 |
    |
 |
Versek: SZOT üdülőben /Csehimindszenten kb. 1980-as időkbő1/ Kezdődik... Czeglédy Gyula Szívem tele örömmel Lelkendezve ébredt ma, Iskolába hívogat Csengő hívó szava. Pici szívvel érzem Mily nagy útra léptem ma, Iskolába indul ma Miki, Sári, Pista. Táskám, irkám, könyvem Ceruzám rendben mind, Legyünk mi jó barátok, Veletek ez évben, sokat játszom Indulás Czeglédy Gyula Anyuka, mikor leszek iskolás? Kérdeztem oly sokszor, Ha nagyobb leszel és erős, Csal akkor leszel igazi hős. Bátran fogtam anyu kezét Eljött a várt pillanat, Amikor indulhat Anyuka és a fia. Ismerősök között vagyok Sok kis pajtás velem, Ha megbotlok, vagy tévedek Mind segítenek nekem. Búcsúzás Czeglédy Gyula Kis iskolánk, jó barátunk Négy évig hozzád jártunk. Éveink száma eltelt, Nekünk búcsúzni kellett. Nagyon szerettél bennünk Talán ennyit meg sem érdemeltünk, Ha vétettünk a bajt gyógyítottad Védő szárnyaiddal betakartad. Napról napra okosodtunk, A nagy tudományban kóboroltunk, Raktál ránk sok bölcsességet Mint a méhek szívtuk a sok édességet. Nagyobb iskolába indulunk mi, Tudománynak berkeiből Továbbra is csipegetni, De téged soha sem fogunk felejteni. Búcsúzni kell tőled Hív a nagy kötelesség Többre vágy az ember Csak az boldog, aki merni akar. Nem szakadunk el végleg Hozzád vissza-vissza járunk, Örökre szeretni fogunk téged Otthonunk voltál, az is maradsz nékünk. Akik továbbra is itt maradnak Legyetek a munkának hőse, Végezzétek munkátokat Törjetek a tanulásban csak előre! Hívogató Czeglédy Gyula Nyári labda, játékok Mind a sarokba véletek Itt van már a szeptember Iskolába indul az új ember Kati, Jancsi számolgatták, Mennyit kell még aludni, Amikor a csengőt megnyomják Akkor kell frissen indulni. Jó volt a játék, nyaralás Minden most már elmúlt, Kezdődik az olvasás, számolás, Tudásunk zöme a nyáron elhullt. Készen vagyunk valahányan, Rajta fiúk, lányok, Kemény munkára felkészültünk Jó tanítónk vezess harcra bennünk! Készülődés Czeglédy Gyula Titokban és lopva Táskámra néztem, Mereven bámult az rám, Mint aki ismeretlen. A múlt évben napról-napra Jó barátok voltunk, De a hosszú vakációban Barátságunk hidegebbre fordult. A napokban gondoltam rá, Simogatni kezdtem, Engedte magát Mint a kezes bárány. Próbálgattam a hátamon, Nagyon illett hozzám, Ismét egy évre Leszerződtem hozzá. Keszei Pálnak írtam karácsonyra... Kedves Keszei Család! Hogy eszedbe jutottunk, Mi is köszönettel viszonozzuk. Legyen eggyel több kívánság Gyertyafényes világosság. Ahány szikra pattan, Csillagszóró gyújtásakor, Legyen annyi áldás Boldogság " Karácsonykor " Ha kívánságból még nem elég, Szilveszterkor pezsgőből legyen elég. Ahogy pezseg a pezsgő leve, Úgy hevüljön az új esztendőben Éltetek heve. Czeglédy Gyula Vakáció... A gólyák már rég messze szállnak, A szárnyukat erősítik a fecskepárok. Hűvösebbre fordult az idő, Kár-kár, hogy elmúlt a szép szünidő. Vége a nyárnak, Vége a vakációnak, Pár nap múlva hangos lesz az iskola, Búcsút intünk az üdülőnek. Üdülésünk sok-sok örömet, barátot szerzett, Gondtalanul gyermeki jólétben élni, Jó volt itt tíz napot eltölteni. Búcsút veszünk nevelőinktől, A kétkezű szorgos, dolgos kezektől, Kik napról-napra fáradoztak értünk, Hálával és tisztelettel mindent megköszönünk. Pár nap múlva iskolába lépünk, Egy kicsit