 |
    |
 |
Levelek Gézához USA-ba 1986… Kedves Feri, Erzsi, Juli, Laci, Gyuszi és Unokák!!! Július 27-én volt látogatásunk nagy és felejthetetlen szép emlékként raktározódott el bennünk, soha nem fogom elfelejteni azt a kedves és igazi " ROKONI " nagy kedvességet és bőséges kitartást, amit nekünk nyújtani, adni szíveskedtetek. Igazi rokoni melegségnek minden öröme összegyülemlett ezen a napon, megismertük munkásságtoknak hatalmas és szép nagyságát, a pedáns, ízléses berendezéseteket, gazdasági és konyhakerti művészi törekvéseteket, a nagy pedantériát, amit otthonotokban élvezhettünk rövid látogatásunk alkalmával. Mennyire kár lett volna ezt kihagyni az életünkből, mert most igazán bebizonyosodott, hogy Bögötön az ősi házban igen is lehet kellemes és szép órákat eltölteni, a régi emlékek széttörtek, de ehhez úgy látom egy újabb generációnak kellett felnőni, akikben megnőtt a szív melege, akik tudnak szeretni és ragaszkodni az öreg nagybácsijukhoz, valamint Erzsi nénjükhöz. Csak örvendezni tudok a vasárnapi együttlétünk után, ellenben nagyon bánt valami és ezért utólagosan is elnézést kérünk nagyon bánt és fáj, hogy a temetőbe nem mentünk ki, pedig ez lett volna ebéd utáni legszebb és legnagyobb tisztelet, de eszembe is volt menetközben, de valahogyan az időt a görcs összehúzta, eltelt az idő, pedig édes anyátok megérdemlett volna tőlünk egy szál virágot és egy miatyánkot. Ezért ne haragudjatok..., ismét egy rossz pont a magam számláján, de ha még valaha az utunk arra visz, nem fog elmaradni a látogatás, a letisztelgés a kedves feleség és édesanya iránt. Talán ő is megbocsát fenn az égben, hiszen lelkünkben él, és addig nem hal meg senki sem, amíg az élők el nem felejtik. Ismételten ezért ne haragudjatok ránk, de jó lett volna Feri..., ha a nagy beszédközben egy gondolatot, eziránt is adtál volna.... Szóval csak csodálattal és oltári képre, kívánkozik a nagy munkátok, szorgalmatok, az összmunkátoknak gyönyörű gyümölcse, adja Isten, hogy ily nagy szeretetben, megértésben tudjátok nagyon sokáig vinni ezt a meleg családi fészeknek felvirágoztatását. Ehhez csak gratulálni tudunk és mindehhez sok erőt, egészséget. Az út nem volt igen rossz..., de azért igaz a régi közmondás a jó utat ne hagyd el a rövidebb rosszért. Porpácra is betértünk pár percre, Lajosnak volt a 40. házassági évfordulója..., előző napon..., neki is ígértem, hogy egy alkalommal ott is összeírom a " családfa " múltját. Igen kövér... Szép napunk volt..., elmeséltem már fiamnak is..., boldog volt a hír hallatára. Visszazökkentünk a hétköznapoknak sorrendjére, amíg ilyen jó idők vannak, fürdeni járok a " termálba. " Feri, azóta is elgondolkodom a szabadságolásnak megtagadásán... Habár nem emlékszem már rá, hiszen nagyon sok és vegyes balsors vert hol jobbról, hol balról... Volt mit elfelejtenem..., de utólag azt mondom Isten útjai kifürkészhetetlenek és titkosak, nem tudni, hogy mi, mire jó. Emlékszem... Dr. Tulok főszolgabíró 1940-ben Erdély kormányzóságát kapta meg és nagyon sietett elfoglalni a hivatalát, repülővel akart menni és valahogyan lekéste az induló gépet, ez a gép útközben leesett és csak hullák maradtak utána. Így indult el a második repülővel. Ferikém nem tudni..., nem hozott volna a valami nagyobb változást létedben ez a szabadság, lehet hogy jó, de lehetséges, hogy rossz..., így nem lehet ezt utólag elbírálni, de ígérem, ha még egyszer hasonló helyzetbe kerülünk, hosszú távú szabadságot kapsz tőlem...., nem fogok nemet mondani. Én utólag nem mondom hogy mindig nagyon okosan döntöttem a dolgokban, de egy igaz, rosszat és kárt tudva és akarva sohasem követtem el. Nézd, az életben vannak helyzetek, amit nem tud az ember előre meglátni, mert ha a kapus pontosan tudná, hogy hogyan jön a labda, mindig ki tudná védeni, és nem lenne gól. Bizony sokszor jött és jön az életben ilyen kiszámíthatatlan labda, és ha az ember nem úgy helyezkedik, abból lehet bizony valami fájdalmas emlék, rossz szájíz, vagy neheztelés. Ki tudta volna a múltban lévő helyzetekből fakadó dolgokat mind kivédeni?... Fő, hogy a kapott sebek begyógyultak, már nem úgy fájnak, mint akkor, de az tény, van amit nem tudunk elfelejteni. Ugye azért nekem megbocsátasz?...!! Amint mondtuk, úgy egykor hozzánk is