 |
    |
 |
Nagypénteki gyász szerelemben Lehajtottam a fejem, nem szóltam egy szót sem, csak bánkódtam. Csókolgatni kezdett Szálika, mint a fagyos fagyaltot, hátha csak felengedek a szótlanságból, annyira tudtam magamat beleélni a szerepembe, még könny is megcsillant a szemembe. Amit aztán tényleg már nem tűrhette Szálikám, lecsókolta annak minden izét, de aztán már komolyra fordította a szót, szólok a mamának.... nem azt nem engedhetem meg, hát akkor szólok majd a papának... azt meg különösen nem szabad... akkor legalább nekem mond el a bajodat, na már kezd el, de biz én csak könnyeztem és hallgattam. Majd síró hangon szóltam az én drágaságomnak, édes Szálikám, ma vagyok itt nálad utoljára, tán majd csak a temetésemen találkozhatunk...de megvagy őrülve, mondta Szálika... hát mégis mi az nagy baj, amin nem lehetne segíteni, betegség, meghaltak a szüleid... több ennél... Egyszer csak mégis kezdtem töredelmes gyónásomat, a rám bízott katonai zsold valamiképpen elveszett... és ha nem térítem meg három napon belül, akkor hadbíróság, börtön a folytatása, amit én nem akarok megérni. Fejbelövöm magamat.... Mindezt nagyon nagy hitelességgel, főleg fájdalommal tudtam meggyónni Szálikának, hogy még csak szikrányi kis gyanú sem merülhetett fel annak igazsága mellett. Karcsikám, nyakamba borult az én drágaságom, ha csak ez a baj, az nem akkora baj, hogy azt ne tudnánk orvosolni. Hiszen már menyasszonyod vagyok, veled kell éreznem a te örömöd a mi örömünk, a te bánatod a mi bánatunk, ezen aztán igazán tudunk segíteni, nem kell azért golyót repíteni a fejedbe. Kár volna szerelmünk, boldogságunk hervadását látni, amikor a pénz nem számit. Mégis mennyiről van szó, mennyit vesztettél el? Ki sem merem mondani nagyon sok, rengeteg. Mondja a Karcsi... Szálika csak nem nyugodott meg, vallatott az összeg körül, csak bevallottam, bizony harmincezer pengőről van szó, ezt kell a géhába, a gazdasági hivatalba úgy befizetni, hogy arról senki se tudjon... Karcsikám ne félj...hiszen ez nem nagy összeg... Itt meg kell jegyeznem az akkor vásárlási értékeket, egy jó pár cipő tíz pengő volt, remek öltöny hatvan pengő volt, egy tehén majd száz forintba került, ekkor énekelték: kétszáz pengő fixel, az ember könnyen viccel… egy autó akkoriban majd háromezer forint volt, tehát vagy tíz autónak az ára volt ez az összeg, tehát nem kis tételről van szó... Szálika egymaga ebben az ügyben nem tudott teljes egészében dönteni, hivatta a mamát és a papát, majd Szálika mondta el helyettem a szomorú tragédiát, én pedig csak lehajtott mea kulpa, mea kulpa magatartást vettem fel, vártam a fejleményeket. Vagy kirúgnak, de azonnal, vagy beveszik a kefét és fizetnek Egy cseppet sem voltak az édes szülők bánatosak, ez nem összeg, ha egy életet kell menteni, főleg lányuk szerelmének a megmentéséről van szó, hiszen már mindenki tud az eddigi kapcsolatokról, az információk kaucióként biztosítottak, ha kell ott van a jövendőbeli harminc hold örökség... A papa szakítja meg a csöndet: Édes fiúnk Karcsi, ez bizony nagy baj és kár, de csak élő emberekkel fordulhat ez elő, nem lesz kisebb a hozomány, hiszen van miből ezt az összeget előlegezni, ne légy ezért öngyilkos, megmentjük a becsületedet, hiszen már a családhoz tartozol, hiszen fiúnknak tekintünk... mikorra kell a pénznek nálad lenni? Kérdi a papa... Ma van kedd, legkésőbb péntek délelőtt tíz órakor kell a pénzt a laktanyába bevinni. Rendben van fiam csütörtök tíz órakor nálad leszek, a többi az én dolgom... Valamiképpen nagyon szabadkoztam erre a nagy gesztusra, nem fogadhatom el, meg se próbálkozzanak, hiszen még nem vagyunk meg esküdve.... Bármi is mondtam, akárhogyan szabadkoztam a nagylelkűség ellen, nem engednek a tönk szélére jutni, hiszen pénzt lehet szerezni, az üzlet majd meghozza ezt az összeget, nekünk a te jólelkűséged, Szálinka iránt érzett tiszta szerelmed többet ér, mint harmincezer pengő. Tovább játszottam az ártatlanságnak, kétszínűségnek