 |
    |
 |
Rövid önéletrajz dátumokkal 1. 1910. május 5-én születtem Szombathelyen, a Kisfaludy Sándor utcában 2. Édesanyám porpáci születésű, parasztcsalád gyermeke. Heten voltak testvérek: Károly, János, Imre, Jóska, Ferenc, Gizella és Etel. 3. Édesapám Bögötön született, paraszti család sarjaként. 7 testvére van neki is. 4. Édesanyám a háztartást vezette, édesapám vasúti hordár, majd raktáros volt a volt Déli-pálya Vasútnál (Kadnár méltóságos úr volt a Déli-vasút vezérigazgatója.) 5. Négyen vagyunk testvérek: Ilona, János, Gyula, Gizella 6. Szombathelyről Nagykanizsára kerültünk, de már 1914-15-ben Vasvárra helyezték át édesapámat, vasúti váltókezelőnek és raktárosnak. 7. Az első világháborúba szállító vonatokat szemléltük végig, főleg azokat, akiket Szerbia felé, Trebenybe, Fiume felé vitt a vonat. 8. A vasút mentén őriztem a teheneket. Jókedvű, nótás katonai szerelvények mentek el Oszkó felé. 9. Jött az első sebesülteket szállító vonat. Fájdalom, siralom és keserv jött az ajkakon. 10. Elszórt lőszereket robbogattunk, tűzbe rakva őket. 11. Vége lett az első világháborúnak, mindenfelé sebesültek és rokkantak. 12. Jött a proletárdiktatúra Kun Béla vezetésével. 13. Az első szabad május. 14. A vörös katonák rekvráltak élelmet. A május elsejét nagy felvonulással ünnepeltük meg. A Béla-kertben főzték a finom gulást, ettünk-ittunk. Ekkor már nagy volt a riadalom, félelem. 15. Szamueli menekülése páncélvonattal. 16. 113. napig élt a vörösterror. Jöttek a fehérgárdisták, a székely katonák darutollas sapkával. 17. Molnárfi százados parancsa. 18. Szomorú Trianon… Az ország szétdarabolása. Ausztria-Magyarország, mint monarchia megszűnt. IV. Károly király trónvesztése, Horthy kormányzósága. 19. Elemi iskoláimat Vasváron végeztem, Barabás István igazgatósága idején – zseniális egyéniség volt a maga korában. 20. Vasváron a 71-es őrházban laktunk… remek hely volt. 21. Itt kezdtem hegedülni tanulni magyar nótákat. Pillig Lajos cigányprímás tanított. 22. Már tudtam szájmuzsikán nótákat fújni. 23. 1921-ben megnyílt Vass József címén a polgári iskola. Az 5. elemi után mentem első polgáriba. 24. Tanulás mellett sok elfoglaltságom volt: a tehenek etetése, favágás és szecskavágás. 25. Korrepetáltam Lővi Gusztit a tej-vaj kereskedő fiát. Fizettség vajas kenyér volt kakaóval. 26. A nyári szünetekben Eckstein rőföskereskedőnél dolgoztam – roletta üzeme volt. Majd a boltban és vásárokon segédkeztem. Egy nagykabát árát mindig megkerestem. Nagyon szerettem a kereskedő szakmát. 27. Kereskedő vagy tanító leszek? Édesanyám döntött arról, hogy tanító legyek, mert a kereskedőnek sokat kell hazudni, egy keresztény ember pedig nem hazudhat. 28. 1925-ben felvettek a pápai állami tanítóképzőbe. Nehezen szoktam meg. 29. A diákévek szépségei maradandóak. Az első években hegedültem, majd zongorázni és orgonálni tanultam. 1928-ban már Vasváron a templomban orgonáltam. (Virág Endre volt nagy orgonamester, fia orgonaművész lett.) 30. Életem legszomorúbb napja: 1927. június Péter-Pál napja, édesanyám hosszú szenvedés után meghalt. 31. Nagybácsim: Gerencsér Ferenc tanítatott tovább. Édesapám újranősült. Szomorú és ínséges időkben éltem. 32. 1930-ban végeztem, azaz nyertem diplomát és egyben kántortanítói diplomát a pápai állami tanítóképzőben. 33. Dr. Tulok József vasvári járás főszolgabírója, rábakovácsi templom kegyurának a története. 34. Rábakovácsiba pályáztam, Feri bácsi kísért el az utamra. 54-en pályáztunk erre az egy állásra. Nagy örömök közepette nyertes lettem. 35. Bámulatos siker volt ekkor állásba jutni. A plébános Pintér József főtisztelendő és nagyságos plébános úr volt. 36. Egy szobás tanítói lakást kaptam, ódivatú bútorokkal berendezve. 