 |
    |
 |
Levelek: Keszthelyre: Barasits Dezsőnéknek Kedves Rubindiplomás Tanítónő! Szeretett Tanító Néni! Az újsághír olvasásakor boldog melegség cikázott bennem az örömtől elragadtatva, Isten kegyelméből ezt a boldogságot is megengedte érni, hogy oly sok anyai, tanítónői, iskolai, népművelői teendők után valami kis ellenszolgáltatás annyi földi odaadó munka után. És most mégis a gratulálók sorába beállva, emlékezésnek oly sok szép és boldog perceinek mozaikja fut le előttem, filmkockák formájában, az emlékezésnek gazdag tárházának a kapuja nyílt ki előttem és ismét élő elevenségben benne voltam a Pavlics család meleg, meghitt kis tanítói fészkében Balozsameggyesben, anya, apa és a kilenc kis törpe, fióka, mint orgonasípok sorakoztak csipegtek, sorba álltak kenyérosztásra. Mennyi türelem, mennyi anyai szeretet, lemondás, fizikai erő és főleg lelki erő, kiapadhatatlan szeretet hálózta be a családi fészket, a nagy családét is, amely az egész falut ölében tartotta. Hajnalban már a kenyérteknő mellett állva dagasztotta a mindennapi kenyérnek valót, a házit, a családit, s mégis amikor jött a csengetés az iskolának udvarán, friss derűvel, mosollyal fogadta a falu maszatos nebulóit, ha kellett meg is mosdatta őket, méltán vallotta és gyakorolta Gárdonyi örök szép mondatát, "amikor először lépsz az iskolába, legyen arcodon Jézus nyájassága... szólítsd magad köré őket, simogasd meg fejecskéiket... " A kilenc saját fiókájának simogatása mellett mindig maradt tartalékul annyi, hogy másokat is tudjon simogatni, Nyájas mosolyával megszelídíteni. Nem volt gazdag és szegény, csak gyermekként állt ott valamennyi, zsuppos, vagy cserepes házból jött a kis nebuló. "Vadócba rózsát oltok, hogy szebb legyen a föld"... Sorra megjelennek a volt emlékképek, mennyi szeretet, jóság elfért abban a kis tanítói lakásban. Mindig a magasba tekintettek és tekintgettek, ahonnan kapták a napi terhek legyőzésére az erőt, emeletes ágyak, de mindig volt valami kacagni való. "Ő a jóság, szem, becézés, csak csicsijjáz, csókol, néz..." Ünnepnapok legnagyobb öröme volt a finom "mákos kalács" aminek ízét még most is érzem, hiszem, hogy ezen a felejthetetlen ünnepnapnak a szimbóluma szintén a "mákos kalács" volt, mert ez volt akkoriban a torták, torták királya. Még most is fogalom a faluban a Pavlics család, a tanító úrék, mert vallják: " Rátekint virágszemével, ajka szól bölcs zenével, mint a szivárvány, hull széjjel minden állarc, ámító fütty, virág és dáridó. " Egy nagycsaláddá olvadt össze a falu, gyülekeztek az iskolában egy-egy előadásra, jött apraja nagyja, gyerek az ölben és áhítattal hallgatták a tanító szavát. Kérvényt kell írni, végrendeletet kell csinálni, adóhivatalnál kell eljárni... Édes Károly bácsi habár egy kicsit bicegve is mint háborús "rokkant", de teljességgel, meleg szívvel képviselte a kérést, ügyintézést. Hová zuhant a mai pedagógia?... Hol vannak az igazi "néptanítók"... Lámpással sem találni ma már, egy kettő, itt ott, amott... Csődbe jutott a mai pedagógia, az ilyenféle pedagógiai típust szeretnék kiművelni a szakiskolákban, főiskolákban, egyetemekben, de az utánpótlás vitaminhiányos, csenevész, hivatástudat hiánya, csődbe jutott az iskola. Ma hamar elfáradnak a mai pedagógusok, de miben? Kérdem én... Hallgassanak meg egy Pavlicsnét... Majd akkor talán felismernék gyarlóságukat, hibáikat, helytelen odaállásukat. Ahogyan a Gellérthegy tetején kimagaslik a "békét hirdető pálmagallyas Vas megyei származású női szobor", úgy szeretném a mi kedves "Gyémántdiplomás tanító nénit" a pedagógia hegycsúcsára felvinni, aki született, élt, dolgozott, fáradozott, tanított, szenvedett, nélkülözött, de mindenkit szeretett, soha nem fáradt, kilenc gyermeke mellett mindig csak adott... Ha együtt volt a család: 11 tányér, 11 szelet kenyér egyszerre került az asztalra. Hála annak a jóságos Istennek, hogy annyi anyai adomány után megérhette munkájának, anyai szívének a termését, beteljesülését, talpon áll minden kis magzatja, akik csak büszkék az