 |
    |
 |
A szabadság kapujában, Pécsi Vilmos 1944-56. 13 év rövid tört. A szabadság kapujában Pécsi Vilmos 1944-1956, 13 év története dióhéjban. 1987. szeptember. 90.old. "Nem látom világosan, hogy forradalom az, ami történik. Az első napon csak azt tudtam, hogy Budapest népe felkelt. Brecht azt mondta egyszer: A Népet nem lehet leváltani. Ez igaz, de nép leválthatja a kormányt. A magyar nép ezt tette 1956. okt. 23-án. 93.old. A Rádió épülete előtt tört ki, az első lövések 1956. okt. 23-án este 8 és 9 óra között dördültek el. Gerő trónolt a telefon mellett, ő biztosította a kapcsolatot Moszkvával. Gerő és Andropov párbeszéde. Jöjjenek az oroszok? A kormány tagjai egyenként kérdezte a kormány tagjait, jöjjenek;... Nagy Imre Hallgatott... Gerő a párt első titkára. Okt. 24-e hajnala óta a keleti határon szinte szünet nélkül özönlöttek az oroszok. 109. 1956 okt. 25. Véres csütörtök, mert az ÁVH a Parlament előtt teljesen indokolatlanul belelőttek a fegyvertelen tömegbe. Gerőt kritizálják, Gerőnek menni kell, Gerő helyébe Kádár lép. Létre jött az a helyzet, ha ez júniusban jön, amikor Rákosi lebukott, akkor ma nincs felkelés Magyarországon. Az oroszok behívását Nagy Imre nem írta alá, tényleges magyar miniszterelnök. 165. Szoboljev Szovjetunió képviselője mondta: Magyarországon csekély számú ellenforradalmár fasiszta felkelés folyik, a magyar kormánynak el kell fojtani. A Kossuth rádió meg közölte: hogy az országban nem fasiszta összeesküvés, hanem nemzeti forradalom tört ki. 167. Bemjamin László verse: Lánctalpakon egyenruhában jött a halál értetek. Szerelem munka, remény jó és rossz már tőletek elvétetett. De már emléketektől is veszik el a becsületet. Élők és holtak, fosztogató titeket gyaláz, aki ezt a szomorú országot utolsó kincsétől akarja megfosztani. Hát jöjjön a lánctalpas hatalom, Szívünket fossza ki, Ágyúszó, könnyűzene búcsúztatja az elesetteket, Nem sírás. Mi lesz velünk már csak a sírban a szabadulás? Nincs felelet, csak vér van, csak gyász. 174. Mindszenty József bíboros prímás, akit 1948. dec. 26-án tartóztattak le és 1949. február 8-án ítéltek el életfogytiglani börtönre. 183. Kossuth és Petőfi Rádió önvallomása: hogy a rádió "hazudott éjjel, hazudott nappal, hazudott minden hullámhosszon" 215. 1956, nov. 1-én Kádár János és Münich Ferenc megállapodott abban, hogy új forradalmi központ megszervezése létkérdés. Az esti órákban elhagyták Budapestet és hozzáláttak a forradalmi ellentámadás előkészítéséhez. 233. Arról, hogy hova mentek, nem szól a hivatalos krónika. Feltehetően a tököli szovjet katonai támaszpontra. Bizonyos jelek arra mutatnak, hogy innen elvitték őket a Szovjetunióba, Ungvárra. Kádár egy 1959. dec. 7-én kijelentette Ungváron: "Három évvel ezelőtt, amikor a magyar nép nehéz helyzetben volt én már jártam ezen a vidéken. Azért jöttünk ide, hogy testvéri segítséget kérjünk a szovjet néptől. 249. Ott volt Jurij Andropov és hazudott az utolsó pillanatig... Nagy Imrében valami remény volt, hogy a Szovjetunió nem követ el ilyen gazságot, hogy ennyi tankkal gyilkolja a magyar népet. 248. Király Béla vezérőrnagy így emlékezik az események folytatásara. "Amikor a szovjet csapatok elkezdték a tüzelést a Budapest körül felállított nagyon gyenge védelmi vonalunkra, felhívtam Nagy Imrét és mondottam: Szovjetunió háborút visel ellenünk. Nagy Imre hitte, hogy a Szovjetunió nem ennyire barbár. 1956. nov. 4. vasárnap 247. old. 250. Nagy Imre kéri Maléter Pált és Kovács Istvánt, vezérkari főnököt, akik tegnap este 10 órára mentek ki a szovjet hadsereg parancsnokságra, jöjjenek vissza / Maléter honvédelmi miniszter volt / Az oroszok fogságba tartották őket. A tehetetlenség hangja: 7 óra 14 perckor elhangzott felhívás: " Figyelem, figyelem, fontos felhívást olvasunk fel: A magyar kormány felkéri a szovjet hadsereg tisztjeit és katonáit, hogy ne lőjenek. Kerüljék a vérontást. Az oroszok barátaink és azok is maradnak. 