37. A szükséges holmik beszerzése: ágynemű, seprű, ruházat, törülköző stb. Minden üzletvezető segített – Lövonger Márton rőfős kereskedő, Novák a Vegyes Szövetkeztet vezetője. Mindent hitelre vásároltam be. 38. Epellei Tóni bácsival egy lovas szekéren indultam el Rábakovácsiba, de elébb a temetőben búcsúztam édesanyámtól… szomorú órák. 39. Megérkeztem a falumba. Most hogyan tovább? Csend, magány, elhagyatottság, könnyek hullatása… 40. Megjött a kis tanító úr… 41. Percek, órák, napok, hónapok teltek… sok öröm volt az iskolai életben. 42. Tanulás, önképzés. Sok a lemaradás. Az élet beindult. 43. A német nyelvet kezdtem tovább tanulgatni. 44. 1933. nyara: tanulmányi útra indultam Ausztriába, Grazban töltöttem e nyarat. 45. 1935. Rómába utaztam Szerb Antallal, sok élményben volt részem. 46. 1932-ben besoroztak katonának. Körmendre kerültem a távbeszélő századhoz (karpaszományos honvéd.). Leszereltem, mint őrvezető. 47. Ismét Ausztria. 1934-ben Bécsben voltam, amikor Dolfus kancellárt meggyilkolták. 48. Többször voltam katona. 1936-ban hadapródmester lettem – szép rang. 49. 1947. Németország, München volt az utam. 50. Rábakovácsi-Balozsameggyes leventék fő oktatója lettem. Illemtudó fegyelmezett ifjúság. 51. Nagy népszerűségre tettem szert. Hetenként Rumban találkoztunk a tekepályán, nagyszerű klub volt. 52. Udvarolni kezdtem Répceszentgyörgyön Kozák Erzsébetnek 1940-ben. 53. 1940-ben zászlós lettem. Készültünk az Erdélyi bevonulásra. Nagygencsre telepedett ki az 5/I. zászlóalj. Én távbeszélő parancsnok voltam, lovasítottan… nagyszerű lovam volt. 54. 1940. nyarán Komádiba telepedtünk le. Itt vártuk a parancsot, hogy lövéssel, vagy lövés nélkül vonulunk be Erdélybe. Felejthetetlen napok voltak az erdélyi élmények: Nagyvárad, Kolozsvár. 55. 1940. szeptemberében visszajöttünk Szombathelyre és a Szily János utcai távbeszélő laktanyában elsült a pisztolyom. 56. Nősülés, nagy lakodalom. Rábakovácsiban kaptunk egy különálló házat, Bugovicséktól. Gyönyörű berendezést hozott a feleségem. 57. Méray Puch motorkerékpárt vettem. Már 1940-ben ikerhengeres nagy motor volt, ezen utazgattunk édes párommal. 58. 1942. telén munkaszolgálatos parancsnok voltam kettő hétig Kőszegen. A zsidók plakát hirdetés alapján vonultak be a munkaszolgálatra. 59. 1942. október havában Kőszegen táborozó fegyencszázadot vittem ki a Donhoz. A fegyencszázad regényes élete, vegyes összetétele, a Briászki erdő gyilkos órái – 56 fő megszökött útközben. 60. Találkozás Mészáros József táplánszentkereszti kollégával, majd Zeteleki vezérkari százados fenyegetése a hadbírósággal. 61. Nagy családi ünnep, fiam született – Endre. 62. Tábornoki csók a Donnál. 63. 1942. karácsonyán visszajöttem a frontról. 64. Rábakovácsiból Alsószerestére mentünk ott lettem kántortanító, majd három falunak a levente-főoktatója. 65. 1943. leventezászló avatás. Korponai Endre országgyűlési képviselő tartotta a felavató beszédet. Szele Györgyné 11 gyerekes nénike lett a zászlóanya. 66. Nagy méhészetem lett Szelestén, sokat segített Kondor Ferencné, akinek 120 család méhészete volt. 67. Mozgalmas és tartalmas munka Szelestén… Levente élet, színdarabok, különböző tanfolyamok… 68. Találkozás báró Baich Mihállyal az itteni földesúrral, jó kapcsolat alakult ki közöttünk. 69. Harc Kóbor István ölbői plébánossal… sok borsot törtünk egymás orra alá. 70. A plébános jelentései, Szakos Gyula püspöki titkárral való beszélgetés, majd Kovács püspök intelme hozzám. 71. 1944. Sopronba majd Jutasra főtiszti tanfolyamra vezényeltek. Vitéz Markóczy vezérőrnagy pedagógiai bölcsességei. 72. 