 |
    |
 |
Dr. Kőszegi Géza volt orosz hadifogolynak írt leveleim 1988. Czeglédy Gyula Szombathely, 1988. május 19. Balogh Gyula u. 15. 9700 Tisztelt Dr. Kőszegi Géza Úrnak Gödöllő Magyarország " Hetilapban olvastam " Volt foglyok emlékei " 31.oldalon " Hazatérés " ami1987. dec. 25. 52. évf. számban megjelent Botár Bálint aláírással. Mivel közelebbi címét nem tudom, ha mégis a posta jóvoltából Önt megtalálja a levelem, nagyon örülnék neki, ha megírná a címét. Ugyanis én már erre a cikkre a második, sőt a harmadik ajánlott levelemmel sürgetem a " Főszerkesztő Urat, Dr. Pálfy Józsefet, hogy hogyan járulhatott hozzá, hogy e tekintélyes lapban ilyen történelmi hamis értékelésben helyez minket, akik a volt orosz hadifogságnak minden poklát kiálltuk, 85 kilóból, amikor hazatértem 40 kg voltam, mire fogyott el az én kilóim, stb., stb.. Nem először jelenik meg ezen az oldalon másnak is a neheztelése, pl. dr. Balogh Gyula is már neheztelt ezért a cikkért, Budapesti lakos, de az ő címét sem tudom, pedig szeretném megtudni... Ki ez a Botár Bálint??? Milyen páholyban élte át a hadifogságot? Egyáltalán látott orosz hadifoglyokat?... Egyébként már én súlyos kritikát írtam 1986, január 26-án sugárzott " Azonosítás " Kardos István álmodott meg egy torzképet és ezt filmesítették és a TV. sugározta a világnak, Botrány, a Tv újságban megjelent kép is, kérdem melyik hadifogolynak SZEX ömlengése ekkora súlyveszteség után. Csupa hamis és torz képekben hozzák le a hadifogságunknak szégyenteljes múltját. Na nem folytatom tovább a levelemet, ha mégis a posta megtalálja, és válaszadásra méltat, akkor majd úgyis megírom, hogy mit írtam Pálfynak, hogyan lehet egy főszerkesztő valaki, aki nem is tudja, mit írnak meg a lapjában az ő neve alatt. Botrányos dolgok ezek, és büntetlenül hazudnak tovább. Elnézését kérem, ha megzavartam napi munkájában, de úgy érzem Ön is élvezte a „Paradicsomnak” földi jólétét, jó volna kicserélni élményeinket. Én az Urálon túl voltam, hadifogoly, 1947 nyarán jöttem haza. Minden ismerős hadifogolytársam, akikkel megjöttem, már idehaza mind meghaltak. Várom szíves válaszát: Tisztelettel: Czeglédy Gyula Czeglédy Gyula Szombathely, 1988. május 19. Balogh Gyula u. 15. 9700 Tisztelt Dr. Kőszegi Géza Úrnak Gödöllő Öröm volt számomra értékes és baráti hangulatú levele, amiben éreztem a közös sorsnak, történelmi zátony keserves éveit, és ezért is úgy érzem, hogy ezen sorsközösségének alapján engedje meg, hogy levelemet ne Önözéssel folytassam, hanem mint volt " pléni " sorstárs Tegezéssel írhassam meg a történelmi múltamnak egy kis darabját, morzsáját. Ugye nem haragszik rám, ezért a nyílt és baráti hangvételért, de így könnyebb a beszélgetés és talán melegebb érzelmekkel dúsított lehet a beszámolóm. Köszönöm. Kedves Géza Igen, egyezik az én véleményem a Tieddel, a második világháborúnak a történelmi fajsúlyát téves vágányra terelték, és ahogyan lenni szokott, szeretnék is kitörölni az emlékezetből, és mindazokat pedig ennek a történelmi és politikai drámának szereplői lettek / kényszerből és nem örömmámorból/ ezeket a személyeket pedig egyben mint bűnösök listájára juttatni, hiszen a drámai, majd tragikus végzetnek minket is kárhoztatnak. Szomorú, de ez a valóság, ez ideig írni sem lehetett róla, hallgatni kellett ezen időszaknak embertelen éveiről, talán most enged egy kicsit a bilincs a leláncolt múlt felett, habár ahogyan írtam már, " Hazatérés " címen még mindig akad történelmi, igazság elferdítői, félnek, vagy nem tudják, vagy