 |
    |
 |
Mester Ákoshoz, a magyar nyelv tisztaságáért 1988. Czeglédy Gyula Szombathely. Balogh Gyula u. 15. 9700 Mester Ákos Úrnak! Budapest / Magyar Televízió 1810 / 1988. nov. 3-án boldogan kiáltok nagyanyámnak: Nagyi, ma 20h 45kor "Hírháttér" van a műsoron, Nagyszerű, mondja nagyi. Nagyon szeretem hallgatni Mester Ákos újságírót, főleg akkor szeretem nézni, amikor a kérdésére olyan választ kap, ami nem fedi a valóságot, ilyenkor a bajsza alatt a szája szögletében megjelenik egy kis "fintor". Mondja a nagyi. Már ülünk is, kezdődik a műsor. Három urat bemutatja a riporter, akik kimért méltósággal biccentik meg az okos kis fejecskéjüket, vagy 3-4 millió hallgató előtt. Ez is valami, habár Kossuth egykor így tisztelte meg azt a pár száz honatyát: " Leborulok a Nemzet nagysága előtt..." Ez már akkor volt, most más a módi. Ahogyan beindítja ön a megszólalásra a hangot, sorjában jelentkeznek a szereplők vallomásra. Nem sok idő telik el, nagyanyám arca elborzad, felkiált hangosan, kapcsold le fiam ezt a masinát, hiszen ezek nem is magyarul beszélnek hozzánk, ki érti meg ezeknek a beszédét. Magam is joggal kérdezem, átlagában megértették a hallgatók ennek az estnek a mondanivalóját? Hát, aki nem tud arabusul, miért akar beszélni arabusul? Bessenyei György több mint kétszáz éve írta le, hogy, "minden nemzet a maga nyelvén lesz tudós, de idegenén sohasem"... Ha volna Magyarországon olyan fórum, bíróság ahol megbüntetnék mindazokat, aki saját nyelvüket, annak szépségét, tisztaságát beszennyezik idegen szavakkal, én volnék az első akik mindezeket a vádlottak padjára ültetném. Ebben elsősorban vétkesek az újságírók, a politikai szólamokat duruzsoló honatyák, felelős szerkesztők stb.. Esküszöm, hogy nép nem az a pár fő, akik valahol bemagolták az idegen szavakat, a nép az, akiket Petőfi, Arany vett szárnyai alá. Hátha nem érti meg a nép, akikre mindig hivatkozunk, akkor minek ilyen idegen tollakkal teletűzdelt időt, pénzt, idegeket rabló műsort rendezni. Akiknek érteni kellene azok sem értik, akkor mi hogyan értsük meg? Kérdem ezek közül az urak közül hányan beszélnek a magyar nyelven kívül még más nyelven is, ezt csak azért mondom, mert volt szerencsém hallgatni Apponyi Albertet, ismeretes, hogy vagy nyolc nyelven beszélt és csodák csodája minden szavát megértettem neki, nem keverte össze az allegóriát, a filagóriával. Apponyi nem vitt magával, és sok más politikus, tolmácsot magával, meg tudta magát értetni kelettől délig, nyugatig. Nem elég, hogy gazdaságilag estünk a mélybe, most a nyelvünk tisztaságát, szépségét akarjuk átfesteni, tetszetőssé tenni. Emlékszem, amikor egy zsidó családnál szolgáltam, ha azt akarták, hogy ne értsem meg, hogy mit beszélnek, akkor mindig németül beszélgettek előttem. És én akkor megfogadtam..., hogy mit beszélgethetnek, meg kell tanulnom németül. Ez sikerült is. Hát tanuljon meg mindenki, aki ezt az országot vezetni, oktatni, tanítani akarja ne a zagyva nyelvet, hanem a "magyar nyelvet!" Azon csodálkoztam, hogy ebben a műsorban egy író is szerepelt a másik két úr mellett, de ő sem élt a nyelvünk tisztaságával, szomorú. Borzalmas volt hallgatni ezt a műsort a maga stílusában, idegen hangzásában, miért nem készül fel az a valaki, aki kiáll az ország pódiumára a mondani valóját úgy fogalmazza meg és olyan szavakkal fejezze ki, amit az én nagyanyám is megért, pedig olvasott asszony, kevés könyv van a magyar irodalomban, amit ne olvasott volna el. De egy Gárdonyihoz nem kell idegenszavak szótára. Van egy javaslatom: ahogyan az idegen nyelvek tankönyvében hátul abc sorrendben összegyűjtve vannak az olvasmány szavai, úgy az újságok, és egyéb ilyen páváskodó tollú irományoknak legyen egy szótár jegyzetük, és ha az olvasó mégis tudni akarja, hogy mit is mondott hazánk nagy fia, hát akkor megnézhesse a szótárjegyzékben. Van egy szép mese: Egyszer a szürke veréb megunta a maga egyszerű küllemét, elszállt a