édesanyjukra. Rábakovácsiba mentem búcsúra, Károly sírját ismét felkerestem, pár szál virággal köszöntöttem és tisztelegtem, s ezenközben elbeszélgettem vele. Ő maga is nagyon boldog lehet, mindezt tudva. Nagyon szép a sírja, tele virággal, mint egy gyönyörű perzsaszőnyeg úgy virít a sok begónia piros színében. Szeretnék még egyszer elbeszélgetni Önnel és a kedves fiával plébános esperes úrral, aki talán nem is emlékszik már rám, hiszen azóta már sokszor lehulltak a falevelek... Őt is nagyon üdvözlöm, egyébként tudok híreket, mert az a jó énekes néni, akit "Honty-nak nevezett a tanító néni" az most közel lakik hozzánk, ő mesélt oly szépet önökről. Ha mód lesz, legyen szabad egyszer meglátogatni Jánosházán a "Paplakban". Ha pedig az esperes úrnak útja erre felé vezet, biztosan jár a püspökségen, nagy-nagy örömmel venném a látogatását tanító nénivel egyetemben. Könnyű megtalálni: Hunyadi úton / négysávos út / 41 számú ház előtt kell megállni és a "Hajnal" presszó mellett van, szintén maszek ház, gyümölcsös. Az utca nevét nemigen ismerik, egy utca egy ház. Remélem, hogy látogatásukkal megtisztelnek hamarosan. Boldog voltam, hogy emlékezhettem a régiekre, s közben magam is elfelejtettem, hogy megöregedtem. Mégis oly jó visszagondolni és az évek óráját évtizedekre visszaállítani, mert csodálatos volt a múlt számunkra, és ma nincsen az, ami volt. Talán búcsúzóul: édes párom Erzsi jól van, kettő fiam van, öt unokám... Helyben élnek, sok örömet szereznek öreg napjainkban. "Megvigasztal, fölmagasztal, illatos lesz lámpa, asztal, megtelünk a szent malaszttal és elalszunk édesen, csoda, csoda, csendesen... " Az egész családom nevében sok-sok szeretettel és kézcsókkal Esperes úrnak Gyuszi bácsi üdvözlettel: 1985. szeptember 30. Gyuszi bácsi Szombathely, 1987. február 20. Kedves Erzsi és Dezső! Nyitni kék!... mondja a cinege madár! Nyílni kék!... Dugja a fejecskéjét a hóvirág! Írni kék!... Susogja a Böske édesdeden a fülembe! Csupa "kék"...hát mi kék?... Hát igen... Írni kék, mert hiszen január 23-án íródott a Ti leveletek is, lassan már egy hónapja és tény, hogy írni kék. Nagy figyelemmel olvasta fel a Böske az eseménydús, változatos leveleteket, amelyben igyekezett Erzsi reális helyzetképet adni napi életetek folyásáról, örömeiről, gondjaitokról és a jövőbeni terveitekről. Szemölcsök, felfázások, szerencsés esések, Dezső lerobbant lábfájása, az unokák ellátása, tanfolyamok, születések mind-mind szerepeltek a levél tartalmában, ami bizonyítja, hogy nincsen rózsa tövis nélkül, nincsen élet gond és fájdalom nélkül, de ami a legjobb és legmegnyugtatóbb minden bajból sikeresen és kiegyensúlyozottan tudtok kilábolni és újra erőre kapva ismét rójátok a napi terheket, magatok gyönyörére, boldogulására. Van lelki és testi erőutántöltés, kolbásztöltés, s kell a napi motor hajtásához, egy jó darab kolbász, egy-két pohár földvére... és már a múlté a gond, a leterhelés, ismételten győztesen jutottatok ki a sok-sok leterhelésből. A jövő biztosítva vagyon, hiszen egy munkával ismét szaporodott a családfának gyümölcse,- Adrienn névre hallgatva, leljetek majd sok örömet benne. Kedves Erzsi, minden sorod megér egy misét, de a azért most nem térek ki részleteiben soraidnak láncolatára, csak nagy lépésekben fogom a mondottakat, érezzük a napi örömötöknek és gondjaitoknak, ami igen kicsi, elenyésző, hála Isten, jól megy sorsotok. Ha közben akad is egy kis aggodalmaskodás, Dezső lába érszűkületes, de csak addig, amíg, nem tudja a téglákat és tetőszerkezetet megoldani, majd a tavaszi csalogató melegsége elviszi a családi fészek építésének honába, és ekkor mindent felejtve, új erőre kapva nem lesz akkor jajgatás, mert a munka nagy orvosság és egyedüli gyógyír Dezső számára. Nagyszerű gyógyír számodra Dezsőkém, nem is kell érte fizetni, az igaz, hogy Te se kapsz érte semminemű fizetséget, de maga a munka, a dolog, a termelés, számodra legjobb szanatórium a gyógyulás útján. Na aztán ahogyan írjátok ismét mentek Hévíz panorámájába, ott pedig teljes regenerálódást nyerhettek, felejtve