eljöttök...ismételten el beszélgetünk, visszahozzuk a régi történteket, mert nekünk csak múltunk van, egy kicsi jelen, és ki tudja mennyi az a jövő, hány óra?... hónap?... év ??? Ismételten a kedves rokoni fogadtatásért hálás köszönetünket tolmácsoljuk, köszönjük a nagyszerű ebédet, süteményt... csevegést... Feri Neked meg a családfa összeállítást..., majd elkészítem egykor. Szombathely, 1986. július 29. Sok-sok szeretettel csókol Benneteket: Erzsi néni és Gyula Ekkor már elhatároztuk, hogy erre az esküvőre pedig nem megyünk el... az én bátyám ne hencegjen előttem..., na öcsém...., mégis csak én vagyok, aki vagyok. Tudjuk, hogy ebből egy szó sem igaz..., ez mind az én nővéremben az agytekervényeiben született meg, hogy ezáltal még jobban összehozza az új vőlegényt a Janival... és majd csak sikerül is valami. A Jánosnak, a vőlegénynek meg is tetszett a Pósfai utcai lakás.., de erről senki egy szót sem szólt, még Istvánék is tetették magukat, szó sem lehet róla... van a Zsuzsinak lakása..., stb. Az én nővérem mindent el akart rendezni, hogy majd nálunk lesznek elszállásolva bátyámék... négy-öt napra..., mert nála is lesz vendég a Jánosnak a nevelőanyja..., de ez is hazugság volt...., mert a nevelőanyja el sem jött az esküvőre... Mi ezt sejtettük, nem a bátyám kell a tanúnak, kell a vőlegénynek, na meg az Istvánéknak is a Pósfai utcai ház, de mindez takarva, a központban a nővérem állt... Az irányította a fiatalokat. Ezt természetesnek is vettük, nekünk senkink sincs Budapesten, csak a Zsuzsi, és ha nekik kell a ház, legyen az övéké, de ezt miért nem lehetett nyíltan és testvéri megértéssel elmondani is megvallani, miért kerülgették a forró kását, az én gyerekeim nem Pesten élnek, nekik nincs szükségük arra, hogy Pesten szerezzenek házat.... Jelszó: Az a Jani bácsi aki már tíz éve nem lépte át Istvánék küszöbét, a Zsuzsi aki tíz éven át él Pesten is soha nem látogatta meg a Jani bácsit, ha véletlenül találkoztak, akkor Jani elmondta a Zsuzsit mindennek... a villamoson a Zsuzsi elfordítja a fejét, hogy ne lássa meg a Jani bácsit. stb. stb., és most, mint a villámcsapás egyszerre szép magas fess ember lett az én bátyám.. csak ez lehet a tanú.... Ott vannak az én gyerekeim, ők sem gnómok..., ott vannak a vasvári Gizi gyerekei fiatalok, miért nem elehetett közülük tanút választani?.... Nekik nincsen Pesten házuk, a nővérem nem, látott benne " biznicet ".... Vasváron is mindent letagadott előttem, itt is tagadott mindent, hogy neki semmi köze semmihez. Az Erzsi, az István felesége állandóan panaszkodott, hogy mindenbe beleüti a kezét, intézkedni szeretne, a háznál, a templomban... a lakodalomban... kibírhatatlan számukra ha megy hozzájuk. Lakodalom után megjött hozzám Erzsi, hozta a kóstolót, a bort, semmi harag, miért nem mentünk el?... Elmagyaráztuk, aljas volt a nővérem..., azóta is Erzsi többször jön semmi harag köztünk. Ellenben a nővérem esküvő után két héttel megjelenik nagy mosollyal..., mint a Lucifer, teljesült a vágya, habár a Janit fogadni kellett neki, ott aludtak, de esküvő utáni napon vasárnap kizárta őket a lakásból. Janiék Endrénél kötöttek ki, ott voltak, mert a nővérem aszalt szilvát és babot adott nekik ebédre, nem hívták meg őket a menyasszonyi házhoz még ebédre sem... A nővéremnek kezdtük mondogatni a dolgokat, mindent letagadott... Kiabált, ütötte az asztalt... Miért okozzuk őt, amikor semmibe sem avatkozott bele... Nem is engedték még az Ave Maiat sem engedték neki elénekelni a templomban.... Nagy dühbe rohant, elment, és azóta nincsen találkozás.... és kinek lett igaza??? Ki érezte meg az sötét gondolkodását??? Mi..., mert azóta Zsuzsiéknak megtetszett a Pósfai Lajos utcai ház..., ez természetes is, nekem is tetszik..., és Zsuzsiék már ott is laknak.... Beköltöztek..., fele házba..., Így az én drágalátos nővérem, amit tagadott is hazudott, a valóvá vált, igazunk lett..., ezért kellett a Jani bácsi tanúnak.... Ha ezt szépen megmondja az én nővérem, hogy mit akar...., akkor még az esküvőre is elmentünk volna, mert ez természetes dolognak tartottuk, hogy Zsuzsiék laknak Pesten, nekik jó lesz a ház... De miért kellett ezt tagadni, hazudni. Na elég ebből. Majd amikor megjössz, remélem, azért eljössz hozzánk... Édesanyád politikáját