1944. nyarán indulás a frontra zászlóalj segédtiszti beosztásban. Az Alföldön találkoztam a zászlóaljjal, Szirmai százados volt a zászlóalj parancsnok a Gátér tanyán. 73. Temesvárig meneteltünk. Temesvártól tervszerű visszavonulás Szegeden át, majd a dunaföldvári vasúti híd biztosítása. Később Szeged mellett Algyőn a tüzérek mellett voltam. Az algyői vasúti híd felrobbantása. 74. Csanádi Pópa története, majd egy hadnagyból hogyan lett gulás? 75. 1944. szeptember vége, augusztus eleje: találkozás a zászlóaljammal. Már kettő segédtisztet kilőttek – Dr. Bánsági István vasvári ügyvéd volt a második áldozat. Én leszek a harmadik? 76. 1944. augusztus 15. Horthy parancsa. Nagy zűrzavar… lőjjünk, ne lőjjünk az oroszra vagy a németre? Kómár József lelkész volt velem. 77. Németh János a legényem az algyői híd felrobbantása után megszökött. 78. Jöttek a borzalmas harcok: Kiskunfélegyháza, Kecskemét, Lajosmizse, erről van térképem. Majd vonulás Budapest felé, Fót. Gyülekezés a Károly király laktanyában. Összeállított csapattal vonultunk Sárbogárd, Cece harcterére puskaropogás, ágyútűz, aknavető, sztalin orgona, katyuska szimfonikus dübörgésének zenéje mellett. A halál torkában voltam minden pillanatban. A nagysimonyi harcok alatt találkoztam Csoknyai (volt levente parancsnok) ezredessel. Futás-futás és tervszerű visszavonulás állandóan. 79. A megmaradt katonai foszlányokat most Várpalotán gyűjtötték össze. Innen Fekete százados zászlóaljparancsnok alatt vonultunk fel Ujdörögdre, én mint zászlóalj segédtiszt-főhadnagy rangban. (Ujdörögd Nyirád mellett van.) 80. Ujdörögdi katonai élet… szép hátaslovam volt. A kis pónilovaknak csikói lettek. Édasanyu meglátogatott1945. március havában. 81. 1944. március vége felé: balatoni harcok, borzalmas repülőtámadások 82. Sodródtunk a nyugati határhoz (Fekete százados zászlóaljparancsnok.) 83. Borzalmas torlódások az országutakon. Menekülés gyalog, szekéren, traktoron, kerékpáron, közben egy-egy repülőtámadás tizedelte a népet. 84. Találkozás Dr. Szollár Lászlóval – keszthelyi ügyvéd. 85. Elérkeztünk a nyugati határhoz (Farkasfa). Elég volt, nincs tovább, én befejeztem a háborút, előkészítettem az átállás lehetőségét. 86. Átállás története, az első találkozás az orosz parancsnoksággal. Játszottam az életemmel, fejbelövést is kaphattam volna. 87. Kiábrándultság az orosz parancsnokságból, megfosztottak emberi méltóságomtól. 88. A kezdő hadifogság gyötrelmei, mint a birkanyájat hajtottak bennünket. Egy orosz – de ez is részeg volt – nem hazudott: nem hazamegyünk, Szibériába robotolni. 89. Gyűjtőhely Intapusztán. Dr. Benedek István ideggyógyintézete. A tábori élet embertelensége (ezeket már megírtam a hadifogoly kötetemben /Latrinai élet/.) 90. 1945. április vége, jött a bevagonirozás. Ledrótozott ablakok, lelakatolt ajtók… éhség, szomjúság, bűz, hőség… vagonirozások előtti zabrálások. 91. Hazugság és becsapás az egész idő alatt. Nem kell félni, adnak egy levelet – piszáty – ezzel az igazolólappal aztán mehetünk haza. Már utólag tudom, ez mind hazugság volt és ámítás. 92. Útvonal: Budapest-Szeged a többi már bizonytalan. Temesvárra nem vihettek bennünk, mert a tífusz megtizedelte az ottani lágert. Princz Gyula egyetemi földrajzos tanár próbált irányt szimatolni, hogy hová is visznek bennünket. 93. Az utazás embertelenségei, WC 20x20-a lyukon át. 94. Romániában kötöttünk ki Fogsányban. Ez egy nagy gyűjtőhely volt kb. 25-30 ezer ember (magyar, német, olasz, román stb.) Ennek a gyűjtőhelynek a történelmét már leírtam. A nép hullott, mint ősszel a légy. Éhség, szomjúság, zsúfoltság, bűz, szaharai homok, a WC papír ismeretlen stb. 95. Ismét bevagonirozás. 