Előléptetés

HONVÉDELMI MINISZTÉRIUM
REHABILITÁCIÓS BIZOTTSÁGA számú példány


21/148/1990.

CZEGLÉDY GYULA
(1910. Gerencsér Gizella)

Szombathely
Balogh Gy.u.15.
9700


Tisztelt Czeglédy Úr!

Örömmel tudatom, hogy a Magyar Honvédségnél folyó rehabilitáció keretében javaslatot tettünk az Ön előleptetésére.

A Honvédelmi Miniszter úr a javaslatot elfogadta és a 47/1993. számú parancsában előléptette

SZÁZADOSSÁ

Ez a dokumentum a Hadkiegészítő Parancsnokságon a rendfokozat igazolására szolgál.

Budapest, 1993. június 30-án.

Tisztelettel:
(Szőke László)
elnök


Sohasem tagadtam, hogy szerettem katona lenni, de nemcsak akkor amikor már aranycsillag szórta a szikráit a zöld parolinon, hanem kibírtam a csillag nélküli időszakot is, amikor sima volt a parolin, gyalogosként kezdtem a katonai szolgálatot. Pedig voltak habosra izzadt gyakorlatok, kezdetben még posztó keki nadrág és zubbony volt a viselet, a posztónadrágra tekertük ugyancsak posztóból készített kb. kettő méter hosszú lábszártekerőt, ha hőség volt a lábszár is izzadt, nem is szólva a hasaljról és ha még ehhez kapcsolódott a kis gatya, ami ráncokba szedve mindjobban vágta az ágyék körletét. Ehhez járult a bakancs... harminckettő csigaszeggel kiverve Jött a Manlicher puska, kb. 3-4 kg közt, jött a négy darab tölténytáska a derékszíjra felfűzve, jött a hátra a borjú /borgyu/, erre körbekötve a pokróc, a köpeny... a csajka... kulacs, egy napi száraz étel. Amikor teljesen riadókészültségben volt, menetkész a súly kb. 15-20 kg lehetett... ja még a szurony... szóval ennyire kidekorálva meneteltünk, 20-40 km-t, volt amikor erőltetett menetben gyakoroltunk, ez azt jelentette nem volt megállás, pihenés folyamatos menetelés volt, egy katonai lépes kb. 75 cm volt,100 lépés = 7500 cm ez 75 m-el 100 lépés sorozva 3-al = 300 ezt osztom 4-el = 75 méter, ha a métert osztom 3-al és ezt szorzom 4-el-kapom a lépest. 75:3 = 25 ezt szorzom 4-el 4.25 = 100 lépés. Sohasem panaszkodtam, bírtam, pedig a tisztesek, altisztek sokszor próbára tettek bennünket.
Körmenden Sövejesi szds. volt a parancsnokunk, igazi vérbeli katona volt.
Pl. ha valaki szombaton haza akart menni, akkor délelőtt folyamán megjelent az udvaron... és aki szabadságot kért annak díszlépésben kellett neki a szds. úr előtt elvonulni és ha a díszlépés nem ütötte meg a megfelelő mértéket, nem volt a kiskatonának szabadság... Szeretettel emlékszem vissza ezen időszakra 1932-33.
A szobaparancsnokunk egy szakaszvezető volt, egy kicsit nyers természetű volt, de nagy úr volt ekkoriban egy szkv. annyira felbőszített egy alkalommal tán a második héten, hogy a kezembe lévő cipőkefét feléje dobtam... Hü hü. Ebből lett századkihallgatás... nem is tudom, hogy milyen fenyítést kaptam, úgy emlékszem az indulatoknak parancsolni kell…

Képes Újság 1994. okt. 15.