páva udvarba és ott látta a szép, ékes csillogó pávákat, hogy tetszelegnek. Mi sem kellett több, a veréb belopódzott a pávák közé és az ott talált pávatollakat betűzdelte a maga szürke tollai közé. Felcicomázva, ékeskedve visszarepült a verébcsapatba, a verebek látják ezt a ritka szépségű csillogó ismeretlent, elnémulva nézegették és nagy-nagy hódolattal udvaroltak neki. Egyszer egy csintalan kis verébfióka megcsípett egy pávatollat, kihúzta, tetszett neki, majd követte a másik, és végül csodák, csodája a verebek felismerték az előkelő idegent és bosszúból jól megcsipkedték. Nem kell pávatoll a mondanivalónk kifejezésére sem. A magyar irodalom nagyjait ki kell selejtezni a könyvtárakból, mert csak magyar nyelv szépséges kincsestárából vették a mondanivalójukhoz a szavakat. Ez nagyon bántott, hogy Mester Ákos Úr is ömlesztette az idegen és most nagyon divatos ködösítő, elhomályosító szavakat, írjuk körül a fogalmat, ha nincsen rá egészen hűen kifejező szavunk a fogalomra. Tudom, egy fecske nem csinál nyarat, de mint újságszerkesztőknek, a sajtónak óriási hatalma van a tudatformáláshoz. Miért fáj nekünk Erdély, Kassa... stb., ha a meglévőnket, igazán a magunkét sem becsüljük meg. Jó volna hangot adni a 168 órában, és más fórumokon, ELVTÁRSAK csak MAGYARUL Múltkorában, a TV-ben egy országos hírű és nevű honatyánkat hallgattam, de amikor már huszadszor "koncepciózott", na mondom ebből elég volt, és nagyon sajnáltam szegényt, mert tényleg szókincsében nagyon szegény, lehetséges, hogy a jövedelme húszszor annyi mint az enyém. Én elhiszem, hogy valaha egy nagyszerű esztergályos volt, de ha nem tud beszélni, ha én nem tudok hegedülni, nem veszem ki a prímás kezéből a hegedűt, majd én.... Lehetséges, hogy visszakanyarodunk Taszilók Arisztidek világába, csak még egy kis raccsolást kell begyakorolni..., és kész a mai arisztokrácia. E, U, o, a, e, ... Ezt már tudjuk, hát raccsoljunk is már, kérlek alássan...., vagy azt hiszi az illető elvtárs ez a sikk ma, ez a divat, így lesz ő a Jani... Ne így! Ha itt mindenki tud angolul, franciául, németül, latinul..., akkor minek visznek nagyjaink magukkal tolmácsot még a szomszédba is. Tudom és vallom, hogy nem is várok semmiféle javulást továbbra sem, sőt még több érthetetlenséggel kell megbirkóznunk, de egy előnyünk lehet, nem olvassuk, és nem hallgatjuk meg őket! Kérem még egy kis türelmét! Koncepció hiányában a diszkreditálás orientációja nem éri el a kommunikációs fórumát, amiért ispolemikusan, alternatívan igyekszünk koncepciójában a platformot úgy elérni, hogy a platformok iránti érezve integráló politikai pluralizmus viszonyai között strukturáltan kell értelmezni a politikai pluralizmus koncepcióját, a jelenlegi bénult állapotban konstruktívnak, őszintének kell lenni, nehogy repssziók áldozatai legyünk, mindezeknek koncepciójának koncepciója feltétlen megteremti a maga konszolidációs koncepcióját. Ugye most érti? Nem érti? Na lássa ugye, hogy nem érti... Ezeket a szép szavakat a nov. 3. újságból írtam ide le, igyekeztek ezekkel a szavakkal a belpolitikai helyzetet megértetni nagyanyámmal és még sok-sok ezer ilyen magyar emberrel. Ugye már untatom is, de távol áll, tőlem, hogy valakit is megbántsak, vagy netán megsértsek, amiért akkor már előlegezem is az szíves elnézését, de befejezésül ugye aki hallgatja ezeket a szavakat ki, a fene tudja, hogy mit is ért alatta. pl.: Egy fiatal orvost leküldenek egy faluba, hogy agitáljon a zsíros koszt ellen a koleszterin ellen. Kérdi János bácsit: mit eszik János bácsi vacsorára? Nagydarab szalonnát, öt tojásból rántottát, töltött káposztát, ...Ejnye János bácsi, és hogy áll a maga koleszterinje?... Mint a cövek kis doktornő.... Ezt a kívánom a magyar gazdasági és pénzügyi kibontakozásnak is. Szombathely, 1988. nov. 9. Maradok őszinte tisztelője: Czeglédy Gyula nyugdíjas ui. elnézését kérem a betű elütéséért, de nincsenek titkárnőim, gépíróim. | |