a munkától is félünk, S csak akkor fogjuk igazán értékelni ittlétünk, Mikor napról, napra a tanulással küzdünk. Csehimindszenti SZOT üdülőben, 1979. Czeglédy Gyula Ha álmodni tudnék... Csend némaság körülöttem, Éjfélt kakukkolt már az órám, Egymagam ülök az ágyam szélén, Valahol késik az altató álmom. Gyötrődő éjjel kínjait élem, Nem most van először ez így, Míg mások édes álmukban élnek, Magam kínlódom vergődve én. Gyomrom zaklat valami kínnal, Nem enged csendben pihenni, Pedig aludni kívánnék, Mily édesdeden elpihennék. Jön az éjfél után ébrenlét, Semmi remény hogy elaludnék, Nyári jó éjszakai jó levegő Áramlása édesdeden lebegő. Mégis megpróbálom még egyszer Elfekszem, mint aki aludni vágy, Gondolok most sok-sok múltra, Tán csak befogad az álom birodalma. 1979. Czeglédy Gyula Csehiminszenti Gyermek SZOT üdülő 1978. június. Kettő hetet töltöttünk el az üdülőben, Sok-sok szeretetben és örömben. Volt amikor könnyes volt a szemünk, De mindig megvigasztalódott a szívünk. Nehezen szokott meg egyik másik, Mert az esze csak otthon kalandozik. Végre rátalált itt jó barátra, Akivel játszott napról-napra. Testünk kapta a kalóriát, Ereszteni is kellett a nadrágszíjat. Napsugár nem volt mindig hozzánk kegyes Habár az időjárás mindig vegyes. Otthon után otthont kaptunk, A rendet itten mi tartottuk. Nem is volt könnyű megszokni, Ágyat, szekrényt rendben tartani. Megismertük Vas, Zala dimbes-dombos táját... Be is töltötte "ismerd meg hazád mozgalmát". Ha majd még erre vezet egykor utunk, Kedves ismerősként köszöntünk. Búcsúestélyén illik mindent megköszönni, Hogy e kettő héten át igyekeztek rólunk gondoskodni. Reggel, ha a " busz " indulásra kész, Egy utolsó mosollyal mindenki visszanéz. Czeglédy Gyula Jobbágy K.: Tanítás Aki szeret annak varrd fel szakadt gombját mert könnyen meglehet, hogy felvarrja más. Aki szeret annak hallgasd meg baját, gondját mert könnyen meglehet, hogy meghallgatja más. Aki szeret azzal szelíd légy; s ne légy goromba, mert könnyen meglehet, hogy simogatja más. Aki szeret Szeresd! és öleld meg naponta, mert könnyen meglehet, hogy megöleli más És akkor - hidd el - nem ő a hibás. Ősz... Csehimindszent 1982. augusztus Már nem virít a pipacs a határban A kék búzavirág sincs már a búzában Gólya párok álldogálnak a határban Érzik, hogy hamarosan indulnak déli irányban Nekünk is eltelt a tíznapos üdülésünk, Testi, lelki boldogságban volt itt részünk Minden napnak volt egy-egy öröme Így lett telített az üdülők szíve. Mi is dalolhatjuk a fekete kányával Kár-kár, hogy elmúlt a nyár Mindenkit az otthon vár. Amilyen nehéz volt a megszokás Oly nehéz lesz a búcsúzás Mindenkitől megbocsátást kérünk Ha Véletlenül tán valakit megsértettünk. Czeglédy Gyula Álomból valóság... Hogy mi eljöhettünk ide nyaralni, Sok nemes, hős szívnek kellett lángolni. Kik tollal, karddal, kalapáccsal dolgoztak, Szépítettek, alkottak a munkás hadak. Batsányi, Petőfi, Ady, József Attila, Ki tudná valahányat csokorba szedni, Ők mertek már előre mutatni, A rózsából ne csak töviseket kapni. Álmodoztak, hittel mertek remélni, Nem fogják a tőkések a hatalmat bitorolni, Lesz a munkásnak is egyszer szava, Ha kell, akkor lesújt annak erős kara. Petőfi is sokat kirándult a hazában, Legtöbbször csak gyalogosan, vagy négy ökrös