 |
    |
 |
Hogyan lett a Bözsi néniből Söptén tanácselnök C.GY.: Magáról beszéljen, ahonnan kezdte. Bözsi néni : Ja, ja hogy amikor születtem. C.GY.: Igen, igen csak röviden, mert sok kérdés van. Hát hol született? Bözsi néni: 1920-ban születtem, 1920. május 26-án születtem, Ölbőn. A szüleim cselédek voltak, a ott valami nagy gazdaságbó, ami uradalom vot. Kint laktunk Cseresmajorba, azt tudom, onnan Cseresmajorbó jártam én, ott kezdtem első osztályomat. C.GY.: Ölbőtől milyen messze van? Bözsi néni: Ölbötől vot legalább olyan 5 km-re. Gyalog jártunk be. Namár asztán mire, az hogy elkesztünk vona már, hogy mást már nagyobb lettem vóna, vagy hát valami, akkor 8 évbe, hogy, hogyan, 20-ba születtem, 28-ban meg eljöttünk onnan. Eljöttünk onnan, bementünk a faluba ott laktunk 1 évet. Akkor onnan, onnan kerüjtünk, onnan elkerüjtünk Söptére. ’28 decemberbe jöttünk Söptére. Az apám idekerüt a ……………. féle uradalomba. Itt vot uradalmi gulyás ember, rettentő sok marhával kínlódott szegényem az akkor. Én mint gyerek állandóan otthon votam. G.GY.: Hol laktak? Bözsi néni: Itt laktunk, itt laktunk az uradalmi majorba, itt ebbe a majorba, az uradalmi majorba, ahol most lakom. Idejött szegény apám. Úgy jöttünk, hogy egy szobánk vot, közös konyhába. Közös konyhánk, közös kamránk vot. Egy másik lakóval, abba laktunk. C.GY.: Hányan főztek a konyhán, Bözsi néni? Hányan főztek? Bözsi néni : A konyhán? Ketten, két családnak főztek. Szóval két családnak főztek konyhán. Úgy, hogy mink is votunk hatan gyerekek, meg a másiknál is vot 5-6, 6 gyerek, úgyhogy ez így votunk közösen a konyhán. C.GY.: Veszekedés, civakodás vot e köztük? Bözsi néni: Hát hébe-hóba vot ám, vot mer gyerekek sem értettük meg egymást, meg akkor a szülők is, közbe egy kis irigység vagy valami vot. C.GY.: Na most Bözsi néni, az édesapának mi vot a foglalkozása? Bözsi neni : Gulyás. Fejőgulyás vot. Fejőgulyás vot az uradalomba. Az azt jelentette, hogy reggel ő 3 órakor vagy 2 órakor kelt. Ment a föl az istállóba, akkor ott-ott lefejt, megetette az állatokat, lefejte őket meg mint tudom akkor. C.GY.: Hány tehenet fejhetett? Bözsi néni: Hát vot mikor 30-at is le kellett nekije fejni. Egy-egy nap. De kézzel fejte. De kézzel fejte. Kézzel fejte. C.GY.: A szüleit hogyan látja most, hogy mennyit küszködtek nélkülöztek, szenvedtek, dolgoztak? Bözsi néni: Hát én ahogyan, most nézem, szegény szüleim, azok igen-igen sokat szenvedtek, a biztos. Mer küszködtek. Apám 37-be halt el. 37-be meghalt. Votunk hatan testvérek. A legkisebbik testvérem vot 3 hónapos, mikor apám meghat. Anyám ez is dolgozott az uradalomba. A tejüzem, a tejkezelő vot, ilyen tejet, tejcsarnokba ott, ott a tejcsarnokba, ott dogozott. Ott, ott dogozott szegényem azt. Én meg a gyerekekkel állandójan kínlódtam, én meg otthon a gyerekkel. Na mikor asztán elérkezett az, hogy 12 éves votam, elfutott engem ez angyali buzgalom, én nem vigyázok gyerekekre, hanem elmegyek ki, mint a többiek, elmentem aratni. Szegény jó idesapám, azt e még akkor még idesapám még ét. Szegény idesapám eszt monta én nekem, te gyerek ne menj el, hát a gyerekekkel mi lesz, anyád nincsen. Mi lesz itthon a gyerekekkel. Nem bányom én, én elmegyek, elmentem. Szegény apám, marhának gyütt, ott kaszátak kint, arra kaszátak a takarmányt az állatoknak. C.GY.: Mi lehetett annak a dűlőnek a neve? Bözsi néni: Pecsenyésen vot, Pecsenyés. Pecsenyésnek hívták, Pecsenyés dülő, arra, mink meg ott arattunk, kint akkora vot az a rozs, még kétszer akkora mint én, ott amikor szedtem a markot. Szegény idesepám marhának gyütt szót én nekem, folyt taknyam, nyálam mindenem egybe. Ideslányom mért gyüttél el, hát maradtál vona otthon inkább a gyerekkel, hát hogyan nézöl ki. Nem baj idesapám ez nekünk igen jó lesz, megájjon csak ideaspám. Na bizony jó is vot. Mikor vége lett, az aratásnak, hét mázsa gabonát hoztam haza. C.GY.: Mennyit? Bözsi néni: Hetet, Hét mázsa, akkor, akkor kapott egy marokszedő, soha többet. Annyit. Oszt akkor mikor hozták, tudom itt a magtárba mértek ki. A gabonát hozták haza, még az én, aki közbe uram lett, az hozta, meg a Háni Jóska, hozták haza a gabonat. Ugye hát az én uraméknál sokat kaptak gabonát, azok többen votak, azok má nagyok votak, többen jártak aratni, minden, sokat. Szeginy idesapÁm akkor gyün, mikor vittük haza, hozták haza, nekem aszt gabonát. Asztán mondom neki: Idesapám, meghozták ám a gabonát. Egy jó szekérre vot az a hát mázsa akkor. Aszongya: Á lányom én kevesebbel is megölégszem. Ha csak kevés, kevesebb is ölig lesz, ahogy nézem nem ám miénk Némethéké. Nem idesapám ez a hat mázsa az enyém. Nyakába ugrottam, megcsókutam. Idesapám nem lesz kenyérhiányunk, mert lesz kenyerünk. C.GY.: Ez vot, olyan ezerkilencszáz…? Bözsi néni: Ez olan, mikor? Huszon, huszon, harminc, hát olan, huszon, nem huszon. Harminc, harminc, harmincnégybe, harmincötbe. Ez harmincötbe. Harmincnégy, harmincöt tájba vot ez. C.GY.: Na jól van Bözsi néni. Meg vot a gabona. Bözsi néni: Asztán na má jó van, ideslányom igazad van. Nem is lesz egy darabig kenyérhiányunk. Szépen bementünk, aszongya: Fiam ebbű az árpábú, majd adok el, egy szép... Elment adott el, Szombethelyen. Mit kaptam belülö? Semmire másra nem jutott egy piros török kötinyre, azt hozott haza, egy török kötint. Egy török kötint, hozott nekem szeginy idesepám. Az vot az aratási ajándikom, mer másra nem kerüt belülö. C.GY.: Ez egy? Mi vót? Bözsi néni: Török kötény, Török mintás, török mintás, akkoriba azok votak a szépek. C.GY.: Fejkendők is vótak. Bözsi néni: Igen, igen azt kaptam egy török kötint. C.GY.: Visszagondolva, úgy a család nélkülözött ételbe, italba, szükölködni kölött? Bözsi néni: Hát azért mondjuk, persze köl, vot mikor szeginy idesanyám, már mikor nagyobbak votunk, ugye hát mikor nem vot idesepám. Nekünk nem vot senki, aki adott vona valamit, mert nekünk nem adott az uradalom, semmit se. Én meg az öcsém, átunk be. Én votam 17 éves, az öcsém vot 16 éves. Beátunk ketten 3 fertáj konvencióért. Ketten kaptunk 3 fertáj konvenciót uradalomba, azért dogoztunk. C.GY.: Mi vot akkor 1 konvenció, mi adtak egy konvencióval? Mi járhatott vele? Bözsi néni: Hát most mit mondjak, bent vot, abba vot benn disznó, disznót járattunk ki. C.GY.: Tejet? Bözsi néni: Tejet kaptunk, egy-egy liter tejet akkor, mi vot benn? A gabona, meg kaptak pár forint, 20-20 pöngő fertá pénz vot, hát az az is kevés vot. Egy-egy fertába, mert negyedet számutak egy-egy fertának. Na. Hát azt kaptunk. Abbu nemigen lehetett ám, ezért ketten dogoztunk, mink a gyerekkel. Ketten, ketten, ketten. C.GY.: Bözsi néninek, mint gyerekkora, játéka, baráti köre, vot-e? Összejöttek-e? Bözsi néni: Vot, o mikor ott kint laktunk Konrádba. Igen, igen jó vot. C.GY.: Mikor mentek Konrádba Bözsi néni? Bözsi néni: Mikor apám meghat, mikor apám, mielőtt meghat apám. Hetven hányba halt meg apám? Dehogy is harminc... harminchétbe, harminchétbe. Harminchétbe meghat apám, mink akkor oda kerütünk, azelőtt kerütünk oda. C.GY.: Mért monták azt Konrádnak? Nem hallotta véletlenül? Bözsi néni: Nem tudom. Azt nem tudom. C.GY.: Hány család vot ott? Bözsi néni: Tíz, tíz, tíz, tíz család. Ott is közös konyha vot, közös konyha vot. Közös kamra vot. C.GY.: Megfértek-e békessébe, vagy közbe összezördülés vot-e? Bözsi néni: Hát vot ám, vot, vot sokszor összezördülés. De mink úgy fiatalok akkor én aszt mondom talán jobban megértettük egymást. Hiába kint dogoztunk egész ét nap a mezőn, de ha összezördűtünk is este mentünk haza, má jó vot minden. Bözsi néni : Má jó vot, arra minden. Má jó vot, má jó vot, úgy, hogy nem civakodtunk. C.GY.: Mekkora vot? Mi vot szobájuk, konyhájuk? Bözsi néni: Egy szobánk vot, fél konyhánk, meg egy fé kamránk. Semmi. Semmi, na meg egy kis padlás, hát amire föltettük. C.GY.: Hányan aludtak egy szobába, Bözsi néni? Bözsi néni: Hát mink votunk heten, anyám heten, apám mikor vot akkor