elveted. Sajnos egész életében csak keverte a szart és röhögött, ha célba talált. István se ment haza egy teljes éven át, kibírható ez is... Én június 2-án indulok NSZK-ba és jún. 12-én jövök vissza. Baráti ellátásban részesülök, Augsburg, München, Stutgart.... Talán még az egészségem kitart addig. Nénje hála Isten jól van.., sokat dolgozik, télen beteg is volt. Gyerekek jól vannak unokák tanulnak... Júniusban, ha jössz, ellátogass hozzánk, mert édesanyád biztosan meg fogja tiltani... Ismetelten köszönöm a nagy küldeményt, én köszönöm, nénéd meg mérges érte...., majd megbékél ő is... Június 12-én már én is idehaza leszek... főleg azután gyere el.. Magyarországra.. Mindnyájatokat nagy szeretettel csókolunk, Gräzt gyerekeket, vőket unokát... nagy szeretettel várunk haza... Gyere!!! Majd arra talán enyhül a családi konfliktus..., azért írtam meg, hogy tőlünk is tudd meg az igazat. Sokszor csókol: Szombathely, 1987. április 17. Erzsi és Gyula Kedves Grez, Géza! Diana, Erzsébetke, Judit, Edward, Erzsike, Iluska és Jóska! Köszönjük szépen a nagy beszámolót a történtekről, lakodalomról, gyerekek hogy létéről, valamint az újabb a készülődésről, hiszen "Lakodalom lesz a mi utcánkban... " ahogyan szól a nóta. Így elsősorban Iluskához szól a szózatom. Kedvez Iluska! Majd Édesapa lefordítja: "Legyen akkora hitem, hogy hegyeket mozgassak, ha szeretet nincs bennem, mit se érek. A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem gőgösködik, haragra nem gerjed, nem örül a gonoszságnak, de együtt örül az igazsággal. A szeretet mindent eltűr, mindent remél, mindent elvisel" A szeretet soha el nem múlik... Hit , remény, szeretet, de köztük a legnagyobb a szeretet, törekedjetek a szeretetre. Ha ott lehetnék én is a lakodalmi svédasztalnál, ahonnan a finomabbnál, finomabb ízek csiklandoznának, akkor ezeket a gondolatokat szólaltattam volna meg, majd édesapa tolmácsolni fogja a mi nevünkben. Egyben nagy szeretettel ezen az életfordulónak küszöbénél, amikor ismét bővül a család. Sok-sok boldogságot és örömöt a távoli jövőben, találjatok egymásban örömet, nagy boldogságot, legyetek egy test és vér, amiből majd megszületik a nagy Főző családfának újabb sarjadéka, újabb virágos ága. Éljetek boldogságban, legyetek egymás támasza az élet megpróbáltatásaiban. A vőlegényt is nagy szeretettel öleljük, világlátott valaki, aki végig száguldta már a földtekét. Majd várunk egy képet a nagy eseményről. Ismét jöhet a frakk, a cilinder, és ahogyan látom ez ismétlődni fog továbbra is, hiszen majd csak elindulnak a fiúk is, hiszen ez így vagyon megírva a nagy könyvben, a fiú és a lány elhagyja anyját és apját, és élet szövetségre lép egy szíve választottjával. Ez az élet rendje. 120-an lesznek a vendégek, nagy sürgés forgás lesz a Főző otthonban, lesz dolga édes párodnak Gräznak is aki elindítja a lányát a nagy útra. Jó és szép esküvőt kívánunk nekik, és ígérd meg, hogy majd egykor egy rövid beszámolót kapunk a nagy napnak eseményéről, fényképpel egyetemben. Fontos, hogy Juditka megszokott és már csökken a honvágya, tudja folytatni az egyetemet, a kollégiumi életet. Szép szakma. Kitartás és erős akarat kell hozzá. Ugye így lesz?! Ahogyan röpülnek ki a gyerekek a családi fészekből, úgy nőnek a szülői gondok is, hiszen a szülői törődés nem szűnt meg azzal, tovább Kedves Gräz és Géza, valamint az egész KOLEKTIVA, apraja és nagyja! Úgy vélem, hogy levelünk elkerülték egymást, ahogyan a dátumokból kiolvasom. Nagyon szépen köszönjük a karácsonyi jókívánságodat, majd a részletes beszámolót a családról, ugye, hogy terebélyesedik a családfa. Sok-sok gondotok volt az ünnepek előtt, kinek, mit ajándékozzon a kis Jézus. Gondolom: az aprópénznek volt helye, hiszen sokfelé kellett adakozni, na és a sok evés-ivás, vendégeskedés. De ez mind szép szokás, a karácsony melege egybetartja az embereket, pár órára felejti a napi gondokat és csak a szépet és a jót keresi. Nálunk is szépen lezajlott a szent este, a gyerekek hívtak, de én karácsony éjszakájában nem szeretek az otthonomból kimozdulni. Jó volt a TV műsor, és képzeld el a háború után most volt először éjféli mise a magyar TV-ben. Mátyás templomból közvetítették, gyönyörű karácsonyi dalokkal tették felejthetetlenné ezt a szép estét. Idáig