és elhagyva a napi terheket, felüdülve, kipihenve kezditek a hétköznapoknak birtokolását. Sok hó volt az idén..., gondolom, már kora reggel igyekeztél Dezső az elismerésnek és a dicséretnek az oklevelét megnyerni a ház lakóitól, de azért annyira mégsem kellene hajtanod magadat, hogy szerezz valami rokkantságot, láb elfagyást, sarok kirepedést, ilyenkor kell a jó meleg cipő: régi mondás: a lábat melegen, a fejet hidegen kell tartani. Azt érezzük a leveletekből, hogy nem unatkozhattok, mert vannak unokai elfoglaltságok, lányom és a vejem gondoskodik valami lekötöttségről, amit Ti mindig nagy igyekezettel 100%-kal szoktatok végrehajtani. A nagy tél minket is próbára tett, Böském hala Isten, már visszanyerte, a teljes erejét, ténykedik, háztáji és üzemi dolgokat teljes egészében ellátja. Bizony nekem igen nagy fájdalom, ha ő elveszíti a tettrekészségét, és valami botlással hupp-hupp a földön hever, kék, zöld foltokkal a testén... De hála Isten még törés nélkül megúszta ezeket elesettségeket. Magam részéről is volt egy kis nátha, derékfájás, de mi is lenne ha ebben a korban nem kopogtatna valami betegség, akkor a gyerekek és az unokák kétségbe esnének, hát sohasem lesz vége... Leveleteknek legszebb és legmelegebb, legderűsebb és örömet szerző sorai, amiben jelzitek, hogy márciusban jönni szeretnétek hozzánk. Tárt karok, kapuk rokoni szerető szívek várnak benneteket, jöjjetek, beszélgessük ki magunkat, mondjuk el gondjainkat, örömeinket, legyen ünnep jöveteletek, nagy szeretettel tárjuk ki szívünk kapuját, csak jelezzétek kb. érkezésetek napját, távirat, vagy levél... Végső esetben telefon, most a mama nem okoz gondot, becsukódtok bút, gondot hozzátok magatokkal, nem kell idegeskedni mi is történik az otthon hagyott öreg mamával. Várjuk majd jelzéseteket, kb. mikorra tervezitek a jövetelt, csak jó időt fogjatok ki, mert akkor még Acsádra is eltudunk menni. Azt hiszem lesz miről elcsevegnünk, közben Erzsi végigjárja az üzleteket, arra megjelennek a tavasznak divatújdonságai, amiből majd kiválassza a magának valót, hiszen Hévízre kell egy kis divat..., egy kis újdonság. Gyerekeink és unokáink harcolnak a mindennapi gondok legyőzésében, többször kopogtatnak az ajtónkon, hoznak magukkal egy kis felüdülést, mondanivalót. A félévi bizonyítványok vegyesek, nem tündökölnek a kitűnők egén. Katika már harmadikas gimnáziumba jár, de még nem tudott véglegesen dönteni hogy vitorláját hová és merre is feszítse ki. A mai ifjúságnak jellemzője, kevés munkával sokat keresni jelszóval kellene tovább járni az élet útján. Majd megoldják a jövőjüket, épek és egészségesek. Szóval nincsen nagy ráhajtás, mert nem mindig a bizonyítványnak az osztályzatai adnak nagyobb kenyeret és boldogulást. Szüleikkel együtt majd megoldják a problémájukat. Gyerekeiteket, unokákkal egyetemben sok szeretettel csókoljuk, sok-sok örömet hozzanak hétköznapjaitokra. A ház lakóinak is szerető üdvözletünket küldjük, Bandinak legyen kitartása még sokáig, hogy a kolbászokat tudja tölteni. Nagyjából beszámoltam röviden létünknek minden állomásáról, ami pedig kimaradt volna, azt személyes találkozásunk alkalmával felöntjük a dödörgés malmának a garatjára és majd jó apróra megrágva, kibeszélgetjük annak minden kis részletét. Nagy szeretettel várjuk értesítéseteket, jöjjetek, hozzátok magatokkal sok-sok napsütést, derűt, mosolyt. Szombathely, 1987. február 20. Rokoni szeretettel csókolunk Benneteket Kedves Erzsi és Dezső, valamint Lányok, Vők, Unokák!!! Ismetelten itthonról mondhatunk köszönetet a sok-sok és figyelmes-kedves vendéglátásotokért, ez nekünk nagyon jól esett, lelki és testi felüdülést adott számunkra, valamint erőt a további életvitelhez. Ugye ezzel a sok köszönettel már tele a pince, a padlás, de egyenlőre csak ennyit tudunk nyújtani a nagy áldozatkészségetekért. Köszönjük!!! Az ég könnyeinek hullajtása és zápora kísért bennünket egészen hazáig, úgy hogy a mi könnyeink elvesztek a nagy égi zápor miatt. Óriási dugóba értünk a város központjába, csak métereket