meg nyocan. C.GY.: Bözsi néni már annyi idős vot, itt járt iskolába? Bözsi néni: Itt jártunk Söptén mink onnan, én én jártam onnan Konrádbuj. C.GY.: Hány km? Bözsi néni: Három, három km, három-három km. Nagyon, nagyon sokszor levotunk dermedve, fagyva sokszor. Visszemlikszem. Most egy jó emlékezetem elmondom. Ugye nekünk nem vot erre pénzünk, hogy mindig új lábbelit lehetett venni. Ez mindig bennem van. Nem tudtunk mi. Vot egy Sádler nevezetű sujszter. Öreg ilyen rossz lábai votak nekije. Zsidó vot de olyan rendes, becsületes ember vot, he nekünk leszakadt a cipünk, mentünk ki ez iskolábu, bementünk: Stadler úr kérem, nem tudok hazamenni a cipőbe, legyen szíves! Bözsi néni: Gyere te gyerek. Még akkor az asszony jó tartott bennünk ebéddel, még aszt is megcsináta. C.GY.: Ez itt lakott Söptén? Bözsi néni: Itt lakott abba, shun a Széléknek vot, ez a Szél épület ebbe, ebbe lakott, abba lakott az a Stádler, a Stádler suszter. C.GY.: Na hát ez egy jó emléke. Bözsi néni: Ez, ez egy jó ez én nekem egy jó, bementünk gyerekek, mondom meg még megébidetetett bennünket. C.GY.: Szerette-e az iskolát? Bözsi néni: Én szerettem iskolába járni, csak az vot az egy, hogy nem igen sokat tudtam tanuni, mert nekem otthon kellett a gyerekekkel foglalkozni. Mert mikor anyám egyedül maradt is, ugye mikor ma anyám egyedül maradt, akkor is kellett a gyerekekkel, úgy, hogy tanulásra nem nagyom kerüt. Nem kerut, nekem nem kertit. C.GY.: Na most megvárták a vizsgát, vagy vizsga előtt kimaradtak? Mer akkor ez vot akkor ilyen szokás. Bözsi néni: Hát nem maradtunk azért ki, mert mer mindig a vizsgát megvártuk. Azért az mindig, az mindig. C.GY.: Mi az amit nem szeretett az iskolába? Bözsi néni: Ó mit nem szerettem? Mikor gyünnünk, gyünnünk, mennünk kölött Köveskútra, meg hová? Köveskut, Surány, Asszonyfára kölöttünk templomba járni. Ruhánk meg nem vot. Na. Ruhánk meg nem vot. Ruhánk meg nem vot olyan. Asztán ha nem tudtunk menni. C.GY.: Kötelező vot? Bözsi néni: Kötelező vot. Ha nem tudtunk menni, másik, izé szerdán gyütt a pap jó megvert bennünket, hogy mért nem votunk templomba. C.GY.: Emlékszik a pap nevére? Bözsi néni: Gönczöl, az öreg Gönczöl. C.GY.: Gönczöl, ja jó kövér ember vot. Ű Bözsi néni: Gönczöl, Gönczöl az az vot. C.GY.: Igen, igen akkor az vot a szigorúság. Bözsi néni: Az vot, az vot hát a szigorúság. Hát akkor, ha nem tudtunk menni. Egyszer vot. Erre is van egy jó emlékezetem. Az öcsém hát a nem tudom, nem vot neki olyan nagy téli kabáttya, nem tudott elmenni. Nem izé, nem tudott elmenni templomba. Asztán begyütt szerdán a pap hát mondja, hogy nem votá templomba. Hát mér nem votá templomba, hát nem tudott elmenni. Bözsi néni: A gyereket fölhúzta a padra, igen-igen nagy kolbászokat vert a fenekére a pap. No akkor asztán az én, én meg mind a lánygyerek akkor is, kiugrottam az ablakon, az iskola ablakon kiugrottam, elfutottam idesapámért, hogy igen-igen megverte a pap a Jóskánkat, Jóskánk sír, nem tud a fenekére leülni, mer nem ment el templomba. No asztán az én apám szépen ippen, közbe di lett jött le a fölső majorbu, onnan a templomszeren kellett lejönni, osztán ottan megkapta a papot. Hát akkor az intéző mentett meg, hogy hát nem lett belülő semmi sem, idesapám kegyetlenül elbánt vele. Hogy mért hát ha, ő tudna venni a gyereknek valamit, vagy valami, akkor, akkor ő elengedne a gyereket a templomba, de hát mibe mennyen el, nincs nekije mije. C.GY.: Akkor az intéző az pesti? Bözsi néni: Pesti, pesti, pesti intéző, intéző mentette. C.GY.: Ez megmaradt Bözsi nénibe. Bözsi néni: Ez megmaradt. Hogy akkor elfutottam, ez egy rossz emlékem. C.GY.: Van-e jó emléke? Van-e amire szívesen visszaemlékszik? Bözsi néni: Hát azér vannak olyanok, jó színdarabok votak, akkor még elejébe jó vot, e járogattunk színdarabba, ide-oda, ilyenek votak. C.GY.: Ezek tetszettek, tetszettek? Bözsi néni: Ezek, ezek tetszettek. C.GY.: Süt krumplival jöttek-e télen a zsebbe? Bözsi néni: Ú, vottám, milyen jó vot. Hü-hü még veszekedtünk is rajta. Jó süt krumpli, meg a kukoricakása. Estinkint, estinkint, estinkint, vot ám jó, jó kukorica. C.GY.: Tejjel? Bözsi néni: Tejjel is vot, meg vot mikor szeginy idesanyám, vöröshagymás szirt szokott rája csináni. Úgy főztő. C.GY.: A tyúkhúst, tyúklevest, marhát, disznóhúst ismerték-e? Bözsi néni: Hát a tyúk, úgy amúgy a húsokat szokott azért szegény anyám. Jó, jó spórulós vot szegény anyám, meg azért be is hajtotta mer, mer azér mindig húsbó meg ilyesmibő, azér megrendezte szeginy elment akárhová is. Még kenyér után is még elszoktunk, elszokott járni meg Gencsre is, hátán hozta a lisztet, még is meghajtotta. Azér előhajtotta, szegény idesanyám, előhajtotta. Ja. C.GY.: A cselédek között dogozott, 12 évesen aratott, végig megmaradt az uradalomba? Bözsi néni: Igen, igen helyesek, nagyon rendesek votak, az asszony is, a mindig megérdeklődte: Bözsim visszagyüsz fiam? - mondta Mikor montam: Nasságosasszony haza köll ám mennem, mert aratás van. De visszagyüsz remélem. Vissza, visszamentem. Mindig, mindig. Igen kedves, igen kedves család vot, nagyon, nagyon kedves család vot a Dreszler-féle. C.GY.: Lássa milyen, közös ismerősünk van. Bözsi néni: Ja, a Dreszlerék, igen-igen mondom ott szogátam. Asztán amikor meg már. C.GY.: Bözsi néni a szolgálati ideje alatt, úgy nem érezte, hogy meg van alázva? Vagy meg becsülték mint munkást, mint embert? Bözsi néni: Engem igen, igen szerettek minden, minden hol, lelkiismeretes, igen, igen lelkiismeretesen, én mindig elvégeztem a munkámat. Mindig meg votak velem, meg votak velem elégedve. C.GY.: Egy ágyban hányan aludtak? Bözsi néni: Vot mikor hárman is. Vot mikor hárman is. Hát vot mikor hárman, ja hát vot mikor hárman is. Három gyerek aludt egy ágyban. C.GY.: Supi vot-e? Bözsi néni: Supi, supi nem vot minálunk. Az nem vot, supi nem vot, mer agyak votak, de ilyen Bözsi néni: betolos supink, nekünk. De sok, de sok helyem vct, sok helyen vot supi. C.GY.: A lánykori játszótársakra emlékszik-e valakire, kikkel vot úgy jó viszonyba? Bözsi néni: Hát akkoriba, ekkoriba úgye ott Konrádbe, kint ahogyan ott votunk, több időt ott tötöttem le, javába a lánykori életem, nekem ott ment le. Magyar, a Magyar lányok. C.GY.: Magyar? Bözsi néni : Magyar, meg ez a Magyar Pisti, aki börtönparancsnok vot meg minden. Ezek, ezek, ezek votak a Magyar, Magyarok. Akkor a Csejtei Terus, az a Baloghné, Böröcz lányok. C.GY.: Bözsi néni, a vasárnap délelőttjük hogyan telt el? Mit csináltak? Bözsi néni: Mi csinátunk? Játszottunk, táncutunk, összeátunk táncuni. Gyüttek a legények finkipezőgéppe, az a Varga bakter, ott kint a vot egy Varga bakter, annak vot a fia Feri, az szokta a finkipezőgépet hozni. Lefinkipezett bennünket, meg minden. Ott, ott azokka. C.GY.: Szóval így tellett. Bözsi néni: Igen, igen. C.GY.: A húsvét, karácsonyi időszakot ünnepelték, családiasan? Bözsi néni: Igen. Igen az nálunk igen nagy vot, nagy vot mert szeginy jó apám mág mikor ét is, az mindig aszt monta; azok a legnagyobb ünnepek, az mindig, meg vot nálunk rendesen tartva. Hát mikor a szentüni valót vittük, az izén, a vasúton mentünk. A vasúton mikor még elindutunk, így húsvét napján, húsvét izéjén, mentünk föltámadásra, Köveskútra, a síneken semmi nem vot, mire gyüttünk hazának, térdig gyüttünk a hóba. A síneken úgy mentünk, a vasúti síneken. A soproni vágányom mentünk hazának, má ott olyan havakba mentünk. De elmentünk, elmentünk. Elvittük a szentüni valót. C.GY.: Reggel korán mentek akkor? Bözsi néni: Igen, igen mentünk. C.GY.: Luca vagy ilyesmit tartottak-e? Bözsi néni: Mindig, mindig vot, vot egy asszony ottan aki mi a fene vot a neve, nem tudom ám most, csak asztat tudnám, mi vot annak a neve, mi vot annak az asszonnak a neve, Tóthné, na Tóthné. Tóthné az mikor fő szokott ötözni, ilyen meszelővel, meg mitudom én mivel Luca naptyán. Avval, avval is járt meg a gyerekek állandóan Lucáztak