jutottunk, éjféli mise a TV-ben!!! Na aztán felejthetetlenné válik, hogy Jan. 1-től kb. 15-40-120 %-ban emelkednek egyes árúk. pl. a gyerek holmik 120%-ban emelkedtek, megvonták az állami támogatást és így elősegítik az elnéptelenedést. Nem nemzenek a fiatalok, ilyen árak mellett, a magyarság kihalásra van ítélve 100 év elteltével. Most beszélnek " kibontakozásról, szerkezetváltásról, bruttósításról, struktúra alakításról " és még mennyi maszlagot vetnek be, na és elismerik, hogy megettük az aranytyúkot és nem tojik most aranytojást. Többet fogyasztottunk, mint amit megtermeltünk, mondják az okosak, és a legfőbb baj ott van, akik tönkre tették az országot. Akik eladósították, 16 milliárd az adósága az országnak, ugyanazok ülnek a poszton most is és biztatják a dolgozó népet, most megkell fogni a munkát.... A nyugdíjakat is emelték, az áruk szintjének kb. egy negyedét adták meg. Szóval kezdődik a hét szűk esztendő, nagy a bizalom a miniszter elnök iránt Grósz Károly, aki világosan és érthetően bemondta, hogy az elkövetkező három év nagyon, nagy megpróbáltatást kíván, sovány esztendők lesznek. Drága lett a tej, a sajt, ami kellene az öregeknek... stb. Reméljük Gorbacsov és Reagan összefogva meghozzak az emberiségre a víg esztendőt. Egyébként Gorbacsov nyerte el a legnépszerűbb politikusi rangot, a papa az ötödik helyre jutott, Tecsher asszony a harmadik helyre jutott. Ugye még Amerikában is változás állott be több helyen a Gorbacsov megjelenése, tőzsdei árfolyam. Gyerekeidről szépen írtál, mindegyik már sínen van, rá léptek az élet ugródeszkájára, birkóznak a napi problémájukkal, gondjaikkal. Nagy családnak lettél édesapja, bizony, ha ilyen nagy ünnep összehoz benneteket, Gräznek kell sokat készülni, hogy a sok éhes gyomor jóllakjon. De jó volna ilyenkor az ablakon bekukucskálni, hogyan is vannak Gézáék?... Minden gyermekednek a legszeretőbb csókjainkat küldjük, legyen munkájuk eredményes, sikeres, és igazi boldogulást kívánunk a földi életben. Na, most tovább lépek egyet. Arra kértél, hogy írjak édesanyádról, az én kedves nővéremről. Bizony az idő őfelette is elhaladt 82. esztendőt tapossa, és ez a kor már szép a mostani haladó, rohanó világban, de azt kell mondani, nagyon szépen viseli el ezt a kort, mert hiszen az öregség az nem betegség, nem is kór, csak kor. Nem művészet megöregedni, de művészet azt elviselni és talán itt van egy kis félrecsúszás az én nővéremnél. Az ünnepekben meglátogattam, jó kedvvel fogadott, nem volt sok időnk a beszélgetésre, mert már indult is a Főzős Zsuzsi kis gyerekének a keresztelőjére a Szalézi templomba. Jó darabig elsétáltam vele, belém kapaszkodott, de hiszen nem is volna rá, szükség, de így szebb képet fest az egész, ha ő ezt megjátszhatja, hogy kapaszkodhat, hiszen már öreg. Talán a legnagyobb baj ott van, de ez fennáll mindenkinél, ha magára marad, akkor a " magány ", de az én nővérem mindig megtalálta a maga udvartartását, hiszen jártak oda sokan és járnak még ma is sokan hozza, de egyről elfeledkezik, hogy mellette mindenki nagykorú lett és vele együtt öregednek mások is. Ha talán tudna engedni néha a természetéből, ne akarna uralkodni, akkor még jobban kibírhatóbb volna, még az öcséd is el tudna vele beszélgetni, de nem úgy hogy minden csak úgy legyen, ahogyan ő azt elképzeli. Eljár a kórusba énekelni, itt nagyon kedvelik, szép a hangja, de egyben nagyon kritikus még a karvezető felé is. Karácsony előtti hetekben mindent elkövetett, hogy a kórházba kerüljön. A szem miatt, be is került, szürke hályog, kezdetleges zöld hályog, mert ő a kórházat nagyon szereti, ott vannak a szobában többen, tudja őket szórakoztatni, kiszolgálni és ezt igényli. Hála Isten minden rendben van szeme világa ismét jó, habár az Istvánnak azt mondta: édes fiam nem látok... Amikor a TV-t nézte, minden színészt felismert és név szerint emlegette, őket. Szereti, ha egy kicsit megsajnáltatja magát, jó ez már így van, ezen változtatni nem tud, viseli ameddig tudja. Ilyenkor jelentkezik már a Alzheimer kór is, amikor az agysejteknek a száma csökken, nem tudunk úgy viselkedni mint húsz éves korunkban, de-ez nem betegség!!! Ez kor.... Ha az István valamire megkéri...., amikor megy az István mondja a jó édesanyád: jaj fiam, már