 |
    |
 |
Levél: Geiger Viliéknek levél Geiger Viliéknek levél 1980. 1979. B.pest. Érmelléki u. 9. Ides Rokonyok!!! " Három árva sír magában egy elhagyatott magányban..." Megállt a fejlődés, nincsen élet a házban, bizony hiányzik az " Édes Anyut ". Levelemet hozzátok küldöm, mert így látom csak biztosítva, hogy mire hozzátok ér, arra a leveleim is befut, ha csak nem késik egy hetet, mint hajdan. Anyu írta, hogy már hétfőn érkezik hozzátok és kedden a Saváriával jön. Nagyon várom..., de várjuk is, mindenki várja. A Tacskó üzemképes állapotban van, így azzal egyetemben fogadjuk és hozzuk a nyoszolyás ágyába. Egymagamban nehéz lenni, nagy gond egy ekkora embert elgondozni, reggeltől estig, bizony ezen időszakban még írni se volt időm.., pedig ez nekem szórakozás, emlékezés, és gyönyör. Mindenképpen ez lesz a központi dolgom, ha majd az anyu, mint előbb is mindennel ellát. Nem kell nekem napi létfenntartási, háztartási dolgokkal bíbelődni, mert egy-két nap csak megvolna... de két hét!!!??? Ez az én időmben már nagy idő. Arra azért kérjétek meg az Anyut, a Böskét, a nagynénit... ne ám azt lesse, hogy fénylik e padló?, na meg a konyha mikor volt felmosva?, mert bizony a rongyok azóta békében száradtan pihennek a sarokban..., mert ugye valaha amikor cselédlányok szolgálták ki a tekintetes asszonyt, bizony magas volt a követelmény, a házirendben... Egy a fő, egész nap jó meleg van.. A SZIMAT, a jó cimbora nagyon sokszor figyeli az ajtót, mert bizony ételben azóta is nagyon válogat, én pedig nem rakom a szájába a delikatesz felvágottakat, ha nem jó neki az amit én eszek, hát majd kivárom amikorra megjön majd az étvágya.. Aranyos egyébként, egyedüli szórakoztatóm, csengőm.., ha elmegyek, akkor sír, ha érkezem, akkor kezet csókol..., remek cimbora. És nektek hogy megy sorsotok? Tudom édes Koma ismét beálltál a építőknek táborába, mert nélküled bizony csak döcög a szocializmus targoncája. De jól van ez így, a munka elűzi a gonosz gondolatokat, a lomhaságot, megvéd az unalomtól,... s közben nemesíti az emberi humanitást. Édes Katika aranyos feleség, aki tenyerén hordozva figyeli minden rezdülésedet, mint kis pelyhes fiókát úgy dédelget, ápolgat, puha meleg fészket készít megcsontosodott, munkában kifáradt testednek, majd vigyázva őrködik nehogy az élet lángoló olaja pislákolva égjen, azonnal megtölti irántad érzett szeretetének a energiájával és te jobban bírod a napi munkádból áramló fáradalmaknak az elviselését. Koccintsatok Böskével hétfőn este, Abasári szőlők remekével, a ha mégis úgy fordulna a kocka, gondoljatok ekkor a Gyulusra.... Amikor pedig a tavasz ismét átfesti a természetet, virágba öltözteti annak kopárságát, amikor új élet fakad az alvó rügyekből, fakadjon Bennetek is eljöveteleteknek vágya, vár a szobátoknak az ágya..., nincs kiadva árendába,... Jussotok lesz itt mindig, testi, lelki felüdülésig. Mindnyájatokat sok-sok szeretettel csókol: most ebédet megyek főzni. Szombathely, 1980 február 21. Kedves Kati és Vilmos! Elcsendesedett a Geiger lak, a koszöntők elmentek, kíván sok-sok jót, helyre áll a nyugalom, a munkásnapoknak megszokott ritmusa lép előtérbe. Azaz csak előlépne.... Mindig nagy élmény Hozzatok menni, ott megpihenni és testileg, lelkileg felüdülni és erre igen jó a kedves otthonának a derűje és bősége, ami szinte életvízként csöpög az elfáradt vidéki rokonokba. Mostanában még bőven kijutott részetekről a vendégeskedés, egyik ment a másik jött, az egyiket kísértétek a másikat búcsúztattátok, ajtót kellett nyitni, a vonatra várakozni, szót szóra bírni, de mindig felüdülés nálatok megpihenni. Böske örömteljes megelégedéssel mesélte el a Rokoni édesded kedvességeteket, kár hogy oly röpke volt ottléte, hiszen lett volna meg mit elrendezni abban nagy faluban. Visszacsöppent a nagy munkába és rója, rója azt napról napra. Erre gondoltam én is egy nagyot, miért ne mehetnék is el hozzátok, hiszen a nyáron az a tíz nap is olyan kellemes volt, fel kellene újítani a régi ház javát fogyasztani. Most aztán, ha akarjátok, ha nem, ha hívtok, ha nem hamarosan megjelenek Nálatok. Féltek most ugye?!!! Ismét jön a Gyulus, hideg az erkély na meg..., ezzel engem nem lehet visszatartani, elhatározásomból nem engedek legfeljebb megkönnyítem a látogatásommal járó testi és lelki kínotokat, nem kell várni az állomáson, Komának nem fogy a bora, Katikának a finom pecsenyéje,- de még csak ajtót se kell nyitni, és mégis ott leszek Nálatok. Alvásról se kell gondoskodni, éjjelit se kell bekészíteni, mert még ilyen látogatásban úgyse volt részetek. Ne is tartózkodtassatok, ha ott leszek, mert sietnem kell, különös feladattal, megbízatással sok helyen megjelenek, így időm nem lesz a csevegésre, döddörgésre. Ugye mennyire tapintatos vagyok Hozzatok, mily kevés gondot okozok érkezésemmel. Egy a kérésem fogadjatok szeretettel és baráti környezettel, mert ismétlem, csak pár percre érkezem és már szárnyalok is messze, messze... Se testem, se lelkem nem lesz ott nálatok mégis ott leszek, de ki érti ezt a csuda titkot, mondd meg hát nahát!... Most a jelen esetben a TV-ben jövök el Hozzátok, csak arra kérlek Benneteket kapcsoljátok be a masinát december 2-án, " A HÉT " műsorát ha végig nézitek, Gyuluskát ott meglelitek, 19 óra után, amikor majd Szombathely jelentkezik, kisiparosok ügyét tárgyalja a riporter. Ugye vártok azért, nem leszek kellemetlen, ha a képen megjelenek, és főleg, ha olyan gyorsan lelépek. Egyben rejtvény is, hol vagyok?, mit mondok?, milyen öltözetben vagyok. Ha jó lesz a megfejtésetek, akkor nálunk Karácsonykor iszunk....rá egyet. A viszontlátásra és hallásra a TV hullámain 1979. dec. 2-án, " A Hét" műsorában a betegeknek gyógyulást kívánok. Szombathely, 1979 nov. 26. | |