jöttek. C.GY.: Korbácsolás volt-e? Bözsi néni: Vot, vot. Akkor is ki szoktak bennünket verni. C.GY.: Szóval megverték. Bözsi néni: Meg, meg. C.GY.; Valami népszokás, hagyomány vot-e, ott a Konrádba? Bözsi néni: Hát úgy nem vot, mer ugye nekünk mindig a munkával votunk ám, mink elfoglalva, jobbára elfoglalva. Nekünk ugye uradalom. Még télnek idején is menni kellett, úgy az uradalomba, télen is mennünk kölött. Mást ide, mást oda, mást amoda. Még a hó alul szedtük a kukoricát elő, a hó alu. C.GY.: Kukoricafosztás volt-e? Bözsi néni: Vot ám, hu de jó vot. C.GY.: Hol tartották Bözsi néni? Bözsi néni: Aszt mindig szoktuk a konyha közepén, a magunkét. Az uradalomnak meg, he vot olyan, vot egy nagy pajta ahová leszettük, asztán odamentünk fosztani. C.GY.: Volt ottan asztán mese? Bözsi néni: Asztán mese, ének, minden vot, ott. Minden vot. C.GY.: Kormozás? Bözsi néni: Minden vot, mink magunk is, mikor fosztottunk, legények, leányok mind összementünk egy kupacba, asztán ott eltelett az izé, meg meglett a fosztás. C.GY:: Akkor ez egy kellemes dolog vot. Tollfosztás is vot? Bözsi néni: Tollfosztás is, tollfosztás is. C.GY.: Szóval arra is összejöttek. Bözsi néni: Mer az is vot, mer erre is jártunk. C.GY.: Utána ádomás? Bözsi néni: Az is vot. Mindig vot. Ádomás mindig vot. Annak örütünk a legjobban. C.GY.: Voltak azért visszaemlékezve, kellemes napok is a nyomor mellett. Bözsi néni: A nyomor, ja. C.GY.: Volt-e valami háztáji gazdaságuk, kiskertjük? Bözsi néni: Vot, mindig, mindig kaptak. Mindig kaptunk. Mindig kaptunk. Mindig kaptunk. Volt nekünk úgyhogy háztájiba, ami a házhoz köllött, krumpli, bab, hagyma, minden. Minden megtermett. Az megtermett, mert kiskertet kaptunk. C.GY.: Disznótartás volt? Bözsi néni: Disznó is, disznó is. C.GY.: Az is vot. Bözsi néni: Disznó is vot. C.GY.: Télen vot disznóölés is. Bözsi néni: Vot, vot. C.GY.: Na most mint gyermek, vágyakozott-e valamire, tortára, süteményekre vagy valami jóra? Bözsi néni: Hát akkor még nem is ismertük mi az a torta. C.GY.: Nem ismerték. Bözsi néni: Nem ismertük mink mi az a torta. Jó bukta. Az vot ám a jó bukta, meg a sóstángli, szegény idesanyám azok votak a fő ételek. Sóstangli. C.GY.: Ételekbe mit szeretett Bözsi néni? Mit szeretett enni? Főzelékbül vagy húsból? Miből? Bözsi néni: A főzeléket nem nagyon szerettem ám. Az egy jó félliteres lábasom vot, jó mácsikok, dödöllék, ilyesmik. Ezek votak a jó ételek. C.GY.: Édesapja mikor halt meg? Bözsi néni: Harminchétbe, harminchétbe. C.GY.: És akkor maradt hat gyerek, meg az édesanyja. Bözsi néni: Hatan, hatan, heten úgyhogy heten. C.GY.: Az édesanyával. Bözsi néni: Én votam a legidősebb. C.GY.: A maga vállán vot a gond. Bözsi néni: Én votam a legidősebb, mer szegin anyám meg beteges vot, aszt nem tudott, tudott sehová se elmenni dolgozni. Mondom, hát én meg az öcsém, mink dogoztunk. C.GY.: Bözsi néni, udvarotak-e magának, votak legények? Bözsi néni: Votak, votak. Votak, de de olyanok votak, akikkel nem igen akartam szóba áni, egyedül egy az urammal. Pedig üdösebb vot mint én 12 évvel, még eme legények mind mái napig is, ezek a Söptei legények. C.GY.: Hová valósi vot, az ura, hova valósi vot? Bözsi néni: Ide, Söptei. C.GY.: Söptei. Bözsi néni: Ide, ide valósi, ide valósi vot. C.GY.: Milyen Imre? Bözsi néni: Németh Imre, Németh Imre. C.GY.: Szóval az volt? Bözsi néni: Mer ez igen, helyes ember vot. Kis pici vot, kis törpe bajszáva. Én aszt szerettem. Eme legények azé izétek, nem is merünk neki szóni, nem is áll velünk szóba. C.GY.: És ő mivel foglalkozott Bözsi néni? Bözsi néni: Kocsi vot. Urodalmi, urodalmi kocsi vot. Kocsis ember, kocsis ember. C.GY.: És akkor kaptak konvenciót? Bözsi néni: Igen, igen. C.GY.: A kocsis az már rang volt az urodalomba, ugye Bözsi néni? Bözsi néni: Hát az azért mégis, mert az állandóan ugye, vot, hogy elment valakihez, elment dogozni, segíteni, egy kis pénzt, mégis mellékest kapott. Ja, mindig egy kis mellékest. Borravalót. C.GY.: Pesti intéző volt? Bözsi néni: Pesti intéző igen. C.GY.: Mint, intéző pesti, hogyan emlékszik rá vissza? Bözsi néni: Rendes, becsületes embernek tartottam. Mikor az uramat elvitték már, már, már akkor. Hát má férhez mentem, hat szegin uramat elvitték, izének, katonának itt laktam, ahol most. Ki lakik a? Bór Sanyi, abba a házba. Ott az iroda mellett, pontosan az iroda mellett laktam, odagyüttem férjnek. Bözsi néni: Asztán mikor elvitték reggel, előtte nap izent nekem, hogy föl köllött menni Kűszögre. Sasztán mondom az intéző úrnak: Jaj intéző úr, kérem, az Imrét, meg aszhiszem eviszik ám ki a frontra. Izent, hogy reggel: Nincsen semmi baj Németh néni, bevisszük, aszongya reggel korán megy a kocsi. Evüttek ez állomásra, na de mire odaértem, az állomásra, a vonal meg kihúzott-előttem. Úgyhogy nem tudtam fölmenni Kűszögre. Nem tudtam fölmenni Kűszögre. Gyütt közbe egy igen, igen aranyos vasutas, aszongya én nekem: mért sir ez az aranyos kis menyecske? A gyerek a karomon vot már akkor. Mér sir ez a kis menyecske? Akkor sógorom ott vot velem, az uramnak az öccse, a Sanyi. Aszongya, azér mer, aszongya viszik neki ki az urát a frontra, asztán izent, hogy mennyen föl Kőszegre, dehát a vonat meg kihúzott. Nem baj!- asszongya, kedvesem, maga nyugodtan itt maradjon, tíz óra tájt itt lesznek Szombathelyről. Itt ni, aszongya, mutatta aszt a helységet, aszongya, idegyünnek. Innej fognak még a Szombathelyiek hozzápakuni, addig maga tud itt beszéni ez urával. Erre nyugottam meg egy kicsit, s ez így lett. Ott tényleg, ott tudtam utojján beszéni az urammal. C.GY.: Ez volt? Bözsi néni: Negyvenhárom. C.GY.: Negyvenhárom tájba. C.GY.: Na akkor így ment el szegény férje a Bözsi néninek. Bözsi néni : Mindig aszt szokta mondani, megájj kiskomám, mer csak úgy hívott, kiskomám, mer fiatalabb votam, megájj, kiskomám aszongya, neked lesz ám jó, jobb aszongya, más ha mer én tudom ám, azt hogy te mennyit dogoztá itthon, majd jobb lesz ám. Mit adott az isten, két évig sem votunk együtt. Sücc ne itt marattam. C.GY.: Na most a Bözsi néni maradt végig özvegyasszony? Bözsi néni: Igen, igen én marattam végig. Marattam végig. C.GY.: Férhez menetel volt-e eszébe? Bözsi néni: Semmit, soha, soha életembe, soha életembe. C.GY.: Akkor már a Sanyi meg vot? Bözsi néni: Igen, a Sanyi 1 éves vot, 1 éves vot, mikor az apja elment. C.GY.: Akkor az ápolgatta. Bözsi néni: Igen. C.GY.: Hogyan vetődött fel és mikor hogy a Bözsi néni tanácselnök lesz? Bözsi néni: Én, én nem tudtam én, én meg nem is izétem, ezt az agyamba, hogy én tanácselnök leszek. Hogy valamikor, mikor, negyven, hányba vot ez? C.GY.: Negyvenötbe jöttek az oroszok. Negyvenhét, negyvenhét, negyvennyolc. Negyvenkilenc. Bözsi néni: Mikor mentem én a tanácsokhoz? Mindnyárt meg is nézem. C.GY.: Nem kell aranyom Bözsi néni. Bözsi néni: Nem megnézem. C.GY.: Mikor vetődött fel, hogy a tanácsba megy? Ezerkilencszázötven…? Bözsi néni: Ötvenhárom, ötvenhárom elejibe. Én hozzám eljött a Tóth Miska. C.GY.: A Tóth Miska. Bözsi néni: A Tóth Miska. Mer ugye én ezelőtt ide-oda jártam csak dogozni, úgy kerestem a kenyeremet, hol itt dogoztam, hol ott dogoztam. Osztán bejött a Tóth Miska. Aszongya, osztán modja nekem: Bözsi néni,-aszongya,- gondutunk valamit- aszongya- hát most megiresedett itt ez az elnöki állás, hát magára gondutunk. Meg az öreg Somogyi Jóska bácsi jött, hogy: Te gyerek,- aszongya- hát most tégedet akarunk, hát most válulod vagy nem válulod, vagy elgyüsz vagy nem. Bözsi néni: Hát én elkesztem sirnya, hogy hogyan mennyek én, egy tudatlan teremtés oda, ugye hát tudatlan votam mindenben. Nem tudok odamenni, meg esztet meg köll beszélnem a testvéreimmel is, beleegyeznek vagy nem egyeznek ez így lett. Így lett valahogyan. Hogy hát, nem hogy utoján engem csak úgy zaklassanak ezért, hogy mér mentél oda. Hát asztán, bementem haza, mondtam idesanyámnak is, montam a gyerekeknek is. Gyerekek