A SZENTPÉTERVÁRI PÉTER-PÁL SZÉKESEGYHÁZBAN helyezik végső nyugalomra az utolsó orosz cár, II. Miklós és családjának földi maradványait jövő tavasszal. A Jekatyerinburgban 1918. július 17-én a bolsevikok (mai moszkvai tisztelőik egyre sűrűbben koszorúznak Sztálin sírjánál...) által kivégzett utolsó Romanov uralkodó és családjának földi maradványait három éve találták meg az urali város közelében. A csontokat orosz, amerikai, és brit szakértők azonosították. Az eddigi vizsgálatokba bevonták Fülöp herceget, II. Erzsébet brit királynő férjét is, aki rokona a kivégzett cárnénak. A kromoszómavizsgálat kimutatta, hogy a sírban talált másik három női csontváz Anasztázia, Olga és Xénia nagyhercegnőké. Nem volt viszont a sírban Alekszej cárevics és Mária nagyhercegnő csontváza. Az egykorú iratok szerint a bolsevikok 11 embert végeztek ki, de összesen csak kilenc csontvázat találtak Jekatyerinburg mellett. A cári házaspár és három gyermekük mellett a személyzet négy tagját is agyonlőtték. A cárevics és Mária nagyhercegnő rejtélyes sorsa számos találgatásra adott okot azóta, és az állítólagos cári sarjak tucatjainak felbukkanásához vezetett az elmúlt évtizedekben.

Csodálatos, hogy kit tart meg tiszteletben és kit tart sajátjának a nemzedék, én majd három évet éltem Jekatyerinburgban, mint orosz hadifogoly és itt tapasztaltam, amiről már úgyis írtam, hogy a cár tisztelete a mai napig is elevenen élt az orosz népben. Ellenben azt, aki a családot kiirtotta Szverdlov, akinek a szobra előtt naponta mentünk el, a davajok mindig leköpködték, ami elsősorban nekünk megdöbbentő látvány volt, szobrot nem közönséges földi lényről szoktak ércből önteni... s akkor az utódban miért él a szobrot ábrázoló személy iránt megvetést, gyűlöletet. Erről már úgyis írtam... csak később tudtam csak meg hogy mi fűződik szobrot megszemélyesítőről. Annak dacára, hogy az orosz muzsik, a paraszt együtt hált a disznójával, kecskéjével, borzalmas higiénikus körülmények közepette, de a „CÁRT” és iránta érzett tisztelet, szeretetnek a lángja lobogott.

ÉLET ÉS TUDOMÁNY 1995/33

Megtalálták Anasztáziát és a cárevicset?
Maria Grozeva bolgár törvényszéki szakértő nemrég szenzációs bejelentést tett: nincs kétsége afelől, hogy a bolgár hegyekben egy kis faluban exhumált orosz emigránsnő földi maradványa nem más mint a kivégzett utolsó orosz cár, II. Miklós legkisebb leányának, Anasztáziának a porhüvelye.
A mendemondák szerint a cári család 1918. július 17-ei kivégzésekor a legifjabb cárlány a csodával határos módon megmenekült. Nyugaton több jelentkező is akadt, aki II. Miklós leányának vallotta magát, de igazi bizonyíték erre sohasem akadt. A legismertebb álcárlány az 1984-ben elhunyt amerikai Anna Anderson volt, aki hosszú évtizedekig adta ki magát II. Miklós leányának.
A cári család földi maradványait nemrég. 1991-ben exhumálták Jekatyerinburg – Szverdlovszk – mellett.
A csontokat orosz, amerikai és brit szakértők azonosították. A vizsgálatokba bevonták Fülöp herceget, II. Erzsébet brit királynő férjét is, aki rokona a kivégzett cárnénak. A tőle vett vérmintákat is felhasználva a kromoszómavizsgálatok perdöntő módon bizonyították, hogy valóban a cári családról van szó. Az egykori iratok szerint a bolsevikok tizenegy embert végeztek ki, de csak kilenc csontvázat találtak (a cári pár és három gyermekük mellett a személyzet négy tagja volt a sírban). A cárevics és Anasztázia rejtélyes sorsa azóta is számos találgatásra adott alapot.
Eleonora Albertova orosz emigránsnő sírját a hónap elején tárták fel, a Szófiától mintegy 200 kilométerre levő Gabarevóban. Maria Grozeva felkutatta az Albertova életéről föllelhető összes adatot, s ezek mind azt támasztják alá, hogy Albertova Anasztazia egy és ugyanaz a személy.
Albertova és fiútestvére, akit hivatalosan George Zhudinnak neveztek, de a helybeliek szerint valójában Alekszij cárevics volt, 1922-ben érkezett Bulgáriába, négy évvel azután, hogy megmenekült kommunista kivégzői elől.
George 1930-ban tuberkulózisban meghalt, Albertova huszonnégy évvel túlélte őt. A helybelieknek feltűnt a nő kifinomult modora, idegennyelvtudása és az őt körüllengő általános titokzatosság. Mint menekültnek, nyilvánvalóan oka volt rá, hogy eltitkolja igazi személyazonosságát, és sohasem ejtett szót arról, hogy valamiféle kapcsolat fűzné a Romanov-dinasztiához. Grozeva szerint Albertova és öccse egy Pjotr Alekszejev néven ismert orosz orvossal érkezett. Az orvos több évvel túlélte Albertovát is, és egy bolgár barátjának megvallotta, hogy a cár bízta meg: oltalmazza két legfiatalabb gyermeket. Alekszejev azt is elmesélte, hogy – sok más oroszhoz hasonlóan – hogyan jutottak Odesszából a Feketetengeren át Törökországba, majd onnan a bolgár királyságba, amelynek népe szintén szláv nyelvet beszélt, és ugyanúgy ortodox volt, mint ők.
Albertova mindig sálat viselt, és erőtlen, rekedt hangon beszélt. Egyszer egy ismerősének elkottyantotta, hogy egy fegyverből leadott lövés megsértette a hangszálait. Az Albertova papírjaiban szereplő születési hely és év is egybevág Anasztazia nagyhercegnő adataival.
Grozeva és bolgár antropológus társa, Jordan Jordanov exhumálták George Zhudin sírját is, hogy a testvérpár földi maradványait Nagy-Britanniába küldhessék DNS-vizsgálatra. Ez a vizsgálat pontosan kimutatja majd, hogy Albertova csakugyan azonos-e Anasztáziával, George pedig Alekszijjal. (Petőfi adó, Gordiusz műhely)