lehetett menni, vagy állni... Rengeteg kocsi torlódott előttünk, majd egészen a kastélyig, ott aztán már szabadabb lett az út mehetett a forgalom. Igen a hidegebb idő miatt, sokan keresték fel Hévízet, így nagyobb volt a forgalom a szokottnál, nagyon kellett vigyázni a vezetésnél. Fürödtünk majd 14 óráig, majd ettünk és indultunk, de a zápor fortéba kezdett, de sebaj, van a kocsinak teteje és így bizony eső koppanás özönében utaztunk, de jó volt. Útközben még egy ismerősünket is meglátogattunk, Pakodon. Elbeszélgettünk lányukat valaha ide a főiskolára sikerült felvetetni. Azután egyhuzamban szedtük a kilométereket, Rum körül az eső is elállt, így könnyebb volt a vezetés. Boldogan pillantottuk meg a kis házikónkat, kapu tárva..., gyerekek, unokák sorfala mellett, Szimat ugrándozása, fogadott bennünket. Nagy volt a viszontlátás öröme, minden nagyon rendben, a rolót megcsinálta Attila, rend és tisztaság, virágok özöne, gyönyörű a teraszunk, a Leandekerek pompáznak..., meséltük az élményeket, kérdeztek Titeket is..., mi van?... Röviden vázoltuk a tényállást..., mennyire jó egy ilyen gondtalan életvitel. Szeretnénk még egyszer ezt visszaálmodni, amikor esetleg Budapestre mentek augusztus hónapban. Majd erről írtok. Megindult a munka, ma Attilánál van ribizli szüret, ott az egész család Böske is, én is megyek délután "Kukullóba", habár nagyon felhős az idő. Így beindult a hétköznapnak munkadarálójának fogaskereke, Böske nagyon sokat dolgozik, fáradhatatlan, " TAKÁCS " DEZSŐ "...., de ez éltet felderíti, és örül, így nekem kevesebb jut belőle, de magamnak is van azért mindig valami elvégzendő, ami kitölti a napot. Gondolom Dezső és Attila GMK, már a betonkeverésnél vannak, vagy talán már csak az emléke van meg, bámulatos erő halmozódik a kettő testben, így bizony lesz is hajlék egykor a nagy akaratból. Erzsike Neked jut a legszebb és legnemesebb, kertészkedsz az unokák birodalmában, játszol, mesélsz, őrködsz, az a jó, hogy mindezt nagy szeretettel tudod elvégezni, a fáradalmakat meg kipihened. Attilát nem akarom zavarni, de ha egyszer megmondanátok neki, ha majd akad rá ideje, akkor azt a kettő eszenciát egykor küldje el, vagy ha megyünk augusztus vagy szeptember, akkor elhozzuk. Tudom, ideje nincsen, azért nem is akarom zavarni. Csókoljuk Őket. Az örökzöldet beültette a tartójába, amikor jöttök, akkor elvisszük majd a sírra. Dezső már kezdi a festést? Bámulatos munkakedve és akarata van, nagy érték biztosan szép lesz. Óriási megtakarítás, ez egymagában nagy bevétel a családi kasszába. A mamával napi gondok megvannak, Legyen türelmetek elviselni a vele járó gondoskodást. Mikor jönnek a németek?- Majd azok felvidítanak Benneteket, kitöltik az üres óráitokat. Legutoljára is nyugat németekkel csevegtem el, az egyik tudott is magyarul, mert valaha bácskai volt, ő is mondja kevesebb a nyugati vendég, nagy a kínálat... Több okot is felhozott arra nézve, miért van kevesebb nyugati vendég, mint tavaly és azelőtt. A zárt medencében fürödtem, Böske a szabadban, ő nem fázott. Mi újság Bandiéknál? Mikor jöhet haza az édes párja? Szíveskedjetek tolmácsolni üdvözlő szeretetünket, és mielőbb legyen otthon a felesége a "Margó" jól írom?... Talán már mindenről beszámoltam röviden, ha netán valamivel megbántottalak volna Benneteket, nézzétek el gyarlóságomnak, öregségemnek, hisz csoda hogy még így is vagyok, annyi balsors után, ami már a 77 előtt megért. Ha meg tudtok bocsátani, akkor nagyon köszönöm és remélhetjük, hogy még otthonunk lesz kedves hajléktokban. Mi lenne, ha az egyik héten meggondolnátok magatokat és gyerünk hozzánk... Igazán most jönnek a németek nem lehet..., na majd később. Ha tényleg mentek a Miklóskával Budapestre, augusztusban, akkor szíveskedjetek velünk közölni és mi szívesen elmegyünk Hozzatok, a mamát Erzsi ellátja... Jó? Dezsőkém a munkával csak mértékletesen... Ismételten köszönjük a vendéglátásotokat, ugye milyen jó időt fogtunk ki, azóta is csak felhős, esős az idő, sikerült a nyaralásunk. Szombathely, 1986. július 12. Sok-sok