hát most ez lenne hát, akkor nem kék állandó napszámba járnom, ide, meg oda, hát gyereket mégis könnyen eltartanám, valahogyan. Hát te gondulod, mink nem teszünk semmit sem, gondud meg jó lesz vagy nem lest. Tóth Miska rettentően monta, hogy mindenben mellettem lesz, nem is mondom mer még mellettem vot, mellettem is át, állandójan. Hát úgy hogy mindenbe. Mindenbe segített meg mindenbe mellettem vot a Tóth Miska. Na de asztán hát így, így kerűtem be. C.GY.: Mi lehetett a fő ok, hogy Bözsi nénit találták, nem gondol arra? Bözsi néni: Hát én asztán, asztán úgy elgondukodtam, hogy asz, nehogy valaki olyasmi kerüjjön aki őket talán, ezeket a vezetőket elkezdené bolygatni. Vagy-vagy nem tudom én még mi. C.GY.: Mert a Tóth Miska nem biztos talpokon állt a fölsők felé, mivel jegyző is volt, meg minden? Bözsi néni: Hát ezért, én is azt mondom, az vot nekem az izém, hogy hát ő azért akart engemet, oda melleje, azért nem leszek úgy ellenséges. Nem, nem bolygatom. Ez vot, ez vot. Én bennem ez vot. Hogy ő ezért kért engemet meg hogy, meg ő maga meg is monta nekem, hogy nem akarja, hogy valami idegen jöjjen ide be, hogy a községet megbolygassák. Hogy a község népét megbolygassak. Ennyibü állt az egész. C.GY.: A család, hogy fogadta? Mit mondtak, hogy jó van lányom? Bözsi néni: Hát nem mer ez csak aszonták, hogy igen meggondud, mer ez itt sok embernek lész ám kitéve. Hát így elizétem. C.GY.: Jó szókimondó képessége vot akkor is már? Bözsi néni: Jó nagy szám vot mindig nekem. Nekem ez vot, hogy mindig. Mindig, nyíltan és őszintén mondtam. C.GY.: Mit érzett mikor elsőnek eljött a hivatalba? Bözsi néni: Hu, hú az énnekem, énnekem olyan vot, hogy, hogy mint, mint egy nem tudom mi, tiszta bután mentem oda, nem tudtam semmihez ez égatta világon nem értettem semmihez. Akkor mondta a Tóth Miska, ho hát Bözsi néni mellette leszünk, s azért, hogy nehogy idegen gyüjjön, most mink mindenbe magát segitcsük. Hogy, hogy mindenbe segítenek nekem, hogy tuggyam vünni az izét. És lassan, lassan beletöröttem. Lassan, lassanként, lassan beletöröttem izébe emit magam jónak gondutam, abba belenyugottam, amit nem gondutam jónak az ellen tiltakoztam, tiltakoztam. C.GY.: Közben voltak olyan tanácselnöki kiképzések is, ugye Bözsi néni? Bözsi néni: Hogyne, hogyne hát én votam, én votam, votam, votam. 56-ban végeztem a izét, a tanácsot, a tanács elnöki iskolát. C.GY.: Fejtágítónak hívták. Bözsi néni: Jártam, jártam sokat, sokszor jártam. C.GY.: Folyamatosan belejött Bözsi néni. Bözsi néni: Bogáton, Bogáton végeztem. Bogáton, Bogáton végeztem, Bogáton végeztem a tanácsi iskolát. Bogáton. A Bogáti iskolán. C.GY.: Szép kastély vot. Erre voltam kíváncsi, hogyan illeszkedett be a hivatalba. Bözsi néni: Nem vot, nem vot valami, nem vot kellemes mer valósággal olyan ridegség fogott el engemet a mezei munka után. Na és vágyottam állandójan ki, szabadságom idő alett, is kivettem a szabadságom, szebadság üdő alatt is elmentem aratni. A Svajda Viktorhoz, elmentem, elmentem aratni. Ott, ott szettem a markot a Svajda Viktorná. C.GY.: Annyira vágyódott ki. Bözsi néni: Annyira. Kaptam három mázsa ganát, azér ez is jó vot. C.GY.: Hogyan illeszkedett bele, hogyan tudott az íróasztal mellett megmaradni? Bözsi néni: Az íróasztalhoz nem tudtam magam lekötnyi, nem mer állandójan mozogtam. Állandójan mozogtam. C.GY.: A Tóth Miskával azért szépen megvotak, kijöttek? Bözsi néni: Hát mi meg, meg meg votunk meg de vot ugy, de vot úgy, mikor összö is mondogattunk, mer ha valami olyat mondott, ne haraguggyon, de ez így nem lesz jó, il lesz. C.GY.: A Bözsi néni erezte, hogy így nem lesz jó? Bözsi néni: Úgy, így hogy valamit nem úgy csinát ahogyan, meg hát azér ha észrevettem, hogy ténleg ellenem izének valamit, csinának valamit. Ugye votak, mer ennek ugye votak, nagyobb izék, az úri osztály, akkor aszonták, uri osztál, uri osztál hát, az uri osztál, az uri osztál annak az vot a mindene. Azokat vétte, a szeginyebbeket elnyomta. C.GY.: Nevezzük meg őket. Kezdjük, a Tóth Lacin, esztán... Bözsi néni: Ugye a szeginyebbeket elnyomta, azokat, azokat akarta megasztalni, hát sokszor ebbe kötöttünk össze, ebbe kötöttünk össze. Ebbe kötöttünk összö, mer én meg a szeginyebb osztált véttem, védelmeztem. C.GY.: Természetes is vot. Bözsi néni: Ugye én meg azokat védelmeztem… C.GY.: Ez természetes is vot. Valamilyen éles vitára emlékszik-e kettőjük között? Bözsi néni: Hát olan, olan azért nem, annyira azér, ki nem tudott éleződni, annyira azér nem tudott közöttünk kiéleződni sohasem mindig el tudtuk azér rendezni, mer ha összemontunk is valamin ez nem tetszett, hát má másiknap nem tuttok éreztetni egyik a másikával. C.GY.: Ha kijöttek az irodából már harag nem volt. Bözsi néni: Nem, nem vot, nem nem olan harag nem vot. C.GY.: Végeredménybe, a Miska helyes ember vot, úgy nagyábbu, bár a jegyzőség megnyilatkozott nála, hogy úgy valami jegyző volt, s neki is engedni köllött, a magas pocrú. Bözsi néni: Ja, igen úgy utojján má igen, igen más vot. C.GY.: Ellenség volt e faluba? Bözsi néni: Hát mondjuk, hát persze mindenkinek, mindenkinek ez természetes, hogy votak. Mer azér megjegyzéseket tettek rám, mer nem való ez ide, nem kell ez itten, meg mittudom én mi. Ilyesmik votak, hát votak, hát votak. Egyetlen egyszer vot semmi, olyan nagy izém nem vot senkivel, mint a Bözsi néni: Szabó Jancsival vot egyetlen egyszer. C.GY.: Az volt a csendőr, ugye? Bözsi néni: A vot csendőr, de ekkor is a Tóth Miska végett, mer mentem be a hid tetejéről, má hallom, hogy irodába, mikor mentem a hídon föl. Hallom nagy kiabálás van. Mi az istennyila lehet ez a kiabálás, meg minden. Hát asztán a Jancsi az egrecéroztatta János bácsi, legyenszíves szépen mondja el vagy valami, ne kiabájjon, a híd tetején jövök már oda kihallottam, hogy maga micsoda kiabálást csinál itt. Mér köll esztet csináni, hát az asztán nekem támadott. Hát teb ilyen vagy, mer te így, te így, mer t egy, egy ilyen koldus, izélni keveretté ide, meg mittudom én. Szépen megfogtam neki a kis gúnyáját, asztán kivágtam a izébe. C.GY.: Bözsi néni: Eszt megcsinátam asztán kivágtam neki esett a WC ajtónak. Ez, az egyetlen egy ilyen. C.GY.: Erre emlékszik vissze. Bözsi néni: Erre, erre így visszaemlékszem. C.GY.: Így köllött csinálni. A falu, azért a Bözsi nénit azért elfogadta? Bözsi néni: Mer el, a nagyobbik része, persze, hogy Bözsi néni: tényleg mer, mer ezér a kivel úgy lehetett, amit lehetett megcsinátam nekik jól, ha ú lehetett az az egy, hogy minálunk nem vot, hogy nem tudom én mást az én időmba. Az előzőleg nem szólok, mikor meg votak azok a nagy beadások, akkor mi vot de az én időmbe senkinek a padlását nem mérték föl. Mer azt nem merték föl senkinek se, a padlását. C.GY.: A felülről jött intézkedéseknek az élét megpróbálta elvenni, vagy figyelmeztetett, hogy valami intézkedés lesz. Bözsi néni: Vót, olyasmi vot, hogy mikor gyüttek most nekem gyerekek bejelentették e meg, e lesz szépen kimentem a házhoz. Mariskáéknál, a Kiss Pistáéknál történt ez meg. Csak úgy megjegyezve, a Kiss Botoséknál. Ugye ott is ezek a külön váltott családok, ilyen család. Most, most ezt külön kölött választani. Vagy nem vot külön család. Egy család vot, vagy nem vot egy család. Ilyen, ilyen összevont család. Hát bezzeg mikor este mentem haza, nyilvánvaló beszótam nekik, legyenek szivesek csinájjanak két ganajt. C.GY.: Mit Bözsi néni? Bözsi néni: Két ganajt, két trágyadombot. C.GY.: Két trágyadombot. Bözsi néni: Két trágya dombot. Csinájjanak két lisztes ládát, ugye hát ilyen, ilyeneket, nyilvávaló ez, ez vot. Bözsi névi: Az vót jó. De ha egybevotak akkor többet köllött, nagyobb lett vona az elvüvet. C.GY.: Ez érdekes. Bözsi néni: Nagyobb lett vona az elvüvés. C.GY.: Szóval akkor két lisztes láda, két trágyadomb. Bözsi néni: Dobgyák szijje. Eszt több helyen is meg kölött így ismételni. Több helyre is el köllött menni. C.GY.: Milyen különösebb nehézségbe ütközött Bözsi néni? Bözsi néni: Hát nem tudok olyat. Olyanról, olyanról azér úgy annyirán, izé nehezemre esett vóna. Vagy úgy bántottak vona meg, vagy valami. C.GY: Kérdezek itten a központilag akkor volt a Veres a járási elnök meg a Horváth… Bözsi néni: Gábor. C.Gy.: Gábor, na most ezekkel a Bözsi néni hogyan kezelték ezek? Bözsi néni: Hát ezek ezek a Veressel egyáltalán nem, nem vot jó kapcsolatom. Azután, mióta tejjes átszervezés vot, hát azután, hogy csináta azt a cirkuszt, hogy becsukta az ajtót, meg nem tudom én mit. Avva indultam mikor a TSZ szervezés is vot, hogy én azza indultam mikor a beszédet elsőbe megtartottam. Bözsi néni: Jó emberek én mindenkit arra kérek, ezek az emberek akik itt laknak Söptén, ezek érzékeny emberek és ezekkel mindenki úgy rakjon, mint a nem tudom mi. Szépen, illendően szépen, ne durváskodjanak, meg nem tudom én mi. Hát aztán ugye a Vörös meg megcsinálta ezt a cirkuszt mikor a Somogyi Jóska bácsi gyün énnekem Te ez meg berúgta az izét, berugta asszongya a kultúrház ajtaját. Hát asztán akkor odamentem hozzá, odamentem hozzá hát én nem votam ebbe a pillanatba ott benn, nem voltam odabenn osztán akkor odamentem hozzá, asztán mondtam neki, hogy: Vörös elvtárs kérem, én a népeket csillapítom, hogy megmontuk asztán, hogy ez az emberek érzékeny embernek és ezeket valaki megbencsd vagy valamit olyat vesznek észre ezekkel már nem lehet bodogulni. Aztán nem tetszett a Vörösnek. Hát úgy aztán egy kicsit odbenn elkezdett a Horváth Gábornak kurvázni. Asztán a Horváth Gábornak is megmondtam, kérem ez így csinát, hát mér tette így. C.GY.: Na most ez a TSZ szervezéssel kicsit térjünk vissza mer ennek, ebbe már én is igen benn votam. Reggel jött ide, akkor itt laktunk Tóth Jóska bácsi jött ide, hozzám és akkor itten kérdezte adjak tanácsot belépjen e vagy sem. Mit szól hozzám? Mondom nézze Jóska bácsi én votam Oroszországban állami gazdaságba is, meg TSZ-be is szovhoz, kolhoz, ha itt is olyan lesz mint ott, akkor nem kívánom maguknak. Mondom úgy csinálja ahogy, akar, isten vele. Na, ezzel, ezzel én is átléptem a választást. Na most a továbbiakban Bözsi néni én emlékszem ekkoriban, ugye a Fejes Imre nem lépett be meg a másik Fejes sem. Na most ezek később ezek minket próbáltak oldalba taszigatni különösen a Fejes Imre. Bözsi néni: Ja azér, azér mert hát mind kényszerítették kényszerrel akartuk beállítani. Kényszer nem vot, kényszer nem vot. Senkinek, senkinek. Arra, arra az egyre. Bözsi néni: 56-ba se gyüttünk mink össze, 56-ba se votunk, mer itt vot megválasztottak aszongya hogy ez lesz helyettem szépen megfogtam ugye a kucsaimat mindent oda letettem neki, hogy Jóska bácsi tessék ez a magáé. C.GY.: Akkor kit választottak meg? Bözsi néni: Somogyi Jóska bácsit, hát a Somogyi Jóska bácsi lett akkor 56-be a izé. C.GY.: Én nem emlékszem rá. Bözsi néni: Hát dehogy nem hát. C.GY.: Lássa én ilyenre nem emlékszem. Bözsi néni: Hát a Somogyi Jóska bácsi lett akkor, az vette át a elnöki izét na hát akkor a Somogyi Jóska bácsi vette, hát persze én mindent annak adtam le. C.GY.: Értem ezt meg én felejtettem el. Bözsi néni: Azt mindent leadtam annak osztán azt mondta énnekem, te gyerek, itt maradsz, mondom, de nekem dogom van ám mennem köll építkezni. Karinál akkor építették a házat. Mondom menek építkezni mondom most csak legyen maga egész nyugottan Jóska bácsi aszongya erre énnekem, de én nem váglak ám ki innejd majd aki téged ide tett majd az el is bocsájt ha akar, ha nem akkor meg itt maradsz. Jóska bácsi hát menek építkezni, ementem. Ez vot két három napig ez így ment, na a harmadik nap gyütt haza. Gyere ám az isten verje meg aszongya. Itt ám a kucs gyere gyere aszongya mer má keresnek, no ugye mer má arra lecsendesedett a mindenség. Nosza visszamentem semmi, ezenkívül semmi fele különös izék nem votak. C.GY.: Na hát jóvan, no most Bözsi névi aranyosom, most menjünk bejjebb egy kicsikét. Na itt most, most jövök én most a Bözsinek nyilatkozni köll énrólam. Általába ezt kell mondani, hogy mi jó viszonyba votunk. Átalába, többször votunk jóba mind rosszba. Na most Bözsi néni aranyosom, most mondja meg nekem őszintén most már elmúltak az idők nem érdekes , meghalt mindenki meghalt, mi vot az ami miatt mi engem is sokszor úgy-úgy el el akartak nyírni, vagy ki akarták a nyakamat tekerni, no mi lehetett ez oka ennek. Bözsi néni: Azt én nem tudnám megmondani. Én én ezt nem tudnám megmondani mer énnekem minden minden minden ember mind egyforma vot meg nem tudora én mi, de sőt én magának a szemébe is megmondom, ha valami olyan vot, meg a másiknak is, meg a harmadiknak is, minden egyes egyiknek megmondtam, szemébe hogy mi vot. C.GY.: Mikor erről vot szó, hogy innen valakinek el kell menni valamelyik tanítónak, s hogy akkor hogy majd hát nekem köll el menni, mer a Szép akkor vot párttitkár. Bözsi néni: Hát erre erre aztán nem emlékszem. C.GY.: Na nem baj Bözsi néni, biztos Kőszegpatyra akartak elhelyezni. Bözsi néni: Ezt se tudom. C.GY.: Mikor bevonultak a Boldizsár bácsik, meg ezek a tanácsra, s akkor a Veresnek megverték az asztalt, hogy ha őneki menni kell mindenkinek, s akkor úgy helyeztek. Bözsi néni: Hát aztán én ezt nem tudom. Erre én nem emlékszem. C.GY..: Akkor vot, akkor vot egy bizonyos eset, hogy a Szép Jóska meg a Rózsi ezek össze füzték vona valahogyan a dogot, hogy ő maradhasson ő itt. Bözsi néni: Oda járt a Rózsi, hát én akkor akkor akkor azt hiszem, akkor vot a Rózsi párttitkár. Nem a Rózsi vot akkor páttitkár vagy a Szép Jóska is. Szép Jóska vot akkor a párttitkár, Szép Jóska, ja a Szép Jóska. C.GY: Na most itt a Szegény Bozzai az ember azt modja a halottakról jót vagy semmit. De én úgy éreztem, hogy azért énnekem a Bozzai sokszor úgy úgy ellenségként viselkedett nem szívesen nézte azt, hogy itt néha ilyen szép estéket rendeztünk. Bözsi néni: Ez vot az, nekem meg ellenben mindig, ez vot a rendes, mikor montam lássátok most van aki összefogja a gyerekeket, az ifjúságot. De mondom, idáig nem vot aki összefogta vona az ifjúságot. Most milyen szépen összevan. Na oszt ebből, sokszor a Bozzai, aszongya mer hát akkor nem így vot. Nekem evve gyütt, hogy nem így vot. Most én mer istenítem, mér istenítem a Czeglédyt fel. Ez vot, vot hogy monta. Azér, mer hát most meglátni, hogy van valami kultur mozdulás is, eddig nem vot semmi. Idáig nem vot semmi. C.GY..: Nem volt rossz, amit csináltunk? Bözsi néni: Nem, nem soha ez nem, az nekünk az mindig jó vot. C.GY.: Emlékszik mikor a Laci bácsi is, meg ezek a Karsai itt vot, egyszer bált is rendeztünk. A Bözsi néni is ott vot. C.GY.: Horgos volt az elnök, igaz. Hát sok szépet csináltunk itt annak idején és a tanács felé ez nem volt rossz. De engem mindig támadás ért, próbáltak mindig megfojtani ahol tudtak, ahol tudott. És azt hiszem a szegény Bozzai, ezt nem tudta elviselni, annak nehézség volt, hogy mér. Bözsi néni: Hogy mér lett a Czeglédy. C.GY.: Sokszor egy évben kettő is elment. Bözsi néni: Hát vot valami olyan. Valamit, valamit emlékezem, hogy tényleg a Bozzainak, mindig a Czeglédyvel vot a nézeteltérése, meg mittudom én. C.GY.: Mert még egyszer visszatérek, mikor legelőször itt, ebbe az épületbe, itt ebbe az épületbe volt szülői értekezlet, hát a Bözsi néni ott volt, meg a Somogyi is ott volt. És akkor én elmondtam a magam mondókáját, ahogyan a Czeglédy szokta, tudja, mer én nem hadartam, hebegtem. Én, én mondtam. Mikor elmondtam, ezt a beszédemet, a Bözsi néni fölugrott a végén és azt mondta: Hála isten! Én megijedtem, mért mondja, hogy hála isten? Aztán, ennek a háttere, az volt, most legalább már van aki tud beszélni. Van, aki tud a néphez beszélni, szónokolni. A Bözsi néni ezt fejezte ki. Hála isten! Igen ám, de utána odajött a Somogyi hozzám, ekkor ismertem meg a Somogyit, magának itt sok baja lesz ebbe a faluba. Sok ellensége lesz. Mondom mért? Asztán nem