nem kell megcsinálni, mert már ez és ez megcsinálta..., ilyenkor az István is bepereg. Sokat jár a városban, gyalog, bevásárol a piacon, el tud beszélgetni, sok az ismerőse, úgy hogy légy megnyugodva, az én kedves nővéremnek nincs, semmi különös baja, ami meg jelentkezik nála, a 82 év hozza magával és ezen változtatni, senki sem tud. Tudod Amerikában sem tudott, úgy meglenni, hogy egy kicsit ne csináljon zavarost. Ezután gyakran meglátogatom, elbeszélgetünk és ha valami kellene neki elrendezzük. A vasvári Gizi néni is gyakran jön hozzá... és ő is mondja, csak a természete ne volna olyan. Nem tudja magát odahaza lekötni, konyháját nem tudja rendbe tartani..., mert menni kell ide is oda is.... Ez így rendben is van, úgy éljen ahogyan neki a legkellemesebb és legszórakoztatóbb. Talán sokat is írtam most róla, de Te kértél erre és én válaszoltam. Gyerekeink, unokáink jól vannak. Endre lánya a Kati az idén maturál. Az idő eljár. Kedves Gézám, azt hiszem most is sokat írtam, reméljük az idén ismét hazajössz... Gyere haza!... Öregszünk, ki tudja...??? Mindnyájatokat szerető szívvel csókolunk, ha tudsz majd írjál pár sort. Folytatódik és ennek nincs vége. Nagyon szép a fénykép, remekül ragyognak a lányok és főleg a Diana a maga szép mosolyával. Gyönyörű a kép, a háttér úgy néz ki, mintha Porpác kertek aljában készült volna. Öröm nézni ezt a sok boldog ragyogó földi tündéreket, boldogságtól viruló arcokat. Köszönjük a megemlékezést. Úgy véljük és értjük a leveled folyamán, hogy 1987-ben ismét haza látogatsz. Isten segítsen haza, lesz miről beszélgetni, a történteket eleven szóval mesélgetni. Majd erről úgyis értesítesz bennünket is, mert látogatásodra számítunk, lesz miről beszélgetni. Idehaza kiemelkedő újság nincsen, az infláció talált csak jó talajra, oly magasra nő lassan, hogy a tetejét már alig érjük fel. Örülünk, hogy a gyáratok visszakapta régi hírnevét, hiszen a kapszulákkal baj lehetett, ciánnal töltöttek voltak, írta az újság... De már minden a régi. Az ünnepek elteltek a maguk fényében, a gyerekek, unokák hazajöttek elbeszélgettünk a múltról, a régiekről, és egy kicsit tervezgettünk a jövőről, habár nekem ez már mind nehezebben megy. Erzsi néni is közben beteg volt, de hála Isten visszakapta a régi tehetséges napi energiáját, nagy erővel végzi a házkörüli asszonyi teendőket. Nekem a szívem kezd rendetlenkedni, majd a gyomrommal küszködök, hol szűnőben van a fájdalom, hol újra jelentkezik. Vizsgálaton, ultra hang, röntgen nem mutatott ki nagyobb defektet. Nagy szeretettel várunk ebben az évben édes pároddal együtt, vagy valamelyik gyermekkel, habár tudom sok a kiadás, de azért hiszem, hogy ez sikerül. Szeretnénk egy szép estét ismét eltölteni, felejteni a bút, bánatot, hiszen ki tudja mit rejteget a titkok titka. Ismételten sok-sok szeretettel csókoljuk az egész családot, a kis unokával egyetemben, így nő a családfa, terebélyesedik, gyümölcsözik, hála Isten!!! Készültek a nagy napra, lélekben ezen a napon mi is Veletek leszünk, imáinkon keresztül ott állunk majd a szentély küszöbén és édes mosollyal köszöntjük az ifjú Párt. Ezer csók aprajának és nagyjának, Gräznek külön, aki már nagymama lett, Géza meg nagypapa lett. Várunk nyáron!!! Szombathely, 1987 január 3. Köszöntők: Ifjú házaspár, 1985. Pónác József névnapjára Kedves Géza Valamint Édes Családodnak Aprajának és Nagyjának! 1985. nov. 2-án találkoztunk utoljára, amikor is hajnalban keltél útra, hogy ismét átrepüld a nagy Óceánt és újra és újra igyekezzél a családfő szerepet annak rendjében betölteni. Mint minden búcsúzás, úgy ez is nekünk is fájdalmas volt, hiszen ki tudja, mit rejteget a következő perc, hónap, év.. Mit fog elénk tárni jóban és rosszban. Szóval azóta írtál egypár sort, aminek nagyon örültünk, hogy a szombathelyi tartózkodásodnak legcsillogóbb perceit nálunk élted át, amikor azon az estén amikor a gyerekeim is jelen voltak, sok-sok édes emléket elevenítetünk fel. Azóta csend, néma hallgatás felőled, semmi hír, nem tudjuk elképzelni, miért maradtunk ki egy-egy levélírásból, pár sorból, vagy egy fénykép erejéig miért nem tartottál bennünket érdemesnek. Mert hiszen azóta édes kis lánykádnak megtörtént a fényes esküvője, amiről csak lopva láthattunk egy képet, Géza