nem is akarják megírni a valót, ártana vele a pillanatnyi politikai helyzetképnek. Nem tudom, de annyit írhatok, hogy személyes találkozásom alkalmával, amikor Karsai Elekkel személyes eszmecserét folytattam kb. 1966-ban / azóta meghalt/ kérdeztem, hogy mikor lesznek a második világháború áldozatai rehabilitálva, felelet: " sohasem "... Na-na, azért már láttam és hallom, hogy születnek márványtáblák ezen a felírással: A második világháborúban elesett áldozatok emlékére! Na ebbe a témában majd máskor bonyolódom bele, visszakanyarodok a leveledre és igyekszem röviden magam is vázolni a rövid életrajzomat, mert csak így lesz egy kicsit előttünk a múlt igazolva és csak ezen a szemüvegen át láthatjuk meg egymást és tudjuk becsülni egymásban az embert, a küzdőt, a nélkülözőt, ha kell a szenvedőt. Röviden: 1., 1910-ben születtem Szombathelyen, apám vasúti raktáros volt. 2., Az első világháborút Vasváron éltem át, jól emlékszem a frontra menő vasúti szerelvényekre. Megállj-megállj kutya Szerbia... Énekelték hangosan őszirózsával díszített puskával a vagonokban utazó katonák.. 3., Iskoláimat is itt végeztem, azaz kezdtem elemi, aztán polgári iskolába iratkoztam be. A vakációk alatt egy zsidónak az üzemében dolgoztam, majd mint rőföskereskedőnek az üzletében sikeres eladóként működtem. Mindenáron szerettem volna a gazdám, ha nála eresztek gyökeret, de jó édesanyám azt mondta: Édes fiam a zsidónak sokat kell hazudni, a keresztény ember pedig nem hazudhat, így felvételiztem Pápára az Állami Tanítóképzőbe, 5 éves volt. 4., Édesanyám 1927-ben meghalt, rokonok taníttattak tovább. 5., 1930-ban végeztem, mint kántortanító. 6., 1930. júliusában 54 pályázó közül megválasztottak tanítónak egy kis községbe. 7., 1932-ben lettem karpaszományos honvéd Körmenden..., mint őrvezető szereltem le. Távbeszélős voltam. 8., Többször hívtak be katonának, így lettem hadapród őrmester, majd zászlós. 9. 1940-ben Erdélybe, mint távbeszélő zászlós lovagoltam végig a Királyhágót. Nagyváradot és Kolozsvárt..., felejthetetlen élmény számomra. 10., Mint tartalékost többször hívtak be tanfolyamokra, voltam Jutason, Sopronban főtiszti tanfolyamon, így lettem főhadnagy. 11. Mint főhadnagy mentem ki egy századdal / fegyenc / a doni harcmezőre a november havában, 1942-ben. Farkasfoga volt a télnek..., csak kísérő voltam, így hamarosan hazajöhettem, elkerültem az 1943. jan. 13. gyászos Mohácsot. 12., 1944.nyarán ismét jött a SAS behívó, zászlóalj segédtisztként indultam Temesvárra a zászlóaljjal. 13., Ez már nagyon bonyolult és részletes-/ megírtam egy kötetben ennek a történetét, csak röviden, csak tervszerű visszavonulások voltak, Szeged.. Agyő... Dunaföldvár..., majd Csongrád / 1944. okt. 15 / futás Kiskunfélegyháza, majd nagy harcba keveredtünk Kecskeméten..., a végkimerülés határán voltam... futás Lajosmizse.../ írtad, hogy Kecskeméten estél fogságba/ én a város északi felénél voltunk tüzelőállásban, de a nagy erőnek nem lehetett ellenállni... Lajosmizse után irány Budapest... Több helyen voltunk..., majd egy újonnan megalakult tartalék zászlóaljjal indultunk 1500 fő.. Dörögd / Zala m./ bauxit országa... 14., 1945, kb. március végével indultunk a balatoni harcokba.... 15., 1945. április elején eljutottunk a végállomásra, osztrák határra... 