94 ember egy vagonban. Állati sors, tetű, éhség, szomjúság… De hová is visznek? Két hétig ment a vonat velünk – Szverdlovszk, valaha Jekaterinburg Katalin cárnőnek volt a medvevadász tábora. Szökésről szó sem lehetett, a vonat tetején elől és hátul géppisztolyos davajok őrködtek. 96. Megérkezés. Dobáltak és csúfoltak bennünket az oroszok, főleg a gyerekek – nyemci, nyemci – nagyokat köptek ránk, de mi menni sem igen tudtunk, mert elgémberedett a lábunk. 97. Egy erdőbe hajtottak bennünket, ami egy amerikai sátortábor volt. Ez kb. július, augusztus hónapban majd szeptember elején volt. 98. Erőltetett munka - kubikolás, erdőirtás -, és persze az emberi erő fogyott. Az étkezés minimális csak köleskása… vitaminhiány. Naponta 4-9 halott. 99. Szeptember már nagyon hideg volt. Fáztunk, fogytunk… Elszállítottak bennünket földbevájt barakkokba, poloskák és tetűk lakmároztak belőlünk. 100. Örökös éhség a testsúly fogyott. Okás és disztrófeás lettem. 101. Hol és mit dolgoztattak velem és velünk: voltam szobafestő, villanyszerelő, kőmíves, kőfejtő, útépítő, csatornaásó, szarmerő, útkarbantartó, oroszőrség szobáinak takarítója, kenyér felvételező, erdőirtó, vasúti töltés építő, hótakarító mindezekről már részletesen írtam a hadifogoly emlékiratomban. 102. Első levelező lap hazulról 1946 augusztus 30-án. 103. A tél nagyon hideg és néha mínusz 50 fok is volt. Általában mínusz 30 fok körül volt a hőmérséklet. 104. Sok a halott. Csak azt nem tudni hová temették el őket, mert télen itt nem lehetetett temetni, lehetetlen volt sírt ásni. Ki tartja őket már nyilván? Nem volt halotti nyilvántartás. A hadifogságban többen meghaltak, mint a háború alatt. 105. Szóval, hat ezer kilométerre kellett elutazni, hogy megkapjuk a ”piszatyot”, az igazoló levelet. 106. 1947. július 18-án érkeztünk haza az orosz hadifogságból. 40-45 kilóval, lerongyolódva, vitaminhiánnyal és fekete foltokkal érkeztem meg. Máramaros és Debrecen volt a főbb állomás. 107. Itthoni fogadtatás öröme, a diós és mákos bejgli története. 108. 1947. július 18-tól Alsószelestén voltam kántortanító. 109. 1947. decembere: karácsony előtt jött értem a rendőr. Ez többször bekövetkezett, ilyenkor mindig a szombathelyi ÁVH-ra kísértek, ami a volt Király utca 14. szám alatt székelt. Szomorú napok következtek… 110. Klein Lajos (Koltai-ra magyarosított) sugallatára Hajas Vilmos rendőrkapitány – rőfös kereskedősegédből léptették elő rendőrkapitánnyá -, leinternáltatott, a Buda déli internálótáborába.(Hajas a jelenben, mint nyugdíjas alezredes élvezi a megérdemelt magas nyugdíjat.) 111. 1948. július 2-án Népbírósági ítélet. (A népbíróság zsidókból és párttagokból állt – ezek voltak a nép szócsövei.) Elítélt nyolc hónapi börtönre. A véghatározat olvasható az emlékirataimban. A bíróság elbocsátott, én ekkor Szelestére mentem. Egy hét után, mint szökevényt kerestek. Jött megint a rendőr, zörgették hajnalban az ablakot. 112. A budaörsi internálótáborban való élet szintén részletesen olvasható az emlékirataimban. Kb. 15 ezer volt az internáltak száma. Papok, zsidók, értelmiségiek, munkások… Itt volt Beresztóczi Miklós pap is, aki egy szép napon eltűnt és lett esztergomi prímás. Az internálótábor sanyarúsága… annak kegyetlen parancsnoka, aki sírásóból lett alezredes – egy lábbal, mankóval járt és ezzel verte az embereket. 113. A budaörsi internálótáborból elvittek Kistarcsára. Itt is embertelen körülmények uralkodtak. Szintén olvasható az emlékirataimban. 114. 1949. május 4-én megszüntették az internálásomat (hat hónaponként volt a felülvizsgálat). Júniusban véglegesen szabadultam Kistarcsáról. 115. Hazajöttem Alsószelestére, de 1949. május 31-el rendőrségi felügyelet alá helyeztek (REF), hetenként kellett a községi bírónál jelentkezni, okmány van róla. 116. 