frakkban.., cilinderben..., gyönyörű lehetett és már indulóban van a másik esküvő is, amikor ismételten ünnepi pompát ölt a családnak minden tagja. Te tudod, miért maradtunk ki egy fénykép erejéig is, okát hiába keresnénk, nem találunk rá, sohasem tudjuk milyen aknamunka folyhatott a hátunk mögött, ami Téged ebben akadályozott, pedig hittük, hogy részesülünk valami beszámolóban, hiszen én abban az időben egy kimerítő gratuláló levelet írtam, amire még a mai napig sem kaptam semminemű reagálást. Lehetséges, tán csak mi képzelődünk és nincsen semmi komoly oka hallgatásodnak, amiről majd tán beszámolsz. Ha pedig volna valami politikum benne, úgy kérlek szíveskedjél velünk is közölni. Bízunk abban hogy a fiatalok a legnagyobb szeretetben élik életüket, amiben a szülők is csak gyönyörködhetnek. Csókoljuk Őket. MÁS... A mi életünkben sem volt oly különös nagy esemény, talán csak annyi, hogy sokat fáj a hasam..., annak tája környéke, főleg éjjel nagyon sokat szenvedek, felpuffadok, és ha a szelek utat találnak, akkor némi megnyugvás áll elő. Orvosok is csak találgatnak, tehetetlenek, volt röntgen is, vér, széklet vizsgálat... Nem mutat ki semmi nagyobb kitérést a normáltól, de akkor miért fáj?... És mi volna az orvossága?... Nem tudom. Erzsi néni hála Isten jobban bírja a napnak a leterhelését, sokat fárad és dolgozik, még bejár az üzembe, mint betegellenőr. Az a pár forint is nekünk nagyon kell, amikor az árak csillagokig ugrálnak nap-nap után. Csak gondolkodjál dollárba átszámolva nem több, mint 78 dollár, bizony ez csak nyögdíj. De amint láttad hála Isten a mindennapi kenyerünk megvan. Nálunk most nagyon megnőtt a szegények tábora és nagyon felfutott a gazdagoknak a tábora. Óriási nagy az ellentét, a nyomor és bőség nagyon nagy distanciát mutat, ezt tudják fenn is csak tehetetlenek... Ha most volnék fiatal, azaz most mehetnék nyugdíjba, akkor kb. pár évig jó volna, hiszen amikor nyugdíjba mentem, azóta a 100 Ft-nak a vásárló érteke 17-16 Ft lett.... Ez van... ezt kell szeretni, mi már ezen nem tudunk változtatni, megöregedtünk, a tehetetlenség mindjobban eluralkodik rajtam. Az élet kerék fordul és ismétlődik minden elölről. Gyerekeink Hála Isten jó1 vannak. Sokat dolgoznak, mindig jobban fáradtabbak lesznek, de a fiatalságuk még ad rugalmasságot és jó kondíciót, igyekeznek ellensúlyozni a napi leterheléseket. Aranyosak az unokák, jól tanulnak. Néha-néha van valami családi ünnepély, akkor kimerítőbben elbeszélgetünk, máskor bizony csak a rövidke kis látogatásoknak örvendünk, kérdezve: na hogy van az egészség, mit kellene csinálni?.. És magában is nagyon jó érzés. Hamar elfutott a nyár. Keszthelyen vannak rokonaink és azok hívnak meg nyaranta egy pár napra... és ekkor anyu a Balatonban én pedig a Hévízben találok megnyugvást. Máskülönben nem juthatnánk le ezekre a drága helyekre, hiszen egy heti nyugdíjam nem volna elég egy napra. Így nagyon boldogok vagyunk, amikor ezeken a gyönyörű helyeken üdülhetünk, felfrissülve térünk vissza fészkünkbe. Rengeteg a német, és én igyekszem a német tudásomat gyarapítani, ha lehetséges csak azokkal beszélgetek egy-egy órát, és ez nekem nagyon jó és élvezetes. Főleg nyugatnémetekkel szeretek beszélgetni, mert szép akcentussal beszélnek. És képzeld el, már az egyik német kolléga, szintén tanár, meg is hívott pár napra Münchenbe a másik pedig Stutgartba... Koszt lakás ingyen. Most próbálgatok spórolgatni, hogy tervemet megtudjam valósítani, ez egy kicsikét nehéz dió lesz, de képzeld el a napokban jött egy pénzes levél és a tanár barátom küldött 100 DM-t előlegben, mondván, hogy ő ezt megteheti, fogadjam el tőle barátilag. Igen örülnék neki ha, sikerülne megvalósítanom ezt az utat, úgy érzem ez volna életem alkonyának utolsó napsugara, ami engem nagyon boldoggá tenne. Elmúlt a nyár és már a tél zörgeti az ablakot..., most kezd nálunk fagyni, és borzalmas nagy ködök vannak. Azóta a Főző családban itt is volt nagy esküvő, Zsuzsi és Jancsi esküdtek örök hűséget egymásnak. Nagy szeretettel hívtak meg bennünket e családi nagy eseményre, ami nekünk nagyon jól esett, de mégis volt egy nagy-nagy akadály, az én kedves nővérkém úgy megkeverte a szart ránk nézve sértő magatartást tanúsított, hogy bizony az esküvőre nem tudtunk elmenni, nem