 |
    |
 |
Kedves Sanyi bácsira, kollégára emlékszem /vers/ Sanyi bácsinak... Ahogy a parkban járok, Gazdag növényi flórára találok, A természet gazdag gazdagsága, Található a kastély parkjában. Évre, nagyságban, színben, Eltérnek mind az erdő sűrűjében, Szép csendben susognak egymás mellett Élnek békés harmóniában. Nem is nézem ki-ki hány éves Csak legyen hangjában, színében kedves Nincsen egyforma a természet ölében Így lesz a park Gazdag televényes. Van a tábornak egy ifjú veteránja, Kinek volt már sok-sok diákja, Ha most számolgatni kezdené, Végét tán sohasem érné. Kedves Sanyi bácsi most róla szól a krónikás, Ezernyi kérdés repül most fel, Mikor kezdte?... Hol volt diák?... Majd tanár?... Mennyi, de mennyi diákja volt már?.... A parkban is az egyik fa nagyobb, idősebb... Nem kérkednek azzal melyik az idősebb, Fiatal és öreg egymás mellett csendben Megférnek békésen a szép üdülőben. A tanárok közt is van különbség. A Sanyi bácsi csupa szív és szerénység, Hol az a fiatal aki versenyezhetne vele még? Tudása, szellemi frissességének lángjában ég. Sok-sok száz diákot látott el már útravalóval, Mindig csak adott, de sohasem kapott, Gazdag volt szíves tárháza, Csak a fiatalokra pazarolta. "Mennyi sok mindent odaadtam, Amíg oly szépen elfáradtam." Most is fiatalos napi munkában, Tisztelet is köszönet, hála... Ezt köszöni meg az üdülő tábora 1981. június 21. Csehimindszent. Czeglédy Gyula | |