Zilahy Lajos „Két fogoly c. regényében” meghatóan ír a cárról, akit Jekatyerinbe deportáltak, családjával egyetemben... a cár a lakosztálynak a teraszán szokott nézelődni, a volt magyar hadifoglyok /az első világháborús foglyai/ mindig eszes tisztelgésben részesítették a cárt, aki kézlegyintéssel és mosollyal nyugtázta az iránta érzett nagyrabecsülést.
Már írtam, Szverdlovsz, nagy ipari centrum hatalmas gyárak épültek itt, s egyben ez volt egy mesterséges deportáló, internáló tábor /Sztálinék ide internálták a nekik nem tetsző oroszokat Ukrajnától kezdve végig/

Vasvár 1993. aug. 15. Nagyboldogasszony napján jártam a vasvár szentkút ölében és akkor irogattam e pár gondolatot. Száz éves gyertyánfák állnak sorjában.
Hűvös árnyékot adnak, az alattuk járó vándornak.
A domboldalában vájt utak, kanyarodnak völgy, domb alatt.
De rég volt hajdanán egykor /1920-.... /amikor itt deli legény lépkedett a természet szabad templomában.
A hangos madárdaltól harsan, nem az idő telt el azóta.
Ifjú legényből lett vén Apóka.
Mindig örömmel csoszogok a szép „Szentkút” ölén.
Tán csak most álmodozom, felejtem, hogy az ifjúból lett a vén bohém.
Ezek a dombok voltak a játék-terek. Most csak ámulom őket,
Mily játszva futottam át őket, most még csak csoszogva sem járok rajtok.
Ismét eljöttem mint öreg ember, felejtenem kell az elmúlt évtizedeit
De a bükkös fák lombja nem lát bennem vén embert
Lehet hogy ez lesz az utolsó sétám, búcsúzom
Kérlek szépen szentkút fái, hogy itt járt egykor, aki úgy szeretett Téged