szolt a Somogyi többet rá. Ugye mert ő meg a Bozzai egy szekeret húztak. Egy szekeret húztak ugye. Nekem a Somogyi többször, egyszer kétszer mondta vaj van magának a fején, ugye tudta, hogy börtönbe votam. Mer mire gyüttem elterjesztették, hogy börtönviselt ember vagyok. Ezt a Somogyi a szemembe is meg merte mondani. C.GY.: Magának vaj van a fején. Mondom: Majd elolvad, elolvad. Most, csak közbe jegyzem, meg, hogy most lesz szeptemberbe a rehabilitálás. Mikor én már ideérkeztem a Bozzai már mind felderítette, internálva voltam, börtönbe voltam. És ezt egyszer a Somogyi ezt rám olvasta a dolgokat. Bözsi néni: De hát honnan tudták ezeket a dolgokat? C.GY.: Hát a csuda tudja, hisz nem volt titok. Nem volt ez titok. Akkor az ember nem igen dicsekedett vele. Vagy benn volt az ember. És ezt a Somogyi fent, a kertek alatt egyszer, magának, vaj van fején. Mondom majd elolvad Jóska bácsi. Ugye a Bozzai meg ő mindig összefogtak. És volt a harmadik a Fejes Imre, aki alattomosabban… Bözsi néni: Az hizelkedett maga felé, hizelkedett amarra felé is. C.GY.: És akkor be a tanács fele, engem sokszor feljelentettek névtelenül. Hiszen 40, 50, 60 levél ment ellenem mikor egyszer a Vörös bement hozzám, mi az isten van itt? Hát mondom maga tudja én mit tudom én, mert névtelenül mentek a levelek. Most Bözsi néni arra emlékszik-e rá a Virág Laciné, osztán hármas fogat volt. A Feri, ez a félkezű aki meghat, a.. Bözsi néni: Balázs Feri C.GY.: Balázs Feriné, meg még egy asszony, akik állandóan, állandóan meg akartak fujtani, de nem tudom, hogy mért a Bözsi néni sem emlékszik ezekre a dolgokra? Bözsi néni: Nem, nem tudom. Mert talán nem is mertik mondani. Én előttem nem mertek mondani. C.GY.: Mer én akkoriba, én úgy kezdtem, vagyis akkoriba azt mondtak, hogy a névtelen feljelentő nem más, mint a Rózsi. Ezt akkor mondták, hogy nem más, ez küldözgeti a leveleket, ugye. De hát én csak utólag, utólag gyüttem rá, hogy fejem fölött ég a pajta, védekezz te marha. Baj van, ugye. A Fejes Imre egyszer nyíltan, mikor egyszer a tanácsra is hivatott a Zsiga, hogy menjek el segítsek nekik, mert nagy zavaros tsz-gyűlés lesz és akkor nagyon támadtam, hogy szembe mondjuk meg egymásnak ne alattomos patkányként uszítsuk egymást, az embereket. A Fejes Imre igen magára vette és akkor írt egy levelet, névtelenül, meg van az a levél, szegény elmondott mindennek. Ilyen katonatiszt, ilyen Horthy-tiszt, meg ez, meg ez, lehordott. Én hogy mertem, ő magara vette. Mert én azt mondtam, emberek szembe! ?Mert támadtak az elnököt, a Zsigát, mindenkinek mentek neki, nem tudom a Bözsi néni bent volt-e? Szembe, nem, mint ez alattomos patkányok, mondom, akik a kanárisba futkosnak, onnan kiabálnak. Na ez a Fejes Imrének igen rosszul esett, hogy én így kirohantam ebből az egész históriából. Nem emlékszik a Bözsi néni rá? Bözsi néni: Nem, nem. C.GY.: Mért volt velem a Bözsi néni néha hangoskodó, mérges? Bözsi néni: Nem tudnám, nem tudnám már nem tudnám, nem tudnám megmondani. Már nem tudnám megmondani. Hát lehet, hogy valaki valamit mondott vagy valami asztán az ember arra kirohant. Vagy nem úgy szóltunk az egyik a másikaho. Aszt már nem tudnám, nem tudnám megmondani. Már nem tudnám megmondani. C.GY.: Bözsi néni emlékszik az 56-os eseményekre, aszt emlékszik a temetőbe tartottam beszédet, arra is emlékszik? November elsején, kimentünk a temetőbe asztán ott volt Bözsi néni is, meg a Fazekas is ott volt, Miskáék is ott voltak. Bözsi néni: Arra visszaemlékszem, visszaemlékszem, mert én meg ott elríttam ott magamat, hogy mi az úr istenért kellett odamenni a németek sírjához, na ez vot az. Erre visszaemlékszem. C.GY.: Erre emlékszik. Bözsi néni: Hogy mér kellett a németek sírjához, hogy mér nem mentek a magyarok sírjához? C.GY.: Ott votunk? Bözsi néni: Ez vot az, ez vot az, hogy magyaroknak ott vot a sírja? Akkor engem ott futott el az angyali buzgalom. Erre visszaemlékszem minden, hogyan mer ez vot hogy a németek sírjához mentek, a magyarok sírjához meg nem. Mer tudja itt vot a magyaroknak. C.GY.: Mer egy helyen megálltunk. Bözsi néni: Itt vot a magyaroknak a sírja, itt a izénáj, a hullaháznáj, ott hullaháznáj. Azokrul mér nem kellett megemlékezni. Én ezért, én ez vot nekem. Ez vot nekem, tudom én erre, erre igen, igen mérges voltam, hogy így kellett ezt megcsinálni. C.GY.: Ott magyar katonák feküdtek. Bözsi néni: Magyar katonák feküdtek. Úgy tudom, hogy magyar katonák feküdtek, még akkor én nem voltam a tanácson, akkor én még Konrádon, tudom mikor temették begyüttem, úgy fogtak le mikor azokat lerakták, mer én akkor is kinyitottam a számat, hogy az én uramnak is így kellett elpusztulni, meg minden, meg minden, hogy hát… C.GY: Honnan gyüttek elő ezek a katonák? Bözsi néni: Nem, ezek mikor az oroszok begyüttek, itt lütték ebbe a faluba őket. Itt, itt lettek agyon lüvő. Asztán senki sem tudja, senki sem tudja, hogy kik azok. C.GY.: Most is meg vannak? Bözsi néni: Hát ott van, de hat senki, azokra senki rá se néz. C.GY.: Néztem, azok a német sírok azok fel vannak díszítve? Most azokat ki díszíti? Bözsi néni: Hát azokat, azokat fizetik. A Balázs Ferinét fizetik azért, a tanácsra küldik mindig a pénzt, meg minden. C GY.: Most lássa Bözsi néni erre a dologra nem is tudok visszaemlékezni, hogy így csináltam volna, ha így csináltam, akkor nem jól csináltam. Bözsi néni: Nem, mondom ez volt, én ekkor fakadtam ki annyira, hogy a magyar katonákhoz mér nem mentek oda. Ott meg mindenki kiabáta is, hogy hát a Bözsi nem a semmiér fekadt ki mer hát nem átak meg a magyarok előtt. C.GY.: Erre tényleg, lehet, hogy tényleg így volt. Bözsi néni: Ja, ja az vot. C.GY.: Na most arra emlékszik, hogy a Pardi, tudja ki vot az a Pardi? Bözsi néni: Tudom. C.GY.: Az állami gazdaságba volt. Bözsi néni: Pártitkár, párttitkár. C.GY.: Meg a Gergely, na most ezek engem, 56 után kezdtek engem piszkálgatni. Bözsi néni: Hát többet is kezdtek ekkor. Hát többet is, hát mást. Jól vissza kell gondolni az 56-os izére, mikor az vot, hogy mikor ide kijöttek, ez a Gáspár Imre, ugye ezek csinátak. A Gáspár, a Perdi meg a Gergely, ezeket a Gáspárokat, a Gáspár, meg a csináták ugye azt a cirkuszt. No most ebbü kifolyólag, ide lehozták annak idején gyütt egy katonaautó erre, mintha máma vona, megyek az irodába, kinézek, hát jézuskrisztus uccse, mennyi katona szát ki, mennyi katona szát ki, ezek, ezek meg ma odavotak, ott votak a tanácson. Hát mér hozták ezeket ide? Mér hozták ezeket ide? Bözsi néni: Mer ezek az emberek a gyűlésen, én aszt sem tudom, hogy azon a gyűlésen mit csináhattak. C.GY.: Én ott votam, én elmondom a Bözsi néninek. Bözsi néni: Hogy vot az a gyűlés, én aszt nem tudom, nem tudom. Hogy ezért mer ezek ott lázitottak, meg mit tudom én mi csinátak, hogyan, a Pardi ellen, meg a Gergely ellen. Na de hát ezeket most elviszik. Asztán én meg erre aszt mondtam nekik, hogy ezeket ez embereket ki míg engem ki nem kísérnek. Engem kisérgyenek ki a kocsira ezeket úgy hozzák utánam. Mer én is megyek. Mer innejd ember nem visznek el. Ez vot, ez vot ez egy izé, embert nem, mer itt semmi olyan különös nem történt, hogy aki, aki, akinek megbántása lett vona, vagy valami inejd embert nem visznek el. No de sose felejtem el, a Tóth Miska aszt nonda a Némethné meggonduta magát? Mondom: Meg. Engem kikisérnek, erre begyün egy katonatiszt, ilyen AVOS-tiszt, tudja rosseb ki vot ez, nem tudom. A hát aszongya, hát mér ezeket maga ennyire védi? Nem kell ezeket védeni, ezek védtelen emberek mindenhogyan ezek, ha csinátak vona valamit, akkor lett vona itt verekedés meg ilyen, meg olyan. Semmitse, itt semmi nem vot. Itt senkit se meg nem ütöttek, se nem bántottak, sem ilyen, sem olyan, mondom itt nem vot semmi sem. Hát nem vot, nem vot. Azért mondom, ha engem kikísérnek először, ezeket kisérgyik utánam fel. Akkor elvihetik üket, asztán akkor lefújták az egisz mindenséget, ekkor csoportosult össze a katonaság asztán evütték, a katonaság ement, ezek meg ott maradtak. Utána megköszönték nekem? Még ezt se monták köszönöm szépen. Na. C.GY.: Mikor nekem is nekem gyüttek, ez a Pardi, meg a Tóth Miska, akkor próbáltak összeállni, összeszervezkedni. És nem tudom ki fogott engem felelőségre. Arról volt szó, hogy beszéltem november elsején, mondom, beszéltem. Mondom mi történt: Beverték a tanács ablakát? Nem. Fölakasztották a párttikárt? Nem. Fölgyújtották a könyvtárat? Nem. Hát, mondom akkor mi baj van?