 |
    |
 |
Az üdülőben volt egy besúgó, Fúró, furdancs... /vers/ Furó-furdancs... Tehetetlen emberbábu jár-kel, Mint a vércse vadász szemmel keres, Kit lehetne vádak padjára ültetni, Mert csak így tud érdemeket gyűjteni. Az ember, embernek a farkasa, Vérben fogait csattogtatja, Addig él csak míg a másikat buktatja, De nem veszi észre, hogy mindenki utálja. Irigység és besúgás a főszerepe, Igyekszik a szerepében elmerülni, Kap is vállveregetést a központban, Csak a besúgás érdem a munkájában. Mint a lepke száll, ide oda, Sunyi módon magát álcázza Mosolyában nem az emberség tündököl, Nyálazza áldozatát, hogy majd benyálazva, Mielőbb juttassa Tajgetoszba. Te szegény romlott lélek gyurmája, Néha-néha nézz tükörbe, önmagadba, S egy embertelen tetted, árulásodra, Köpj nagyokat a piszkos pofádba. Csehimindszent, 1981. július. 5-én. | |
