Három inas örökölte a Jusf kastélyt...

A három inas gazdagon örökölt, a csodálatos ágyneműk, teveszőrtakarók, puskák... és még leírhatatlan értékeknek lett az új gazdáik... A kastélyt pedig, Kondor Ferenc vette meg a vejének, Asbóth Lászlónak, aki Szelestén tanított, majd iskolai igazgató volt... A kastély a jelenben is áll, lakásként szolgálja Laciékat.
Szinte meseszerűen él ez az emlék az utókorban. Hogy mi lett a herceggel? Nőtlen volt, de állítólag egyszer megnősült volna, de csak pár hétig élt együttesben feleségével... Kíváncsi vagyok mi lett a Csorba fiúval, aki vele maradt, mint inas él-e, meghalt e? Majd erre visszatérek.

Sopronban vagyok főtiszti tanfolyamon…

Ahogy pörgetem a visszaemlékezést, békés napokkal teltek el hónapjaink, éveink, Szelestén. Nagyon szerettem itt lenni, élveztem az iskolai munkát, szolgáltam a falunak minden lakóját, kijártam lakást, tehenet (Padoséknak), Oncsa hiteleket, mindenben segítettem, ahol kellett... Bizony azért is kellett már akkor az írógép, mert kézzel nem győztem volna a sok írást, a sok kérvényezést.
Évenként ismétlődött az iskolai udvarnak a szépítése, parkosítása, igazán minta volt a faluban, de minta volt a falusi kántortanítói körben is a szép környezetünk. Nagyon érdekes megfigyelésem volt, amikor trágyadombként nézett ki az udvarunk és házunk tája, senki se irigyelte meg a portánkat, de amikor új ruhába öltözött, virított benne a sok tavaszi virág, perzsaszőnyegű pázsit nyugtatta a fáradt szemet, bizony másoknak ekkor lett igénye e szép helyre. Valóságos kis paradicsommá alakítottuk ki anyuval az iskola udvarát. Titokban és lopva leselkedett be a falunak kíváncsiskodó szeme.
Endrike is nődögélt, van egy fénykép róla is, ekkori időben, amikor még csak lépkedett, de szakította mindenütt a kinyílt virágokat, bizony egyszer a kezére kellett csapni, csak nézni és szagolni, és nem tépni kell a virágot. Azóta csak szagolgatta a tarka-barka színű kerti virágokat.
1944-ben Ismét katonai mundérba kellett öltöznöm... Sokat voltam katona, Sopronba kellet bevonulnom, főtiszti tanfolyamra. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem szerettem volna katona lenni, nekem tetszett a katonai regula, a fegyelem, tisztelet...
Ezek a tiszti tanfolyamok nagyon feszes és erőt igénylő hetek voltak, hiszen a kiképzés alatt, akár csak Jutason, a rang nem mentesített a kuszástól, a fegyverfogásoktól... az erős harci gyakorlatoktól, sőt ez is volt a cél, bizony sokszor nagyon elfáradtunk egy-egy nagy gyakorlat alkalmával.
Na aztán anyagilag sem volt rossz, hiszen ekkor kettős fizetést kaptunk, megkaptuk a civili és a tiszti fizetést, bizony anyu tudott vásárolni bőven... Ekkor vettük azt a gyönyörű nagy és értékes kristályt, aminek csak az alja van meg... bordó, a bevonulás eltörte...
Na meg, aztán sok mindent tudtunk venni, pénz volt bőven...
Apáék is elláttak minden földi jóval... bizony hiányt nem szenvedtünk semmiben.
A soproni főtiszti tanfolyamon kapok egy táviratot, hogy azonnal vonuljak be Szombathelyre, az induló zlj. segédtiszti beosztásban kell mennem a harcba induló alakulattal... Na neked, még csak ez hiányzott az életembő1. A következőképpen zajlott le ez a hosszú, de nagyon izgalmas életnek a felvonásai.