tudtunk velük örvendezni. István ezért neheztel ránk... De majd megérti egyszer..., ellenben Erzsi nagyon kedves hozzánk, hozta az esküvői kóstolót, igaz az Erzsi néni előtte való napokban segített Erzsinek sütni.... Azóta is jön Erzsi hozzánk, és nagyon belátta, bizony neki sem tetszett mindenben az én nővéremnek a hívatlan prókátori szerepelése, de azért eltűrte... Az idő mindent begyógyít, felejtet, nagyon sajnáljuk, hogy így történt, magunk is készültünk már hónapokkal előbb erre a nagy napra, de a " nővérem" a szokása szerint nagyobb szerepet vállalt a rendezésben, mint amire szükség lett volna. Ha majd egyszer még az életben lesz rá lehetőség, vagy ha érdekel, tán egyszer leírom, mert hiszen nemcsak a világpolitikában vannak meglepő pálfordulások, sakkhúzások, családi körön belül is van túlbuzgóság, ami a másik részére sértő és érthetetlen. Sajnáljuk, hogy így történt, a világpolitikában sem lehet előre tudni, hogy a meggyújtott gyújtózsinór hol robbant fel valamit. Nővérem meggyújtotta a gyújtózsinórt és robbant, de hiszen részben ez már nem újság... Úgy érezzük, hogy politikája mégsem ért el célhoz, amiért nagyon bánatos. Gézám, dióhéjban összegyűjtve tán ennyit, lehetséges, hogy untattalak, egy rész nem is érdekel, hiszen a térbeni és időbeni távolság zsibbadtságot szülhet, de én úgy érzem és érezzük, minket mindig megkülönböztetett megtiszteltetésben részesítettél, amit mi igyekeztünk tőlünk telhetőleg viszonozni, és remélem ez is marad köztünk, a köldökzsinór nem szakad el. Ami a mi szeretetünket kölcsönösen táplálja és ha egykor az Isten errefele hoz, éppen oly szeretettel jöjj mint ez ideig, hiszem arra tán a ez a köd is elszáll a családi bűvkörből, marad minden a régiben. Ha lesz időd írjál pár sort..., fényképet nem kérünk, hiszen láttuk őket, de ha mégis arra érdemesnek találsz bennünket, úgy szeretettel fogadjuk. A közelgő szent ünnepkör alkalmával úgy a magam, valamint Erzsi néni, gyerekek, unokák nevében kegyelemteljes szent ünnepeket kívánunk mindnyájatoknak, édes Párodnak, gyerekeidnek, Vődnek.... Karácsonykor ismét együtt lesz majd nálunk a család és akkor ismételten hozzád száll majd megemlékezésünk és hozzon egykor el hozzánk a magyarok szent Istene családi otthonunkba, töltsd be mosolyoddal, okos és bölcs meglátásoddal, hiszen oly jó Veled elbeszélgetni, veled együtt gondolkodni, igaz és őszinte meleg szívedből áradó szeretetet élvezni. Az Isten áldása kísérje utatoknak minden percét. Gondoljatok ránk is a nagy-nagy élet rohanásában. A viszontlátás reményében sokszor csókoljuk a családodnak minden tagját: Szombathely, 1986 december 8. Erzsi néni Gyuszi bácsi Kedves Ifjú Házaspár! Ahogyan a gólya tavasszal rátalál a fészkére Úgy került, fordult a Géza is... ölébe. Természet rendje ez mar évszázadok óta, Bibliában is megírattatott: Ha megnő a szülők szívének édes csemetéje Mint a megtollasodott madárfiókák is elhagyják a szülői házat, Választottjának szívében keres új otthont magának. Éden kertjében sem volt jó egyedül Ádámnak, Isten kivette Ádám egyik bordáját, És abból teremté meg párját Évát az asszonyt. Így vagyon ez megírva a természet nagy könyvében, Kedves Árpád Te sem lehetsz kivétel alóla. Szorgalmas, tisztelettudó voltál mindenkor A munkádat becsülettel végezted, Szüleid, tanáraid ezért is szerettek Tégedet. Kezed alatt formálod az anyagot, Most formáld kis saját otthonod, Édes szüleidnek is maradjon a nagy szeretetből Hiszen jut is marad is a nagy erődből. Édes kis Párodnak majd mondd el többször: Sorsunk egybeforr, együtt megyünk tovább, Az élet viharában Te vigyázzál rám. Köszönöm, hogy szeretsz, s hogy hiszel nekem, S hogy megosztod az életed velem. Ha kölcsönösen ezt érzitek szívetek alatt, Bízunk, hogy sorsotok jó úton halad. Szívetek mélyéből sugalmazzátok, s susogjátok egymásnak: Mi megpróbálunk csendben boldogok lenni, Egymást őszintén igazán szeretni. Szívünk melegével mi is ezt kívánjuk Néktek, Adja Isten úgy legyen! Ámen. Szombathely, 1985. június 30. Lakodalmi vers, elmondja Endre 1986. augusztus havában. Kedves Ifjú házaspár, Vendégek, Szülők Testvérek Barátok.... Rokonok... Természeti tünemény májusi éjszakában, Amikor a szentjánosbogárka világit magában, Fény-fényre szállva találnak