította a szívességet, de több nem történt, így Gyula sem tudott az örökségről. Hátha annyira jó barát volt a Gyula is, ő sem érdemelt meg ennyi bizalmat, nem is beszélve rólatok, akikhez annyi emlék és múlt csatlakozik. Tudtunkkal Ti sem tudtatok semmit az örökségről. 6., Most jön egy teljes fordulat... Katinak jött egy hirtelen vágya, amihez a Gyula is besegített.... Feladja a budapesti otthonát, és csere alapján leköltözik Szombathelyre, erről Ti is tudtok, értesítve voltatok Kati szándékáról. Mert mondván Gyula azt mondotta, Szombathelyre szívesen lejönne ő is, mivel sok-sok emlék köti Szombathelyhez... Kati erre lóra fel is ült, és nyergelni is kezdte.... Majd ezt folytatom... 7., Temetés. Talán feltűnt egy kicsit, hogy mi négyen jelentünk meg temetéskor, de ismétlem, semminek a tudatában voltunk, ne hogy úgy nézzen ki a variációd, na az örökség.... ismétlem...., csak temetés napján. Évának mondta el a Kati az egész örökségnek a mennyiségét, értéket..., nekem sem volt róla tudomásom, édes anyu a temetési ebédnél súgta meg... Kati nincsen anyai gondban, ennyi volt az egész.... Temetés után elmentünk ebédelni... Ebédközben jött elő a Kati azzal a kéréssel, úgy szeretné, ha a gyerekek, Attila és Endre lehoznák a kocsit Szombathelyre, mert neki ez csak fájó emlék, beleülni úgysem fog... S majd az Attilával megbeszéli a sorsát. Legyen az Attiláé, de úgy hogy ő is majd beleülhessen, gondolt arra, ha 1984-ben megy Grazba, Attila vigye ki stb.. Szóval, a kocsi neki csak fájó emlék. A gyerekek szót fogadtak, habár Böske nagyon kérte a Katit, ne tedd ezt, hadd maradjon csak itt Budapesten a kocsi... Nekünk erre nincs szükségünk, csak gond van vele, Attilának van kocsija, Endrének van kocsija, nekünk is van még kocsink, minek egy negyedik itt?.... De Kati nagyon ragaszkodott a tervéhez... így a gyerekek temetés után annak módja szerint lehoztak a kocsit hozzánk az udvarra... Készítettünk helyet az új vendégnek... Persze ennek a hátterének a titkára csak később jöttünk rá... Az Anni elől akarta menteni a kocsit, mert a fia már furikázott rajta, s ezt Kati nem tudta elviselni, jobb lesz, ha a kocsi nem lesz nála.... 8., Volt ugyan egy elfogadható alap, rozsdásodik a kocsi... Attila hozassa rendbe, dukkoltassa le... stb.. Amit a Kati gavallérosan meg is térített... Na ekkor adott pár holmit a Kati Vili hagyatékából...., ami nagyon kedves volt tőle. 9., Leveledben állandóan a Gyula volt a központ..., de Gyula még ekkor sem tudott az örökségről.... legalábbis így érezzük..., mert Kati a Gyula javallatára még szedett össze holmi ruhaféléket, és ezt a Gyula sugallatára hozzánk postázta. Gyula csomagolta össze és adta fel a címünkre.... Utólag is hála jár érte.... 10., Kati lelki és testi állapota megkívánta a környezeti változást, hívtuk, és le is jött hozzánk, erről tudtok Ti is, hiszen ez időben találkoztunk is a helyszínen. 11., Nem is kell mondani, mindent elkövettünk lelki és testi felüdülésének érdekében..., teljes kiszolgálás, ami ilyenkor dukál... Kérésének engedve, mondván igen le akar költözni.., a Gyula is jönne vele, adjunk fel egy hirdetést az újságban...cserelakás..., vagy valami..., fel is dobta ez a tudat, főleg, hogy a Gyula mellette lesz..., és minden oké.... Jöttek a levelek, elég sok érdeklődő akadt..., ez is szórakoztatta a Katit... Böskével el is mentek megnézni a hirdetett lakásokat, akadt is köztük olyan, amihez a Katinak nagy kedve lett volna benne lakni... Jó... Böske ezt is bírta, habár ekkor figyelmeztettük: Kati nem lesz jó ez...mégis csak Pest az Pest.... válasz... Őt nem köti semmi Pesthez... Lehozza a Koma hamvait és ezzel bezárult előtte Budapest kapui... Gyulával szépen meglesznek... Akármilyen furcsán is hangzanak a sorok, de ez volt a tény és a lényeg 12., Amikor már kettő-három lakás közül tény az egyik nagyon jó lesz... Ezt kell a Gyulával megbeszélni..., úgyis indul Sopronba..., hiszen várja az Évi és az unokája..., de közben a Gyula is már ott delel közel Sopronhoz és találka lesz vasárnap a Domonkos templomban... Elment a