szeretettel csók: Erzsi és Gyuszi Kedves Erzsi és Dezső! Nyaralásunk melege után most majd nagykabátba kell bújni oly rideg és hűvös idő köszöntött ránk a nagy kánikula után. Végtelenül sajnáljuk azokat, akik most akartak nagyot sütkérezni a nap hevében, helyette majd meleg kandallóhoz kell bújni egy kis felüdüléshez. Jó hetet fogtunk ki, aminek végtelenül örülünk utólag is, hiszen minden óra, perc a legfelemelőbb időjárást nyújtott, ami egy üdüléshez kell. Persze a legjobb és a legnagyobb felüdülést a Ti vendéglátási jóságtok nyújtotta, amikor a legnagyobb kényelemben, testi és lelki felüdülés maximumát nyújtottátok felénk. Elsősorban ezt akarjuk ismételten utólag is megköszönni, adjon Isten érte testi és lelki kiegyensúlyozottságot Köszönjük !!! Szerencsésen megérkeztünk, semmi zökkenő sem az úton, sem idehaza. Minden a legnagyobb rendben volt, Endre volt a megbízott, házfelügyelő kutya, macskafelelős, kerti felügyelő. Már csak az emlékekből élünk, amire oly jó visszagondolni. Na mai nappal kezdődik a tanév, Erzsi már elkísérte Miklóst az oviba, lesz napi elfoglaltság, törődés, öröm és néha egy kis üröm. Dezső pedig elraktározott fizikumát koptatja az új fészeknek a kialakításánál, ami napról-napra nő ki a földből. Sok örömet hozzá! Unokáink is elindultak a mai nap az iskolába, jön leterhelés gyerek és szülő felé. De ez már régóta így van, és ez természetes folyamat, születés, élet, munka a végső pontig. Találtunk már fagyálló zöldet a tartóba, majd ha jöttök mindent a helyére teszünk. Írjátok meg előre kb. mégis mikorra várható a jöveteletek. Jelenben Endre Bulgáriába repült egy hétre, nem tudom, hogy ott milyen időt fogott ki, tanulókkal ment, iskolai úton. Biztosan kellemes a kirándulása, a tengeri fürdő felüdíti majd, kb. 7-8-án repül vissza, lesz neki majd mesélni valója. Édeseim talán egyenlőre ennyit, mire jöttök akkorra talán már újabb események sorakoznak fel, amit majd letárgyalunk. Ismételten köszönjük a szíves és kedves vendéglátástokért, ha valami ellen vétettünk volna, számítsátok be emberi gyarlósának, hiszen a bibliában meg vagyon írva, az ember naponta hétszer botlik, vétkezik. A család apraját nagyját csókoljuk, kinek-kinek érdeme szerint. Szombathely, 1986. szeptember 1. Sok-sok csók: Kedves Erzsi és Dezső! Az ég hullajtja könnyeit, a nap is beburkolódzott felhőgomolyagba, hűvös a nap lehelete, ez van szombaton, május 17-én délelőtt. Az igaz: hűvös, esős május, bőséges termés, mondták az öregek. Ám legyen. Mit is lehet ilyenkor csinálni... Írjál Dezsőéknek, szól az úr asszonya... És én jámbor, szelíd szófogadó "Ádám" engedek a kérésnek,... és most írok, azaz válaszolok a leveletekre is egyben. Ott kezdem, hogy köszönöm a finom bort, amit nagy élvezettel elkortyolgattam és mindig derűt hozott napi leterhelésre. Köszönöm Dezső, az Isten tartsa meg ezt a jócselekedetű szokásodat, adjon érte ezerannyit, na meg erőt és egészséget a következő nagy feladatoknak az elvégzéséhez. Erzsi nagyon jó hangulatában érkezett haza, mesélte az élményeket, sorra vette a keszthelyi történteket én pedig isteni félelemmel hallgattam végig. Nagyon jól érezte magát, felüdült, csak hát másnapra belázasodott, a torka reagált a jó hideg fröccsökre, sörökre, három napig nyomta az ágyat, szóval a hidegből is megárt a jéghideg. Háromnapi orvoslás után tért csak fokozatosan vissza a szokott munkakedve, ígérve, hogy ezután mellőzi a jéghideg hűsítő fröccsöket, söröket, de meddig fog ez tartani?... Szóval visszaállt az egészségi állapot, megkezdte a háztáji munkák dandárját és már minden a régi kerékvágásban folyik tovább. Ti is felszabadultatok egy kicsit az otthoni gondoktól, igen jó helyetek volt az üdülőben, kellett is annyi gond és munka mellett egy kis nyugalom, figyelem elterelés, elszakadni a hazai napi ütemtervtől és felszabadultan élni a gyönyörű környezetben. Köszönjük a meghívást, epedve várom azt a napot, amikor mehetünk egy kis energia feltöltésre, ideg és testi rehabilitációra, mert bizony a megöregedett sejtek, izmok, agymolekulák