egymásra, Így esnek szerelmi mámorba. Julika, Csabika égve égtek fellángolva Ifjú éltetek havában szerelemre gyúlva, Dobogó szívetek sugallta mindkettőtökben, Jók leszünk mi egy szent házasságban / párban / Örömkönnyek gyémánt csillogásának közepette, Kísértünk Benneteket az oltár elébe. Kezeteket a szent feszületre tettétek, úgy esküdtetek Hogy, hűségben, szeretetben élitek földi éltetek. Ennek az örömnek szent pecsétjét ma kaptátok rája, Megszentelt gyűrűt húztatok egymás ujjára. Ahogyan a gyűrűnek nincsen se vége hossza, Egymás szeretetének ez legyen szent záloga. A szeretet az élet tápsója, Soha el ne hervadjon e szentség rózsája. Hogy mi ma itt együtt lehetünk, Julika, Csaba Ti vagytok ennek okozója. Köszöntöm nevetekben édes Szüleiteket, Akik nagy féltő gonddal felneveltek Benneteket, Részetekről legyen mindezért lángoló hála érte, Szívetekben sohase legyen háládatlan tüske. Most pedig emeljük fel telt poharunkat, Igyunk jót a Föld véréből, a boldog és szép jövőért!!!!! Ámen!!! Szombathey, 1986. József napjára Kedves Jóska! Csokorba fonódott a kis kollektíva, Mert ma van Főnökünk neve napja. Nehéz percek ezek most számomra, Hogy neved napján én itt ma Munkatársaim nevében gratuláljak. Nem könnyű egy főnököt derűre deríteni, Hiszen a munkákat Neked kell értékelni. Hidd el Főnök van bennünk jó akarat, Ehhez kell csak adni bíztató szavakat. Hóvirág, ibolya, József, Tavasz mily szép csokra. Hirdetik a tavasz jövetelét, Megfiatalítják az ember természetét. Mit is kívánhatnánk József napjára, Nyíljon szívedben ibolya, rózsa, Lakozzék benned béke, Öröm mámora, Hogy sok-sok éven át köszönthessünk Kedves Jóska!!! Levelek: NSZK-ba és Pavlics Károlynéhoz… rubin diplomás Czeglédy Gyula Szombathely Balogh Gyula u. 15 H- 9700 Kedves Erzsébet és János! Darf ich Sie bitten? Ne magázzuk egymást, legyen Te... így jobb is meg barátságosabb. Jó?....!!! A nyári találkozás után sokszor emlegetlek Benneteket, mily kedves és aranyosak voltatok, hogy segítettek a német tanulásban. Danke für. Én magyarul írok, de az a kérésem, hogy Ti németül írjatok, mert ez nekem igen jó, sokat tanulok így is. Augusztus 25-én jöttünk mi haza Keszthelyről, ekkor még jó idő volt, de már kezdett romlani az idő. János Ti akkor még valahová elmentetek és csak jóval később érkeztetek haza. Remélem nem történt semmi baj a hosszú autózásban, mert bizony hosszú ez az út. A térképen nem találom meg Jockgrim városkát, valószínű, hogy új város lehet és még nem rajzolták bele a térképbe. Elmesélgettem a fiaimnak, mily kedvesek voltatok, még vacsorára is meghívtatok bennünket, pedig semmi érdemünk nem volt rá, igazán csak a szeretet és a magyaros meleg szív diktálta irántunk való megbecsülést. Köszönjük. Majd talán lesz rá mód egykor. Azóta már eltelt pár hónap, itt leselkedik a tél, a jelenben is rossz az időjárás, nagy ködök vannak, sok a baleset az utakon. A mostani levelemben nem írok hosszadalmasan, csak arra vagyok kíváncsi megkapjátok e?, egyáltalán a posta Rátok talál e ? Ha megkapjátok a levelemet és még kapok is rá választ, akkor majd részletesen beszámolok. Szabad megkérdeznem, János azt mondottad Hévizen, hogy a jövő nyáron elmehetek Hozzátok kb. egy hétre, kapok kosztot és szállást. Légy szíves írd meg, nem változott a meg ez a jóindulatú meghívás, nincs e valami akadály, mert a szándékom nekem megvan... és bizony nagyon kell spórolnom, hogy ezt az utat tudjam pénzben kifizetni. Mert amint tudjátok nekem körülbelül 156 DM-nak megfelelő nyugdíjam van, ami az életre kevés, a halálra sok. És már most kellene rakosgatnom a forintokat, hogy valahogyan összejöjjön a pénz, ha sikerül egyáltalán összehoznom. Úgyis tudjátok ezt, láttátok a nyáron.... Szóval várom a szíves választ, hogy számíthatok e vagy sem. Ha valami akadálya volna, azt is írjátok meg bátran és akkor nem élem bele magamat ebbe a nagy útba. Ugye kapok rá választ. Remélem mindnyájan jó egészségben vagytok, dolgozgattok, a család is együtt van, a gyerekek nőnek. Herzliche Grüsse an deine familie. Liebe Elizabet, Deines Namenstages wünsche ich Dir alles Gute. Wünsche ich Dir viel Glück und Gesundheit. Várom szíves leveleteket. Sok szeretettel üdvözöl Benneteket: Czeglédy Gyula és családja Szombathely, 1986. november 18. | |