Kati Sopronba..., intézze az ügyeit..., lássa az Évit, vele is beszélje meg a szándékát... stb.. stb.. Ekkor közölte a Gyulával az örökségnek a nagyságát, ami nagyon megdöbbentette Gyulát..., miért csak most tud róla?.... Miért csak most közli?..., na ezt mi, csak azóta szőjük a gondolat fonalat...., mert ami nagyon meglepő volt... Hiszen együtt volt a régi munkatársával, akik szintén ott nyaraltak..., ott van az Évi, az unokája.., a Gyula.., és mégsem tudta kivárni a tíz napot.., kapjuk a lapot, ekkor és ekkor érkezem... Mi is történhetett, ez örök titok... Kati nem nyilatkozott a megrövidített nyaralásnak az okáról.... Napirendre tértünk...., de ellenben egyet észrevettünk...., már nem ragaszkodik a leköltözéshez..., elhanyagolta a szándékát..., valami nem stimmel..., de mi az, azt csak sejtjük... Tán a Gyulától nem kapott olyan biztató sugallatott, vagy a Gyula ábrándult ki esetleg valamiért a közös háztartásnak a gondolatából..., nem tudjuk..., de a tények beszélnek, és következtetésre adnak okot... Tán a " titokzatos örökség"?!!!! 13., Mindenben kedvére jártunk..., mentünk ide-oda, uszodába... Balatonra vitte le a Böske... pár napra...., barátainkhoz...., nem is volt semmi baja a Katinak, kiegyensúlyozott volt, idegileg rendbe jött, meghízott, nem kellett sem orvos, sem idegosztály..., örültünk a nagy változásnak.... de már a lakáscserét el is vetette, aminek nagyon örültünk..., hiszen korai volna ekkora változtatás az életében... 14., Közben Évi és a fia eljöttek kettő napra hozzánk, majd meglátogattak a SZOT gyermek-üdültetőben. Igen jó hangulatban volt Kati, ez volt szerdai nap, és ekkor ismét kijelenti, vonattal megy haza... A kocsit itt hagyja, szerezzünk neki valami garázst...., stb.. Ez volt szerdán.. Közben Katival egyetemben terveztünk egy balatoni, hévízi nyaralást, remek az idő. 15., Kati elbeszélget Attilával..., hogy gondolja a kocsi dolgot... Attila kifejti az álláspontját, ha Kati néni neki adja használatra a kocsit..., akkor ő eladja az övét... kb. ennyiért... stb.. garázst is építünk ide az udvarba.. stb.. Megérkezem én péntek este -de főleg szombatra a Kati kiborult..., letört, elkeseredett..., hát mi a baj?... Persze nekünk nem mondta el.., hanem a menyemnek mondta, mégis csak kocsival megy vissza...., stb.., táviratozik a Gyulának..., jöjjön elébe, és együtt mennek haza... stb.. Kati ez borzasztó, itt vagy másfél hónapig... ez ideig más volt a terved... De ha így látod jónak, ezért ne mordulj fel ránk.... Örülünk, hogy elviszed a kocsidat, a tiéd..., rendelkezzél felette, persze azért magában őrlődött, hogy az eddigi szavait meg kellet semmisíteni..., vissza kell vonni..., rendben van.. Akkor nem is jössz velünk a Balatonra?... Nem... Akkor Katikám..., mi nem várhatunk péntekig... az idő elromlik... Kedden szépen indulj vissza, haza. Most jön a döntő, nem is akarta, hogy közülünk valaki elkísérje, hiszen kezdetben azt hangoztatta, az Attila vigye fel kocsival, de hozza vissza.... Azt pedig m Kati nem engedjük meg, hogy egyedül indulj el..., akkor majd én beülök melléd..., és indulunk, nem kell a Gyulát lehivatni Veszprémbe, ott megaludni.. és stb.. Lényeg, ekkor már dobott bennünket, nem kellettem sem én, sem a gyerekek, de főleg nem kellett a Böske.... Katiban ismét gondolati, érzelmi, tudatbeli kettéhasadás állt be, mert amit ez ideig vallott, teljesen az ellenkezőjére állt át... Ez okozott neki lelki, idegi krízist.... 16., Keddi nap indulunk okt. 30. Kati remekül vezetett, szerencse hűvös idő lett..., útközben megpihentünk és megebédeltem... Kati nem kívánt enni, de azért evett valamit... 17. Távirat elment a Gyulának, Kériéknek nem csütörtökön, szept. 2., hanem aug. 30-án érkezünk.... 18., Szerencsésen megérkeztünk... Érmelléki u. 9. Kati felnéz az ablakokra, nekem fel sem tűnt ez annyira..., később kapcsoltam... Ajtót nyitunk..., senki..., nincsen Gyula..., csak egy cédula, majd holnap jövök... Katiban óriási csalódás..., a Gyula nem várta.... 