16., Ekkor kerültem orosz hadifogságba, /Állomások: Intapuszta / Vas m./, majd vagonírozás: Románia Fogsáni... Szaharának egy kis része... Itt már hullott a hadifogoly, mint az őszi falevél... Ebből az időszakból maradt meg egy naplóm, amit itt vezettem, sikerült hazahoznom és erről írtam ugyancsak kimerítő emlékezést/ 17.,1945. ismét vagonírozás, két héti kéjutazásban volt részünk, megmászta a vonatunk Uralt... / valaha Jekatirnburg, most Szverdlovszk körül rakodtunk ki, tehát már egy kis Szibéria... 18., Itt dolgozni kellett, erdőirtás... vasúti töltés építése... Kőműves.., villanyszerelő, szobafestő..., kubikus, WC takarító..., majd disztrófeás lettem, hullott a magyar, mint a fáról a falevél... Maradtunk is meg nem is. Kőbányában dolgoztam... stb.. kaptam egy óriási hasfalsérvet, majd elvit, mert kizáródott..., idehaza operáltak meg / naponta 8-10 halott a lágerban, / Erről nem szabad írni...., hamis beállításban Botár Bálint, és ezért nem kapok én választ Pálfy Józseftől, azaz írt, áttette a megfelelő rovatvezetőnek, ez volt március, azóta nagy hallgatás.... 19., Szeptemberben leesett a hó- és zima, hideg, hó, jég hazája lettünk. Sokat szenvedtünk a hidegtől... az éhségtől, és a tetvektől, poloskáktól azt hiszem ez úgyis ismerős refrén... 20., 80 kilóról leestem 40 kg-ra- csúszó mászó földi féreggé váltam... ist beendet... Szomorú sors, szomorú élet. 21., 1947. július 18-án érkeztem haza, megfogyva... 22., 1948 április 24-én leinternáltak / Budapest Buda-déli volt Károly laktanya, most Petőfi laktanya. /Olvasd el az " Új Tükör 1988. május 8. 19. számát, annak 6. oldalán találhatod ennek a haláltábor rémuralmát. Rucsák alezredes rémtetteit, majd Kistarcsára telepítettek át.... 20., 1948. július 2-án a Népbíróság 8 hónapi börtönre ítélt / Népbíróság / 21., 1948.julius 2-án elbocsátottak a börtönből, de mint szökevényt köröztek az országban.... Két hét bujdosás után kézre kerültem, ....ismét Budaőrs... 22., 1948. július l-én állami tanítónak minősítettek. 23., 1948. május 4-én az internálásomat megszüntették. 24., 1949.június 2-án fegyelmi határozat folytán az állásomból kirúgtak lakásból el kellett költöznöm.../ feleségem ekkor, mint özvegyi minősítést kapott / 25., 1949. május 31. REF alá helyeztek / hetenként kétszeri jelentkezésre köteleztek / Közben a kántori állásomban meghagytak 26., 1949, nov. 23. REF-et megszüntették.... 27., 1949.év végével üzemi munkás lettem, zsákoló / naponta három műszakban dolgoztam, 25 Km-t kellet bicikliznem, esőben, melegben, télben.... 28., 1952 július 4. rehabilitáltak, visszakerültem tanítói állásomban, de a sárvári járásból az akkori párttitkár kitiltott...., így kerültem Szombathely mellé egy kis községben. 29., Tanítottam, kultúrház igazgató lettem..., könyvtaros, úttörő vezető, dolgozók iskolájának igazgatója, majd 1960-ban felvételiztem Pécsre, a Főiskolára. Iskola igazgatója lettem... Többször kitüntettek, a Parlamentben, miniszteri kitüntetésben részesítettek, megyei, majd miniszteri művelődésügyi osztályra akartak elhelyezni, nem fogadtam el, mondván onnan csak nagyot lehet esni. Végtelenül jól éreztem a pályámon, volt sok sikerem, de volt sok irigyem is.... 1970-ben mentem nyugdíjba, 2100 Ft-tal. Akkor ez nem is volt rossz... 3 Ft volt a benzin.... Talán fárasztó is, hogy ennyire kitértem a múltnak egyes szakaszaira, persze ezek belül nagyon sok-sok érdem és buktató volt... / 1956/ nem mertek hozzám nyúlni... Tiszteltek és féltek tőlem... Majd úgy jártam, mint Arany János: "Járnak hozzám méltóságok, rakják rám a méltóságot Megbocsásson méltóságtok, Nem érzek rá méltóságot" Na még valamit magunkról is. 1940 nősültem meg. Két fiam lett, Egyik tanár az ipari iskolában, matek és fizika a másik fiam mérnök a textil üzemben. 