1949. június 2-vel meghozták a fegyelmi határozatot, a tanítói állásomból elbocsátottak, mint kántor tovább működtem Szelestén és Ölbőn. 117. Tanítói lakásból is kitettek, a Kis-kastélyba költöztünk fel. 118. 1949. november 23-án megszüntették a REF-t 119. 1950 nyarán Sárvárra kerültem a Magtisztító Vállalathoz, mint munkás három műszakba. Naponta kerékpároztam Sárvárra télen-nyáron, esőben és hóban. Első napon, amikor a vállamra tették az egymázsás lóhermagot a zsák súlya alatt összecsukódtam, mint a colstok. Nehéz időszak volt. 120. 1952. július 4. A szombathelyi Tanács VB. Műv. Osztálya visszavett tanítónak, de a sárvári járásból az akkor járási párttitkár kitiltott, így kerültem a szombathelyi járásba, Söptére. Itt nagy kedvvel és szeretettel dolgoztam. Voltam a kulturigazgató, könyvtáros, úttörővezető, HNF titkár stb. Közben iskolaigazgató is voltam, de csak addig, míg egy párttag kollégának nem kellett átadnom a helyet, mert csak párttag lehetett igazgató (Kovács Frici a jelenben Toronyban székel.) 121. 1960-ban a pécsi főiskolára felvételit nyertem irodalom és zene szakra. 122. 1967-ben kerületem Sorok majorba, Petőfi telepre, a volt püspöki uradalom iskolájába. Remek helyem volt. 123. 1970. szeptemberében nyugdíjba mentem, a nyugdíjam 2100 forint volt, ez akkoriban jó nyugdíj volt (A benzin ára 3 forint volt). 124. 1960-ban házat építettünk Szombathelyen és azóta itt lakunk. A nyugdíjas éveim nagyon változatosak voltak, többféle munkát folytattam: padlóváza díszítés, majd portás és korrepetáltam főleg matekból, irodalomból a jelenben pedig németből. 125. Sokat utazgattunk anyuval. 1973-ban lett egy Zastava autónk, levizsgáztam vezetésből. Bel- és külföldön kocsikáztunk: Jugo, Olasz, Felvidék, Erdély, Lengyel, Ausztria, sok kellemes élményünk volt. 126. Emlékeim 1970-ig vannak meg 7 kötetben, ha majd lesz erőm és kedvem igyekszem majd folytatni. 127. A nyugdíjamat 1930-tól számították be, tehát lenne 40 évi szolgálati időm, de az internálási időt – kettő évet -, nem vettek figyelembe a nyugdíjam megállapításánál, tehát majd négy százalékkal kevesebb a nyugdíjam a törvényesnél. Koholt vádak gyümölcse. Ez a rövid vázlatos életrajzom a részletes és elemzett éltem útja hét kötetben megtalálható a könyvespolcomon. 128. 1990. június 13-án a Honvédelmi Minisztérium (Für Lajos Honvédelmi Miniszter) rehabilitált. Az elrabolt, megfosztott katonai rendfokozatomat, a főhadnagyi rangomat visszaadták. 129. Internálás, börtön összesen majd 18 hónap volt. Alaptalan vádak és annak minden igazságtalansága alól felmentettek (koncepciós perek). 1989. augusztus óta kapok 500 forint nyugdíj-kiegészítést. Pontosan megvan, hogy hány évet, hónapot, napot raboltak el életemből. 130. A Kárpótlási Hivatal egy összegben állapította meg a szabadságom elvesztését, és egy összegben fizette ki a végösszeget. Egy 84 éves ember mit remélhet még? Ezt az összeget kárpótlási jegyben meg is kaptam 1993. június-július havában. Ebből vásároltunk színes TV-t, mikrosütőt, mosógépet (kombináltat). 131. 1990. szeptember 8-án kaptam meg a ”Gyémánt diplomát”, az ünnepi beszédet én mondtam a Sport palotában. Nagy öröm volt. 132. 1993. július a Honvédelmi Miniszterúr ”századosi” rendfokozatba léptetett elő. 133. A jelenben 1993. augusztus 2-án irogatom a 10. azaz a 11. kötetemet, ennek a címe: ”Történelmi események képekben” szöveggel kiegészítve. 134. 1955. szeptember 8-án a Művelődési és Sportházban kaptam meg a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola tanévnyitóján a Vasdiplomát. 135. 1995. szept. 8-án a Művelődési és Sportházban kaptam meg a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola tanévnyitóján kaptam meg a VASDIPLOMÁT! | |