energia szegények lettek a hosszú évad alatt. Így nagyon jól esik a meghívás, hogy törődtök velünk, és módot adtok kúriátokban, úri elhelyezésre, és ez már egymagában főnyeremény számunkra a munka leterhelése után. Hogy mikorra tudjuk majd beütemezni?, azt majd úgyis tudatjuk, főleg amikor nem leszünk terhetekre, azaz nem lesznek nyaralóitok. Azért kérünk Benneteket, ha lehetséges azt közöljétek, hogy mikor ne menjünk, azaz mikorra várjátok a vendégeket, mikor vagytok mentesek a nyaralóktól? Jó?... Lehetséges hogy mikor júniusban is lemegyünk..., pár napra..., főleg a hó második felében, ha lehet...., na meg majd augusztus vége felé.... Ezt mind meg kell érni..., az idő mennyire engedi tervünk megvalósítását. Előre is köszönjük a nagylelkűségeteket, hogy módot adtok testi és lelki felüdülésre. Na a háznak az árat kiegyenlítette a vevő..., nagyon jó üzletet nyert ezzel a vétellel, sokszorosan megtérül ez a vételár számára. Ugye Ti is megkaptátok azt a csekélységet, amit korábban feltételeztetek a gyermekek részéről. Majd az idő megadja rá a választ jó lépes volt e?, vagy ki tudja hogyan kellett volna csinálni. A patak vize sohasem folyik vissza, siet a folyóba, a folyó rohan a folyam felé, a folyam összeölelkezik a tengerrel... Ez törvényszerűségnek a rendje. Szeretném, ha ez a házeladás elsősorban örömet és boldogulást hozna gyermekeitek, unokáitok számára, és ez az örömteliségből Ti is részesülhetnétek idős napjaitokban. Mert hiszen amint írjátok kezdődik egy fészekrakásnak a gondolata, annak kivitelezése, tégláról, téglára való összerakása, ez pedig nem kis feladat, nagy megterhelés volt mindenkor egy otthonnak a felépítése ismeritek, volt benne részetek... Dicsérendő magatartás a Vikiék részéről, hogy ily bölcsen akarják a jövőjüket magalapozni, a jusst családi otthonba fektetni, csak egy aggaszt és kérve kérlek Dezsőkém, csak annyit vállalj a kivitelezésben, ami nem haladja meg az egészségi állapotodat, mert attól tartok több energiát fogsz ráfordítani a megvalósításra, mint amit szabadna és esetleg káros lehetne gyümölcsöd élvezéséhez. Nagy és szép a fiatalok nagy erőduzzasztósága, Attilának sokoldalúsága, most kiélheti magát ebben a nagy munkaterületben, lesz neki mit saját erejéből megbütykölni, de ő még fiatal, erőtől- ambíciótól telitett deli legény, lesz ideje a fáradalmakat kipihenni..., de ha Dezsőkém Te túlhajtod magadat, mi maradhat hátra?... No, tudom, hogy okosan megterveztétek Erzsivel, mint őrzőangyal a munkapulzusodon tartja a kezét, lefékez, ha netán nagyobb sebességre akarsz kapcsolni, mint amit a motor elbír. Remélem így is lesz. Abban nem kételkedem, hogy kerül Attila terve a megvalósuláshoz, neki ez kell is, akadályt nem ismer, ha kell "zsebkendőjének a négy sarkában is összehordja a sok követ, ami az építkezéshez kell"... Ehhez kívánunk Nektek és nekik duzzadó erőt és egészséget!!!! Nem tudom, hogy már mindenre válaszoltam e? Ja igaz, az óráról ha tudtok írjatok, és akkor elküldjük az eredeti prospektust, hogy milyen órát is szeretnénk..., mert birtokomban van a nyugat német brossura, ami tetszik az 199 mark, és van 189 mark, ami bimbamozik a nagyságuk általában 30 cm-es. Adjanak választ, hogy erre vállalkoznak e, vagy sem.... és akkor elküldjük nekik prospektust és teljes egészében látják a kívánt órát..., itt pedig elszámoljuk majd.... Hogy van a mama?, emlegeti a Böskét..., csak más néven..., Erzsi szépen ellátta... nem volt számára megerőltető. Csókoljuk. Rólunk is valamit. Magam részéről a megszokott napi ritmus, mindennapra van valami munka, elfoglaltság, és ez a jó, a fájdalmakat felejtve, örülök, ha nem fáj valamim. A gyerekeink és unokáink hála Isten élik a maguk életritmusát, sok a dolguk, ahogyan nőnek a gyerekek, úgy nőnek a gondok is. Katica nemrég volt az úszóversenyen Ausztriába, hozott el első díjat is, másodikat is, szép díjat kapott. Ma " Kukulló volt" beütemezve Attila részéről, oda kellett volna mennünk, de az idő lefújta ebbéli nemes szándékunkat. Várunk Benneteket