szekérrel Rótta a lucskos, sáros utat, S ekkor látta a magyar szomorú sorsot. József Attila is elment nyaralni Öcsödre, De ott disznókat, marhákat kellett neki őriznie Ekkor ez volt az ő nyaralási öröme, Csak hitte, hogy lesz egykor a gyermekeknek üdülője. Magunk sem akarjuk elhinni néha,... Valóság e, vagy csak tündérek álma, Hogy a volt uraságok hatalmas kastélya, Ma munkás gyermekeknek lett a nyári tábora. Czeglédy Gyula Vakáció / 1979. Csehimindszent/ Nagyot füttyentett a rigó, kiabálta, itt a vakáció... Mi is írtuk a táblára, ó, ió, ció, áció, káció, akáció, vakáció. Könyvet, irkát dobtuk a sarokba, Jó ideig hagyjuk őket nyugodva, Elég volt egy évi izgulás, jöjjön már a szép nyaralás! Van itt élet, levegő, fény napsugár... Sok-sok kedves énekesmadár, Ősi fák mosolyogjak felénk, Légy vidám, jókedvű és élénk! Tárt karokkal várt a kastély, Téli álmából mi ébresztettük fel, Barátságos volt itt minden, minden, Azért felejteni sohasem fogom. Cehimindszent, 1981. június15. Az üdülés... Ez évben is sokszor szólt a csengő, De nekem legjobban tetszett a végső. És a csengő tett pontot tíz hónapra, Kezdődhet a pihenés hónapja. Gyermekzsivajtól lett hangos az állomás, Üdülni indul több száz pajtás. Magam is csak azt vettem észre, Megérkeztünk a pompás szép üdülőbe. Rengeteg kérdés ágaskodott bennem, Mit rejteget az üdülés tíz napja? Lesz e hinta?, foci?, fürdő?, kirándulás? Sok-sok játékos szabadidő? Ahogy kis méhecske megtelik nektárral, Úgy telítődtünk meg lelki-testi gazdagsággal. Megtaláltuk mindazt, amiről álmodoztunk, Focit, fürdőt, ózondús levegőt, Bár most ne szólalna meg a véget jelző csengő. A búcsúzás az mindig fájó volt, Szívünkben csak ez lehet a fájó folt, Felüdülten tér most mindenki haza, Szeretettel gondolunk majd egykor vissza. Czeglédy Gyula Csehimindszent. 1982. Búcsúest... Szuszog végre az üdülő vendége... Nehezen tud pontot tenni az estére, Nem is csoda, hisz sok oka van annak... Sok volt a mai nap programja. Kevés volt e két hét tereferére... Főleg játékra, fürdésre, úszásra... Mire felejteni tudtam volna az otthont, Már hallani a vonat csattogó futását. Kár vesztegetni a energiát Úgysem lehet az órát megállítani, Beszél, susog, mindenki érzi nagyon, Ez az utolsó est, nyaralásnak vége vagyon. Elvegyülök a kacagók csoportjában... Tán, tán egy utolsó vicc most szült meg az agyában... Jót nevetett mindenki a végén. Régi közmondás pedig, így szól végképp: Ha a vége jó, akkor pedig, minden jó.... Czeglédy Gyula Csehimindszent SZOT Gyermeküdülő 1983. Indulj haza... Írta: Czeglédy Gyula Nézz körül pajtás a határban, Eltűnt a mezőről a kalászos búza, Gólya párok sem szöcskéznek a tarlón, Békákat sem szemlélik a Szajki tavon. A gyümölcs is ízesedik naponta, Pirosan kandikál a szőlő bogyója. Fogynak napsugaras nyári órák, Veszti a nyár a forró kánikuláját. Jön az első gonosz ember, Diáknak különösen gonosz ember, Van ennek neve, úgy hívják, hogy szeptember, A diák el is szomorodik, Hisz mindenütt érződik az iskolai szag. Ahogy búcsúzunk az üdülőtől, Iskola vár teljes örömből, S ha tíz hónap után bezárul az évad, Bennünk ismét üdülési kedv támad. UTAM Ha könnyen fárad a szíved Ne jöjj velem. De vadul vagy elszánt, És buzog benned a tenni akarás, Ha újat, szépet, s jót akarsz Pajtás; utunk egyre