Csodálatos szép ez a vidék, a múlt jelen és a jövő ölelkezik itt eggyé, aug. 15-én messze vidékről jön a hivő sereg énekléstől hangos sereg, itt a domboldalban szoktak éjjelizni, ki-ki a maga zászlaja alatt, ezer és ezer gyertyafénynél dől majd álomba fáradt testük.
Nekem nagyon szép emlék marad a Szentkútnak a varázslatos ereje a búcsújárók tarkasága, messziről jön egy sajátságos illat, tán valahol sisteregve sül pirosra a cigánypecsenye. Hát igen, ahogyan jöttek az izmusok, úgy ez a nap is vesztett fényéből a háború után, az idősek még emlékeznek vissza és tán vágyakoznak is, de fiataljainak már nem vonzó áhítata, vonzalma csökkenőben van, volt idő, amikor bűn volt búcsúra járni. Ez a nemzedék pedig ennek az időnek a leszármazottai, nincs mire visszaemlékeznie, nem járt búcsúra, nem volt dalos dajka, nem lepte be az út pora, nem szólt dalra az ajka, nem várta őtet sohasem harangszó, de nem is búcsúztatta, hat akkor most miért is jönne harsonázni: Téged jöttünk köszönteni, szent fiadtól áldást kérni...
minden nemű szükségünkben Mária segíts!!!
Czeglédy Gyula


Járási Tanács VB. Művelődésügyi Osztály
Szombathely, Hollán E. u. 1.
Telefon: 11-00-219 mellék
Tárgy: Czeglédy Gyula igazgatói megbízatása

Czeglédy Gyula igazgató

Söpte

Megbízom Önt 1965. szeptember hó 1-i hatállyal a Söptei Általános Iskola igazgatásával.
Ennek megfelelően egyidejűleg intézkedtem új besorolásáról, mely a 10/1959/N.K.5./MM. sz. utasításban foglaltak szerint történik.

Szombathely, 1965. augusztus 22.

/Székely Erzsébet/
műv.oszt.vezető
Erről értesítést kap:
1. Címzett
2. Pénzügyi Osztály H.
3. Ált. Iskola Söpte
4. Irattár H.

Nagyon megérlelődött az a gondolat, hogy igazgatói állásba tegyenek. Ugyanis amikor Söptére kerültem Bozzay Miklós volt az már kb. 1920 körül került Söptére, jól beágyazta magát a község életébe, igen ügyesen vitte és tartotta a maga kis ügyeskedését. A FALUBAN VOLT is tekintélye, hiszen nem voltak kiemelkedő emberi gyengeségei, italozás, kocsmározás, erkölcsi kilengés... az iskolában végezte a maga dolgát, méhészkedett, nagy kertje volt, megtermett a konyhai zöldségeknek a sokasága, a fák pedig ontották a sok gyümölcsöt. Megbecsülés és tisztelet övezte a faluban.
Később megnősült, elvette az ott tanított tanítónőt, a Margitot, aki mint öreglány rátelepedett Miklósra, mint híd a pusztaságra és ettől kezdve Margit sugallta neki tennivalókat.
Borzalmasan tudott csevegni... traccsolni a falu dolgozóival, anyagilag jól álltak, gyerek nem volt, a kettő fizetésből és még a sok mellékesből, pl. Miklós vállalta a helyi uradalom magtárának a kezelését is... stb... Szóval jól beágyazták magukat a faluba, amit tettek azzal a falu dolgozói elégedettek voltak, hiszen nem volt összehasonlításuk más pedagógussal, mert pl. ha jött egy új pedagógus, … aki hamarosan elkerült Söptéről, és lett a sz.helyi autójavító igazgatója a vasút menti utcában. Majd jött Meggyes János, na ettől egy kicsit tartottak már, mert Jancsi kisujjában több volt, mint a Bozzay házaspárban... de ez sem tartott sokáig mert Meggyes Jánost kinevezték a járási népművelés vezetőévé... így megszabadultak ettől is korán, nem volt mitől félniük.
Margit a feleség vezette az alsó osztályokat és adta tovább férjének Miklósnak, hát így nem volt senki, aki ki merje mondani „hiszen a király meztelen, nincsen rajta ruha” gyenge agybéli tudással adták egymásnak a gyerekeket.
Bozzayné tudott aztán erősen csipkelődni... semmiféle társadalmi munkát nem végzett, akármi volt, a tanítónénit kihagyták a szerelésből, nem is volt összetűzése a közzel. Aki nem dolgozik, az nem is hibázhat el semmit.
A Bozzay Miklóst felváltotta Guggi Gusztáv, ő már szakos tanár volt, matek és fizika... de eljátszotta a tekintélyét pár év alatt, leváltották és Ajkára helyezték. Jött Keibinger Lajos, munkás káderből lett pedagógus... majd elhelyezték Gencsre, politechnikai vezetőnek, hiszen asztalos volt a szakmája... Na ez is elment, mi maradt hátra, most érkezett el az az időszak, amikor a Czeglédyt kellett igazgatónak kinevezni... és ettől kezdve megnőtt az ellenség tábora körülöttem.
Élen a Bozzay, pórázon vezetett Szép Jóska.