19., Most utólag kell megírnom, hogy Kati végrendelkezett az Évi felé, meg is írta a végrendeletet, a végrendeletet és az ékszereit nálunk helyezte el, Évi tud róla és Kériék is tudnak róla... Ez a végrendelet már módosult..., de feltételezzük és érezzük készülni fog még több végrendelet is..., ez nem lesz mérvadó sem az Évi felé, sem felénk..., mert már részletekben kéri is vissza a betétben szereplő címleteket.... Az övé... Mondván a jó barátoktól nem kívánhatja ingyért a nagy baráti segítséget....stb.. 20., Minden levelében áradozik a jó barátairól, akik most léptek be igazán az ő birodalmába, mert Rólatok nem emlékezik meg, mint jó barátról... Tudjuk, hogy kik lettek az igazi jó barátai, akiknél alhat-ehet... Ellátják minden jóval.. a jó barátok, csak egyet nem értünk ismétlem, nálunk volt másfél hónapig, sem orvosra, sem idegosztályra nem kellett vinni, most pedig mindez kilátásba van, mert állítólag az orvosnő is az idegosztályra akarja bevinni.... Gyuláról hallgat, egy szó sincs... Ekkora jó baráti kezekből és kezekben miért kell idegosztályra menni? Tán az anyagiak okoznak neki legnagyobb gondot, amit adott a jobb kéz, most hogyan csinálja vissza a balkéz? ..Hát mi baja van? Jó nyugdíja van, gyönyörű lakása van... kellő pénzbeli betétje, ékszerei vannak...., mi az ami miatt nem találja helyét ezen a glóbuszon?... Titok... 21., Böskével letárgyalták, hogy mindenszentekkor Böske felmegy Budapestre és kimennek a koma sírjához. Jó rendben, megegyeztek a dátumban... Később, ne ekkor mert...., jó akkor megyek, mondja Böske nov. 5 körül.... jó.... Ismét változott a beállítás.... Ekkor se gyere Böske... Az utazásról mondjál le..., mert..., valószínű nov. 6. körül bemegyek a kórházba... De kérem, ha nov. 6 körül bemegy valaki a kórházba, azért előtte meg lehet látogatni, vagy nem... Böskét nagyon letörte ez a tingli-tangli álláspont.., ennek dacára a Böske felmegy a Koma sírjához, ehhez nem kell a Kati hívása. Értitek már?.... Nem akar Böskével találkozni, mert több dolog van, amiről nem akar beszámolni Kati, Mándiék... Gyula esete... jobb, ha nem megy fel... Minden levél áradozik a jó barátoknak áldozatkészségéről...stb., de mi lesz ennek az ára?... Mi már tudjuk..., azaz felfogjuk a nagy barátságnak a titkát..., de ismétlem, Kati dolga, azt tesz, amit akar, de nem bírjuk a burkolódzásnak a titkolódzását.... Rendben van, megtalálta az igazi meleg családi légkört... Neki ez jó, ám legyen..., de meddig tart ez a barátság, és mi lesz annak az ára... Nekünk akkor is drága rokonok voltak, mikor semmit sem vártunk tőlük, amikor nem is vártunk semmit. Na jól van..., mindezeket el kellett Nektek mondani..., mert nem tudjuk, hogy esetleg Kati mit és hogyan állított be rólunk, és egyáltalán Ti is hogyan láttátok a rokoni kapcsolatainkat. Soha nem vártunk Katiéktól semmit, mindig öröm volt velük együtt lenni, de úgy látjuk, Vilivel el is temettük a rokoni kapcsolatokat. Még egyet... Azt nem értjük, amikor ekkora összeg birtokában volt már a Kati..., miért kellet Vilit oda temetni, a köztemetőbe, amikor a Farkasrétibe akar majd a Kati temetkezni. Elnézést kérek Tőletek, ha soraimmal elraboltam drága perceiteket, lehetséges, hogy lesznek pontok, amiben nem egyet éreztek velünk, de lehetséges..., vagy másképpen vagytok értesülve, majd erre kitértek levélben... Ha esetleg egy-egy kérdés nyitva maradt, majd legközelebb tán mód lesz azt közölni. Végtelenül sajnálnánk, ha egy olyan helyzet alakulna ki mint ősszel a természetben, ahogyan a fa eldobja magától a levelet, de ha így alakul a sors ellen nem sokat tehetünk, találja meg az igazi kiutat a Kati, ebből a lelki kráter örvényéből. Csodálkozunk azon, aki ennyire él a vallásnak emlőin, miért nem talál benne megvigasztalódást, miért nem lát kiutat, hiszen nem egyedül jutott erre sorsa, sokkal rosszabb körülmények közepette kell továbbra is megvívni a napi élet terheivel. Reméljük, és hisszük..., lesz is kivezető út a számára, mert amint írja néha nagyon is megnyugszik, főleg ha kocsit vezethet... Hátha valaki ekkora lelki kataklizmában biztosan ül a volán mellett, annak nincs mitől félnie... | |