252. Nagy Imre és többi más magyar vezető családostul védelmet kapott a Jugoszláv nagykövetségen. Összesen 42 személy kapott menedéket. Az egész pártvezetésből csak Kádár volt szabadon. 253.old. 254. 1956 nov. 4-6-án. Apró Antal, Kádár János, Kosa István, dr. Münich Ferenc Megalakult a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány. 289. November 6-án éjjel néhány harckocsival elindultunk a főváros felé. Simán ment minden. A Kerepesi temető környékén azonban egy-két órával odaérkezésünk előtt, orvlövészek egy sorozatot adtak le és egyik felderítő járműre, ezért a szovjet elvtársak úgy döntöttek, hogy ne a Kerepesi temető mellett, a Rákóczi úton menjünk a Parlamenthez. Ott találtuk Rónai elvtársat, néhány minisztert, valamint az Elnöki Tanács elnökét Dobi Istvánt / delírium állapotában, mert csak ivott és ivott / Nov. 7-6-én hajnalban megkezdte a forradalmi munkás-paraszt kormány a működését a parlament épületében. 291. Gazdag Sándor a Corvin-köz egyik legfiatalabb szakaszparancsnoka volt. Augusztusban töltötte be a 14. évét. A harcok alatt kiválóan megállta a helyét. Ezekben a napokban nem a kor, hanem a szív számított. Az utolsó napig kitartott mellettünk. Nov. 15-én, amikor feloszlott az én csoportom sírva ment haza. Nov. 17-én egy orosz járőr megállította az utcán, és átkutatta a zsebeit. Egy töltényt találtak nála és ezért kísérték a Kossuth akadémiára, ahol a dísztermében egy hat tagból álló orosz hadbíróság halálra ítélte a 14 éves gyereket. Egy orosz katona kísérte Sanyit a díszteremből a hátsó udvarra, ahol a kőfal mellett már hullahegy volt, közvetlen mellettük egy óriási gödör frissen megásva. Az orosz katona 5-6 méterre megállt a kőfaltól, és Sanyit előre küldte. Amikor már csak egy méterre volt a kőfaltól, meg akart fordulni, hogy lássa, miért nem lő az orosz katona. Fordulás közben dördült el a pisztoly és tarkójára irányított lövés a jobb füle alatt érte Sanyit. A lövedék a bal szeme alatt jött ki. Sanyi elesett, de nem vesztette el az eszméletét. Az orosz katona hozzá ment, és a földön fekvő fiúnak, a második lövést egészen közelről a légcsőre irányította. Sanyi a földön könyökölt, és a bal kezével megpróbálta elnyomni a pisztolyt. Amikor a második lövés is eldördült, elvesztette eszméletét. Arra ébredt fel, hogy fázik, és valami nyomja a hátát és a lábát. Halottak voltak, akiket utána végeztek ki. Rengeteg vért vesztett, óriási erőfeszítésébe került, hogy kihúzza magát a hullák alól. Ahhoz viszony már hiányzott az ereje, hogy lábra tudjon állni, de teljes mértékben tudatánál volt. Tudta, hogy éjszaka van. Azt is tudta, hogy segítségre van szüksége, mert még mindig vérzik. Kúszva, a földön vonszolva magát a kőfal mellett haladt a gyengélkedő felé, amíg elér egy kapuhoz. Az ajtó alsó fabetétje ki volt esve, és keresztül tudott mászni rajta. Tudta, hogy a másik oldalon klinikák vannak. Imádkozott, csak annyi ereje maradjon, hogy az egyik klinikát elérje. Borzalmas erőfeszítés után elérte a csengőt, majd újra elvesztette az eszmeletét. Fehér ágyban feküdt, amikor magához tért. Az ápoló nővérek elmondták, hogy már három napja ott van. Nem is azon a klinikán fekszik, ahová becsengetett, mert az orvosok féltek, hogy az oroszok észreveszik, hogy egy halottuk megszökött, és a vérnyomait, amit kúszás közben maga után hagyott, rátalálnak. A kerteken keresztül áthozták erre a klinikára, ahol már biztonságban volt. Az első golyótól elvesztette a bal szemét. A második golyó az alsóállkapcsát roncsolta szét teljesen, aminek következtében sem enni, sem beszélni nem tudott. Intravénásan táplálták. Csoda, hogy életben maradt. A bal hüvelykujját a második lövés roncsolta szét. Mindent leírt, amit mondani akart. Leírta, hogy mi történt vele. Leírta nevét, címét. Az orvosok mindent elkövettek, hogy életben