a szerepét, nagyon kellett most vigyáznom minden kis nüánszra, hiszen elcsúszhatok egy rossz mozdulattal, esetleg egy szóval, és akkor vége a nagy szerelemnek... de a pénznek is, pedig most vagyunk a teljesülésnek a meredek gerincén, jaj csak meg ne csússzak... Feltétlen betartottam a nagy főnök szigora utasítását, a legmesszebb menőkig tiltakozni kell a kisegítésen, többször kell hangsúlyozni, öngyilkos leszek...mit szólnak majd a szüleim is, de nem merem egyelőre rendőri feljelentésre sem vinni az ügyet, hiszen ennek a kiszivárgása és főleg a vizsgálati időszak alatt eltöltött rabságomnak előérzete, feltétlen golyót repítek a fejembe. Papáéknak sem szerzek gondot a pénzzel... Csupa szeretet, készség és megértésnek tömjéne vesz körül, egy cseppet sem szereztem gondot, nem mutatják a nagy vesztességet, vigasztalnak, erősíteni kívánnak, arról meg szó sem lehet, hogy esetleg végezzek magammal. Na, és Karcsi, mégis mit éreztél ebben a tragikus pillanatban, gondoltál arra, hátha gyanús leszel a számukra, pénzcsalás, stb. kérdeztem Karcsit. Abban kellett nagynak lennem, semminemű rést ne hagyjak a veszteségem igasága mellett, feltétlen el kell hitetnem a pénzveszteségemet továbbra, mivel nem tudom sehonnan sem ezt a nagy összeget megtéríteni, nem vállalhatom a hadbíróság szigorát, üdülést a „Csillagban", egy golyó, és mindennek vége. A szerelemnek Babilon tornyát nagyszerűen összeraktuk mozaikszerűen, nem ömlesztve, igazi lapossággal, a vonzalom édes habarcsával kötődtünk össze, amit nem lehet pénzben kifejezni, ami meg feltétlen nagy garanciát adott a vagyonnak, esetleges családi meghurcoltatásnak megvédelmezése az én személyem. Szó szót ért, némileg a könnyektől megtisztult ábrázattal néztem föl, főleg az én aranyos kis Szálikámra, aki imádásig csüngött rajtam és főleg a jövő reményének családfáján, végre sikerült a családi vagyonmentés az én személyemben, és most engednék ki a nagy halat a kezükből, ez nem lehetséges, minden áldozatot meg kell hozni a szégyen és a további élet folytatásának érdekében. Hamarosan tálalni kellett, hiszen eljárt az idő a sok állhatatos szimulációval, a papa is bejött vacsorázni, na fiam már megvigasztalódtál, ne búsulj amíg minket látsz, melletted leszünk immár mindenben. Csütörtökön megkapod a 30.000 Pengőt... Mikorra is kell a pénzt helyre tenni? Kérdi a papa, ma van kedd, legkésőbb csütörtök tizenegy órára. Rendben van fiam, én csütörtökön tíz órakor pontosan ott leszek nálad a lakáson, a többi a mi dolgunk. Jó hogy nem hallották a nagy dobbanást, amikor a szívemről leesett az a nagy kő, ami a hazugságnak a mély szakadékát befödte... A vacsorai hangulat bizony csak mollban zajlott le, nincsen kacagás, nincs semmi hangulati kirohanás, szegény kis Szálikám hiába nyomogatta a térdét az asztal alatt a térdemhez, bizony az én nyomásom csecsemői nyomás volt az ő vadabb kirohanásához, hiába, nem tudtam feloldódni egész vacsora alatt ...idegekre menő jeleneteknek egész skálája, mint gomolyfelhő szállt a szoba légterében. Még dicsérni is elfelejtettem a borgyú szeletnek remek ízét, nem vidított fel a badacsonyi szürkebarát sem, nem, nem lehet elveszteni a meccset, amikor már csak pár perc, kettő nap van hátra a befejezésig, a fináléig. Ismételten jól átgondoltam a vezér utasításait, nem hagytam-e ki valami fontosat, ami esetleg kételyt okozhatna az igazság hitelében... tehát: sírtam, zokogtam, szomorkodtam, sem ettem jóízűen, szabadkoztam a felajánlásakor, megölöm magam, ...stb. szóval minden együtt volt nem maradt ki semmi. Hamarosan búcsúra kellett gondolnom, ez bizony ismételten nagyon nehéz szerepkör volt, könnyezni, csókolni, hittel hitelesnek lenni, amikor Szálikát gyengéden megcsókoltam, kissé magamhoz szorítottam. Édes Arám pedig ezt az érzést köbre emelte, maga is megnyitotta a könnyek erét, csordogált a sajnálkozásnak zsilipén keresztül a részvétnek édes harmatja, a mama is nagyon bánatosan nyújtotta a kezét