1960-ban építkeztünk Szombathelyen, szép családi házunk van, ha jöttök szállást tudok adni. Szép kertes ház, a jelenben sok virágunk van, a Jázminbokrok most vannak delelőben. Unoka van öt. Három fiú és két lány. A fiú és a lány most érettségizett, azaz érettségizik... A lány pedagógiai főiskolára készül... A fiú külkerbe megy... Német, angol, orosz nyelvtudással, most készül latin és valamilyen arab nyelven... Ez kell a majdani szakmához... A nyugdíjam: 4699 Ft-feleségemnek is van kis nyugdíja, későn ment állásba, mert akkoriban nem kellett... A jelenben is dolgozgat, a volt üzemének betegellenőre. Van egy kis Zastava kocsink, korábban ezzel bejártuk a bel és külföldi szép helyeket. A benzin drága lett, keveset kocsikázunk. A gyerekeim itt vannak helyben, igen jó a kapcsolat, mi szeretjük őket, ők is elhalmoznak sok kedvességgel. Magam is sokat utazgattam háború előtt, mindig szerettem utazni. Olasz, Német, Jugó... stb.. tavaly voltam két hétig NSZK-ban. Nagy élmény volt. Németül pötyögök így kellemes az utazás. A jelenben is korrepetálok matek és irodalomból, ha kell zenéből, és németből korrepetálgatok. Így jönnek össze a havi és évi: szükséges, kellemes és hasznos dolgokra a kiadások. A jelenben érik a kertünkben a májusi cseresznye..., majd követi a többi gyümölcs... A nyáron Hévízre készülünk pár hétre... Rokonoknál van a szállásunk. Édes Párodnak ismeretlenül kézcsókomat küldöm. Valamint üdv: lánykádnak, unokádnak és a vődnek... Úgy vélem egy szusszanásra elég lesz elolvasni a mondanivalómat, ha esetleg valamelyik részletre kíváncsi vagy, és kérded, úgy szívesen felhígítom, azaz részletezem. Te ne haragudj, hogy ennyi időt elraboltam a pihenésedből, de erről keveset nem lehet írni, mert egy életrajzhoz ennyi is elég: születtem, dolgoztam, szenvedtem és meghaltam.... Ez egyszerű és tömör, baj nem lehet belőle... Ha netán erre vetődnétek a nyugati tájra... Mennétek Ausztriába.. Tegnap voltak ott a gyerekeim, most gyakrabban mennek és mehetnek..., nagyon de nagyon örülnénk, ha megszállnátok nálunk egypár napra... Ismételten elnézésedet kérem, ha esetleg megzavartalak volna, de nagyon boldog lennék, ha Te is írnál bővebben a hadifogságról, életedről, én egyébként nyolc kötetben leírtam 1970-ig az emlékezéseimet, így a gyerekeimnek marad egyéb más mellett hagyatékul. Várom majd a leveledet! Szombathely, 1988. június 2. Sok-sok szeretettel ölel és üdvözöl: Czeglédy Gyula / volt orosz pléni / Dr. Kőszegi Géza Gödöllő, Balassi B. u. 10. 2100 Kedves Géza! Leveledbo1 nem tudom kiolvasni, hogy mikor is dátumoztad a sorokat, de a postai pecsét július 20-ró1 tanúskodik. Nagyszerű a levelednek minden sora, igazi temperamentum, tenni akarás, többnek lenni, szebbet és jobbat alkotni, hasznosat és sokat termelni, mennyi akarás, mennyi kísérletezés eredményeinek a gyümölcse ez. Szeretem az ily akarattól és tudástól feszülő embereket, hiszen még az élet adott lehetőséget arra, hogy ebben a korban is tudjál bizonyítani, a köz asztalára sikereket lerakni. Ehhez csak gratulálni tudok, de egyben egy kicsit irigyellek is, mert bizony ekkora eredményekről én nem tudok Neked beszámolni, már agronómiát is beleszámítva. A mai nappal a kánikula egy kicsikét enyhült, így van erőm írni, és most próbálok a leveledre a válaszokat megadni. Nagyon boldog leszek, ha egyszer tudnánk személyesen is találkozni édes Pároddal egyetemben itt nálunk, vagy megelőzőleg Gödöllőn. Én még azon a vidéken nem jártam, habár nem ismeretlen annak történelme