 |
    |
 |
SZOT Üdülő /versek/ Búcsúzás Írta: Czeglédy Gyula Az üdülőben lenni jó, Ide jár sok tanuló. Van itt hinta, labda, A gyerek ezt mind megkapja. A pocakja sem üres, Ehetik ha ügyes, Naponta ötször eszik Ha nem vigyáz még meg is hízik. Reggel egy kicsit álmos, Azért a torna nem káros, A lustaság hamar elszáll Repül is mint a madár. Búja, gondja semmi sincsen Mindent megkap, majdnem ingyen Azért kérlek Pajtások, E szép otthonra vigyázzatok! Hamarosan indulunk haza, Örül nekünk apuka, anyuka, Lesz miről mesélni S mindig boldogan visszagondolni. Amikor mi most búcsút veszünk Mindenkinek integetünk, De mégis, mielőtt elbúcsúznánk Illik köszönetet mondani. S ha egyik másik pajtás rosszabb is volt néha Mindenkit most kérünk arra Ne haragudjanak a kis Pajtásokra. Csehimindszenti SZOT Gyermeküdülő 1978. június. Mosoly az üdülőben... Írta: Czeglédy Gyula Fürdő vize jaj, de jó, Élvezi a tanuló. Hogyha jön a napsugár, Az üdülő vidám már. E kettő hét alatt, Volt sok jó falat, Feszült is a nadrágszíj már, Eltelt az idő... jaj, be kár. Barát barátra talált, Nehéz is lesz a búcsúzás, Könnyes szemmel veszünk búcsút, Egymásnak sokat integetünk. Ami ma még valóság, A napi sok-sok vígság, Holnap már mind történet, Nem kell hozzá képzelet. Nem azt mondom, Sőt még nem is vallom, Hogy a nap minden percébe Példásak voltunk mindenben. Mint az édesanya éles szeme, Úgy őrzött a nevelők tekintete, Volt amikor túl feszült a hurok, Nem csoda, hiszen volt erre sok ok. Ahogy a felhő elszáll a nap elől Meleg napsugár kibúj belől, Ismét öröm kacagás, Követte a hasznos kézmosás. Tábortüzet is raktunk, Mindenkit oda csalogattunk, Máglya misztikus lángja Messze hangzik az üdülők hangja. Majd mind kisebb lesz a máglyaláng, Elcsendesül a nagyvilág, Álmot lopunk szemeinkre, Szeretettel gondolunk mindenkire. Csehimindszent, 1982. aug. Poty puszta.... A név hallatára felborzadva, milyen is lehet a puszta?... Kiszáradt rét-szamárkenyér, Ahová a vércse sem ér. Képzetemben megjelentek a hajdani betyárok... Karikás ostorral pattogtatva vágtatnak a kietlen pusztán át... A neve után ítélve ez már csak igazi puszta... Sokféle látomás volt a képzetemben, Tán még egy kis félelem is akadt benne.. Hiszen ma pusztán élni, Ott egy kicsit kell is félni... Megelevenedtek a zsuppos házak... Hiszen pusztán csak ilyenek állnak... Tán egy két sudár nyárfa... Bámul az erre tévedt vándorra... Ily álmokból felébredve, Érkeztem egy gyönyörű helyre, Évszázados fák bólogattak felém Mily nagy csalódás bújt belem. Hát ez volna a puszta? Emeletes, tornyos kastély? Fény pompa, szőnyeg, tisztaság Ez a tiszta valóság. E kastélynak valaha egy gazdája volt, Egymaga lakta, egymaga bírta Most pedig munkásgyerekek Bérelték ki tíz napra... Czeglédy Gyula Csehimindszent, SZOT üdülő... 1982. Poty puszta.... Mi lettünk a puszták népe... Munkás erők büszkesége Úri kastélyból SZOT üdülő, Birtokolja sok ezer vidám úttörő. Poty pusztáról sohasem hallottam Hiába, kerestem a térképen, Nem valami idillikus hely lehet, Ha ennyi figyelmet sem érdemelhet Robogott a vonat a nyugati tájra, Csakhamar megérkeztünk Sárvárra... A buszok meg magukba zártak Így érkeztünk meg Potypusztára. Hová, merre is megy a masina Dombokra fel, völgyekbe le... Falvak jönnek, falvak mennek... De hát hol is lehet a keresett Potypuszta? Nini, ott egy kastély kiabálja egy gyerek, Tornya is van, fenyők koszorúzzák... Emeletes tornyos kastély, Itt lesz a tíznapi kvártély. Barátságos lett csakhamar a panoráma, Otthont adott itt mindenki számára, Csak kevés volt a tíz nap a nyugati tájon... Mégis felüdült testben, lélekben e had, Amiért is szívünkből, csak hála fakad. Czeglédy Gyula | |