kézcsókra, de őtet is megcsókoltam, nagyon tüzelt az arca, tán mégis csak érezhette a pénzének kriptába való végzetét? Szóval édes fiam, mondta a papa, aki egy cseppet sem bánatos, amit pénzzel meglehet venni, az nem vesztesség nekünk... csütörtök de, tíz órakor nálad leszek.... és már fel is morrant a kölcsön szerzett kocsink, aminek már lejárt az ideje, azonnal le kell adni csütörtökön... még egy visszapillantás, forró csók, integetés Szálikámtól, a többiek pedig lágyan, előkelően, mint a lágy tavaszi szélben a nyárfalevél, lebbenve vettek tőlem búcsút... Mit éreztél ekkor Karcsi, amikor elhagytad az apósék portáját? Nem is tudom hirtelenében, hiszen egy kicsit meg is kábultam a nagy szerepkörnek a játékában, kimerültem idegileg, bágyadtság vett rajtam erőt, s alig vártam a lehetőséget, hogy valahol jó messze a határban egy kicsit megálljak, kifújjam magam. Nem éreztél lelkiismereti furdalást, ekkora hazugság után? Akinek sok van, az sokat lop, akinek igen sok van, az igen sokat lop, volt a jelszavam, most egy kicsit visszalopunk a sokból, úgyis marad még bőven a kasszában, a széfben. Sötét esti ruhába öltözött Budapest, csak a fénylő ékszereknek fénylő lámpáknak csillogása árulkodott arról, nem valami kis falu következik, itt van Budapest, a bűnök, az önzések, a bölcseletek, a tudományok összessége. Alig vártam a megérkezést. Nem is kellett csengetnem, valami előőrsi figyelésben váltogatták a brigád tagjai egymást a kapu környékén, rejtjelezve figyeltek minden irányban, mikorra és honnan tűnök fel majd a nagy forgalomnak oázisából. Éppen Pista volt figyelő szolgálatban... csendes fogadtatás, semmi feltűnés... a többiek már várnak, tülkön ülünk, izgulunk, mi újság? majd ott benn mindenről, futólépés a lépcsőházban, mielőbb csak eltűnni, amint beléptem a lakásba, a fiúk körül ugrándoztak, ezer kérdést zúdítottak hírtelen a nyakam köré? Na mesélj, én pedig a sezlonra dobtam magamat, mint az őrült, hangosan röhögő görcs hahotába kezdtem, megőrültem? Vagy mi lelt, nem tudták a többiek elbírálni a cselekedeteimet... Amikor végre kifáradt már az arcizmom, röhögési ingerem pulzusa normális lett, csak akkor válaszoltam, csütörtökön tíz órakor minden beteljesedik. Lesz pénz, vagy nem lesz pénz? Kérdezi az ügyvéd nagy izgalmak közepette... Lesz! Válaszoltam neki. Ekkor ők is csendes „hurrá" kiáltással nyugtázták az eddigi munkájuk diadalát, és lassan elmeséltem a történteket. Mint a vízben fuldoklónak, a szomjas szavasnak a hűvös ér, kiszáradt torokkal és főleg üres zsebbel álltunk már, hiszen az összes pénzünket felemésztette az udvarlásnak a rezsije, ideje már, hogy arassuk munkánknak bő termését. Nem gondoltatok arra Karcsi, hogy csütörtökre a zsidó apa, mint a szimatoló jó vizsla nyomra jut, és esetleg megsemmisül a hiú ábrándozásban vetett győzelemnek bő aratása? Mivel korábban már a papa mindent lekáderozott, már az én hátteremet főleg, így bíztunk abban, hogy újabb felderítő útra nem megy a jövendőbeli édes após, hiszen kezében van minden bizonyíték a családi helyzetünkről, a kért összegnek van is valami anyagi háttéri biztosítása, esetleges bírói vitánál, na erről szó sem lehet... csütörtökön hozza minden bizonnyal a papa a pénzt. Hogy értékben mekkora összegnek felel meg ez az összeg, kb. annak idején vagy harminc gépkocsit lehetett volna rajta venni... ekkor sem babrajáték ekkora összegnek a kifizetése. Nem sokat aludtam az éjjel, velem voltak a többiek is, mivel már üres volt a zsebünk, bizony böjtöltünk a nagy ünnep előtt, teljes vigilliába öltöztünk, ha a koplalási versenyben a rekord vagy ötvennégy nap, akkor mi kibírunk jó másfél napot, és akkor pótolni fogjuk minden hiányosságunkat. Nehezen teltek a percek, órák és főleg nehezen ment el szerda éjszakája. Közös haditervet dolgoztunk ki ismét csütörtökre vonatkozólag. Csak a Karcsi maradhat egyedül otthon, a többiek valahol elbújva, főleg utcán, valami telefonfülke környékén csellengve