 |
    |
 |
Rejtőző királyok 1994. NOVEMBER 14. HÉTFŐ Jézus leszármazottai titkos szövetségben? Hihető-e, hogy zsidó származásúak voltak a kora középkori frank birodalom első uralkodói, a Merovingok? Szentségtörés-e azt feltételezni, hogy Jézus túlélte kereszthalálát, és családot alapított, kései utódai veretes arisztokrata famíliák, például a Habsburg, az Anjou családok vérvonaliban lelhetők fel? (Kósa Tamás) Régi igazság, hogy a valóságnál (olykor az elképzelt valóságnál) nincs izgalmasabb, megragadóbb. Valóságos történelmi detektívmunka az a könyv, ami nemrég jelent meg magyarul. Címe: Az abbé titka. A három angol kutató kiindulópontja egy, a Pireneusok közelében levő városka, Rennes-le-Chateau abbéjának megmagyarázhatatlan meggazdagodása. Ez az egy dolog önmagában is érdekfeszítő, de „kismiska” a többi, évszázadokon, sőt évezredeken átívelő, egymással többé-kevésbé összefonódó rejtélysorozathoz képest. Milyen pénzforrásról lehet szó? Talán a katarok legendás kincseiről? A dolog kézenfekvő, hiszen Dé1-Franciaországban volt a katar–albigens eretnekség központja a XII-XIII. században. Az első keresztes hadjáratot ellenük vezették, az ostromlott várból a katarok titokzatos körülmények között menetettek ki valamit, talán kincseket, talán szent iratokat, talán kegytárgyakat (is). A történet másik szála a szintén legendás templomos lovagok pályafutása. Ez a rend a Szentföld átmeneti visszafoglalásakor érte el fénykorát, később visszatértek Európába, rejtélyes módon felszámolták a rendet, vezetőit kivégezték, de a rend állítólag tovább élt, rejtve, s állítólag ők is legendás kincseket, titkokat őriztek. Ami pedig a fentieket összeköti, az a zsidó történelem. A szerzők dokumentumok itt-ott „elpöttyentett” félmondataiból tudni vélik, hogy a régi izraeliták Benjámin vezette törzse – benne van a Bibliában – otthagyta ősei földjét. Lehet, hogy a mesés görög Árkádiába kerültek, onnan pedig a mai Dél-Franciaországba. Későbbi vándorló héber testvéreik így már nem egészen idegen földekre tévedtek, hiszen a pireneusi részen volt a középkorban önálló zsidó állam is. Esetleg itt léphetett európai földre a bibliai Mária Magdolna is, bizonyos vitatott források szerint, mint Jézus Krisztus felesége(?). A szerzők szerint részben ebből a körből származik az első frank uralkodó-dinasztia, akiket azonban letaszítottak a trónról. A Meroving család aztán a katarok, a templomos lovagok, majd a Sion Szerzetesrend segítségével végig – napjainkig – a felszínen maradt, s az első világháború előtt majdnem sikerült visszaszerezniük a hatalmat az egyesített Európa. fölött... Egy irat szerint pedig a Sionnak olyan vezetői voltak, mint Leonardo da Vinci, Victor Hugo, Claude Debussy... (Baigent–Leigh–Lincoln: Az abbé titka, General Press, 1994.) BELPOLITIKA Utólag egy „mozgalomhoz” KPOB, Opus Pacis, OBKB, békemű A Katolikus Papok Országos Békebizottsága 1950. augusztus 1-jén alakult meg. A papi békemozgalom kezdeményezője, ösztönzője, az előkészítő munkálatok fő irányítója az államhatalom volt. Célja az egyházon belüli, az új hatalmi rendszerrel együttműködésre kész erők szervezeti keretek közé rendezése volt, rajtuk keresztül az egyházi vezetésre gyakorolt nyomás erősítése, hogy az alkotmányra való eskütételre, a kormánnyal folytatandó tárgyalásokra, és ezen olyan „megállapodás” kötésére kényszerüljenek, amely az egyház és az állam szétválasztását, de az államhatalomnak az egyházi életbe való beleszólását, az egyház tevékenységének kizárólag a templomokba való