 |
    |
 |
50 éves találkozó Pápán /vers/ 1980. Pápa 50 Éves találkozóra / 1980. aug. l2-én alma mater zenetermében / Öreg alma mater vallomása... Örömmel hallottam a hírt, hogy vendégeim lesznek, Egykori kis diákok hada, találkozóra jönnek. Volt nagy zeneterem lesz a fogadójuk, Hisz minden diáknak ide szól a meghívójuk. Boldogságtól telített szívvel vártam a napot, Hadd láthassam ismét a kis diákot... Egynek sem felejtettem el a deli legény képét, Kezembe kerítettem e kis gárda tabló fényképét. Olvasgatni kezdtem a névsort abc-ben, Hogy kívülről tudjam annak sorrendjében. Ne mondja el rólam senki, Na ez a van fellegvár már ezt is elfelejti! Nézem, nézegettem az érkezőket sorban.... De valami nagy hiba van a találkozóban!!! Morfondírozik az öreg alma mater magában... Nem azonos a tablón láthatók arca, A találkozóra jövők láthatókéval. Nem, nem ezek akiket én ma várok! Hol van a csillogó szem, büszke testtartástok?... Húsz éveseknek telített, gazdag élettől való duzzadtságtok??... Hisz ezek már vénülő, öreg veteránok!! Nem a régi üde, friss pirospozsgás kis diákok!!! A látványon egy kicsit elszomorodtam, Nagy zavaromban magamtól kérdem. Nincs e hiba esetleg a dátumban ?.. Ismét megnéztem nyomban a tablót... Uram Isten, megdöbbenve látom... Ezek voltak 1930-ban a kis prepa diákok!!! Nehéz és súlyos történelmi örökséget örökölve Ötven év telt el azóta, Ez az élet milyen csalóka! Deli legény ifjúkat vártam ma ölelő karomba, Apák, nagyapák, tán dédapák léptek ma a hajlékomba. Nem baj, mit sem számít az anyának, az alma maternak, Akárhány év ráncozza, gyűrűzze körbe magzatját, Sohasem látja öregnek édes fiát, Kicsi kis fia marad koporsó zártáig. Csak egy pillanatra volt ez furcsa, Hogy az egykori ifjaknak ráncokkal barázdált az arca, Göndör, hullámos szép haját egyik-másik, Már rég kihullatja, Tar koponyára változtatta. De ahogyan sorra ma a kapunál bejöttetek, A névsor mintha foghíjas lenne, Ők már nem tudtak továbbra lépésben maradni?... Együttesen egymás látásának örvendezni? Csak a testük maradt ki a névsorból, Nevük, emlékük tovább él bennünk, Névsorban őket is hívjuk sorban, Majd nevük hallatára szívünk nagyobbat dobban.... 14 halott van köztünk. Ígérjük és megfogadjuk itt közösen... Amíg csak egy is él közülünk, Akkor is olvassa fel a névsort hangosan. Névsor: +Bagics L., Bagoly K., +Békefi I., +Bors L., +Csumita J., Czeglédy Gy., Dezső L., Döbrössy József., +Forsthoffer R., Gerencsér J., +Horváth K., Huller J., +Imre L., Kadlecsik I., Kemenesi M., +Konc S., Kiss L., +Kovács Á., Lakatos Gy., Lányi J., +Meleg J., Mester I., Molnár L., +Novacsek B., Reihard J., Riezaer E., +Sherman F., Simoncsics J., +Somogyi L., Szabó I., Szabd N., Szalai P., Weiland K., +Weiland E., Tarr J., Öregedők közt most Ti vagytok a fiatalok, Sok szép melódia csendül fel az öreg hegedűn is, Nem a pacsirta fontos, csak a hangja... 50 éves tanévnek záró értekezletére jöttünk most össze, Ez idő alatt örömök, bánatok, sikerek bukások halmozódtak fel benne, Most nekünk illik, sőt kötelező, 50 évnek osztálynaplóját mély áhítattal jelenlétünkkel lezárni, Könnyes szemmel a végére pontot tenni. Megköszönjük a rendezőknek áldozatos szervező munkáját, S egyben felkérjük őket nagy tisztelettel,.. Vállalják a következő 50 évnek találkozóját ugyanitt megrendezni. /Felolvastam 1980. aug. 12-én a volt pápai tanítóképzőben/ Czeglédy | |
