Előszó

„ Philip visszaemlékezett arra a napkeleti
királyra, aki meg akarta ismerni az ember tör-
ténetét, s egy tudós ekkor ötszáz könyv-kötetet
hozott neki.
De a királyt nagyon elfoglalták az ország ügyei
és megparancsolta, hogy ötszáz kötetes anyagot
sűrítsék össze.
Húsz év múlva visszatért a bölcs és a
történelem, ekkor már csak ötven kötetből állt.
De a király időközben túlságosan megöregedett
ahhoz, hogy ennyit is elolvasson, ezért megint
megparancsolta, hogy fogja rövidebbre a tudomá-
nyát.
Ismét eltelt húsz esztendő, és az ősz öreg
bölcs megjelent egy kötettel, amely mindazt
magában foglalta, ami a királyt érdekelte.
De a király halálos ágyán feküdt,
és még arra sem maradt ideje, hogy azt az egy
kötetet is elolvassa.
Ekkor a bölcs egyetlen mondatban tömörí-
tette a király számára az ember történetét.
Ez így szólt:
S z ü l e t e t t , s z e n v e d e t t ,
és m e g h a l t ”

:örök szolgaság