Most jönnek azoknak a hónapoknak, napoknak, óráknak a kálváriái, amit oly kevesen tudtak még 1944-ben és csodálatos mennyien tudják most, 1978-ban úgy már akkor megmondtuk... de kinek és hol mondták meg, tudomást szerzett róla a munkás a proli, az egyszerű ember.
Azt szokták mondani, hogy a patkányok előre megérzik a hajó süllyedését és menekülnek... Azaz igyekeznek elhagyni a hajót... Voltak ilyen jelek kezdetben, többen elmenekültek az országból, (Bartók... és sokan mások). Páran tudták, vagy érezték, de ha mindenki elmenekül ebből az országból?... Nem vádolni, sem ítélni nem akarok én sem utólag, élet egyszer van és soha többé, a földi féreg is menti az életét a vadászó rigó elől, de kérdem, ha már a róka szájában van a szegény tyúk, akkor mit tehet az élete megmentésére... és most a tyúk a felelős életének elveszéséért, vagy a többi társásnak az elvesztésére... A mesékben sok életbölcselet van elrejtve, de kit nem lehet becsapni? Még a holló is hitt a ravasz rókának... a sajtot csak megszerezte fondorlatos módon.
Régen se, most se tartom a háborgó világ szejzmográfjának a műszerét a kezembe, azaz nem figyelem a robogó politikai hullámoknak minden kis kitérését, bízom abban, hogy akik a dolgozóknak a volánkerekét fogják, biztosak a vezetésüknek eredményességében, nem futnak a fának, azaz nem vezetik az ország hajóját zátonyra. Ez valamiképpen hit a vezetőknek bölcsességében, habár a történelem nagyon sokszor rácáfolt ezen hitre, de ahogyan az éjt követi a világosság, a hajnal, és ez ismétlődik amióta a világ-világ, így ismétlődhetnek tévedések, akaszthatnak, magasztalhatnak, bár utólag még a felakasztott is kaphat rehabilitációt, ha ugyan már erre szüksége volna a csillagok birodalmában.
Ezeket a sorokat most csak azért írom, azért rovom a gondolataimat szalagra, mert az elkövetkezendő események sorozatának a végén egy teljes bukás áll, élet, halál tánca, csak az a kérdés ki esik bele a szakadékba, kit nyel a1 az örök „Nihil"... Hogy sós az étel, azt megállapítom abban a minutumban amikor az első kanál ételt megízlelem és fordítva. Na most már tudom, hogy a szakács mennyire volt a főzésnek a magaslatán, amikor ezt az ételt készítette. Ha feketére sikerült a kalács sütése, nyomban tudom „későn húzták ki”... Tán még azt is tudom már, mikor kellett volna előbb kihúzni, ahogyan tudta több ország, Románia, Jugó, hogy mikor kell a nagy politikai kemencének a sütőjéből kiugrani, mert sír ha tovább benne marad a nagy kavarodásban, sütőben, esetleg késő lesz, megégeti magát. Erről van szó, vannak területek, ahol tudjuk már előre az időt, a tettet, mit mikorra kell időzíteni, de az elmúlt évtizedben habár voltak nyomok, munkanélküliség, rongyos emberek, koldusok, putrilakásokban tengődő Isten képmásai, de, és most jön a nagy de... egy romos házat földig kell lerombolni, és csak úgy lehet helyébe szebbet építeni. Na és ezt mikorra kellett volna rögzíteni?...

Háború után 30 évvel sok okos lett...

Valamiképpen úgy állok, mint a következő örök igazsággal, mondással.
Azt meg tudom állapítani, hogy büdös a tojás, de azért tojást tojni nem tudok... Na pedig ma itt is, ott is felbukkannak a csodás nagyszerű elmék, akik utólag már akkor is tudtak tojást tojni, de azért hogy büdös, azt nem merték hangosan kinyilvánítani, tisztelet a kivételnek... Bajcsy, Szerb Antal és még mások is. De mi ez a tengerben?...
Moldova György: Az őrség panasza c. könyvében ahogyan leírja az akkori ávósoknak éjszakai randevúját egy-egy békés őrségi polgárral, kérdem, ki nem ítéli el ennek a fekélyes politikai évtizednek ezen kirívó embertelenségét... akikről szó van és tették, na ezek a észnélküli tettüket ma már szégyenlő honfiak hol vannak, és mit csinálnak. Ki fogta le a kezüket a pofoncsapások előtt, ki törölte le a könnyeket a házból elhurcoltak hozzátartozóinak a szeméből?... Gondolkodtak? Tartottak bűnbánatot? Vagy igyekeztek a vitorlájukat a megváltozott szemlélet kedvezőbb szeleibe kapaszkodni és a ranglétrán magasba szállni... Soknak sikerült ez a légtorna, s mint lidércfény azért színváltozást hoz az pofájukra, ha egy kicsit is találkoznak a szenvedő és a megalázást elviselő embertársukra.
Moldova György akkoriban több mint egy hetet töltött Söptén, amikor az ottani áll. gazdaságigazgató elvtársnak (úrnak) az aljas embertelenségét később nyomdafestékkel hozta a napvilágra. Szolpori Kati és a többi alkalmazottakkal való basáskodó kan ösztöneinek aprópénzre való váltását... aki nem feküdt le neki... írja Moldova... Amikor a „Grófi szérűn” c versben olvassuk:
S asztag –várásában pirosan
Mordul az égre a láng.
Éjféli hajnal, szörnyű Fény ez,....
Fut, reszket a riadt mezőn
Az égő élet heve.
„Korgó gyomrú magyar paraszt,
Hát mi vagyok én neked?...
"Bírónak késő, ítélni korán jöttem"... mondja Mikszáth K.
Nem is szándékom most valami nagyokat írni, de nagyon bánt, amikor egyesek igyekeznek elfelejteni sok könnyet, fájdalmat okozó pöffeszkedő, hatalmaskodó basáskodásukat, sőt a következő politikai hullámba is belekapaszkodtak, de csak saját magában igyekszik elfelejtetni a hóhér embertelenségét, de sokan még emlékeznek és emlékeztetni is fogják tetteinek izzó könyörtelensége felett. Kozák nagyapa is tovább élhetett volna, ha nem rugdalják tökön, és nem teszik a sárvári fogda frizsiderjébe, Koroncai

Ahogyan a szemébe mondták Edward királynak a dalnokok, „te tetted ezt király, ugyanígy szemébe lehet mondani, te tetted ezt Koroncai elvtárs. És hány ilyen Koroncai volt és van, akik most szintén szopják a szoc. édes didijét, biztosítják maguknak a létjogosultságát, mert ők már régi seprűk, és jól sepernek a szocializmus berkeiben, nem kímélték az ország legértékesebb parasztjait sem
Na most aztán igazán eltértem a krónikámnak a menetétől, de valamiképpen idekívánkozott ez a kis kitérés, mert csak így lesz igazán teljes és reális a mondanivalóm, semmit hozzá nem téve, amit mondtam, keveset mondtam, de igazat mondtam és mondok...