várni a percet, édes após jövetelét. Ha zsidók epedve várták valaha a Messiást, az örök prófétát, mi nagyobb epedés közepette vártuk a papa jövetelét. A szervező brigád izgalma Karcsi, ébren vagy, csengett a telefonon keresztül...csütörtök reggelén. Nagyon vigyázz, ha a pénzt hozza a jövendőbeli mese após, nagyon szépen, bánatosan fogadd, ismételten egy kicsit ellenszegődj a nagy adomány átadásakor, de azért biztosan, ahogyan a nagy halat is csak sikerül a partra teríteni, úgy sikerüljön ez a csodálatos zsákmány megszerzése,...majd még hívunk, csak türelem... és figyelj minden kis mozzanatra. Reggel kilenc óra van. Csend honol a lakásom minden zugában, igaz már csak pár órára leszek én itt lakó, a nagy tort már máshol fogjuk elkölteni, de ezt még nem tudjuk. Ahogyan az üstökös megjelenését is már előre jelzik a csillagászok, mikor és hol látható igazábul, a világ összes csillagászai epedve szegezik távcsövüket a nagy végtelen égi óceánra, hol és mikor bukkanik fel az égi tünemény, amelynek ragyogó csillogása betölti a tudósok égi szomját, tán mi nagyobb szomjjal vártuk a mi nagy üstökös csillagunkat, édes jó após jelöltünknek a megjelenését az ajtóban. Ismételten szól a telefon...kb. fél tízre járhatott az idő... semmi… volt a válaszom. Majd hívunk később is. Nem csak nekem volt létalapkérdés a pénz megszerzése, de a kollektívának szintén gázsi éhsége volt, mindent feltettünk, mint aki utolsó vagyonát dobja a bankba, vagy nyerek, vagy örökre koldus maradok... Nem könnyű percek voltak ezek. Ja igaz, hogy itt nem kellett félni a zsaruk, a lesipuskásoknak éberségétől, na mikor fognak le bennünket, mert hiszen az eddigi munkánk úri finom gavallérsággal telt el, nem csalással, igaz szerelmi játékkal csaltuk a Varsó labirintusába Szálikát és vele az egész családot. Mulatás, dáridó, ölelkezés, csókolódzás, élvezetek özöne volt a hurokra kötve, és ebbe a hurokba bekerülni az egész családnak csak ünnepnapi mámor volt... A részeg sem lesz egy pohár italtól részeg, fokozatosan halad az elgyengülésnek stádiumába, és ahogyan kortyolgatja a Noé áldott fájának remek nedűjének a pukéját... az öröm, az édességnek, a testvéri szeretetnek minden fázisát átéli a borkóstolgató. Minden szeszben, borban három féle állat rejtőzködik. Az első poharak ízlelése után csak szeretni tud mindenkit a iddogáló, mert az első poharakban lakik a galamb… ha folytatja a kortyolgatást és már többet önt a pohár fenekére és ezt sűrűbben váltogatja, hamar kötekedő, ingerlékeny, veszekedő lesz a környezetével, van aki ilyenkor már az öklét is használja, eltorzult arccal, kimeredt szemekkel kikéri magának, pedig nem is bántották, de valakibe bele kell kötni, és bizony ha kell, igazának alátámasztására bizony néha a kinyílik a bicska is, és ki tudja kit talál, vagy hol vérzik valaki. Na, ekkor már megitta a borban a második állatot, az oroszlánt… de még azért a saját lábán jár, azaz az első kettő lábán jár, amit akkor kezdett használni az őse, amikor lemászott a fáról és leselkedni kezdett a magas növényzet bozótjából, hol merre van valami ellenség, mint tapsifüles a vetésből... Sajnos, aztán ha még mindez nem elég, tetézi továbbra is a poharak számát, ismét visszaesik az ősök járkálási szintjére, az első két lábacskája már nem bírja el a testének a súlyát, négy lábra ereszkedi, hömbölögni kezd, elesik, fetreng, piszkos, sáros öltözéket kap a külseje, ekkor már megitta a borban a harmadik állatot... a disznót... Na, mi nem ittunk többet sohasem, csak a galambokig jutottunk el, amiből a szeretetnek lángoló heve parázslott egymás felé, csók, ölelés és főleg a nagy megbecsülésnek a láthatatlan nagy tőkéjét tudtuk betétként széfbe rakni. Többre nem is volt szükség, a cél szentesítette az eszközt... ezt még az istenek is megbocsátották, legalább is ezt vallották valaha a jezsuiták is, akik Isten keresztje alatt vitték máglyára a maguk áldozataikat, tévtanokat hirdetőket, azaz reformátorokat. | |