és kultúrája, bizonnyal van érdekessége, amiért jó volna megtapasztalni. Na ezt a találkozót talán szeptember havára kellene beütemezni, vagy aug. végére. Nem tudom, hogy hogyan lehet Budapestről Gödöllőre kijutni... Majd erről szíveskedjél pár sort írni. Ha Ti tudtok előbb jönni Szombathelyre, akkor pedig, szintén kérlek, közöld velem, mikorra volna Nektek kedvezőbb a jövetel. Mert az ember a nyár folyamán többet csatangol, pl. most voltunk egy hétig Hévízen... Várjuk az NSZK ismerőseinket augusztus 12-én... Majd megyünk Balatonra... Szóval a nyárnak nagy részét így pocsékoljuk el kellemesen. Erről még majd értekezünk. Nálunk is van szállási lehetőség, így zavartalan a látogatás. Ha beterveztek egy kirándulást hozzánk, akkor szíveskedjél az időpontot kb. megírni, ne hogy ütközzön valami helyi akadállyal, nagyon örülnénk, ha ez a találkozás meg is valósulhatna. Bízzunk benne. Bámulatos kitartó voltál a fizikai és szellemi feltornázásban, aki oly mélyről indulva és elérte vágyainak az álmát. A bölcsesség akkor jelentkezik, amikor az ember rádöbben, hogy mily keveset tud. Az élet véges, de a tudás végtelen. És Te ráléptél Jákob létrájára és emelkedtél a magasba, s mint a száraz szivacs szívtad magadba a tudománynak bő forrását. Erős akarat, minden akadályt legyőz!!! Volt nekem is valaha a jelszavam. Ma már csak pislákol bennem az egykori tenni akarás, erőm fogytán. Egy kevés jelen, egy hosszú múlt, és egy bizonytalan jövő, perc, óra, nap, év.... Csak gratulálni tudok nagyra törekvésedhez, és sikereidhez, ez ad erőt a holnaphoz, ez teszi tartalmasabbá életünket. Csak így tovább. Sikerekben gazdag szép éveket. De úgy veszem észre leveledből melletted áll egy nagyon erős munkatárs, édes párod, aki nagyban besegít a sikereid eléréséhez. Ez főleg nagy kincs, akiből árad az utánpótlás, a kivitelezés, a termelés többsége. Nagyszerű párosítás, szinkronban való egyesülés. Jaj ha látnád az én szőlőmet, ami a maga vadságában zöldell a kertemben, nyomban fejszét fognál és kezdjük előröl az egészet. Sajnos én csak óvodás tudással értek a szőlőhöz, és ezért csodállak, hogy annyi a termésed azon a kis területen. Nekem akkor a Te kezed és tudásod révén sokkal többnek kellene lenni. Na ha majd egyszer meglátod, behunyod a szemedet és megadod a hozzá való szaktanácsot. A mi telkünk kb. 130 □öl, de az egy vadon, sok fa, sok árnyék, de azért mindig van valami érőben és így nagyon szeretem a kertemet. Van májusi cseresznye. Két nagy fa Germensdorfi, van egy nagy diófa.., kajszi, meggy..., ribizli, egres,.. tüskétlen szeder... Egy fólia sátor..., sok-sok virág, leander, piros, fehér, sárga színben... Az egész egy vegyes felvágott, de a tömbházak közt egy kis zöld oázis. Legjobban meglepett a centrifuga géped. Ez valami csodálatos masina lehet, ami ilyen nagy %-ban tudja a levet visszaadni. Ez nagyszerű teljesítményű masina lehet, saját gyártmányod? Mennyi almánk volt tavaly és bizony én szerettem volna alma mustot nyerni belőlük, de van egy présünk, de az nem tudja ily gazdaságosan kipréselni a levet. Na ha majd egykor találkozunk Gödöllőn, akkor megcsodálom. Magam is sokáig helyettesítettem az iskolákban, de mivel változott a módszer, változtak a gyerekeknek a neveltségük, változtak a nevelőknek az emberségük, szaktudásuk, hivatásszeretetük, nem tudtam elnézni azt a sok-sok negatívumot, ami ma uralkodik a pedagógiában, így nem kívánkozom a mai iskolákba, pedig valaha ez volt az életem, napom, boldogságom. Sajnos a fejetetejére állt a mai