tartsák. Három műtéten ment keresztül és már januárban elhagyhatta a klinikát. Két Corvinista bajtársa segítségével nem haza ment, hanem egyenesen Jugoszláviának vették az irányt, mert az osztrák határ akkor már nagyon veszélyes volt. Jugoszláviából rövidesen Németországba került, még 1957 nyarán felvette a kapcsolatot velem /Corvin barátjával/ 1960 őszén meglátogattam, amikor elmondta megrázó kálváriáját. Németországban is operációk során ment keresztül, üvegszemet kapott, a csípőjéből, kivettek egy csontot, és azzal próbálták rendbe tenni az szétroncsolt állkapcsát. Az állandó fejfájásait csak fájdalomcsillapítóval tudta elviselni. Lelkiállapota nagyon erős volt. Ebben a pillanatban kezdené elölről még akkor is, ha tudta min kell, keresztül menjen. Németországban leérettségizett, és a jogi egyetem hallgatója lett. Ösztöndíjat kapott és diákotthonban lakott. Egy német család örökbe fogadta. 287. Szabad Rajk Rádió! Ne higgyetek a hazaáruló Kádár Jánosnak, ígéreteinek. Ne higgyetek neki, hogy a Kádár klikk Magyarország önállóságát kívánja biztosítani akkor, amikor idegen hadsereg fegyvereivel rendez tömeggyilkosságot hazánk földjén, amikor a kommunizmus és a nemzeti önállóság gyönyörű gondolatait véres és barbár módon legázolják. Ki bízta meg Kádár János klikkjét az ország kormányzásával? Az önálló magyar nemzet, vagy az idegen hódító hatalom, amelynek sok ezer főnyi csapatai, holtesteken át, gázolnak ebben az országban. 313. Kádár János 1956. nov. 11-én így nyilatkozott: Kádár kijelentette, hogy az okt. 23-án megindult népmozgalom okai a korábbi pártvezetés hibáira vezethetők vissza, amelyek miatt a tömegek felháborodása jogos volt. Kádár szerint tehát jogos "népmozgalom és nem ellenforradalom robbant ki 1956. okt. 23-án. Nagy Imre kommunista volt és maradt mindvégig. Ennek ellenére két év után Kádár Nagy Imrét kivégeztette. 315. Becslések szerint kb. 30-40 ezer között mozgott az internáltak száma 1956-után. Vagyis ennyi embert ítéltek el jogerősen és börtönöztek be. A kivégzettek száma kb. 2000. A legalacsonyabb szám: 453. fő lehetett a kivégzettek száma. 336. Kádár ígérte: Nagy Imrét semminemű veszély nem érheti, ha kijön a Jugó követségről ezt ígérte nov. 22-én. Amikor kijöttek a követség kapujából, letartóztatták őket és később titkos per után, kivégezték. Csalódtak, akik hittek Kádár ígéretében. 2000-re becsülték a kivégzettek számát 20-30 ezerre az internáltak számát. 342. 1956 okt. 23-a és dec. 31-e között harci cselekmények között kb. 19 222 ember sebesült meg. Közülük 16 700 Budapesten. 2502 ember vesztette életét. 346. Az oroszok a legbrutálisabb eszközeiket alkalmazták. Páncélosokkal zárják le hirtelen egy-egy utca két oldalát egy iskola környékét, és fiatal magyarok százait terelik össze, hogy túszként Szovjetunióba vigyék. 356. A legvéresebb karhatalmi kilengésre Salgótarjánban került sor. dec. 8-án. Kádár 1954. júl. 22-én szabadult. Nagy Imre alatt szabadult. Vers Rákosi magasztalására: Gyertek lányok, öltözzetek fehérbe, Szórjunk Virágot Rákosi Mátyás elébe. Hadd járjon ő a rózsában bokáig, éljen-éljen Rákosi elvtárs sokáig. 49. old. Korán reggel felébredek, Kelet felé tekintgetek, Pirosodik az ég alja, Sztálin elvtárs lakik arra. Dolgozóknak édesapja. Sztálin 1953 márc. 5-én 74. életévében elhunyt. Rajk temetése: 1955. okt. 6-án. Kerepesi temetőben. Katonai díszpompával temették el. Apró Antal méltatta. Bem szobornál: Lengyelország példát mutat, kövessük a magyar utat. Aki magyar, velünk tart! Szabadságot, kenyeret, Rákosinak kötelet. Nagy Imrét a kormányba. Rákosit a Dunába, Gerőt meg utána. Minden nemzet katonája menjen vissza a hazájába. Ezt a könyvet valaki hozta magával Angliából, s vitte is vissza, így kevés időnk volt nyugodtan áttanulmányozni. Persze a benne foglaltak sem teljesen reálisak, de mégis csak egy más megvilágításban mutatja be 1956-t. | |