cseresznye szüretre, majd megírjuk az érési időt és akkor "Felmegy a legény a fára...." Talán mindenre adtam választ, ha valami kimaradt volna, azt majd pótoljuk. Sokszor csók és puszi, gyerekeiteknek, unokáitoknak... Szombathely, 1986. május 17. Erzsi és Gyuszi Kedves Erzsi és Dezső! Köd előttem, köd utánam..., ilyen a mai idő. Tejszerű lepedék ereszkedett a tájra, megrövidíti a távolba való látást, azért mégis úgy döntöttem, áttöröm ezt a ködszerűséget és mégis távolba nézegetek el egy kicsit, így került a sor a levélírásra, amivel úgyis úgy hiszem adósok is vagyunk. Erzsi, már reggel óta duruzsolja a fülembe... Írjál... Írjál... Most ráérek. Hát persze, ezt minden asszonyi parancs nélkül is megtenném, de ha már beérett a levélírásra való idő, hát ám akkor kezdődjék a napi krónika. Ott kezdem, hát igen a csomagot megkaptuk, teljesen egyezik a kardigán az elhagyottal, azaz ez volt az eredeti. Köszönjük a csomagolást. Na a mellékelt "DEZSŐ"-féle kreáció, ami illatánál fogva, az izénél fogva pedig, minden földi jót tartalmaz, ez magában is egy igen nagy tett, ennyi fáradozás, ennyi gondoskodás mellett mi nekünk is jutott belőle egy ízelítő-ami csak kóstolgatni jó, hogy tovább tartson. Köszönjük a DEZSŐ és BANDI háztáji GMK-nak ezt a munkáját. Ezen időközben történt is miegymás, pl. a múlt hetekben egy hatalmas csörrenés, mi is történt? Hát egy fiatal titán rosszul vette be a kanyart a kerítésnél és a vaskapunak hajtott, az lábastul együtt a földre terítette, elszabva a drótkerítést is. Negyedikes gimnazista fiú, aki egy hétfői napon sikeresen levizsgázott a forgalmiból, csütörtök reggel az apja autóját elcsente, és ekkor bizonyította, hogy igen is ő már jól tud vezetni, főleg a kanyarban hogyan kell vezetni. Most jött a neheze, ki fogja megcsinálni a kaput? A lábakat helyre rakni, stb. Így került nov. 15-én a munka kezdete, a kaput elszállítani a hegesztés helyére, Böske kijárta a REMIX-ben hogy ott helyre tegyék... Endre, Attila és egy segítő barát pedig, igyekeztek helyreállítani a nagy cementlábat, ami majd végzetes is volt. Ugyanis amikor már állt a láb, elengedték és majd Endrére zuhant ez a nagy súly, de időben elugrott... így csak horzsolódások lettek.... A kerítésre már csak a tavasz folyamán Kerül sor, mert ha van vödör, akkor nincsen víz, nem lehet kapni nejlonhuzalos drótot, szeges drótot.... Fő, hogy már a kutyák nem tudnak szabadon járni-kelni. Több napot töltöttem el az SZTK-ban, ugyanis a hasi fájdalmaim felgyorsultak, és panaszoltam az orvosoknak, nézzék meg, mi is a baj. Puffadok, éjjel ordítok..., ha jól kiélem magamat, hashajtóval, akkor meg pihen. Na jöttek sorra a szokásos tortúrák: széklet.., vér.., vizelet..., röntgen stb.. Ami napokat vett el, amíg ezeknek a papíroknak a birtokába jutottam. Nem mondanak semmit. Most van a nagy kórházban ultraröntgen, kértem a beutalásomat oda..., igen ám ezt csak főorvosi engedéllyel lehet. Ezt is kihajtottam, most voltam hétfőn ezen művelet végrehajtására, magam is nézem a képernyőn, amint az orvos a has felett húzogatta a nyomkereső csövet..., de hála Isten nem találtak különös nyomokat, sem rákra sem egyébre. Hát szóval jártam a magam útját, sok idő, fáradozás, várakozás... A főorvos írt fel egy szélhajtót, na az ha működik, akkor az éjjeli puffadás csökken, így a fájdalmak is elbírhatók. Ebből elég. Megvolt az "ERZSÉBET nap is, nagy családi örömök közt, tízen ültünk az ünnepi ebédasztalnál, remek ízek és falatokat temettünk el. Azóta volt Endre, Aranka, Katica neve napja ott is enni kellett jobbnál jobb falatokat. Közben az Aranka szüleinek volt az ARANYLAKODALMUK Szentpéterfán, vagy 100-an voltak a lakodalomban... az udvaron voltak a sátrak, öt gázkályha fűtötte be a sátrakat... hát itt aztán leszállt a menyből a KANAÁN.... Négy pap celebrálta a misét..., ötven-ötven szegfű és rózsacsokrok, rengetek díszkosarak, ajándékok özöne lepte el az ifjú párokat, megjöttek Ausztráliából, Amerikából a testvérek, Aranka apjáék 13 voltak testvérek, ezek közül hatan külföldön