tart. Hisz Keressük a szebbet s boldogabbat. Jaj, de utunkról el ne tántorodj, Mert annyi a csalogató árnyék, Mely csalóka és hamis. Bízd magad mindig csak Szép, tiszta szívedre, Mely megmutatja neked az utat. Ne szégyelld fájdalmad, s bánatod A kínt se titkold el, Hisz az is oly emberi, Mert a szenvedő is csak Te vagy. S ha meg nem érzel Melleden ölelő kart, Ne csalódj az emberekben, Ők is csak ölelésre várnak. De ne felejtsd, először lépned kell, Bár ez oly nehéz. De Ha könnyen fárad szíved Ne jöjj velem. Üdülés Czeglédy Gyula Az üdülésnek ismét vége, Idejöttünk az üdülőbe. Van megyének ékes gyöngye A csehi dombok kies völgye. Munkáshadak szépítették az üdülőt, Hogy mi jól töltsük el a szünidőt, Valamikor úri székhely volt, Hol van már a tarka folt. Boldogan jöttünk e tájra, Ez országunk nyugati tája, Ismerd meg korán hazádat! Nem is lesz itt keserű bánat. Percek, órák nagyon telnek, Barátságok napról-napra érnek, Milyen, jó ma fiatalnak lenni, Ily szép üdülőben boldogan üdülni. Amikor a busz robog haza velünk, Élményektől gazdagon felhevülünk, Boldogan emlékszünk majd vissza Az üde zöld szép csehi dombokra. De száz szónak is egy a vége Minden jó, ha vége jó A csehi üdülőben, pedig minden jó Kár, hogy kinyílt az iskola ajtó Mártika neve napjára 1986. július 30. Elmondja fia: Péter Kedves Édesanyám! Madárka szállt édesanyám ablakára, Gyönyörű dalban kezdett egy nótára. Tele szívvel, szeretettel dalolta nótáját, Hisz ő is tudta mily szép napja van édesanyámnak. Én is ide állok, szerető, meleg szívvel gratulálok, Névnapja alkalmával minden jót kívánok!!! Isten éltesse sokáig, míg a Rába ki nem szárad bokáig. Kedves Szikra! Édes Testvérem!!!!! Nagy aggodalommal engedtünk el a nagy útra Hogy alávesd magadat a nagy operációra, de fájdalmaid tengernyi gyötrelmében, Nem tudtál volna itthon maradni békében. Hittél a mai csodálatos orvosi észben, Ami megszabadít a földi kínban, Elindultál nagy hittel és reményben, Acélosodott akaratod teljes erejében. Kórházzal cserélted fel édes otthonod, Elhagytad hűséges, dolgos igaz Párod, De retúrjegyet váltottál abban a reményben, Hogy viszontlátunk teljes ép egészségben. Ezer gondolat-félelem aggódás repdesett agyadban, Amikor ideiglenesen helyet foglaltál a kórházban. Mi lesz velem, mennyit kell még szenvednem? Hogy a régi hangulatom visszaszerezném. Aggódó férji, testvéri szeretetnek angyala Figyelt és kísért erre a kálváriás nagy útra, S aggódva érdeklődtünk arra az órára, Mikorra kerülsz a műtőasztalra? Te sem emlékszel erre az időre, Hisz álmot csaltak a fénylő szemedre, Nem hallottad kések, ollók éles csattogását Így aludtad át a súlyos idők próbáját. El is kábultál, amint ébredezni kezdtél, Sok-sok furcsa dolgot kibeszéltél... Amit máskor előlünk oly titkon elrejtegettél. Nem csak testben, de lélekben is felébredtél. Volt ott valami vastag Róka farok... S ki tudja hogy az agyadban még mi kavarog?... De csakhamar minden rendbe jött Nincs titok a hátad mögött. Ahogy a napok egymásra borulnak, Vágyaid, reményeid mindjobban fellángolnak. Tervezgetsz már most jó előre, Ezért kapjál mielőbb jó erőre! Úgy hallom, hogy a hangulatod is jó Hiszen van ott sok kellemes derűt keltő innivaló Ha néha vannak is borúsabb percek Egy kis kortyolgatásra sör, konyak készen áll | |
