Kálmán bácsi elment

MAGYARORSZÁG 1994. Június 3.

Megélt mindent, amit ebben a században, ebben az országban megélni lehetett. Feljutott a csúcsokra, s megjárta a poklokat.
Hajdani honvédelmi miniszterek szárnysegédje volt, majd vezérkari főnök 1944-ben; 1990-ben országgyűlési képviselő lett, majd kései, de nem megkésett elismerésként vezérezredes; közben volt börtönlakó és recski fogoly, pincemester és borászati munka szerzője.
Elégedett ember volt. A kötelességtudás, a hazaszeretet mintaképe, hagyományok hű őrzője, a honvédség fő védnöke.
Hiszem, hogy akivel sorsa összehozta, abban nyomokat hagyott. Hiszem, hogy még ellenfelei is tisztelték, a vele egy sorban lévők pedig szerették.
Holott biztos, hogy még azok sem mindig értettek vele egyet, akikkel az eszme- és sorsközösség együvé terelte. Parlamenti társai túlnyomó többségénél évtizedekkel volt idősebb; más iskolákban, más világban eszmélt és növekedett, mint legtöbbünk; más volt a sorsa, mint a miénk; gyökerei nagyapáink gyermekkoráig nyúltak vissza. Mégis: aligha akadt valaki, aki ne érezte volna sugárzó derűjét, ne tisztelte volna kötelességtudását, honszeretetét, műveltségét, azt, hogy mondandóját mindig hibátlanul építette fel, hogy munkabírásban, meggyőződéstől fűtött tettrekészségben bizony felülmúlt legtöbbünket.
Nem felejtette el, hogy szerény körülmények közül indult a Szepességből, hogy nem tábornoknak s nem képviselőnek született. A parlament kapujában álló őrökkel sosem mulasztott el kezet szorítani, mint bajtárs a bajtárssal. A parlamenti folyosón talán barátja volt mindenki; a takarítónők, a képviselői munkát segítő alkalmazottak, a telefonszobát felügyelő hölgy, s talán az újságírók legtöbbje is.
Majdnem legyűrhetetlen ember volt. Madárcsontú apró termetével fürgén lépdelt (majdnem azt írtam: repkedett) a folyosókon, lépcsőkön (igaz, megesett, hogy leesett, de oda se neki...), ott volt mindenütt, ahol kellett, szónokolt, felszólalt, keményen dolgozott a frakcióban és a bizottságban, s egy-két hete még kampányolt is.
Pedig az utóbbi időkben gyakorta gyengélkedett. Néha-néha elmaradt a parlamentből, ám fontos szavazás nélküle nem lehetett. Volt, hogy bejött a T. Házba, majd kezelésre ment, aztán újra visszajött, mert ez volt a kötelessége.
Éve talán, hogy megkérdeztem: ír-e emlékiratokat? Azt felelte, ennél fontosabb dolga van. Megígérte: ha majd véget ér a ciklus, magnóra mondja emlékeit. Ebből már semmi sem lesz.
Kálmán bácsi elmasírozott.
Egy darabkát belőlem is magával vitt.
Úgy gondolom, most barátjával, Antall Józseffel politizálgatnak valahol, s ha ideje engedi, átruccan hajdani háborúbeli ellenfeleihez; paroláznak, s örök békét kötnek.
Békesség neked is, Kálmán bácsi.
SPEIDL ZOLTÁN