visszaszorítását eredményezze. A mozgalomtól várta az akkori államhatalom azt is, hogy az „egyezmény” betartásához az egyházon belül biztosítékot nyújtson. A rövid távú célok közé tartozott még az egyházi vezetőknek és rajtuk keresztül az egész egyháznak az úgynevezett nemzetközi békemozgalomba való bekapcsolódása. Olyan félelmet akartak a békemozgalommal az egyházi vezetésben kelteni, hogy a hatalmi rendszerrel szembeni további ellenállásuk esetén valamiféle nemzeti egyház kialakítására is sor kerülhet, ahogy a kínai, az ukrán és a román példa mutatta. Az MDP KV Titkárságának 1950. június 14-i bizalmas utasítása előírta. „A békemozgalmat fel kell használni a katolikus alsópapság és felső vezetők szembeállítására.” Az államhatalom a papi békemozgalomnak az ék szerepét szánta, amelyet az egyházi vezetés és az alsópapság közé szándékozott verni. Háromszáz alapító A mozgalom szinte valamennyi résztvevőjénél csatlakozási indok volt az, hogy így próbáltak az egyház működését átmenteni, sőt tevékenységi körét valamelyest szelesíteni. Ettől vezéreltetve a Katolikus Papok Országos Békebizottságának alapit ülésén a Budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem aulájában körülbelül háromszáz lelkipásztor vett részt. A Katolikus Papok Országos Békebizottsága az Országos Béketanács keretén belül működött (költségvetésileg is hozzá tartozott), tehát hivatalosan tömegmozgalom volt, de tömegszervezet jellegű is, mivel a résztvevők egyénileg csatlakoztak hozzá. Társadalmi-politikai mozgalom volt, tehát nem vallási jellegű. Ez szervezetileg abban nyilvánult meg, hogy hivatalosan elhatárolták magukat az egyházi hierarchiától, és a mozgalom politikai megyékre (nem pedig egyházmegyékre) tagolódott. Az elhatárolódás azonban felemás volt, mert egyrészt a püspöki aulák kulcspozícióiba (vikárius, irodaigazgató) kinevezett békepapok a mozgalom vezető munkatársaiként tevékenykedtek, és a békemozgalom elképzeléseit közvetlen módon érvényesítettek az egyház tevékenységében, másrészt az egész egyházi mechanizmust igyekeztek a békemozgalom gyakorlati szolgálatába állítani (püspöki körlevelek, espereskerületi papi gyűlések, szószék, hitoktatás, családlátogatás stb.). A megyei választmányok nem csupán az országos szervek, hanem a megyei népfrontbizottságok, illetve az egyházügyi előadók felügyelete alatt is álltak, önállóságuk minimális volt. A békemozgalmi munka tartalmát a katolikus püspöki karnak az 1950. augusztus 30-i egyezményben az állammal szemben „vállalt” kötelezettségei határolták körül: az alkotmány és az államrend elismerése, elismertetése, az ellene fellépők elitélése, a szocializmus építésében és a békemozgalomban való részvétel. Mindezek hangoztatásában, propagálásában nagy szerepet játszott önálló lapjuk, A Kereszt, amely 1950. november 1-jétől jelent meg kéthetenként, 1956 elején már nyolcezer példányban. A lap szerkesztésében döntő szerepet játszott Parragi György ismert világi újságíró, aki nem csupán a szerkesztésben és a cikkek írásában nyújtott „segítséget”, hanem a közvetlen állami felügyelet is ellátta. A mozgalmi harc eszközeire a türelmetlenség, a durva letámadásos módszerek alkalmazása, az ellenkezők, a nem eléggé lelkes támogatók kipellengérezése vagy az Egyházügyi Hivatal közreműködésével az adminisztratív eszközök (áthelyezés, felfüggesztés) latbavetése volt a jellemző. Nem voltak ez alól kivételek a püspöki kar tagjai sem. A papság körében a mozgalom nem tudott átütő sikert elérni, a papság nagy része idegenkedéssel szemlélte a mozgalom harci jelszavait, módszereit, a vezetésben részt vevő papok életvitelét. Ugyanez jellemezte a hívek többségét is. Olyan eset is többször előfordult, hogy amikor a békemozgalmi témákról kezdett a pap a szószékről beszélni, vagy ilyen értelmű köriratokat, felhívásokat olvasott fel, a hívek eltávoztak a templomból. Természetesen az egyházias életvitelű, papként és emberkent egyaránt tekintélyes békepapok felé továbbra is áradt a hívek megbecsülése és szeretete. 