- mondom. De beszélt. Hát mondom szerencsére Hát persze, hogy beszéltem, de a falu csöndbe maradt. Nem történt semmi, mint sok helyen. Mesélték, hogy túlkapások voltak. Na ez volt az. Bözsi néni: Nem vertek senkit. C.GY.: Na ez a Pardi, ez nagyon érdekes volt, ez a Pardi. Ez Fehérvarról, ez utólagosan, félfüllel, nem merem állítani, ez nagy ÁVOS-tiszt volt. Bözsi néni: Ja, aszongyák, ja. C.GY.: Nem tudom Bözsi néni, csak utána jöttek. Na most egyébként, ennek itt volt egy lánya, nyolcadikas. Bözsi néni: Ja volt, Pardi... C.GY.: Mari vagy nem tudom mi volt a neve. Most azt nem, most sem tudom kideríteni, közben ez újságban jelenik meg, Pardi Anna, Pardi Anna versei, már annyit nyomozok utána, hogy ez e az a Pardi Anna e, vagy másik Pardi Anna e. Ki fogom nyomozni, mert a Népszabadságba, mindig jön egy, egy vers, vagy több helyen, Pardi Anna. Most azt nem tudom, hogy ez e a Pardi Anna, de egyszer beírok a szerkesztőségbe Pestre, hogy ez a Pardi Anna, mi Annánk e, vagy egy más Anna. Tényleg kíváncsi vagyok, mert emlékszem, hogy itt sírt ez iskolába 56-ba, C.GY.: Ugye ő hallotta ezeket, a bűnügyeket, montam neki, angyalkám neked semmi bajod nem lesz. Nekem egy hangot meg ne tudjak stb. Én is ezt mondtam neki, semmiféle nézeteltérés nem lehet. Ami van az nem a ti dogotok stb. stb… Na erre emlékszem, hogy ez az Anna sírt, úgy kíváncsi lennék, hogy ez e az az Anna, Pardi Anna, aki verseket ír. Na mindegy. Bözsi néni: Nem tudom. C.GY.: Na édes Bözsi néni, na most elbeszélgettünk. Akkor még talán, az egész, ami nekem kedves volt a mai délután a Bözsi néni bölcsőjétől, egészen a mai napig. Ma van ezerkilencszáz.... Bözsi néni: Hányadika van máma? Ezerkilencszáznyolcvankilenc július 9. van. C.GY.: Ezerkilencszáznyolcvan... mondja a nevét Bözsi néni. Bözsi néni: Németh Imréné. Bujtás Erzsébet. C.GY.: A Bözsi néni. Bözsi néni: Én én a Bözsi néni. C.GY.: Na nekem ez ezért kellemes ez egész dolog, ezt megpróbálom, ezt leszedni, összeszedni, legépelni, és ő fénymásolni, sokszorosítani. Bözsi néni: Sokat tudna ez ember, igen, igen sokat tudna az ember beszélni. Úgy eszébe jut valami, följegyezni, lejegyezni. C.GY.: Igen, lej egyezi. Bözsi néni: Lejegyezni. Mert a begyűjtések, meg azok amik votak. C.GY.: Ezt nem tudják, emlékszik a tojás-begyűjtésre Bözsi néni? Bözsi néni: A tojást is gyűjtöttük, a gabnát gyűjtöttük. Hányszor vot az. C.GY.: Emlékszik köszönteni köllött az első szekeret. Bözsi néni: Mikor hozták, mikor hozták, virágcsokorral. Hiszen maga rendezte azt a virágcsokrot nem? Mikor a legelsőt meg kellett, meg kellett köszönteni. Na, azért mondom ezek votak. C.GY.: Ezek érdekesek votak, ezek a dolgok. Na egyet elmondok közben, ez a Csonka Gyuri, aki most a Vas Népének a főszerkesztője, ez akkor járási úttörővezető volt, az nekem kijön ide a Gyurka. Azt mondja: Te, déli szünetbe kiviszed a Népszabadságot az aratókhoz, aztán fölolvasok belülő cikket. Mondom: Te Gyuri nem vagy normális. Te hülye vagy. Ha majd én kiveszem a paraszt kezébő1 a kaszát és jobban kaszálok mint ő, ekkor megtisztel. De ha én kiviszem a Népszabadságot úgy rúg engem valogba, mondom úgy esek haza. Mit képzelsz, te hülye, hogy én a Népszabadságot. Ez a rendelet. Mondom: Nem hajtom végre. Három hónap múlt, mikor visszavonták. Látták, hogy milyen marhaság, jött elő, hogy igazad volt ám, botrányok voltak minden felé. Látod Gyuri, nem köll mindent melegen meg- C.GY.: enni ahogyan megfőzik azt a levest. Mondom, had hüjjön egy picikét. Mondom nem köll, mindent végig csinálni, amit fölürü dirigának. Mi a rossebb lett vona belölünk, he végig csináltunk volna mindent. Akkoriba ez volt a helyzet. Na most volt ott nekem akkoriba, egy nagyon nehéz időszakom Bözsi néni. Hát akkor nem azt mondom, hogy rossz volt, csak nehéz volt. Éppen megint a Bozzaival szemben. Ugye itt nem volt úttörőmozgalom se mikor ide jöttem, nem volt úttörő sem. S akkor igyekeztem én, akkor lettem én úttörő csapatparancsnok is. A gyerekeket felöltöztettem, aztán május elsején végig mentünk a falun, betanítottam sok szép, partindulókat. Szép is volt, jó is volt. És akkor megint a szegény Bozzaiék, megint nekem; hogy milyen piszkos kommunista ez. Akkor megint kezdtek támadni, ugye a faluba a Somogyi meg a többiek, a többiek előtt. Félünk ettől az embertől, félünk, félnek, én tőlem félnek. Ilyen, ilyen hangok jöttek vissza. Mert a másik eset az volt Bözsi néni, nem biztos, hogy emlékszik. Engem sokszor fölhívtak Budapestre. Mert a népművelést, meg tudták, hogy hogyan megy itt a népművelés. Sőt ha visszaemlékezik a Bözsi néni, a képzés is kijött ide egyszer, kihozta ez egész pereputtyát. Akkor már a Horgosz volt. Had nézzen meg egy népművelési estet. És ők ezt mind írták, hogy mit csinálok, hogyan csinálom, mert akkor még a népművelésnek nem volt irodalma, könyve. Akkor gyűjtötték, onnan össze, hogy ki tudjak állítani valamit. És engem többször hívtak Budapestre és a Bozzai nem tudta, hogy én mért megyek Budapestre. Piszkos, kommunista párttag, ezért hívják oda. Sokszor ártatlanul, sokszor jöttek ilyen támadások. C.GY.: Hogy én tőlem nagyon félni kell, ezt bebeszélte a Tóth Lacinak, meg a többinek is. Na most a következő, ezt nem tudja a Bözsi néni. Még ezt is elmondom, ugye én a faluba én jól éreztem magamat, szerettem, tiszteltem, ugye ahogy a Bözsi néni mondja, tiszteltek, szerettek általában. Hát, hogy nem volt összekoccanás, kivel-kivel azt nem mondom, de nem készakarva volt, vagy valami. Emlékszik, mikor engem megtettek itt igazgatónak. Ha visszaemlékszik, Bözsi néni, akkor már a Horgosz volt. Ez egy borzalmas állapot volt, mert az a Barnák Jancsi, ez a párt járási, aki később igazgató lett, meg a izé, a milyen Erzsi. Rosseb a neve neki. Bözsi néni: Jaj, milyen Erzsi, pedig én is tudtam. C.GY.: Járási vezető volt. Na ezek én nekem gyüttek, hogy nekem igazgatónak kell lenni. Mondom: Figyeljetek ide, börtönben voltam, internálva voltam, mi ez istent akartok. Egyébként Bözsi néni arról sem tud, hogy engem el akartak vinni a minisztériumba, a Moharos Pista a minisztériumba. Mikor én előadást tartottam Szombathelyen, a megye házán, ott voltunk, 150-160-an igazgatók. Akkor odagyün hozzám, te neked, a minisztériumba a helyed. Jössz, mint agit-prop, kulturális osztályra. Mondom: Pista, én már nagyot estem, nem akarok még egyszer esni. Nem megyek én, jó helyem van itt is. Na most akkor; ezek akkor még is igazgatónak kell lennem. Ugye akkor volt a Kejbinger, Kesbingert ugye eltették Gencsre. Szegény ez is egy jó eset volt ám Bözsi néni. Na onnan kezdem. Maga nem tudja ezt. Hát ugye mikor a Bugi jött Cellből. Ugye onnanjött Cellből. C.GY.: Hát ugye bemagyarázták e járáson, hogy van itt egy vadállat, a Czeglédy meg kell szelídíteni. Kapd el neki, majd te tedd rendbe, mert ez a szegény már nem bírja. Ez így volt beadva. A Czeglédy, a Czeglédy. Ugye, hogy a Czeglédy. Na hát ugye a Bugi, szegény megérkezett, hivatott, jelentkezem nála, bemutatkozunk, jól van. Aztán hát adott: a rend, a fegyelem. Mondom: meglesz, Guszti meglesz. Akkor a Bözsi néni volt ott mikor tartott ez első iskola nyitás után pódium, mikor mentünk a kultúrházba a pódiumon már majdnem elesett, mert már félig részeg volt. Bözsi néni: Részeg volt. C.GY.: Erre visszaemlékszik? Ez szokatlan volt, ebből e szempontból is tisztességes volt. Nekünk ez szokatlan volt. Bözsi