A Magyar Köztársaság kormánya mély megrendüléssel fogadta Kéri Kálmán vezérezredes halálhírét, aki a Magyar Országgyűlés korelnökeként életének 94. évében elhunyt.
Nehéz sors jutott osztályrészül az 1921-ben tüzér hadnaggyá avatott katonának, aki tanulmányai és kivételes adottságai révén gyorsan haladt előre a katonai ranglétrán. 1942-ben nyerte el vezérkari ezredesi kinevezését, 1944 júniusában frontszolgálatra vezényelték: a Kárpátokban harcoló VI. debreceni hadtest, majd az I. magyar hadsereg vezérkari főnöke volt. Dalnoki Miklós Béla oldalán részt vett az országmentő kísérletekben, és parlamenterként tagja volt a Moszkvában tárgyaló fegyverszüneti küldöttségnek.
1945 után többször letartoztatták, fogságba vetették, internáltak, majd három évet töltött a recski büntetőtáborban. 1953-ban, a tábor felszámolásakor négy év és kilenc hónap börtönbüntetésre ítélték, így akarták törvényes látszatot adni fogvatatásának. Szabadulása után is rendkívül nehéz körülmények között élt. 1966-ban raktárosként nyugdíjaztak.
1988. szeptember 16-án egyik alapító tagja, majd elnöke a törvénytelenül fogvatartották és joghátrányt szenvedettek érdekképviseletet vállaló Recski Szövetségnek, valamint a Honvéd Hagyományőrző Egyesületnek.
1990. március 1-jén, miután a néphadseregből újra Magyar Honvédség lett, végrehajtva az 1946. évi előléptetését tartalékos vezérőrnaggyá, 1991. március 14-én tartalékos vezérezredessé léptették elő.
Az MDF országos listáján lett országgyűlési képviselő, 1990. május 3-ától a honvédelmi állandó országgyűlési bizottság munkájában is részt vett.
1991. július 20-án a Magyar Köztársaság Babérkoszorúval Ékesített Zászlórendjével tűntették ki.
Megpróbáltatásai, az elszenvedett megaláztatások ellenére is megőrizte kemény tartását, tevékeny hazaszeretetével kivívta a Magyar Országgyűlés és embertársai elismerését. Hajlott kora ellenére töretlen energiával dolgozott a demokratikus átalakulásért, nemes hagyományaink megőrzéséért.
A Magyar Köztársaság kormánya méltó módon gondoskodik Kéri Kálmán vezérezredes temetéséről.

Ekkoriban még nem lehetett a múltat úgy megvitatni, mint ahogyan azt kellett. Volna, hazug és ferde, hamis megvilágításban igyekeztek minket a világnak bemutatni, főleg Moszkva felé.
Kálmán, aki vezetői tisztséget töltöttbe, nagyon sok tény, háborús emlékkel volt megrakva.
Többszöri találkozás után kértem Kálmánt, hogy meséljen, azaz ha megírta az 1945 előtt történteket, hogyan zajlott le a találkozás Moszkvában, amikor 1945. okt. 15. előtt kint jártak békedelegáció nevében stb. stb... Kálmán azt felelte, nem írta le, de mégiscsak vett elő egy csomó dokumentumot, ami az ő nevéhez fűződik, ezt egy éjszakára odaadta átolvasásra, persze az éjszaka nem volt rá elég... és kértem másnap, nem lehetne ezt elvinnem és csinálnák róla fénymásolatot... leírnám...
Kérésemet elfogadta, kaptam egy csomó háborús dokumentumokat, egyik kötetben szerepelnek is az irományok... majd valaki egyszer elolvasgatja, vagy az enyészet feledés homályában örökre elvész.
Csak röviden. Sokat jártak hozzá, főleg filmrendezők, mert Illés Béla, aki orosz őrnagyi ruhában jött az orosz csapatokkal, ki gondolta volna, hogy orosz őrnagy magyar és főleg zsidó, ezért sohasem tudta az ember hogy kivel áll szemben...
Illés B. három kötetben írt „Honfoglalás” c. alatt, természetesen elferdített, hazugságokkal telitett, szovjetek tömjénezése a magyar hadsereg lebecsmérelése... és nem volt elég, hogy a könyvét kiadták, még fokozták is, filmesítették /na ekkor mégis úgy gondolta a filmrendező, hogy egyes adatokra mégis csak szükséges volna Kéri Kálmánt megkérdezni, hiszen ő is szerepel benne. Szakács, úgy emlékszem színész alakítja Kérit... aljas és hazug jellemtelenségben... és arra akarták rábírni Kérit, hogy az ő felfogásukat, szerepbeállításukat szentesítse, azaz helyeselje, Kéri Illés B. és a film szereplőinek a beállítását. Amikor Kálmántól elutasító, azaz nem azonosult a rendezőnek a felfogásához, csalóknak, hazugoknak mondotta őket, ilyenkor aztán jött a megtorlás, Kálmánt ezért mindig internálták. Házi őrizetre ítélték. Később látta Kálmán, hogy ezzel a bűn-történelmi csalókkal nem boldogul, formálisan kidobta őket, azaz sohasem nyitott nekik ajtót…
Ebben az időben ajánlotta Nemeskürty Istvánnak: Requiem egy hadseregért c. könyvét... Nemeskürty Jányt, de általában a 2. hadsereg tisztjeit, sok mindenben elmarasztalja őket... ezt most én nem boncolgatom, majd a történelem egykor megközelítve az igazságot, majd, megírja.