Járási Tanács VB Művelődésügyi Osztálya
Szombathely, Hollán E. u. 1. sz.
Telefon: 11-00/109 mellék

18.501-2/1967 Tárgy: átadás-átvétel napjának kijelölése
Ea.: Torbágyi Károly

Czeglédy Gyula tanító
Söpte


Kérem Kartársat, hogy Söpte község könyvtárát, a művelődési otthonhoz és klubhoz tartozó tárgyakat: f. év július hó 10-re készítse leltár szerint átadásra, illetve átvételre.

Utasítom, hogy f. évi július 10-n de. 8 órakor a Söptei Ált. Iskolában, illetve az annak szolgálati lakásában átadásra jelenjen meg.

Ugyanezen időpontig /július 10-n reggel 8 óráig/ kérem mindkét épületből a magántulajdonában levő tárgyak elszállítását.

Szombathely, 1967. június 30.

/Székely Erzsébet/
műv.oszt.vezető


Nem zörög a haraszt, ha nem fúj a szél... mondja a közmondás...
Igen igazgatónak kineveztek, de amikor Székely Erzsébet, az akkori járási műv. oszt. vezetője volt, mindenáron férjhez szeretett volna menni Tóth Zsigához, nekem kellett volna ezt a frigyet létrehozni, mindent elkövetett ez a bestia, hogy Zsiga felesége lehessen, de bizony a Zsigának semmiesetre sem volt ínyére. Székely Erzsébet egy terebélyes, kitenyésztett alany volt, Zsiga mondása szerint, ha ráfeküdne, elveszne a háj tengerében... Pedig ezért nevezte ki Vépre Zsuzsit, Mihály lányát, hogy ezáltal megfoghassa Székely E. a Zsigát...
Ez az egérharc ment egy ideig... s amikor úgy érezte Sz. E. hogy nem tudja megemészteni ezt a kudarcot, most jött a bosszú... a kegyetlen nőstény bosszúja... szadista volt, kéjelgett mások szenvedésén, ezt már úgyis megírtam valamelyik könyvemben, hogyan is végződött az a Tisza virágzás, én lettem az áldozat, s ekkor kerültem Petőfi-telepre, Dózsa iskola, tagiskolájához. Musits Jenő volt a Dózsa isk. igazgatója... korábban már voltunk együtt, levente és katonai kiképzéseken. Így a Jenő nem volt ismeretlen előttem, ha jól emlékszem Oladon volt igazgató. ’56-ban a falu a volt politikai tetteiért, felelősségre vonta, megfutamodott, és a „Párt” megvédte... kinevezte a Dózsa iskola igazgatójának...
Szóval Sz. E. aljas hazugságaival sikerült neki megszabadulni tőlem. Állítólag Tömördön temették el, mert a rák lassan de biztosan vitte a halálba, nagyon sok kollegával aljasan elbánt.
Állítólag mielőtt eltemették volna Tömördön, a helybeli tanács nagyon szépen kitakarította a temetőt, hiszen egy nagy pártbeli elvtárs lesz a temető vendége... és ekkor mondotta egy ott lakó magyar: „minden évben hozhatnának ekkora dögöt a temetőbe”. Ez nem akar halott meggyalázás lenni... csak ténykent írtam le…