élnek. Ilyen szép és ünnepélyes találkán meg nem voltam, anyunak is nagyon tetszett. Autón vittek és hoztak haza bennünket. Ezek után még van mondanivalóm: anyu közben lesántult, nem tudott menni. Mi is történt? A sarkán több szemölcs jelentkezett, borzalmas fájdalommal, most kezdik őket kiégetni, szegénykének elég a fájdalmak elviselése, de már javulóban van. A gyerekek hála Isten mind jól vannak..., harcolnak a napi ellenséggel, a munkával. Na úgy vélem mindenről beszámoltam, tán nem maradt ki semmi sem... És Ti hogy érzitek magatokat, nincsen otthon a mama... Hiányzik?... Biztosan nagyobb a nyugalom és az idegesség is elszállt, mint a köd. De ott van a Vonyarc... épül a családi kúria, biztosan van ott elfoglaltság, fogy a napi erő... csak volna egy kis kortyolgatás is közben, igaz Dezső?.. Mindjárt megnőne a munkakedv, limonádé nem fokozza a kraftot. Az unokák növekednek, bölcsességben is kedvességben.... Erzsi, most is ingázol? Milyen jó nagyi vagy Te, mert ezt csak Te tudod végig csinálni, ebben szentté kell téged avatni, nagyik mintaképe vagy Dezsővel egyetemben. Ki tudna ennyi energiát a közre adni? Ki tudna ennyi időt feláldozni? Ezt csak Ti tudjátok is ebben lelitek megnyugvásotokat, feleditek a jelent, tervezitek a holnapot. Most pedig mivel nincsen otthon a mama, itt van a karácsonyi bevásárlás, gyertek le, vásároljatok be... Sok minden akad ami apassza a bukszát. Várunk Benneteket, egy távirat... és kész. Gondoljátok meg magatokat, jó volna egyet csevegni. A borok is lassan kiforrnak, iszunk egyet.... Nekem a lábaim gyengülnek..., nehezemre esik a felkelés, rozsdásodnak csapágyak... Édeseim varunk benneteket... Ti még fiatalok vagytok... Egyébként készülök NSZK-ba a nyáron, kaptam meghívást..., de ezt még meg is kell érni. Várjuk soraitokat, vagy SZEMÉLYESEN való találkozást. Unokáitokat, gyerekeiteket csók.... kinek mi jár.... Ezer szeretettel és csókkal búcsúzom és BÚCSÚZUNK: Szombathely, 1986.december 4. Kedves Erzsi és Dezső! Itt van az ősz újra... Igazi őszi hangulat a természetben. Sárguló, hulló falevelek felejtetik a tavasznak és a nyárnak minden szépségét, levetkőzik a természet, csupasz egyhangúság ül bele a tájba. Mégis van egy kis kizökkenés ebben az elmúlásban, hiszen Erzsébet névnapját jelzi a naptár. Jönnek a gyerekek, unokák akik virágot szorongatnak a kezükben, ajkukról pedig szívlágyító verses ritmusával derítenek mosolyt anyuka, nagyanyu arcára. Mi is sorban állunk, Erzsinek minden jót kívánunk, felejtsük a bút, bánatot, mosolyt és derűt tükrözzön az arcunk, legyen víg e nap, a család minden tagjának. Talán egyik kis unoka ezt mondja: Kicsi vagyok, mint a pont De a pont sokat mond, Azt mondja a pontocska, Élj sokáig Nagymama!!! A koszorút lerendeztük annak idején. Mi is elvoltunk a nagyszülők sírjához, leróttuk az irántuk való hálás szeretetünket. Új fogalmak, új tervek a kibontakozáshoz tele aggodalommal a jövőt illetőleg, mert azt tudjuk, hogy jóra nem számíthatunk, de mennyire lesz leterhelő és elviselhető. Óriási létrán fut a magasba az árak vásárlási értéke, hogy mi lesz azt csak sejtjük, aki megéri az meg majd meglátja. Az építésáruk 30-40%-kal emelkednek, jó, hogy Attila idejében megkezdte a fészekrakást, bár tudta volna teljesen befejezni. Szomorú híreket hallottunk, a Balaton után a Hévíz gyógy jellege nagy veszélyben forog, lehetséges, hogy megszűnik gyógyfürdőnek lenni. Óriási veszteség volna az országban, valuta veszteség, ugye az a Nyírád elnyeli a gyógyvizet. Ti talán többet tudtok a valóságból, de szomorú hírekről számolt be a TV. Egyebekben éldegélünk, várjuk az adózó, bruttósítás évet, mit hoz az 1988-as esztendő. Gyerekek, unokák harmonikusan élnek, nyugalom és béke uralkodik szívükben. A demizsont majd küldjük. Ismétlem kedves Erzsikém, névnapod alkalmával durranjon a pezsgő, teljen meg a szíved örömmel és boldogsággal, éljetek egészségben Dezső és gyerekek, unokák koszorújában. Dezső nem beteg?... Sok-sok szeretettel gondolunk Rátok! Csók: Gyula Szombathely, 1987. november 16. | |