emberiesség, megváltozott körülöttünk a társadalomnak közerkölcse, emberiessége, így mint régi néptanító, megváltani, nem tudtam megváltoztatni. Egy-egy iskola neveltségi, módszertani, lehetőségét, kiléptem ebből a közösségből, és ezért igyekeztem korrepetálni azt a hiányt, amit nem tudott az iskola és a szülői ház megadni. Az én koromban nem kellett korrepetálni a tanulókat, mert mi nemhogy tanítottunk, de megtanítottuk és nemcsak neveltünk, hanem megneveltük az ifjúságot. Már ez ólomlábakon jár és bukdácsol. Nagyon jó a közösség, és ha lehet, maradj is sokáig ebben a légkörben, ez éltet és ad mosolyt, derűt a léleknek. Tervezz, kutass, újíts, boldog lehetsz, ha ily körülmények közt pergetheted éltek homokóráját. Na talán még írjak valamit, ami összehozott bennünket, a hadifogság. Tán azzal kezdem, hogy Pálfy úr még a mai napig sem érte el Botár Bálintot, a cikk íróját, sem a rovatvezetőjét, de ahányszor meglátom Pálfyt a TV képernyőjén, mindig elönt a düh, és csak szeretném a magamét megmondani neki. De azóta bővültek az ismereteim. Ugyanis erre a cikkre reagált Dr. Balogh Gyula Budapestről is és én megtudva a címét, írtam neki. Nagyon kedvesen és nagy örömmel válaszolt a levelemre és tovább pergette a hadifogságról szóló irodalmat. Felhívta a figyelmemet, hogy a Valóság 1986. évi 12. sz. folyóiratban írt Stark Magyarország a második világháborús hadifogoly vesztesége címen egy cikket, és ez az író boncolgatja a hadifoglyokról szóló ismereteket. Na én ezt a számot megtaláltam, fénymásolatot készítettem róla és most eredetiben olvashatom. Sok meglepőt ír, számokat, időket. Ebben szerepel Botár Bálint volt Népjóléti Minisztérium hadifogoly osztályának vezetője, szóval sohasem volt hadifogoly, táplálkozott a bőség emlőiből. Ha megtudod szerezni ezt a számot, nagyon sok meglepő választ találsz a hadifoglyokról. És ez a Pálfy a mai napig sem érte el Botár Bálintot... Jellemző erre a főszerkesztő úrra, de a Tv kamerájához oda mer ülni, na, netán társadalmi munkában?... Végtelenül elítélem Pálffy magatartását, mint főszerkesztő annyira sem érdemesíti az olvasóját, levélíróját, hogy válaszra érdemesítse. Tenyérforgató, biciklitipró típus, és ezért is áll az ország a sír szélén, mert az önző érdekek felülkerekedtek a közérdek fölé. Szóval, ha meg tudod szerezni az ottani könyvtárban ezt a folyóiratot érdemes lesz elolvasni és meditálni fölötte, de ha nem tudnád, akkor majd alkalomadtán kölcsönzöm találkozásunk alkalmával. Hála Isten jól vagyunk. Édes Párom nem szerette ezt a kánikulát, én főleg helyi termálvízben tartózkodtam. Várok egy kis lehűlést, és akkor igyekszem a kertben egy kis rendet teremteni. Gyerekeim, unokáink jól vannak. Egy kis unokánk a jelenben nálunk van..., és majd jön leváltás 12-én, mennek egy hetes nyaralásra, Balatonra. Ne haragudj, ha ily sokat írtam, firkáltam, ígérem, hogy legközelebb rövidebb leszek. Édes Párodnak szerető kézcsókomat küldöm, sok sikert a téli tároláshoz. Ha majd egyszer úgy kedved szottyan, pár sorban számolj be napjaitokról, és főleg lehetséges volna egy cserelátogatás és mikor. Látod "Karcsi" mekkora utat járt be, mennyi protokoll volt előtte és mindezt sikerrel végigjárta. Úgy látom sok gépelütést csináltam, elnézésedet kérem, nem javítgatom, majd talán ki tudod találni a helyes magyarázatot. Továbbra is erőtől és kedvtől duzzadd munkakedvet, sok-sok sikert a napi létben. A viszontlátás reményében sok-sok szeretettel ölel hadifogoly társad: Czeglédy Gyula Szombathely. 1988. július. 28. | |