néni: Hányszor húztam haza. Hányszor húztam haza részegen, hányszor húztam haza részegen, hányszor húztam haza részegen. Részegen, ja. C.GY.: Na aztán lassan a Bugi megszelídült, megszelídült, szegény felesége sokszor, itt mikor elment, részeg volt, begyütt, jöjjön be Gyuszi mi csinájjunk, hogy csinájjuk, megint a Bugi. Ugye ekkor elkezdte ezt az izé lányt, belebolondult abba a tanítónőbe, aki itt volt. Tudja asszonyfai az ura, a Ferinek a lánya, Bözsi néni: Tudom, tudom. C.GY.: Belebolondult a Feri bácsi lányába. Belebolondult alig lehetett bírni vele, nekem mondta, hogy elválik. C.GY.: Na hát. Bözsi néni: Akkor én, akkor én cibáltam meg, meg a leánygyereknek én megmondtam, hogy te ha én meglátlak apádnak megmondom, és téged apád darabokra tördel. Akkor montam neki ja. C.GY.: Na hát szeginy, Guszti nem tudott rajtam bosszút állni, megnyergelni sem tudott. Mert szegénynek a hibája ennyi volt, hogy örültünk, hogy meg tudott maradni. Utána aztán a felesége is feljelentette, akkor került el Ajkára. Azt hiszem a felesége jelentette fel. Ja, a felesége jelentette fel, hogy mielőbb innen elviszik, mert itt a Marikával összefűzte. Bözsi néni: Ja, ja a Marikával. C.GY.: Na hát ez elment. Akkor gyütt a Kejbinger. Arra emlékszem a Kejbinger igazgatóra. Bözsi néni: Annak egy fia vot? Egy fia vot? C.GY.: Na ez is szépen tette, vette a dolgát, ja jó hosszú, ügyes. Én szerettem a Lajcsit, nem is volt vele semmi bajom, stb. stb. Csak később kezdte el a járás, hogy most pedig nekem igazgatónak, igazgatónak kell lenni. Mert a Kejbingert elteszik Gencsre, ilyen politechnika igazgató tanárnak, mert ugye asztalos volt, ért hozzá a dolgokhoz. Hát aztán ennek a történetét nem tudja ugye Bözsi néni, hogy nekem mért is kellett igazgatónak lenni. Bözsi néni: Nem, nem, nem emlékszem. C.GY.: No lássa, ezt maga nem tudja. Hát ennek, a milyen Bözsi volt az, vezető tanácson volt, művelődési osztályvezető hát az istromentomát neki nem Székely Erszébet. Bözsi néni: Meghat, meghat. C.GY.: Meghat, Tömördön temették el, ja. Na. Hát képzelheti el mi volt ennek a, mi volt ennek az óriási ára ennek az egésznek? Ez a jó asszony, ez a jó fehérnép, a Tóth Zsigát akarta megfogni. És nekem kellett volna Tóth Zsigát megszerezni, hogy ő elvehesse. És nekem jött, ide jött többször kérni ez irodába, hát hogy én is úgy, meg menni kölött meg elcsalogatott bennünket ide, oda, amoda, hogy menjünk és a Zsiga mindig jött. Már az is gond volt, hogy evvel a vén öreg fehérnéppel hogyan lesz meg stb. stb. Csak ki volt szolgáltatva a Zsiga is, mert a kislánya, a Miskának a lánya még nem helyezkedett el és ezt Vépre akarták elhelyezni. A Zsuzsit. Bözsi néni: Ja, a Zsuzsit. C.GY.: A Zsuzsit. Ugye, hát kötődve volt hát, valami protekciót tud hát csinálni. Lássa nem jut eszembe milyen Bözsi, nem Huszár Erzsi. Bözsi néni: Nem, nekem sem jut eszembe. C.GY.: Hát képzelheti ez volt, ez lett volna az ára ennek, hogy nekem a Zsigát meg kell fogni és el kell őket venni. Ezt így szemtől szemben így beadja nekem a dumát ez a feladatom. Te szentséges Jézus mondtam a Zsigának. Zsiga, most aztán téged megnősítlek, férjhez fogsz most menni, mondom, föltétlen férhez mész. Szó se lehet róla. Sokszor elmentünk, mert el kellett vele mennem, mert csinálta az alkalmat. A Zsiga meg C.GY.: olyan gavallér ember volt, pénze volt. Aztán ezt megcsinálta, házasság az persze nem lett belőle. Na aztán ez is lett az egyik oka, amikor hatvan, hatvanhatban, hatvanhétbe esti iskolám is volt itten este, akkor Vasváron föloszlott a párt, a járási pártbizottság és ugye hát aki ott volt. Bözsi néni: Koblov Erzsi. Koblov nem. C.GY.: Nem, Koblov az másik volt, az a másik Erzsi volt. Az az orosz nő volt. Na hát azért borzasztó, Székely Erzsi, Székely Erzsi, Bözsi néni. Székely Erzsi, na. Bözsi néni most mikor a Vasvári Párbizottság föloszlott, ekkor ez a Frici, az is pedagógus volt, hát ugye ez más nem lehet csak igazgató. Hát akkor hol legyen igazgató állas, s akkor kezdték el, akkor kezdtek engem megint ki, itt a Czeglédy. És akkor a Gondának bemutatták, hogy itt van egy börtönviselt, internált pedig én a belügyminiszter, gyerekek itt baj lesz, mert a belügyminiszter megküldi az erkölcsi bizonyítványt. Meg is jött, minden törölve, minden felelős állást betölthetek. Akkor mondta a Székely Erzsi, na mitől ijedtél meg, itt van az igazolás meg a Barnák Jancsi is. Mondom ezt nem tudtam, hogy mi van. Mert én mondtam, hogy baj van én nálam, de itt van az erkölcsi bizonyítvány, semmi nincsen, minden felelős állást betölthetek. De mégis kikezdtek a Gondával, mert ennek a hátterét megint nem tudja Bözsi néni. A Csepregről kijártak ide orvosok, nők az iskolába, aztán egyszer kimegyek, mikor futkároznak a gyerekek miféle futkározás van itt, kérdezem a kis Mancit. Ez a kis Mancit igen, igen sokoldalú volt ám, ez volt a spicli itt ebbe, ebbe, a legnagyobb spicli, a Kis Manci. C.GY.: Aszongyák, itt vannak a doktornők Csepregről, mondom én erről nem tudok, hogyan hogy erről nekem nem szótak erről. Hát erre én bementem és hát magyarul mondva, udvariatlanul, durván ez orvosnőket kioktattam, ha önökhöz megyek, akkor én kopogtatok, és engedélyt kérek, hogy bemehetek, maguk ide bejönnek, a tanítást megszüntetik, milyen címen csinálják ezt. Ugye az egyik zsidónő volt és igen, jó barátságba voltak a Gondával. Már a buszba azt mondták hazafelé, utaztak, nekem jöttek mondani, hogy: Hu, Gyuszi bácsi, mint hallottunk, a buszba, mint kiabált magára. Ugye bementek a Gondához, zsidó, zsidó, kitalálták, hogy én innen mehetek akkor. Akkor aztán a Gonda csinált egy ilyen lépést, behívott mutatta a papírt, amit meg akarok szerezni, a levéltárból, mert ki kell nekik adni. Kíváncsi vagyok elolvasni, hogy a Gonda, hogy én nem vállalhatok igazgatói állast. Na ennek ez a rövid története. És akkor kerültem el a Petőfi-telepre, a Székely Erzsi ezt sem akarta, mert kisült, hogy igen jó hely. Életem egyik legszebb helye volt a Petőfi-telep. Nagyon jól éreztem magam, igen, igen szép kis hely volt. Nagyon becsültek, én is becsültem őket. Jóba voltunk, aranyosak voltak a tanácson. Jól éreztem magamat Bözsi néni. Ha ez volt a története, az iskolai története. Ennek fő részben bent volt a Kis Manci keze is, ő hozzá jött a Székely Erzsi érdeklődni stb. stb. Itt volt tanácsülésen is, a Székely Erzsi este kigyütt a Jóska, nem volt egyenes lelkű. Kijött ide a tanácsülésre itt akkor volt a, éppen néztem sírját, a helyette elnök, milyen Pista? Milyen Pista volt? Helyettes elnök volt, na? Bözsi néni: Sági Imre volt, meg az Imre Jóska volt, C.GY.: Na megálljon csak, föl van írva. Ez a éppen néztem a sírját, ennek a, Tóth azt hiszem, nem, nem Tóth. Szabó Imre. Bözsi néni: Ja, a Szabó Imre. C.GY.: Szabó Imre, az volt a tanácselnök, akkor úgy kijött a Székely Erzsi, ide tanácsülésre, hogy engem, nekem ugye fölmondás, stb. meg megvonnak ettől, megvontak, nem lehetek igazgató, iskola igazgató, kultúrigazgató, könyvtáros, úttörő, még a szakszervezetről is le köllött rugni. Ezt mind lerendezték, mire lerendezték. Na később már nem is bántam, csak akkor bosszantott, mert fizetésbe se volt, habár akkor volt nekem esti iskolám is, mondjuk ez nyugdíjba emelt, nyugdíjba emelt. Hiszen a Bözsi néni járt, milyen jó volt, emlékszik. Bözsi néni: Rosseb egye meg mikor odaírta, mikor valami verset köllött írni, hát mondom aztán én nem tudom tovább irnya. Ráírtam utójjára. C.GY.: Jó volt akkor Bözsi néni? Bözsi néni: Jó, jó, megvot. C.GY.: Szegény, Zsiga mikor elaludt a tsz-elnök? Bözsi néni: Szegény Zsiga. C.GY.: Mondom, csak had aludjon. Majd fölébred. C.GY.: Hát, Bözsi néni nagyon köszönöm a kedvességét, hogy az idejét így elloptam. Hát egy kicsit visszaemlékeztünk, a mező majd meglesz, már nem lesz olyan meleg ha ki akar menni, majd aztán ha még egyszer ha valami kerül rá, ekkor megbeszélgetjük a dolgokat. | |