Kálmán, szívós, erős és kitartó, bizakodó katona volt, aki hű maradt végig az esküjéhez. Legutoljára Kenderesen találkoztam vele, amikor Horthy Miklóst hazai földbe temették el.
Ő volt aki országgyűlési elnökként szerepelt 1990-ben a Antal kormány megalakulásán. Mint korelnök töltötte be a MDF elnöki tisztséget.
Mindenkor nagy tisztelettel gondolok Kálmánra, mint tábornoknak kijáró vezérezredesi rendfokozatban élte éveinek utolsó idejét, ágyútalpon kisérték az örök nyughelyére...
Vele együtt kihalt az utolsó nagy tábornoki kar.

1994. MÁJUS 28. SZOMBAT NÉPSZABADSÁG

Elhunyt Kéri Kálmán

Kéri Kálmán vezérezredes. életének 94. évében csütörtökön éjjel váratlanul elhunyt.
Iglón született. Tüzérségi hadapród iskolát, Ludovika Akadémiát és Vezérkari Iskolát végzett. 1921-től tüzértiszt, majd a vezérkarban szolgált. 1942-től vezérkari ezredes. A honvédelmi miniszterek szárnysegédje és irodáik főnöke. 1944-ben a Kárpátokban küzdő római VI. hadtest, majd az I. magyar hadsereg vezérkari főnöke. 1944 őszén parlamenter, a moszkvai fegyverszüneti tárgyaló bizottság tagja. 1945 januárjában a debreceni Ideiglenes Kormány Honvédelmi Minisztériumának katonai főnöke. Utána több szovjet és magyar internáló tábor, börtön „lakója”, recski rab. Szabadulása után éjjeliőr, segédmunkás, pincemester, raktáros volt. A Recski Szövetség elnöke volt.
1991-ben a Magyar Köztársaság Babérkoszorúkkal Ékesített Zászlórendjét, tavaly pedig a Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztjét kapta meg.

1994. június. 2., csütörtök HÍREK

KÉRI KÁLMÁN nyugállományú vezérezredes, országgyűlési képviselő hamvasztás előtti búcsúztatása június 7-én, kedden 11 órakor lesz a Fiumei úti (Kerepesi) köztemetőben. A katonai tiszteletadással történő búcsúztatás előtt bajtársai és tisztelői 10.30-tól róhatják le kegyeletüket. Az elhunyt hamvait még aznap, 18 órakor a Szent Gellért-plébániatemplom altemplomában – Budapest XI., Bartók Béla út – helyezik örök nyugalomra.


Eltemették Kéri Kálmánt

A Kerepesi temetőben kedden végső búcsút vettek Kéri Kálmán vezérezredestől, országgyűlési képviselőtől, a parlament korelnökétől. A szertartáson részt vett Göncz Árpád köztársasági elnök, Boross Péter miniszterelnök, Szabad György, az Országgyűlés elnöke, valamint a parlamenti pártok képviselői, a történelmi egyházak vezető személyiségei, a Budapesten akkreditált katonai attasék. A kormány nevében Für Lajos, a Magyar Honvédség aktív és nyugállományú tagjai nevében pedig Deák János vezérezredes búcsúzott Kéri Kálmántól, felidézve katonai pályájának főbb állomásait. Az elhunyt vezérezredes hamvait a Szent Gellért-altemplomban helyezték örök nyugalomra.