1956 októberének vihara a Katolikus Papok Országos Békebizottságát is elsodorta. A szabadlábra került Mindszenty bíboros tizenegy békemozgalmi vezetőt felfüggesztett papi funkciójából. Budapest elhagyására és bűneik levezeklésére szólította fel őket. A Vatikán megerősítette ezt az utasítást, és még huszonegy – az Egyházügyi Hivatal parancsára – törvénytelenül kinevezett békemozgalmi aulistát (vikárius, irodaigazgató) elmozdított állásából, kisebb vidéki plébániákra száműzte őket. Az érintettek fegyelmezetten eleget is tettek ennek a rendelkezésnek. Horváth Richárdot egyházellenes magatartása miatt, Beresztóczy Miklóst és Máté Jánost pedig képviselői mandátum vállalása miatt (Horváth Richárdot ezért is!) a Vatikán az egyházból is kiközösítette. Az államhatalom azonban a kiközösítő határozatok kihirdetését nem engedélyezte, így – bár minden egyházi személy tudott róluk – nem emelkedtek jogerőre. Kompromisszum 1957-ben Az 1956 októberi forradalmi események következtében széthullott papi békemozgalom ujjászervezésére – az államhatalom ösztönzésére – 1957 tavaszán került sor. A kompromisszumos megoldás 1957. május 23-án jött létre. Ennek értelmében két békeszerv alakult. Az egyik az általános békefeladatok művelésére – az Országos Béketanáccsal közösen – Országos Béketanács Katolikus Bizottsága (OBKB) néven, Hamvas Endre csanádi püspök elnökletével, a másik egy katolikus békemű, az Opus Pacis lett, amely a határozat szerint „átveszi és hangot ad az Országos Béketanács, illetve a katolikus bizottság által fölvetett békegondolatoknak”. A szervezet elnöke Grősz József kalocsai érsek lett. A békemozgalmi szervek vezetőségébe – a püspöki kar ellenkezese miatt – nem kerültek be olyan korábban exponált személyek, mint Horváth Richárd, Vértes Andor vagy Csömöz Gáspár. Ha nem is értett vele egyet, de a püspöki kar hallgatólag elfogadta olyan személyek vezetőségbe kerülését, mint Beresztóczy Miklós, Mag Béla és Miháczy József. 1948-ban voltam internálva Buda déli budaörsi volt Károly laktanyába. Itt találkoztam Beresztóczy Miklóssal, mint pappal, állítólag nagyon megkínozták az Andrássy út 60-ban az ÁVÓ sasfészekben. Sokat beszélgettünk vele, és egy szép nap nem jött sétára Beresztóczy, hova lett?… szabadult!!! Hogyan??? Volt a kérdés… ekkor alakult meg a Béke-papok mozgalom… és Beresztóczy vállalt bizonyos funkciókat a rendszernek… mondván, nem bírna ki még egy megpróbáltatást… így lett Béke-pap… Az internálótáborban /1948-ban/ akkoriban 25-30 pap is internálva volt. Több pap nagy méltósággal viselte a megpróbáltatásnak az idejét. Magam is elitéltem egy szombathelyi papot, aki majd sírt, hogy milyen körülmények között kell neki élnie… erről már írtam. Amikor szabadult panaszt tett itt a püspöki hivatalban Dr. Szakos Gyulánál, akkori püspöki titkárnál, engem behivatott és kikérdezett a történtekről. Nekem adott igazat, sajnos sok pap behódolt a rendszernek, erről ír a jelenlegi újságcikk is. Mindszenty nagyon elítélte ezeket a papokat, bűnbánatra szólította fel őket, vezeklésre. | |
